A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 38. szám - Nem magyar honos peres felek illetőségéről

Tizennegyedik évfolyam. 38. szám. Budapest, 1895 szeptember 22. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETIÜPII IGlZSlfiÜCT ÍRDERINEK KÉPVISELETÉRE A HAGY1R ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÍS KÖZJEGYZŐI 111 Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt 60 kr. Fél « _ 3 « — « Egész « 6 « — « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Nem magyar honos peres felek illetőségéről. Irta: P o Igár József pestvidéki tszéki biró. Fizetési meghagyás alapján ingatlanokra elrendelt korlátolt végrehajtás eseteben a tlkvi hatóság által mily bejegyzés rendelendő el? (1893 évi XIX. t.-c. 10. §-a). Irta : Pongrácz Dezső. kir. aljárásbiró Zólyom. — Igényper engedmény alapján. Irta : dr. W e i s z Aladár, kir. járásbirósági aljegyző N.-Ujvárott. Utóörökösödés és annak következményei. Irta : B er e g h y Endre, kir. tkvezetö Budapesten. Belföld (Az egyetemi tanév megnyitása Budapesten. — A nagyváradi jogakadémia megnyitása). — Ausztria és külföld (Külföldi judicatura). — Sérelem (Adalék a törvényszéki Írnokok bajaihoz. Irta. Egy törvényszéki irnok). — Irodalom (A magyár bűntetőtörvények zsebkönyve. Irta: dr. Edvi Illés Károly. Budapest). — Vegyesek. Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. - Felsöb írósági határozatok és döntvények. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny»-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Nem magyar honos peres felek illetőségéről. Irta: POLGÁR JÓZSEF, pestvidéki tszéki biró. Nemrég azon érdekes perjogi eset adta elő magát, hogy nem magyar honos felperes, nem magyar honos alperes ellen, egy oly szerződés aJapján, mely külföldön keletkezett és a melyben a kötelezettség teljesítésének helye megállapítva nincsen, a szentendrei kir. járásbíróság előtt személyes keresetet indított 128 frt 85 kr. töke és járulékainak megítélése iránt. Alperes előadván, hogy ő állandóan Bécsben lakik és osztrák honos, a kir. járásbíróság illetékessége ellen az 1893. évi XVIII. t.-cikk 27. §-ának 2. pontja alapján pergátló kifogást emelt, a bíróság azonban, miután a foganatosított bizonyítási eljárás eredménye, nevezetesen a visegrádi elöljáróság azon jelentése folytán, hogy alperes Visegrádon — habár csak a nyár nagyobb részét szokta ott tölteni — évi lakást bír bérben, sőt ott cselédet is tart, az 1868. évi 54. t.-cikk 31. §-a értelmében a felperes által választott helyi illetőség alapján illetékességét megállapította s a peres ügyet érdemileg elbírálta. Az alperes által az illetékesség kérdésében is közbevetett felebbezés folytán a pestvidéki kir. tszék felebbviteli tanácsa az elsőbiróság ítéletét feloldotta s a pergátló kifogás felett hozott végzés megváltoztatásával az eljárt kir. járásbíróságot az ügy elbírálására illetéktelennek mondván ki, a további eljárást megszüntette. Ezzel szemben a kir. tábla azon indokolásai: - Minthogy azonban az 1868. évi LIV. t.-cikknek a sommás eljárásban is alkalmazandó 31. és 34. §-ai szerint nem magyar honos idegenek személyes keresetekben rendes lakhelyük vagy állandó szállásuk bírósága előtt perbe idézhetők; minthogy továbbá alperes nem vonta kétségbe, hogy a szt.-endrei kir. járásbíróság területén állandó szállással bir é s semmi olyan körülmény sem forog fenn, melynél fogva alperes a hazai biróság előtt perbe vonható nem lenne, a (elebbezési biróság végzésének megváltoztatásával alperes pergátló kifogását elvetette s a felebbezési bíróságot a per érdemleges megbirálására utasította. A felebbviteli bíróságok határozata tehát ellenkező. Ellenkező pedig egy perjogi kérdésben, a hol egyedül csak a törvény vonatkozó szakaszának helyes vagy helytelen értelmezése és magyarázatáról lehet szó. Elvitázhatlan az 1868. évi 54. t.-cikk a külföldi egyéneknek a hazai bíróságok előtti perképessége, de különösen azok perbevonhatására nézve kimerítő, határozott intézkedést nem tartalmaz. A prts nem sorolja fel — pedig nem lett volna felesleges —nem jelöli meg azon egyes kivételes jogviszonyok és jogeseteket, a melyeknek fenforgása mellett az idegenek, tehát nem magyar állampolgár és itt helyütt községi illetőséggel sem biró egyének a hazai bíróságok jogsegélyét civilis peres ügyekben igénybe vehetik és a magyar bíróságok jurisdictiója alá tartoznak. Ugyanezen hibában szenved az új törvényjavaslat a polgári perrendtartásról. A kir. tábla hivatkozik ugyan a prts 30. §-ára, mely szerint személyes keresetekben a birói illetőséget, a mennyiben a kötelezettség teljesítésére bizonyos hely kikötve nincsen, rendszerint az alperesnek rendes lakhelye vagy állandó szállása szabályozza Csakhogy nagy tévedés azt hinni, hogy ezen a személyes keresetekben általános illetékességi szabályt megalkotó szakasza a törvénynek minden előfeltétel nélkül az idegenek, a külföldiekre is vonatkozik. Ezen szakasz kizárólag a magyar honos és a hazában legalább községi illetőséggel biró idegen állampolgárok, mint olyan peres felek illetőségét állapítja meg, a kikre a magyar magánjogi törvények uralma kiterjed és alkalmazást nyer. Mert a magyar magánjogi törvények alkalmazhatására nézve is különbséget kell tennünk a magyar állampolgárok és külföldiek között. És ezen különbség a perjogi szabályok alkalmazásánál is figyelembe veendő. Államjogi és állampolitikai szempontból általánosan elfogadott perjogi szabály az: minden állampolgár és államalattvaló különösen magánjogi viszonyaira nézvrendszerintcsakissaját hazájának jurisdictióje alá tartozik és más idegen államok jogszolgála tatása alá csak kivételesen vonható. Külföldiek tehát idegen bíróságok elé se személyes állapotokat (status), se pedig vagyonjogi kérdés és viszonyokat tárgyazó ügyekben rendszerint perbe nem idézhetők. Éá ez nagyon természetes. A birói hatalom gyakorlása tekintetében az egyes államok külön elhatárolt territóriumot képezvén, csakis internationalis érdekek lehetnek azok, a melyek a rendszerinti illetőségtől való eltérést a viszonosság feltétele mellett indokolják. Maga a törvényhozás, a midőn az 1868. évi LIV. t.-cikk 34. §-ában az idegenek perbeli illetőségére vonatkozó törvénybe iktatta, hogy az idegenek, a mennyiben az országban megperelhető k, — rendes szállásuk vagy netáni birtokuk illetősége alá tartoznak — szintén szem előtt tartotta az állampolitikai szempontból nagyon is indokolt általános perjogi szabályt. De egyebet azután nem is tett. Nem iktatta törvénybe mindazon eseteket, a melyeknek fenforgásával idegen személyek az országban megperelhetők. Magának a kérdésnek eldöntését, a feltételek megállapítását tehát a judicaturának hagyta fenn. Ezt pedig a perbeli adatok szigorú mérlegelése nélkül megejteni alig lehet. S azért nézetem szerint helytelenül járt el a kir. tábla akkor, a midőn nem fektetett súlyt a perbeli tényállás bizonyítást nyert azon adataira, a melyeknek ellenkezője képezi előfeltételét, egyedüli alapját annak, hogy idegenek — a mennyiben területenkívüliséget nem élveznek — az országban megperelhetők legyenek. A perbeli adatok ugyanis azt bizonyították: 1. hogy se fel-, se pedig alperes nem magyar állampolgár, sőt községi illetőséggel sem bírnak Magyarországon; 2. hogy alperes csak ideiglenesen, nyaralás céljából tartózkodott Visegrádon s ott se ingatlan vagyonnal, se üzlettel stb. nem bir; 3. hogy a kötelezettség alapját képező szerződés nem Magyarországon kelt, abban a kötelezettség teljesítésének helye egyáltalában megállapítva nincs és végül 4. hogy alperes a hazai biróság jurisdictiójának magát önkényt alá nem vetette. És ha mindezek állanak — pedig állanak — minő jogi alapon volt a hazai biróság illetősége megállapítható ? Vájjon minő jogi következménye lenne annak, ha a hazai bíróságok illetősége idegenekkel szemben a kir. tábla által kimondott elvek alapján állapíttatnék meg? Mert ha azon perbeli momentumok, amelyek éppen előfeltételét képezhetnék az illetőség megállapításának, ha fen forognának, figyelmen kívül hagyatnak, úgy nagyon könnyen megeshetik, hogy a magyar biróságok akár chinai állampolgárok felett is fognak jurisdictiót gyakorolni, a mennyiben azok egészségi (péld. fürdőzés) tekintetekből az évnek bizonyos részét Magyarországon töltik és kényelem szempontjából évi lakást hirnak, csak még chinai felperes kell majd hozzá. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.