A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 37. szám - Igazságszolgáltatási baklövések. A szászkabányai kir. járásbíróság judikáturájából

148 A JOG Ellenben ugyanazon ítélet ama részében, melynél fogva a nevezett vádlott a L. József kárára elkövetett csalás bűntettének vádja alól is felmentetett, megváltoztattatik s L. Mária Teréz vádlott a B. T. K. 386. §-a alá esö, a 380. § szerint büntettet képező, de a 92. §. alkalmazásával, a 20. § szerint vétséggé minősülő csalásban mondatik ki vétkesnek s ezért a B. T. K. 383. S-a alapján két havi fogházra és az 1892:XXVII. t.-c. 3. §-ában meghatározott célokra végrehajtás terhe mellett 15 nap alatt fizetendő, behajthatlanság esetében pedig a B. T. K. 53. §-a értelmében további két napi fogházra átváltoztatandó tiz forint pénzbüntetésre, ezeken felül a B. T. K. 388. §-a alapján egy évi hivatalvesztésre s politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére ítéltetik. Indokok: A kir. ítélőtábla ítélete ama részében, mely szerint L. Mária Teréz vádlott a H. szül. L. Mária sérelmére elkövetett s a B. T. K. 386. §-a alá eső csalás bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentetett, az erre vonatkozólag felhozott s e helyütt is elfogadott indokoknál fogva hagyatott helyben. Ellenben a L. József kárára elkövetett hasonló csalás miatt emelt vádat illetőleg: a bűnvádi eljárás adatai szerint L. József, L. Mária Teréz vádlott ellen a bazini kir. járásbíróság előtt 1888. évi január hó 8-án 143 frt tőke s járulékai iránt pert indítván, a keresetlevél vádlottnak azon hó 15-én kézbesittetett s habár vádlott már a polgári perben önmaga is elismerte a kereseti követelésnek részbeni fennállását, ennek dacára a keresetlevél kézbesítése után s a várható bírósági végrehajtás előtt sértett 1888. évi január hó 19-én egyedüli vagyonát képezett s L. József hitelező kielégítésére szolgálhatott 400 frtnyi követelését J. Vilmosra engedmény útján átruházta s igy vagyonát elidegenítette, a minek következtében pernyertes L. József hitelező nem is talált kielégítési alapot és ekkép vagyonilag megkárosittatott. Tekintve, hogy L. Mária Teréz vádlottnak ebbeli, nyilván azon célból, hogy hitelezőjét megkárosítsa, elkövetett cselekményében a B. T. K. 386. §-ában meghatározott csalásnak minden ismérve feltalálható; tekintve, hogy vádlottnak büntetlen előélete, részbeni önbeismerése és szorult vagyoni helyzete, mint enyhítő körülmények mellett a B. T. K. 92. §-ának alkalmazása indokolva van: a kir. ítélőtábla ítéletének részbeni megváltoztatásával, L. Mária Teréz vádlott a jelen ítélet rendelkező része szerint vétkesnek kimondandó s a meghatározott büntetésre ítélendő volt. (1894. december 11-én, 1,471. sz.) Az új sommás eljárás a gyakorlatban. A 20 forinton aluli, alperest illetőleg kereskedelmi ügyek sommás eljárás alá tartoznak. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék felebbezési tanácsa következő végzést hozott: A kir. törvényszék a megtámadott végzést megváltoztatja és az elsőbiróságot utasítja, hogy a 42,253/895. számú kereset tárgyalására határnapot tűzzön, arra a feleket idézze meg és a továbbiakra nézve szabályszerűen járjon el. Indokok: Az 1881 : LIX, t.-c. 4. §-a szerint az ügyek eldöntésénél irányadók a Curiának azon megállapodásai, melyek által a teljes-ülés elé terjesztett elvi kérdések nyertek meoldást. Az idézett törvényszakasz utolsó bekezdése alapján 2118/81. sz. a. kibocsátott igazságügyi ministeri rendelet pedig megkülönbözteti az elvi kérdésben hozott határozatot annak indokolásától és csak az előbbit tekinti és nevezi «döntvény»-nek. (12., 13., 18., 21. §-ok.) Egyedül a döntvény, csak a határozat, mely a teljesülés elé terjesztett kérdésben hozatott, bir jogforrás jellegével és irányadók az ügyek eldöntésénél. Úgyde a 60. számú döntvény, melyre az elsőbiróság hivatkozik, igy szól: «A 20 frtot meg nem haladó biztosítási dij megfizetésére irányuló keresetek az 1877: XXII. t.-c.-ben szabályozott községi bíráskodás hatáskörébe tartoznak*. És a teljes-ülés elé terjesztett kérdés a következő volt: «A 20 frtot meg nem haladó biztosítási dij megfizetésére irányuló kereset sommás eljárás alá és a kir. járásbiróságok hatáskörébe, vagy pedig az 1877: XXII. t.-c.-ben szabályozott községi bírósági eljárásra tartozik-e ?» Tekintve már most, hogy az 1875: XXXVII. t.-c. 258. §-a csak a biztositások elvállalását sorozza a kereskedelmi ügyletek közé, míg a biztosított illetve az ennek érdekében szerződő, szóval a dijak fizetésére kötelezett fél részéről az életbiztosítás sohasem, a baleset és a kárbiztositás ellen pedig csak az id. törvény 260. §-a esetében képez kereskedelmi ügyletet; tekintve, hogy sem a teljes-ülés elé terjesztett kérdésből, sem annak megoldásából nem tűnik ki, hogy az ügylet, melynek alapján a biztosítási dijak követeltettek, alperes kereskedelmi üzletének folytatásához tartozott volna: ennélfogva tisztán áll, hogy a nevezett teljes-ülési megállapodás nem érinti, tehát nem is dönti el és a feltett kérdés tartalmánál fogva nem is érinthette, tehát nem is dönthette el azt a kérdést, hogy a kereskedelmi perek, melyek alperest illetőleg kereskedelmi ügyletből származnak, ha a kereset tárgya 20 frtot meg nem halad, sommás eljárásra vagy pedig a községi bíróság elé tartoznak-e ? Az indokolásban foglalt, azonban a teljes-ülés elé terjesztett kérdés keretén túlterjeszkedő kijelentést pedig az 1881: LIT. t.-c. 4. §-a értelmében, az ügyek eldöntésénél irányadó elvi megállapodásnak tekinteni, sem annak törvényt pótló vagy törvényt hitelesen magyarázó hatályt tulajdonítani nem lehet. Ezek előrebocsátása után, figyelemmel arra, hogy a kereset elintézésénél egyedül annak tartalma lehet irányadó és hogy felperes előadása szerint a követelés, melyet érvényesít, oly ügyletből származik, mely alperesre nézve kereskedelminek tekintendő: a felfolyamodással megtámadott végzést megváltoztatni és az elsőbiróságot az ügy tárgyalására utasítani azért kellett: mert az 1893. évi XVIII. t.-c. 1. és 225. §§-ai a községi bíráskodást minden irányban, tehát a hatáskör tekintetében^ is változatlanul fentartván, kétséges nem lehet, hogy az id. törvény a mint nem szorította meg, úgy ki sem terjesztette a községi bíróságok hatáskörét, tehát nem utalt az 1877: XXII. t.-c.-ben szabályozott eljárásra oly ügyeket, melyek eddig oda nem tartoztak. Már pedig kétségtelen dolog, hogy az 1893: XVIII. t.-c. életbeléptetése előtt, az 1877: XXII. t.-c. 11. §-ának rendelkezéséhez képest, a községi bíróságok, a vásári ügyeket kivéve, nem járhattak el azokban a perekben, melyek alperest illetőleg kereskedelmi ügyletből származnak. Ezt a jogállapotot a törvényhozás nem kívánta megváltoztatni és nem változtatta meg. A községi bíróságok elé nem utalt személyes keresetek pedig, ideértve azokat is, melyeket az 1893: XVIII. t.-c. 2. §-a felsorol, ha a pertárgy értéke 500 frtot meg nem halad, sommás eljárás alá és a kir. járásbiróságok hatásköréhez nem tartoznak. (1895 szeptember 6. E. 257. sz. a.) A m. kir. ministeriumok elvi jelentőségű határozatai. Adó aluli kivétel mellett a községbe behozott cukorról és serről szóló bejelentési igazolvány a községi elöljáróság által is láttamozandó s ezen adótárgyakról a községnél nyilvántartás vezetendő. (A m. kir. pénzügyministernek 1895. évi 41/)50. sz. rendelete.) Csak azok a kereskedők és szatócsok mérhetnek ki szeszes italokat üzletükben való fogyasztásra, kik e jogot az 1888. évi november hó 1-je előtt egyszer-mindenkorra teljesített fizetés által megszerezték. (A m. kir. pénzügyministernek 58,051/90. sz. határozata.) Nem követi el a kivándorlásnak engedély nélküli közvetítését az, a ki kiskorú leányokat a külföldön daltársulati szerepeltetés végett nyilvánosan, az illetők szüleinek beleegyezésével szerződtet, (A m. kir. belügyminister 1895. évi 1,671. sz. határozata.) A városba a vámtárgyat képező utak elkerülésével beérkező fogatok vámot még az esetben sem tartoznak fizetni, ha a városból kimenet a vámtárgyat használják. (A m. kir. kereskedelemügyi minister 1895. évi 24,805. sz. határozata.) 1. A regálebérlők a pénzügyőrséget csak az előliáró hatóság jóváhagyásával vehetik igénybe. 2. Az ekként igénybe vett pénzügyőrség költségeit a bérlő a kir. kincstárnak megtéritejii köteles, (A m. kir. pénzügyministernek 1891. évi ápril 4-én kelt 116,850/890. számú határozata.) A kóserhús clárusitására jogosított nem köteles annak kitüntetésére, hogy az orthodox vagy neológ hitközség részére méri-e a kóserhust. (A m. kir. földmivelésügyi minister 1895. évi 13,375. sz. határozata.) Csakis közhasználatban álló utak képezhetik a hatósági felügyelet tárgyát; mig az olyán (magán) utak vitás kérdései, melyek közhasználatban nincsenek, birói útra utasitandók. (A m. kir. kereskedelemügyi minister 1895. évi 49,089. sz. határozata.) A kizárólagos italmérési jogbérlö a bérlet kezdetén készletben levő s már megadózott italok után adómegtéritést nem igényelhet. (A m. kir. pénzügyministernek f. évi 75,315/894. sz. határozata.) A gazda, ha cselédjének I. osztályú kereseti adóján kivid egyéb egyenes állami adót nem fizet, bárha igavonó állatai is vannak, csak kézi minimummal, nem pedig igás minimummal rovandó meg. (A m. kir. kereskedelemügyi minister 1895. évi 44,001. sz. határozata.) PALLA8 RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN