A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 35. szám - Bolgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok (Vége.)

OG 139 kivéve nincsenek, sem azok elbirtoklására hazai törvényeinka rendesnél hosszabb időt nem kívánnak, a vagyon birtokosának esőd vag\ gondnokság alatt létele pedig, az"'rlbirtoklás nu'gakas/.tását nem vonja maga után. Megszerezvén ezek szerint alperesek elbirtoklás útján az aranyos-maróthi 97. ö. i. számú házban gyakorolt italmérési jog tulajdonát, azt helyettesítő kártalanítási össszeget s annak kamatát, felperesnek leszállított keresetével elutasítása mellett, helyesen ítélte meg az elsó'biróság T. János másodrendű alperesnek, mint a jog tulajdonosának stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Külföldi részvénytársaság belföldön sem maga, sem bejegyzett képviselősége által cégvezetőt nem rendelhet ki, miután a törvény értelmében külföldi társaságok belföldön csak képviselőséget rendelhetnek. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék a newyorki Germania életbiztosító társaság ügyében következő végzést hozott: A kt. 211. §-ának 3 -5. pontjaiban foglalt intézkedések szerint a külföldi részvénytársaságnak a magyar korona területén levő fióktelepét a társaság által kirendelt képviselőség képviseli, a melynek jogcselekményeit a társaság magára kötelezőnek tartozik elismerni és a melynek tagjait a fiók cég érvényes jegyzésére köteles feljogosítani. A törvénynek ezen intézkedéséből nyilvánvaló, hogy a külföldi társaság magyarországi fióktelepének képviselése és érvényes cégjegyzésre kizárólag a társaság által kirendelt képviselő van jogosítva; a miből önként tolyik, hogy a cégjegyzékbe csak annak a cégjegyzési jogosultsága jegyezhető be, ki a képviselőségnek tagjául lett a társaság által kirendelve; továbbá, hogy a képviselőség részére cégvezető sem a társaság, sem annak megbízása alapján a már kirendelt képviselősége által ki nem nevezhető. Miért is folyamodó dr. S t e i ne r Miksát a «New-Yorki Germania életbiztosító társaság magyarországi vezérképviselősége* cég helyi képviselőjét azzal a kérelmével, hogy az emiitett cégnél az általa kirendelt Natanek Emil cégvezetőnek ebbeli minősége és cégjegyzési jogosultsága bejegyeztessék, a kir. törvényszék elutasítja. A budapesti kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését a benne felhozott okokból helybenhagyja. 11895. aug. 7. 2,(318.) A kereskedőnek minden követelése és igy a kártérítési követelés is elkönyvelés tárgyát képezi. (A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa. 1895. június 14. E. 154. Bűnügyekben. Magából az ajándékküldés tényéből levonható következtetés a Btk. 470. §-a által tiltott megvesztegetés főalkatelemét képező azt a célzatot, hogy a közhivatalnok azért hivatali kötelességét szegje meg, az ajándékot szolgáltatónak erre vonatkozó külön nyilatkozata nélkül, bizonyítani nem alkalmas. A nagykanizsai kir. törvényszék 1895. évi január hó 8-án 9,066, B. szám alatt ifj. G. V. elleni bűnügyben következő végzést hozott: Vádlott ifj. G. V. n-kanizsai a Btk. 470. §-ában meghatározott megvesztegetés vétsége miatt vád alá helyeztetik stb. Indokok: Vádlott a rendőri előnyomozat során elismerte, hogy folyó évi június hó 2-án egy doboz 100 drb regalitas szivart tartalmazó csomagot névjegyének kíséretében azon célból küldött Dr. S. J. az időben N.-Kanizsán lakó honvéd ezredorvoshoz, hogy őt ezen ajándékával az általa időszakonkint megtartott kenyérvizsgálatnál némi elnézésre birja. Miután a kenyérszállitást teljesítő vádlottnak a fentnevezett közhivatalnokot kötelességszegésre csábítani akaró ajándékozása a Btk. 470. §-ába ütköző megvesztegetés vétségének tényálladékát foglalja magában, miután továbbá azon körülmények, hogy a vádlott maga elismeri, miszerint Dr. S.-től soha felbátoritást nem nyert arra, miszerint rreki ajándékot küldjön, hogy felszólítás után sem vitette el a nevezett ezredorvostól a csomagot, nyilván reá mutatnak az ajándékozásnak kötelességszegést elérni kivánó célzatára, mindezeknél fogva vádlottat a végzés rendelkező részéhez képest vád alá helyezni kellett. A pécsi kir. ítélőtábla (1995. évi április hó 1-én 385/B. szám alatt) következően végzett. A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, ifj. G. V. terhelt ellen a további eljárást megszünteti s a bűnjelül lefoglalt egy doboz szivart a nevezett terheltnek a jelen végzés jogerőre emelkedése után visszaadni rendeli. Indokok: Ifj. G. V. ellen azon az alapon emeltetett vád és hozatott vádhatározat, mert 1894. évi június 2-án Dr. S. J. m. kir. honvéd ezredorvos lakására névjegyével 100 drb. regalitas szivart küldött egy dobozban, a rendőri előnyomozás folyamán tett vallomása szerint abból a célból, hogy az általa mint szerződéses katonai kenyérszállító által készített sütemények megvizsgálásánál kissé elnézőbb legyen. Minthogy azonban a terhelt részéről a küldemény céljára nézve az idézetten kívül egyáltalán semmi más nyilatkozat nem történt, magából az ajándékküldés tényéből levonható következtetés a Btk. 470. §-a által tiltott megvesztegetés főalkatelemét képező azt a célzatot, hogy a közhivatalnok azért hivatali kötelességét szegje meg, bizonyítani nem alkalmas, minthogy ekkép a vádbeli bűncselekmény a terhelt ellen bizonyíthatónak a további bűnügyi eljárás űtján sem mutatkozik, az elsó'biróság vádhatározatát megváltoztatni, vádlott ellen a további eljárást megszüntetni s a bűnjel iránt megfelelően intézkedni kellett. A m. kir. Curia (1895. évi június hó 19-én 5,873 B. szám alatti következő végzést hozott: A kir. Ítélőtábla végzése az abban felhozott indokokból helybenhagyatik. Tekintve, hogy a gazda birtokosa azon tárgynak, melyet cselédjének harmadik részére való átszolgáltatás végett átad, igy annak eltulajdonítása esetén nem sikkasztás, hanem a szolgálati viszonynál fogva a btkv 333. és 336. §. 7. pontjába ütköző lopás büntette forog fenn. A szegedi kir. törvényszék: Sz. E. Gy. a N. D. kárára 1894 szeptember havában elkövetett, a btkv 355. §-ába ütköző és 356. §-a szerint minősülő két rendbeli sikkasztás vétségében, továbbá a btkv 333. §-ába ütköző és a btkv. 336. §. 3. és 7. p. szerint minősülő lopás bűntettében bűnösnek kimondatik és ezért a btkv 358., 340. és 341. §-ai alapján a btkv 96., 98. és 92. §-ai alkalmazásával, vizsgálati fogságának fentartása mellett, a mai naptól számítandó 8 havi börtönbüntetésre, melyből 1895 január 17-től mai napig töltött vizsgálati fogsága által 1 hónap kitöltöttnek vétetik és 3 évi hivatalvesztés és politikai jogainak felfüggesztésére ítéltetik, egyszersmind N. D. káros részére 122 írt 44 kr. kárösszegnek végrehajtás terhe melletti megfizetésében marasztaltatik. Indokok: Vádlott beismerte, hogy N. D. gazdája kárára 1894 szeptember 7-én 22 frt 22 krt, szept. 7-én pedig 75 frt rábízott pénzt saját céljaira fordította. Ezen cselekménye a btkv 355. Jj-ába ütköző és 336. §. szerint minősülő és 358. szerint büntetendő kétrendbeli sikkasztás vétségét képezi. Beismerte továbbá, hogy szeptember 2-án az iroda ablakát betörvén, azon bemászott és gazdája tulajdonát képező 7 rud szalámit és egy nagy kést, szeptember 7-én pedig nyílt helyről egy bevásárlási könyvecskét, 2 kis zsákot és 2 kulcsot ugyancsak gazdája kárára ellopott. Vádlott ezen cselekményei a btkv 333. §-ába ütköző és a btkv. 336. §. 7. p. szerint, a bemászásra nézve még a 336. 3. p. szerint minősülő kétrendbeli lopás bűntettét képezi. Enyhítő körülménynek vétetett vádlott büntetlen előélete, töredelmes vallomása és fiatal kora. Ennélfogva őt a 92. §. alkalmazásával a kiszabott börtönbüntetésre ítélni kellett. Vizsgálati fogsága fentartatott, mert vádlott szökésben volt. A panaszos esküvel erősített vallomása szerint 122 frt 44 kr. kárt szenvedett, melynek megfizetésére vádlottat szintén marasztalni kellett. A szegedi kir. ítélőtábla: A kir. törvényszék Ítélete azzal a közelebbi meghatározással, hogy a vádlott börtönbüntetése a mai naptól számíttatik, ebből azonban vizsgálati fogsága által két hónap kitöltöttnek vétetik, indokainál fogva helybenhagyatik. A m. kir. Curia : Tekintve, hogy a gazda birtokosa azon tárgynak, melyet cselédjének harmadik részére való átszolgáltatás végett átad és ez áll N. D. károsra nézve is akkor, midőn a szolgálatában álló vádlottnak egy izben 22 frt 22 krt azzal a meghagyással adott át, hogy azt a postán adja fel és igy kétségtelen, hogy vádlott nem a kezelésére bizott, hanem még mindig káros birtokában levő összeget tulajdonítván el jogtalanul, ellenében ama 22 frt 22 krra nézve nem a sikkasztás vétsége, hanem a szolgálati viszonynál fogva, a btkv 333. és 336. §. 7. pontjába ütköző lopás bűntette forog fenn. Továbbá tekintve, hogy nevezett káros, midőn neki egy nevére érkezett 75 frtnyi pénzküldeményre vonatkozó postautalvány kézbesittetett, máris ezen kiutalványozandó összeg mint az utalvány egyenértékének tulajdonosává vált; vádlott tehát, ki ezt az összeget a káros nevében vette föl a postán, a káros birtokába jutott pénzt tulajdonított el jogtalanul és ekként ezen 75 frtnyi összegre nézve is nem a sikkasztás vétségében, hanem úgy az összeg nagyságára, mint a szolgálati viszonyra való tekintettel, a btkv 333., 334. és 336. §. 7. pontjába ütköző lopás bűntettében vált bűnössé; végre tekintve, hogy vádlott N. D.-nak a lopások által jelentékeny kárt okozott és főleg, hogy ő nagy hálátlanságot tanúsított, midőn gazdája kárára, ki őt az első izben elkövetett lopás után szolgálatába visszafogadta, csakhamar tetemes értékeket tulajdonított el, ilyen súlyosító körülmények fenforgása esetében pedig még a btkv 92. alkalmazása mellett sem indokolt, hogy vádlottra a börtönnek megközelítőleg legkisebb mérve alkalmaztassák : ezen okból vádlott a két rendbeli sikkasztás vétsége helyett egyrendbeli, a btkv 333. és 336. i;. 7. pontjába és egyrendbeli a btkv. 333., 334. és 336. §. 7. pontjába ütköző lopás bűntettében mondatik ki bűnösnek és úgy ezen, mint a terhére alsóbiróságilag megállapított egyéb lopások megtorlásául összbüntetésként a mai naptól számítandó 1 évi és 6 hónapi börtönre ítéltetik, mely büntetésből azonban a kiállott vizsgálati fogság által a btkv. 94. §-a alapján 4 hónap kitöltöttnek vétetik. Ennyiben mindkét alsóbirósági itélet megváltoztatván, egyebekben, ideértve a mellékbüntetésekre vonatkozó rendelkezést is, a kir. tábla ítélete az abban elfogadott elsőbirósági indokok alapján helybenhagyatik. (1895. május 30. 5,342.)