A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 37. szám - Igazságszolgáltatási baklövések. A szászkabányai kir. járásbíróság judikáturájából

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 37. számához. Köztörvényi ügyekben. Szabadalom bitorlása. — A szabadalmazott tárgynak nem hasonmása ugyan, de utánzatát képező alkotás a szabadalommal szemben jogi védelemre nem számithat. A budapesti VI. ker. járásbiróság: A kir. járásbíróság kimondja, hogy az alperes által készített s a m. kir. államvasutak ferencvárosi pályaudvarán felállított gó'zmozdonynyal járható hídmérleg a felperes részére szabadalmazott s a szabadalmi lajstrom 20. kötetének 1,008. lapján beiktatott hídmérlegnek utánzata s hogy ez utánzás által alperes a felperes részére 1886. március 27-én 51,758. sz. alatt kiadott szabadalmi levélben biztosított kizárólagos szabadalmat megsértette. Annak biztosítása céljából tehát, hogy az alperes által utánzott vasúti hídmérleg a felperesi szabadalom érvényének tartama alatt sem az alperes, sem más által használtatni vagy áruba bocsáttatni nem fog, az alperest 10,000 forint biztosítéknak nyolc nap alatt bírói letétbe leendő helyezésére végrehajtás terhe mellett kötelezi. Indokok: Amaz alperesi kérelemnek, hogy az előzetes szemle folyamán véleményt mondott szakértők újból meghallgattassanak, eltekintve az 1868: 54. t.-c. 542. §. ama rendelkezésétől, a mely szerint az ellenfél csak a szakértő meghiteltetését kérelmezheti, még azért sem lehetett helyet adni, mert a szakértői vélemény a bíróság által felvett és ezen perben egyedül döntőnek jelentkező kérdésre, hogy az alperesi mérleg a felperes szabadalmazott mérlegének hasonmását és illetőleg utánzatát képezi-e, vagy sem? határozott feleletet adtak. így, minthogy véleményüket az Í887: 24. t.-c. 1. §. illetve az 1878: 13. t.-c. 2. §. és illetőleg az 1867: 16. t.-c. 16. cikke által érvényében fentartott s 1852. aug. 15-én kibocsátott szabadalmi pátens 41. §-nak is megfelelően a szabadalmi leírásra állapították, a szakértői vélemény kiegészítésre vagy pótlásra teljességgel nem is szorul. A felperes a hivatkozott pátens 40. £-a értelmében a szabadalom-bitorlás megállapítását és biztosíték letételét kérelmezte, nehogy a bitorló által utánzott mérleg akár használatba vétessék, akár eladassák. A pátens 1. §. 3. bekezdése szerint találmány alatt a többek között «új tárgynak már ismert alkotórészekből való előállítása» is értetik iDarstellung eines neuen Gegenstandes . . . mit schon bekannten Mittelm. Miből következik, hogy az alperesi mérleg csak az esetben tekintethetnék a szabadalmazott felperesitől különböző, tehát annak utánzatát nem képező és igy eredeti alkotásnak, ha összeállítása a felperesétől lényeges részében különböző volna, avagy constructió-ja a pátens 4. §-a szerint a felperesével szemben, annak javításaként tűnnék elő. Mert egymagában ama körülmény, hogy az alkotórészek elrendezése vagy azok száma és anyaga különbözik a szabadalmazott mérlegtől, vagy abban új, de a szerkezetet lényegében meg nem változtató alkatrészek is alkalmaztattak: a fentemiitett lényeges különbségek hiányában az alperesi mérleget új szerkezetűvé, külön önálló egyediséggel bíróvá annál kevésbé teheti, mert a törvény 7. fejezete nem csupán a szabadalmazott tárgy hasonmásának elkészítőjét és forgalomba hozóját, hanem annak utánzóját is büntető határozatokkal sújtja. Ebből világos, hogy a szabadalmazott tárgynak nem hasonmását ugyan, de utánzatát képező alkotás a szabadalommal szemben jogi védelemre nem számithat. Minthogy pedig a szakértői vélemény az alperesi mérleget a szabadalmazott felperesi mérleg-szerkezet kétségtelen utánzatának mondja, a szabadalom-bitorlás annál inkább megállapítandó volt, mert ama feltevés, melyből a szakértők az egyes részek összehasonlításánál kiindultak, hogy t. i. a mennyiben az igénypontban leirt szerkezeti részleteket különállóknak és mint a szabadalom lényegét alkotókat tekinthetjük, csakis az egyes alkotórészek azonosságának vagy különbözőségének megállapításánál volt irányadó. Ellenben a tulajdonképeni lényeges kérdés elbírálásánál, vagyis a szerkezet, az összeállítás hasonlóságának vagy különbözőségének meghatározásánál alapul egyáltalán nem szolgált. Már pedig a szabadalmazott mérleg lényegét, a jelen perhez való vonatkozásában, részben az alperes által hivatkozott s a megsemmisítési perben hozott miniszteri határozat indokolása szerint is, tulajdonképen az azt alkotó részek összeállítási módja, vagyis annak találmányi része képezi, a mely pedig a szakértői vélemény szerint az alperes által teljes mértékben utánozva lett. A biztosíték összege amaz alperesi beismerés folytán, hogy egy Schember-féle új mérleg 1,000 frtba kerül, azért volt a felszámított összegben megállapítandó, mert a biztosíték feladatát az képezi, hogy az utánzott mérleg használata vagy eladása követBudapest, 1895 szeptember hó 15-én. keztébcn előállható összes károk fedezetét képezze, a melyek pedig előzetesen sem szakértők, sem senki által még hozzávetőleg sem állapithatók meg. A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróságnak a birói illetékesség megállapítását tárgyazó neheztelt végzését és a per érdemében hozott felebbezett Ítéletét, mindazáltal az alperes részéről leteendő biztosíték összegének 2,000 frtra való leszállítása mellett, helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróságnak a birói illetékesség megállapítását tárgyazó végzése valamint a per érdemében hozott Ítélete e helyütt is elfogadott indokainál fogva és még azért hagyatott helyben, mert a per során teljesített előleges birói szemle eredménye a megelőző közigazgatási eljárásban foganatosított birói szemle eredményével lényegileg megegyezvén, az Ítélet alapjául elfogadható volt; annak tehát, hogy a jelentékeny költséggel járó birói szemle ismételtessék, szükséges volta fenn nem forgott, a biztosíték összege azonban 2,000 írtra azért szállíttatott le, mert a kereset kérelmi része szerint az alperestől követelt biztositásnak az a célja, hogy alperes az általa készített vasúti hídmérleget addig, a mig felperes szabadalmának érvénye tart, áruba ne bocsáthassa és sem maga ne használja, sem más által ne használtassa; ebből pedig az következik, hogy a biztosítékot olyan összegben kell megállapítani, mely az emiitett cél elérésére elegendőnek mutatkozik s ennélfogva felperesnek is netáni károsodása esetén teljes fedezetül szolgálhat. Abból a célból 2,000 frt is elegendő biztosítéknak volt tekintendő, mert a felperes nem tagadta, hogy a szóban forgóhoz hasonló szerkezetű vasúti hídmérleg 1,000 frtnál többe nem kerül, annak eladása által tehát egyfelől az alperes cég nagyobb hasznot el nem érhet, másfelől a felperes cég nagyobb kárt nem szenvedhet és igy ez az összeg úgy annak biztosítására, hogy a kérdéses vasúti hídmérleget az alperes cég el nem adja, mint a felperes cég kárának fedezésére elégséges s ha ehhez az esetleges perköltség fedezetéül még 1,000 frt adatik, kétségtelen, hogy felperes érdeke az e szerint leteendő 2,000 frt által kellően biztosíttatik. A biztosítéki összeget készpénzben kellett meghatározni, mert felperes nem kötelezhető az alperesi hídmérlegnek sem átvételére, sem gondozására és megőrzésére, azt a rendelkezést pedig, hogy a végrehajtás ne csak az időközben el is idegeníthető hídmérlegre, hanem alperes egyéb vagyonára is elrendeltethessék, az ítélet végrehajthatóságára való tekintet indokolja. Egyébiránt önként értetődik, hogy a mennyiben felperes a szabadalmának érvényességi tartama alatt a letett összegre kártérítési igényt ki nem mutat vagy be nem jelent, mi sem akadályozza, hogy a letett összeg alperesnek, mások netán szerzett jogainak sérelme nélkül, a szabadalom érvényességének megszűntével kiutaltassák. A m. kir. Curia: Alperes felebbezése annyiban, a mennyiben az a másodbiróság ítéletének a birói illetékesség megállapítását tárgyazó része ellen irányul, hivatalból visszautasittatik, egyébként pedig alperes felebbezése elfogadtatván, úgy ezen, valamint a felperes felebbezése folytán érdemileg felülvizsgálat alá vett másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A birói illetékesség kérdésében hozott másodbirósági határozat ellen a további felfolyamodás illetve felebbviteli jogorvoslat az 1881: 59. t.-c. 4. pontja szerint csak azokban az esetekben van megengedve, a melyekben a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincs és csak akkor, ha a másodbiróság az illetékes bíróságot illetéktelennek, vagy az illetéktelen bíróságot illetékesnek mondotta ki, ez az eset azonban, tekintve, hogy a jelen per a keresk. elj. 9. §-ában emiitett perek közé nem tartozik, ezúttal nem forog fenn, miért is az alperes felebbezése, a mennyiben a másodbirósági Ítéletnek a birói illetékességet megállapító elsőbírósági végzést helybenhagyó része ellen is van intézve, az idézett 1881: 59. t.-c. 27. §. szerint hivatalból visszautasítandó s a másodbiróság Ítélete a peres felek felebbezései folytán csak érdemileg volt felülvizsgálat alá veendő. E tekintetben azonban a másodbiróság Ítélete indokai alapján és azért hagyatott helyben, mert az a körülmény, hogy alperes az előleges birói szemle foganatosítására kitűzött határnapra meg nem idéztetett, jelen esetben, a neheztelt Ítélet feloldására és ujabb szemlének elrendelésére illetve a már megtartott szemle kiegészítésére elegendő okul azért nem szolgálhat, mert alperes az általa készített s a szemle alkalmával a szabadalom tárgyával összehasonlított s minden részleteiben megvizsgált mérleg azonosságát kétségbe nem vonta és mert az egyébként törvényszerűen foganatosított előleges szemle alkalmával a jelen per eldöntésére nézve lényeges körülmények kellőleg tisztába hozatván, a per állása szerint a bizonyítási eljárás folytatásának szüksége ebben az irányban sem forog fenn.