A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 35. szám - Bolgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok (Vége.)

138 A JOG levéltárban meg lett találva, id. S. János ellen minden további lépés abbanhagyatott. Visszaemlékszik a tanú arra is, hogy id. S. János boltjában a pálinkamérést az 1846-ik évtől kezdve 1858-ig szakadatlanul és háborittatlanul gyakorolta, s hogy az italmérési jog bérbeadása alkalmával felperes a bérlőkkel szemben id. S. János italmérési jogának elismerését kifejezetten kikötötte. V. Gyula tanú előtt a felperes a tanu'kérdésére kijelentette, miszerint az, hogy M. Kristóf gróf id. S. Jánosnak az emiitett italmérési jogot eladta, <úgy látszik, igaz». J. Pál, T. Károly, R. János és R. Istvánnak lényegileg egyező és közvetlen tudomáson alapuló vallomásai szerint, id. S. János a 97. ö. i. számú házban a szeszes italok mérésének jogát a «forradalom> előtti időtől kezdve az 1885. évig szakadatlanul és háboritás nélkül gyakorolta. Az emiitett tanúvallomásokkal minden kétség fölé van emelve az a tény, hogy nem is számítva az I., illetve II. r. alperesnek a perindítást megelőzött két évre terjedő italmérését, a III. r. alperes az 1847. évtől kezdve 1885-ig, vagyis az aranyos-maróthi szolgabíró előtt a felperes részéről jogcsonkitás miatt folyamatba tett eljárás megindításáig, legalább is 38. éven szakadatlanúl és megháboritás nélkül gyakorolta a szeszes-italok mérésének jogát, s ha ezen időtartamhoz a jogfolytatók gyakorlatát, mely a közigazgatási eljárás folyamára kiterjedett, hozzá számítjuk a 97. ö. i. számú házban folytatott italmérés egy félbe szakítással több mint 40 évre kiterjedett; bebizonyitottnak veendő továbbá, hogy a felperes az alperesek fényéről és az általuk igényelt jog eredetétől s keletkezéséről személyesen tudomással birt, sőt a per adatai azt is igazolják, hogy ő az alpereseknek ezt a jogát a M. Lipót tanú által előadott módon több mint 30 éven át elismerte és saját bérlőivel szemben megóvta. E tények mellett az a további kérdés merül fel, vájjon szükséges-e az italmérési jogosultság kérdésének elbírálása közben annak a megállapítására kiterjeszkedni, törvényesen alakított hitbizományi képez-e felperesi uradalom, vagy sem ? E tekintetben irányadó az alperesek álláspontja, a kik nem csupán a M. Kristóf gróf és id. S. János alperes között létrejött jogügyletre, hanem főleg az elbirtoklás jogcímére fektették igényeiket. Noha ennélfogva ezen feltevésből kiindulva, hogy a felperesi uradalom jogi természeténél fogva hitbizománynak tekintendő, az említett jogügylet már magában véve is érvénytelennek tűnik fel és habár M. Lipót tanú vallomásában emiitett okmányt azért nem lehet a jogszerzés alkalmas formájáúl tekinteni, mert néhai M. Kristóf gróf az okmány kiállítása idején a per adatai szerint az uradalom vagyoni alkatrészei és annak jövedelme felett rendelkezni jogosítva nem volt s így akár hitbizományi természetű, akár szabad vagyonnak tekintjük a felperesi uradalmat, a szerzés egymagában semmi esetre sem állapithatja meg az alperesek italmérési jogosultságát és abból leszármaztatott igényekért különös figyelem fordítandó a joggyakorlás igazoló tényére. A felperes álláspontja szerint ez esetben 100 vagy legalább is 40 évi szakadatlan birtok ereményezhetné az elbirtoklás, melyet azonban az 1842. évtől 1858. évig tartott gondnoki kezelés félbeszakított volna. De ezt az álláspontot elfogadni nem lehetett, mert figyelemmel arra, hogy az ősiség eltörlésével a régi törvényeink értelmében 100 évre megszabott elévülést törvényes gyakorlatunk jelenleg már a hitbizományi javakból eredő jogokra sem terjesztik ki, hogy tovább is hazai joggyakorlatunk az ausztria polg. törvénykönyvnek az elévülésre vonatkozó rendelkezéseit csupán telekkönyvezett ingatlanokra és jogokra nézve vette át, tekintve végül, hogy a régi hazai törvényeink és törvényes gyakorlatunk által elismert amaz esetek közé, a melyek az elévülést kizárják, vagy azt félbeszakítják, valamely vagyonnak gondnoki kezelése felvéve nincs, a jelen esetben a nemesi javakra nézve fennálló 32 évi szokásos elévülési időt kellett zsinórmértékül elfogadni és mint hogy e tekintetben a hitbizományi- és szabadvagyon között mai > törvényes gyakorlatunk szempontjából külömbség nem tehető, annak a megállapítása, vájjon a felperesi uradalom a hitbizomány jogi természetével bir-e vagy sem ? mellőzendő volt. Minthogy ezeknél fogva az alperesek azt, hogy a vitás jogot a felperes részéről megindított közigazgatási eljárás folyamatba tételének időpontjáig legalább is 38 éven át szakadatlanúl és háborithatlanúl gyakorolták, ezen felül a felperes beleegyezése és kifejezett jóváhagyásában rejlő jogelismerést, a mely birtokuk jóhiszeműségét minden kétség fölé emeli; ezért az italmérési jogot az alperesek folytatólagos és szakadatlan gyakorlása által elbirtokoltnak tekinteni és a felperes leszállított keresetével, úgy a jogot helyettesítő kártalanítási összegre, mint annak járulékaira nézve elutasítani kellett. T. János alperes a regale kártalanítási iratoknál található •s az 1889. évi ápril hó 26-án id. S. József, S. János és S. Adolf eladókkal kötött örökeladási szerződéssel igazolta, hogy ő a kérdéses házat néhai S. János által birt joggal együtt megvette, ennélfogva az italmérési jog helyébe lépett kártalanítási tőkét és kamatait a II. r. alperes tulajdonául kellett elismerni, felperest pedig kiutalványozás tűrésére kötelezni. Az alperesi viszonkereset az italmérési jog kártalanítása íolytán tárgytalanná válván, e tekintetben az ítéleti intézkedés szüksége elesett stb. A pozsonyi kir. Ítélőtábla (1895. év január hó 22-én 6040. sz a.) Az elsőbiróságnak Ítéletét megváltoztatja következőképen: 1. Az aranyos-maróthi 97/131. számú házban gyakorolt italmérési jognak tulajdonosául az aranyos-maróthi hitbizományi kimondja és az alpereseket annak tűrésére kötelezi, hogy ama házban gyakorolt italmérési jogért a II. r. alperes részére megállapított 1890 frt kártalanítási összeg stb. és pedig maga a kártalanítási összeg hitbizományi törzsvagyon gyanánt az aranyos-maróthi hitbizománynak, ellenben a kamatjárulék a felperesnek kiadassák. 2. Az alpereseket végrehajtás terhe mellett egyemlegesen kötelezi arra, hogy felperesnek 321 frt 30 kr. szűnt hasznot stb. megfizessenek stb. Indokok: Az italmérési jog rendszerint a nemesi ingatlannak volt tartozéka, a megszerzett úrbéri birtokrendezési iratok szerint pedig Aranyos-Maróth tisztán úrbéres község volt; tekintettel tehát arra is, hogy az ellenkezőre semmi bizonyíték sem állíttatott elő, kétségtelen az, hogy Aranyos-Maróth községben az italmérési jog a volt földes urat illette meg. A pernek adatai szerint Aranyos-Maróth községben a földes úr egy hitbizomány, melynek gróf M. Kristóf csak birlalója volt és jelenleg felperes a birlalója. Mert habár az alapító levelet nem koronázott király erősítette meg, az az alapító levél száz évvel ez előtt az előirt módon kihirdettetett és az a hitbizomány a perek adatai szerint fennállónak mindenkor elismertetett. Ilyen körülmények között kétségtelen az, hogy az aranyosmaróthi 97/131. számú házban gyakorolt italmérés nem volt egy más önálló jog, hanem a kérdéses hitbizományi törzsvagyonnak tartozéka. Az alperesek elismerték azt, hogy ezt az italmérési jogot egymást folytatólag felváltva az 1847. óta gyakorolták, sőt annak állami kártalanítását is a II. r. alperes a maga részére kieszközölte, ehhez való jogokat azonban az alperesek arra alapiták, hogy azt a jogot a III. r. alperes gróf M. Kristóftól az 1840-es években megvette és hogy azt a jogot az 1847. év óta alperesek a fenti módon szakadatlanul birtokolván, elbirtoklás útján is megszerezték. Az alperesek tulajdonjogukat a vitatott vételre nem alapithatják. Mert az az italmérési jog a fentiek szerint a kérdéses hitbizomány törzsvagyonának tartozéka volt ezt tehát, gróf M. Kristóf mint a kérdéses hitbizománynak csak birlalója, törvény szerint el nem idegenithette, hanem gróf M. Kristófnak ez a ténye csak azt eredményezhette, hogy azt az italmérést a II. rendű alperes és utódai gróf M. Kristóf haláláig haszonélvezzék. De az alperesek tulajdonjogukat az elbirtoklásra sem alapithatják; mert a most előadottak szerint III. rendű alperes csak a haszonélvezethez szerzett jogot, e cim tehát az elbirtoklás egyidejűleges megkezdését kizárja; és mert az ideiglenes törvénykezési szabályok által a magyar polgári anyagi magánjogi törvények, ama szabályokban foglalt pótlásokkal egészben visszaállíttattak; következésképpen az elbirtoklás ideje jelenleg is a korábbi magyar anyagi jogszabályok szerint állapítandó meg, már pedig nincs kimutatva az, hogy gróf M. Kristól halála óta az e birtoklásra megkívántató határidő az 1885. évi április hó 9 napjáig a mikor a regále-csonkitás iránt az eljárás folyamatba tétetett, eltelt volna. Ezek szerint ennek az italmérési jognak tulajdonjoga és haszna is a kérdéses hitbizományi megilleti, éppen ezért tekintettel arra, hogy az italmérési jogot az állami kártalanítási összeg helyettesíti, hogy alperesek a kereset megindításától kezdve a roszhiszemű birtokossal egyenlő elbánás alá esnek és hogy az állam részéről az 1890. évi január hó 1 napjától kamatozó kártalanítási összegnek kamatja a tiszta jövedelem természetével bir és ez a jövedelem a kereset beadásától számított 2 év 10 hóra 321 frt 30 krt tesz ki, azt az italmérési jogot a kérdéses hitbizomány tulajdonosául ki kellett mondani, a megfelelő kártalaninitási tőkének felvételére azt a hitbizományt és a kamat járuléknak felvételére a felperest feljogosítani, végül felperes javára az alpereseket 321 frt 30 kr szűnt haszonban stb. A magyar királyi Curia (1895. évi június hó 6-án 4,108. sz. a.) A másodbiróság ítélete megváltoztatik s az elsőróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Mint az első bíróság ítéletének indokaiban kifejtve van, alperesek bebizonyították, hogy ők az aranyos-maróthi 97. ö. i. számú házban az italmérési jogot 1847. évtől 1885-ig, vagy 38 éven át szakadatlanul és háboritás nélkül gyakorolták; a jogot tehát alperesek, minthogy arra nézve, hogy a jog gyakorlása átutalt jog alapján, vagyis az ő birtokelőde nevében történt volna, felperes éppen semmi bizonyítékot sem szolgáltatott: annyival inkább elbirtokolták. Mert az italmérési jog a nemesi ingatlannak rendszerint nem levén elválaszthatatlan tartozéka, az mint önálló vagyon is elidegeníthető és megszerezhető volt, a nemesi javak pedig már 1847. évben az 1844: IV. t.-c. értelmében nem nemesek által is megszerezhetők voltak. Továbbá: mert az az elmélet, hogy földesúr es jobbágy kozt elbirtoklásnak helye nem volt, csakis földesúr és jobbágy kozott fennállott viszonyból eredt javak és jogok biztosítására vonatkozott, az italmérési jog azonban a földesúr és jobbágy közötti viszonynak tárgyát nem képezte. Végre; mert a hitbizományi javak az elbirtoklás alól sem