A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 37. szám - Igényper engedmény alapján 1. [r.]

258 A JOG gazdaságról és mezőrendőrségről szóló törvény életbelépte óta, a határjárási, mezei mesgye-igazgatási és azon birtok és som. visszahelyezési keresetek, a miknek tárgya valamely birtokrészlet egyrészének a szomszéd birtokos általi elfoglalására állapittatik, szoros összefüggésben levén a birtokhatár megjelölésével, a hivatkozott törvény 34. £-a értelmében az ott megjelölt közigazgatási hatóságoknál inditandók meg szükségszerüleg előbb s csak az egyik vagy másik félnek a közigazgatási I-sőfokú hatóság határozatában való meg nem nyugvás esetére, vihetők 30 nap alatt birói útra. Vagy más szóval s illetve példával megvilágítva, ha A. arról panaszkodik, hogy külső' birtokosának egy részét birtokszomszédja B. elszántotta, elvetette és elfoglalta, állítván, hogy az az övé, A.-nak elsősorban a birtok-határ megjelölése végett a közigazgatási hatóságnál kell jelentkezni, s csak azután vihető ez az ügy a bíróság elé 30 napon belül, ha bármelyik fél a határ megállapítását sérelmesnek találta. A másik jogi nézet szerint pedig az emiitett keresetek ezentúl is a bíróság előtt indíthatók meg, a közigazgatási hatóságok megkerülésevei. S a közigazgatási hatóság ezen kérdés ideiglenes rendezésére csak ott vállalkozik, a hol ezen kérdés a határjelek fellállitásának az eljárás folyamán felmerülő akadályát képezi vagyis az előbbi példával megvilágítva: A. annak tudatában, hogy B. birtokjogot vitat és e cimen foglalt s így a közigazgatási hatóság eljárása felesleges és meddő marad, mert akár az egyik, akár a másik fél a bíróság elé viszi az ügyet, a közigazgatási hatóság megkerülésével egyenesen és elsősorban is már a bíróság elé viheti ügyét. A kérdéses hatáskör elválasztásával lényegesen összefüggvén s alapját képezvén annak, hogy téves felfogás esetén akár a közigazgatási hatóság előző eljárása feleslegesnek jelentkezzék —• akár az előző birói eljárás képezze megsemmisítés tárgyát — s figyelemmel arra, hogy e kérdések legtöbbször végleg a törvényszékek mint felebbezési bíróságok által fognak kezeltetni — a mi teljes megnyugvást nem nyújthat, valószínű lévén, hogy azok se lesznek egy nézeten, szükséges tehát, hogy e kérdés egy magasabb fórum elé — a nagy jogászi közönség elé vitessék s alapos megvitatással eldöntessék. Azon jogászok, a kik azt vallják, hogy a fent jelzett törvény nem tette szükségszerűvé a kérdéses kereseteknél, a közigazgatási hatóság bevezető eljárását s a kikhez csatlakozom én is, következőkkel érvelnek: 1- ször is maga az 189i-ik évi XII. t.-c. IV-ik fejezete általános megjelölése is e nézetet támogatja, a fejezet címe ugyanis ez: «A birtokhatár megjelöléséről» már pedig, ha az említett keresetekre nézve is a közigazgatási hatóság tenné a bevezető és esetleg végleges intézkedést — akkor a fejezet helycsen «A bir' tokhatár megállapítása, és megjelölésed-ként címeztetnék. 2- szor a jelzett törvény 34 §-a ekként kezdődik «A határjelek felállítása, kijavítása és megújítása körül felmerülő kérdések elintézése a községi elöljáróságnál kérendő -- s majd tovább így folytatja <dia az egyezség ott nem sikerül — a felek az elsőfokú közigazgatási hatóságokhoz utasitandók.» íme a törvény pusztán a határjelekről, ezek felállításáról, kijavításáról s megújításáról intézkedik és még esetleg sem emliti meg a határ megállapítási kérdéseket, már pedig, ha ezeknek a rendezése is képezné a közigazgatási hatóság eljárásának tárgyát, akkor ez esetet is oda iktatta volna. 3- szor. De mi értelme is volna a közigazgatási hatóság eljárásának, ha például a panaszló tisztában van azzal, hogy minő határjelet kell felállítani s mondjuk azzal ís, hogy e határjel felállítása az ő kötelessége és a perkérdést tisztán az képezi, !hogy meddig terjedt, vagy terjed az ö határa s mennyit foglalt az ő szomszédja? hol van tehát a határ? a mi, ha megállapíttatik, a többi magától jön. 4- szer. Maga azon körülmény, hogy a törvény 34. §-a csak a 4-ik bekezdésében emliti fel azt az esetet, hogy mit kell tenni, ha a birtokhatár megjelölésének kérdése körül folyamatba tett éljáfás közben vitássá válik a határ, bizonyítja, hogy a ki kezdettől fogva látja, hogy szomszédja a határt tevé vitássá, az folyamodhatik elsősorban már a bírósághoz, mert különben a törvénynek ezt a leggyakoribb esetet nem a közigazgatási hatóság eljárása közben kellett volna felvetnie, a § kezdetén felemiitett vitás kérdések közé kellett volna sorolnia. 5- ször. De felesleges költségekkel nehezítené az eljárást az, ha a közigazgatási hatóság közreműködése igénybe vétetnék ott is, a hol a per tulajdonképeni tárgya birói eldöntés alá kerülend, a felesleges munkát és a meddő időpazarlást nem is méltatván figyelemre. Már pedig a törvénynek nem ez, hanem az volt célja, hogy ne provokáltassék a költségesebb s nehézkesebb birói eljárás ott, a hol erre szükség nincs. ti-szor. A határ megállapítása lényegileg birtok-kérdés, ez pedig kétségtelenül birói eldöntés tárgyát képezi, lehetetlen tehát, hogy a már alaptörvényileg elválasztott birói és közigazgatási functio bármi részben is összeelegyittetnék újból — hogy egy esetben — mondjuk a jogorvoslat elmulasztásakor, a közigazgatási hatóság — máskor pedig, a biróság állapítson birtokhatárt. 7-szer. A közigazgatási hatóságnak nem állván rendelkezésére az a bizonyítási anyag, a mi a bíróságnak — így például eskü alatti kihallgatása a feleknek — szakértőknek és tanuknak s csak nehezen szerezhetné meg a határtérképet földkönyvet és telekkönyvi adatokat s igy az ezekkel legtöbbször összefüggő határkérdéseket mégközelitő megnyugvással se képes eldönteni. 8- szor. A törvény 34. §-a 3-ik bekezdése azt mondja, hogy ha a határ vitás, az 'egyévi békés és háborittatlan birtoklás épségben tartása mellett hozandó határozat. E szempont irányadó ugyan a sommás visszahelyezési eseteknél, de nem irányadó a határjárati s mesgyeigazitási és birtok kereseteknél s igy a törvény vagy tesz különbséget a határviták közt is még, de az utóbbiakat említés és figyelem nélkül hagyá, a mi szintén hiba, vagy helytelenül egy kaptafára szedte az összes határvitákat. 9- szer. A törvény átmeneti intézkedéseket sem tartalmaz, azon egy esztendőre, a míg a határjelek felállításainak módozatai megállapittatnak s azok felállíttatnak — már pedig ezt nem mulaszthatja el az esetre, ha jövőre a határ-kérdéseket mindenesetre s elsősorban a közigazgatási hatóság elé akarta volna vinni — mert hisz az ezen egyév alatt felmerülő határvitákat csak nem akarta volna gazdátlanná tenni. Ezekből következik, hogy a közigazgatási hatóság a vitás határkérdésnek feltételes eldöntésébe csak akkor bocsátkozhatik, ha eljárása közben merült fel e kérdés; egyébként a felet a bírósághoz utasítja. S a törvény ennyit is csak azért enged meg a közigazgatási hatóságnak, mert a határok megjelölését kötelezőnek mondván ki, szükséges volt oly intézkedést a törvénybe iktatni, a mely ezen követelménynek, a vitás- határ cime alatti elodázását, kikerülését lehetetlenné tegye. De ennél többet a törvény a birói hatáskör lényeges megsértése és a főfontosságú birtokkérdések összezavarása nélkül a törvény által kitűzött cél érdekében nem is engedhetett meg s a törvény e jól átértett célja is egyik indoka a kifejtett álláspont helyességének. Ezek volnának az általam is vallott jogi nézettel bírók főbb indokai — s ezek után átadjuk a szót azoknak, a kik az ellenkező nézetet vallják; kíváncsian várva azoknak tárgyilagos bírálatát és indokait — mert fentjelzett célunk nem az, hogy a magunk nézetét reá octroyáljuk ezekre, hanem a kérdésnek pro és contra megvitatásával — egy kis- világosságot kérünk. X Igényper engedmény alapján. Irta: Dr. WEISZ ALADÁR kir. járásbirósági aljegyző N.-Ujvárott. Tulajdoni igénykeresetnek végrehajtási törvényünk és helyes jogi gyakorlatunk értelmében valamely dolognak vagy jognak tulajdona alapján van helye, a «tulajdon» szót tágabb és nem tulajdonképpeni jogászi értelmében véve, mert ennek ezen értelemben tárgya csakis dolog lehet. A követelések átruházásának és megszerzésének egyik alakját az engedmény képezi. S ilyképen az engedményezett követelésnek a végrehajtási zár alóli feloldását célzó igényper nem is a tulajdonnak, hanem a vagyonunk alkatrészét képező követelésnek, mint kötelmi jognak, a foglalás alóli felszabadítására irányul. Ennyit a széltében dívó jogi terminológia praecizirozása szempontjából. Az engedmény alapján indított igénypernél az engedmény tárgya, az engedménynek, mint szerzési módnak alakja, annak valódisága, mi a jogcim kérdésével azonos és hatálybalépésének időpontja veendők figyelembe. Ezen szempontok együttes és kapcsolatos elbírálása alapján dönthető el azon kérdés, vájjon a végrehajtási foglalás alá vett követelés a végrehajtási zár alól feloldandó-e vagy sem. Minden materiális jognak egy processuális jog: a keresetjog felel meg, míg másrészről a helyes perjogi elmélet szerint a keresetjognak nem szükségképpen felel meg valamely valóban létező materiális jog, hanem az csupán valamely perelhető állításhoz van kötve. Képezheti már most az engedménynek tárgyát maga a materialis jog, a követelés, a melynek engedményezése az azzal járó keresetjognak engedményezését is implicite magában foglalja, vagy csupán a követeléshez kötött processuális jog: a keresetjog, a melynek engedményezésével azonban magának a materialis jognak, a követelésnek átruházása és megszerzése nem jár együtt. Ezen felfogás helyességét az engedmény jogtörténeti fejlődése igazolja. Az engedmény a római jogban eredetileg, mint a kereset átengedése (cessio actionis) létesült a követelésnek más általi behajthatása érdekében, a midőn azután a megbízott, mint procurator in rem suam járt el (Gai. 2. 38. és 39.) és csak a Modestinus utáni időben létesült ennek alapján az a gyakorlat, a mely szerint nemcsak a követeléssel járó kereseti jogot, hanem magát a követelést is lehetett engedményezni (cessio obligationis), a mely magyarázat helyessége a római jog szempontjából egyébiránt vitás. A modern jogfejlődés azonban a követelés engedményezhetésének álláspontjára már rég eljutott. A kettő közötti különbség szembeszökő és az igényperben igen gyakorlati jelentőséggel bir. A keresetjog engedményezése esetében a követelés nem szűnik meg az engedményező vagyonának képezni alkatrészét, s igy annak tartozása fejében végrehajtási foglalás alá esvén, az engedményes igénykeresetének elutasításával a zár alatt meghagyandó lesz; illetőleg a mennyiben a követelés az engedményes ellen vezetett végrehajtás alkalmával vetetik foglalás alá, minthogy maga a követelés az engedményes vagyonába át nem ment, hanem az csupán ^behajtás végett* engedményeztetvén, az engedményező vagyonához tartozni meg