A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 35. szám - Bolgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok (Vége.)

140 A JOG Az uj sommás eljárás a gyakorlatban. A pertárgyak értékének meghatározásánál egyedül a kereseti követelés értéke veendő irányadóul, a viszontkeresetbe vett követelés összege vagy értéke nem vehető tekintetbe. A ín. kir. Curia: Tekintve, hogy a pertárgy értékének meghatározásánál egyedül a kereseti követelés értéke veendő irányadóul, ellenben a viszontkeresetbe vett követelés összege vagy értéke nem vehető tekintetbe; s tekintve, hogy a jelen perben a kereseti követelés összege 500 frtot meg nem halad: a jelen perben a felülvizsgálati bíráskodás a kir. ítélőtábla hatáskörébe tartozónak mondatik ki és ehhez képest a periratok a budapesti kir. ítélőtáblához áttétetnek. (1895. jun. 5. G. 62.) Az 1893. évi XVIII. t.-c. 156. §-a 2. bekezdése a felebbezési biróságot arra jogosítja, hogy az elsőbiróság által eskü alatt kihallgatott fél ellenfelét is kihallgathatja és megesketheti, ebből önként következik az a joga is, hogy a 96. §. második bekezdésének fenforgása esetében, a perbeli körülmények mérlegelésével, az elsőbiróság által eskü alatt kihallgatott fél letett esküjét bizonyítékul el ne fogadja és illetőleg, hogy kimondja, miként a támogató ténykörülmények a perben fenn nem forogtak, a melyek a bizonyító fél vallomásának valóságát támogatják és hogy igy felperes esküre bocsátásának nem volt helye. A budapesti kir. Ítélőtábla: A felebbezési bíróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Felperes a felülvizsgálati kérelemben nem jelentette ugyan ki tüzetesen azt, hogy a felebbezési bíróság ítéletét, mely alapon támadja meg, de a felülvizsgálati kérelem szövegéből mégis kivehető az, hogy a felebbezési bíróság ítéletét lényeges és az ügy eldöntésére befolyással biró eljárási szabály helytelen alkalmazása miatt nehezteli és igy azt az 1893. évi XVIII. t.-c. 185. §-a c) pontja alapján támadta meg. A perben az a körülmény forog fenn, hogy T. M., a kivel felperes a kereset szerint jogviszonyban állott, a keresetindítás előtt meghalt és most felperes az elhalt kötelezettsége alapján ennek örököseit perli. Alperesek tagadták a kereseti követelés keletkezését megállapító tényeket s a bizonyítás terhe alperesre hárult, a ki e tényeket a perben egyedül eskü alatti kihallgatásával kívánta bizonyítani és az elsőbiróság felperest eskü alatt ki is-hallgatta, mert fenforogni látta azt az esetet, hogy a bizonyítandó ténykörülményekről csak a felperesnek van közvetlen tudomása és oly ténykörülmények forognak fenn, a melyek a bizonyító felperes vallomásának valóságát támogatják (1893. évi XVIII. t.-c. 96. §. 2. bekezdés.) A felebbezési bíróság azonban, a mely szóbeli tárgyalás nélkül itélt, abból a reá nézve irányadó tényállásból, a mely az elsőbirósági iratokból és ítéletből megállapítható volt, a fenforgó körülményeknek az 1893. évi XVIII. t.-c. 64. §-án alapuló mérlegelése után arra a birói meggyőződésre jutott, hogy a perben oly ténykörülmények nem forognak fenn, a melyek a bizonyító felperes vallomásának valóságát támogatnák és igy az alperesek beleegyezése nélkül esküre bocsátásának helye nem lévén, ez alapon felperest bizonyitatlan keresetével elutasította s a per és felebbezési költség fizetésére kötelezte. Most felperes a felülvizsgálati kérelemben azt vitatja, hogy ily támogató ténykörülmények fenforogtak és hogy a törvény fel nem jogosítja a felebbezési biróságot arra, hogy az elsőbiróság által eskü alatt kihallgatott félnek letett esküje által nyújtott bizonyítékát nem létezőnek tekinthesse. A felebbezési biróság ez eljárásában látja felperes a lényeges eljárási szabály helytelen alkalmazását. Azonban a felebbezési biróság a neki törvény által engedett jognál fogva úgy mérlegelte a perbeli körülményeket, hogy felperes esküre nem volt volna bocsátandó és az okokat, a melyek a felebbezési bíróságban ezt a meggyőződést előidézték, előadta. A felülvizsgálati biróság pedig annak a kérdésnek eldöntésébe, hogy a felebbezési biróság helyesen mérlegelte-e a ténykörülményeket, nem bocsátkozhatik. Minthogy pedig az 1893. évi XVIII. t.-c. 156. §. 2. bekezdése a felebbezési biróságot arra jogosítja, hogy az elsőbiróság által eskü alatt kihallgatott fél ellenfelét is kihallgathatja és megesketheti, ebből önként következik az a joga is, hogy a 96. §. második bekezdésének fenforgása esetében, a perbeli körülmények mérlegelésével, az elsőbiróság által eskü alatt kihallgatott fél letett esküjébizonyitékul el ne fogadja és illetőleg, hogy kimondja, miként a támogató ténykörülmények a perben fenn nem forogtak, a melyek a biztosító fél vallomásának valóságát támogatják és hogy igy felperes esküre bocsátásának nem volt helye. A felebbezési biróság tehát ítéletében lényeges eljárási szabályt nem sértett és igy a felülvizsgálati kérelemnek hely nem adatván, az Ítélet helybenhagyandó volt. A felülvizsgálatnál kért bizonyitásfelvételnek hely nem találtatott az 1893. évi XVIII. t.-c. 197. §. második bekezdése értelmében, mert a perbeli adatok felperesnek ez irányban tett állítását megcáfolják. (1895. jun. 28. G. 33.) A biztosítási végrehajtás feloldása céljából az 1881:60. t.-c. 2?i S-a értelmében teljesített birói letétel költségei még akkor sem áilapithatók meg felperes terhére, ha ez pervesztes lenne, mert a letétel a foglalást szenvedettnek nem kötelessége, hanem csak tetszés szerint gyakorolható joga, a letételi költség tehát nem a foglaltató kívánatára merül fel. A pécsi kir. járásbíróság 1895. évi június hó 23-án 14,596 p. szám alatt M. J. alperesnek B. F. felperes elleni letéti ügyében következő végzést hozott: Tekintve, hogy a 12,306/p. 895. sz. ítélet jogerőre emelkedvén az 1881:60. t.-c. 231. §-a értelmében a letétbe helyezett összeg az alperest illeti, ennélfogva B. F.-nek M. J. alperes elleni 80—80 frt és járulékai iránti perében az 1881. évi 599. t. a. a pécsi m. kir. adóhivatal által kezelt 105 frt 65 kr. és ennek letéti kamatai az alperes javára kiutaltatnak stb. — Ellenben a letét körül felmerült költség felperes terhére meg nem állapitható, mert folyamodó alperesnek az 1881:60. t.-c. 231. §-a értelmében csak jogában, de kötelességében nem állott a fenti összeget birói letétbe helyezni s igy az nem a felperes kívánatára merült lel. A pécsi kir. Ítélőtábla (1894. évi augusztus hó 7-én 3,258/P. szám alatt! következő végzést hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzésének nem neheztelt részét nem érinti, felfolyamodással megtámadott azt a részét pedig, melylyel a letétel által felmerült költség a felperes terhére meg nem állapíttatott, a kir. járásbíróság által vonatkozóan felhozott indokok alapján helybenhagyja. A m. kir. ministeriumok elvi jelentőségű határozatai. Az elévülés valamely törvénytelen munkálat eltávolítást kötelezettsége alól nem mentésit; mert a kihágás káros következményeit a kihágásban vétkesek megszüntetni kötelesek. (Ily tartalmú kijelentés foglaltatik a földmivelésügyi m. kir. minister úrnak m. évi 60,133. sz. a. B. vármegye alispánjához intézett rendeletében.) Bornak vasárnapi munkaszünet alatt kis mértékben való elárusitása, ha az nem kotcsmábau, hanem elárí^sitási üzletben történik, tiltva van és a munkaszünet áthágását képezi. (A m. kir. belügyminister 1895. évi 1974 k. sz. határozata.; Lelkész részéről a temetésnek késleltetése — ha az szándékos is — nem képez kihágást. (A m. kir. belügyminister 1895. évi 1,915. sz. határozata). A cselédekre utrendőri kihágás miatt kirótt pénzbüntetést a gazda még behajthatlanság esetében sem köteles lefizetni. (A m. kir. kereskedelemügyi minister 1895. évi 50,389. sz. határozata). Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Blum J. e.. n-kanizsai tvszék, bej. szept. 22. félsz, okt. 8.. csb. dr. Neusiedler Antal, tmg. dr. Tuboly Gyula. — Weisz Zsigmond e., debreceni tszék, bej. szept. 30.. félsz. okt. 16., csb. dr. Vass Antal, tmg. Kovács Gábor. — Weiss S. e.. budapesti keresk. és váltó: tvszék, bej. szept. 30., félsz. okt. 29., csb. dr. Szentgyörgvi Imre, tmg. Csilléry Dávid. — Krámer és Duneitz e., budapesti kerésk. és váltótszék, bej. szept. 28., félsz. okt. 26., csb. Tóth Aurél. tmg. dr. Tóth Kalman. — Stern Hermann e., debreceni tvszék, bej. okt. 1., félsz, okt. 23., csb. dr. Vass Antal, tmg. dr. Tüdős László. - Günsberger Benő e., szombathelyi tszék. bej. szept. 30., félsz. okt. 4, csb. dr. Szabó Wek, tmg. dr. Markovics Gyula. - Grünbaum Józsefné e., egri tszék, bej. szept I!., félsz. okt. 7., csb. dr, Pap Kálmán, tmg. dr. Kánitz Gyula. K.un Gyula e., pozsonyi tvszék, bej. okt. U., félsz. okt. 28., csb. Vladár István, tmg. Marass Ferenc. - Heincz János e., budapesti keresk. és va totszék bej. okt. 8, félsz. nov. 7., csb. dr. Szentgyörgyi Imre, tmg. sebok tíéla. - Grosz Sámuel e., bpesti tvszék, bej. szept. 7.. félsz, szept. 18., csb. Lauffer Gvula. tmg. dr. Tóth Kálmán — Kohn Mána baerjózsef jb'rf'>ság- bej- okt L> felsz- -. csb. -, tmg. dr. LandenA Pály ázatok : A békési jbságnál a 1 i e g y z ő i áll. szept. 5. A ™.gyk,uklndai tvszéknél aljegyzői áll. szept 7. - A gyergyószentm.klosi jbirosagnál albirói áll. szept. 9. - A kassai Ítélőtábla teriileten tobb joggyakornoki áll. szept. 8. - A nagvkikindai jbirósagnal albirói áll. szépt. 10. - A pécsi Ítélőtábla kerületében két joggyakornoki áll. szept. 8. — A dicső-szent-mártoni jbiróságnal szept ló'01 SZCPt 10- Az 'Po!vsági tszéknél aljegyzői állas PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN.