A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 35. szám - Bolgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok (Vége.)

246 A JOG valamely törvény kellő alkalmazásánál, hogy az azt alkalmazó hatóság a közönségnek könnyen hozzáférhető legyen. S ez bizonyára így is van. Sajnos azonban, hogy még ma is igen nagy számmal vannak oly járásbíróságok, melyek részint székhelyük rosz fekvése, részint óriási területük következtében a közönség által csak igen nehezen vehetők igénybe. Ilyen pl. a horaonnai kir. járásbíróság, melynek a járásába tlkvi ügyekben három közigazgatási járásban fekvő 190 község, egyéb ügyekben két közigazgatási járásban fekvő 125 község tartozik. A járásbíróság területe 345,462 illetve löG,485 katasztrális holdat teszen. A lakosságnak a járásbirósági székhelytől távolabb fekvő községekben lakó részének 12—15 órányi utat kell tenni kocsin, hogy a bíróságot igénybe vehesse, a minek azután az a következménye, hogy a kinek 25—30 frt követelése van, az ezt inkább veszni hagyja, semmint ily óriási utat tegyen, s ezzel 3—4 napot eltöltsön. Egy-egy helyszíni tárgyalás költségei 75—8U Írtra rügnak. Az érdekelt községek már évek óta küzdenek azért, hogy a járásbíróság területe ketté osztassák, illetve, hogy Szinnán járásbíróság állíttassák fel. Kifejtették már memorandumokban az ottani állapotok lehetetlen voltát, deputátió járt már a törvényszéki elnöknél, főispánnál, igazságügyministernél, felajánlották, hogy építenek a hivatalos helyiségek céljaira alkalmas épületet, fogházat, hogy ezen épületeket vagy 10 évre bér nélkül bocsájtják az igazságügyi tárca rendelkezésére, stb., stb. és csodálatos, hogy még mindeddig semmi eredmény. Ajánljuk az illetékes köröknek, hogy az ottani viszonyokat tanulmányozzák. Dr. Deutsch Ignácz, Budapest. Irodalom. Igazságügyi törvénytár rendeletek és döntvényekkel kiegészítve. Közigazgatási törvénytár új folyama. Szerző: Dr. D á r d a y Sándor, a «Jogt. Közlöny* szerkesztője. Budapest, 1895. az Athen a e u m kiadása. A hazai szakirodalomban egyedül álló munka kelendőségét és egyszersmind hasznavehetőségét mi sem bizonyítja jobban, mint ama közülmény, hogy az «Igazságügyi Törvénytá r»-nak, melynek legutóbbi kiadása 1892-ben jelent meg és 1894-ben testes pótkötettel kiegészíttetett, összes példányai elfogytak, úgy, hogy a gyűjteményt újból kellett sajtó alá rendezni és ime most a negyedik teljes kiadás öt vastag kötetre osztva kerül a könyvpiaczra. Ezzel egyidejűleg az 1893-ban kiadott «Köz igazgatási Törvénytár* pedig a. "Közigazgatási T ö.-rvénytár uj folyama* cimen egy új hetedik kötettel bővíttetik ki, az időközben felszaporodott törvények, rendeletek, elvi határozatok egybeállitása alapján. Ez a két gyűjtemény, mely felöleli a magyar állami élet összes kormányzati, közigazgatási és jogszolgáltatási ügyeit, a mostani élő magyar jogot foglalja magában. A hivatalos «T örvénytár* és a «Rendeletek Tára* ugyanis már oly terjedelmet öltöttek, hogy azoknak használata a megfelelő segédkönyvek igénybevétele nélkül alig lehetséges. Az egyes jogvidékekkel foglalkozó kézikönyvek pedig többnyire az elméletre fektetik a súlyt és oly nagy általánosságban mozognak, hogy az egyes gyakorlati kérdések eldöntésénél hasznukat alig lehet venni. Ezen bajon akar segíteni D á r d a y Sándornak bámulatos szorgalommal és lelkiismeretes pontossággal, széleskörű tárgyismerettel összeállított munkája, mely az élő joganyagnak egységes és megbízható egybeállítását és a mai napig érvénybe levő jogszabályok rendszeres feldolgozását képezi. De ez a két gyűjtemény nem szorítkozik az igazságügyi és közigazgatási törvények és rendeletek szövegének száraz közlésére, kifejtvén, kivonatolván azokat a hivatalos törvény- és szabályrendeletgyüjtemények rengeteg tömkelegéből, bár ez magábanvéve is hasznos munka lett volna, hanem a szerző követvén a hasonló nemű francia törvénygyűjteményeknél üdvösnek bizonyult módszert, jegyzetekbe szorítva közli egyúttal a felsőbb bíróságok határozataiban foglalt elvi rendelkezéseket. Az anyag feldolgozásánál pedig a szerző inkább a systematikus módszert követte, mely legjobban megfelel a közönség igényeinek, mert a tételes joganyagot szakszerűen rendezve és feldolgozva lelheti fel. így az «Igazságügyi Törvénytárban* az egyes jogvidékek külön kötetbe vannak foglalva, minden kötet egy-egy önálló kézikönyvet képezvén. A kötetek aztán vonatkozással az egész gyűjtemény egységére és összetartozására, «Rész» cimmel vannak jelezve. Az egyes részek tartalomjegyzéke a következő: I. Rész. 1. A törvénykezési rendtartás. 2. Sommás eljárás. 3. Végrehajtási eljárás. 4. Telekkönyvi rendtartás. II. Rész. Magánjogi törvények. III. Rész. Hitel-, kereskedelmi és ipari törvények. IV. rész. Büntetőjogi törvények. V. Rész. 1. Szervezet. 2. Bélyeg-és illetékügy. 3. Betüsoros tárgymutató. A szinten most megjelent Közigazgatási Törvénytár új folyama*, a tavaly megjelent «Közigazgatási Törvénytár* kiegészítését képezvén, magában foglalja az időközben hozott törvényes szabályokat. De külön ki kell emelnünk, hogy ebben a kötetben benne foglaltatnak az állami anyakönyvekről, a házasságjogról és a gyermekek vallásáról szóló törvények végrehajtására vonatkozó összes kormányrendeletek és utasítások. Vegyesek. Gyorsaság nem boszorkányság. () felsége a király nevében a bpesti kir. Ítélőtábla Szilassy Pál ügyvéd által képviselt H. Sára ózv. M. Józsefné felperesnek dr. Dnusits Dezső ügyvéd által képv. F. Mária alp. ellen tulajdonjog bekebelezés töröltetése, végrendeletnek érvényesítése, ingatlannak tulajdona, annak birtokba adása, évi 25 frt elvont haszonnak megtérítése, valamint alp. viszonkeresete következtében 10 I frt s jár. iránt a szolnoki kir. tvszék előtt folyamatba tett és az 1892 május 7-én 11,470/91. sz. a. hozott ítélettel befejezett rendes perét felperesnek az 1892. évi május •_'8-án 7,115. sz. a. közbetett felcbbezése folytán az 1895. évi ápr. hó 8-án tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, következő Ítéletet hozott stb. stb. Budapesten, 1H-5 ápril 8-án. Vértessy s. k. elnök. Dr. Szabó János s. k. előadó. (P. H.) Végrehajtás és letét, ü felsége a király nevében a bpesti kir. Ítélőtábla Szilassy Pál ügyvédnek, mint S. Lajos javára M. Zsigmond ellenében lefoglalt követelés behajtására kirendelt ügygondnoknak és úgy is mint M. Zsigmond engedményese M. Viktor megbízottjának s vgrhtatónak, Pólya Béla ügyvéd által képviselt Cs. János vgrhtást szenvedő ellen 1,518 frt 35 kr. s jár. iránt a szolnoki kir. tvszék előtt folyamatba tett és az 1894 ápr. 3-án 5,177. sz. a. hozott végzéssel elintézett kielégítési vgrhtási ügyet a végr. szenvedőnek 1894 ápril 13-án 6,325. sz. a. közbetett felfolyamodása folytán az 1895. évi május 15-én tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén következő végzést hozott: A kir. tvszék végzése megváltoztatik, vgrhtató a kiel. vgrhtás elrendelése iránti kérelmével elutasittatik, a foganatosított vgrhtás hatályon kivül helyeztetik s a kir. tvszék a foganatosított vgrhtás feloldása iránti intézkedések megtételére utasittatik. Felfolyamodó azonban köteles a vgrhtási kérvényért megállapított 21 frt 45 kr. költséget a vgrhtatónak 15 nap alatt vgrhtás terhe mellett megfizetni. Egyszersmind a felfolyamodó ügyvédnek munkadija a felfolyamodásért ügyfele irányában 6 frtban megállapíttatik. Indokok: Habár a vgrhtató az 5,177/895. sz. kiel. vgrht. kérvényt lf-94. évi március 25-én oly időben adta be, a mikor még a vgrht. szenv. a marasztalási összeget birói letétbe nem helyezte volt, mégis tekintve, hogy a vgr. szenv. a marasztalási összeget és járulékait összesen 1,908 frttal 1894. évi március 29-én 5,371. sz. a. az 1881 :LX. t.-c. 82. §-a alapján azért volt kénytelen közvetlen fizetés helyett birói kézbe letenni, mert a marasztalási összeg s jár. M. Zsigmond ellenében nemcsak S. Lajos javára, hanem B. Bálint bír. vgrhtónak 1894 febr. 18-án 111. és 112/894. sz. a. kelt s az iratoknál 3,17f>/894. sz. a. fekvő rendelvénye szerint dr. K. Samu és K. Márton hitelezők javára is 560 frt és 437 frt 89 kr. s jár. er. lefoglaltatott és a kir. tvszéknek a kiel. vgrht. kérvény elintézésekor 1894. évi ápril 3-án arról, hogy a végr. szenv. a marasztalási összeget eme foglalások miatt helyezte birói letétbe, tudomása nem volt, ily körülmények közt a kért kiel. vgrhtás a végr. szenv. ellen, a ki kötelezettségének a letétel által eleget tett, helye nem lévén, a vgrhtás elrendelése iránti kérelmet a megtámadott végzés megváltoztatásával elutasítani kellett ugyan, de minthogy a vgrht. szenv. a marasztalási összeget csak a vgrhtási kérvény beadása után helyezte birói letétbe, azért a vgrht. kérvényért megállapított összegnek vgrhtató javára való megfizetésére kötelezendő volt. A vgrhtási kérvényért megállapított költséghez a bekebelezési illeték hozzá nem számíttatott, mert a vgrhtás helytelenül rendeltetvén el, az ennek foganatosításával járó bekebelezési illeték felmerülésére a végr. szenvedő okot sem adott. Bpest, 1895. május hó 15. Vértessy s. k. elnök. Major Kálmán s. k. előadó. P. H.) Végzés: Ezen kir. ítélőtáblai határozat eredetben az iratoknál megtartatni, hiv. kiadmányban pedig Szilassy Pál és Pólya Béla ügyvédekkel közöltetni rendeltetik. Szolnok, a kir. trvszék, 1895 május 25. Nagy s. k. jegyző. (P. H.) A miről még sem a kir. ítélőtábla elnöke, sem pedig a kir. törvényszéki elnök tudomást nem szereztek. A makói kir. járásbíróságnál a telekkönyvek felmutatására és a telekkönyvi másolatok elkészítésére oly dijnok van alkalmazásban, a kinek fizetését kizárólag a makói ügyvédek fedezik. A dolognak története pedig következő: A makói kir. járásbíróság telekkönyvi osztályánál már régebben elrendeltetett, hogy a telekkönyvekbe d. e. 8—9-ig és d. u. 2- 3-ig lehet csak betekinteni. Hiába szólaltak fel ez ellen a makói ügyvédek, hiába tett ez ellen lépéseket az ügyvédi kamara, ezen ferman hatályban maradt, mert a segédszemélyzet létszáma nem engedte meg, hogy a telekkönyvi felvilágosításokra több idő fordittassék. A makói ügyvédi kar, hogy ezen visszás helyzeten — a mely valóságos kijátszása a telekkönyv nyilvánosságának — segítsen, vállalkozott arra, hogy a felsőbb hatóság által mindannyiszor megtagadott személyszaporitást saját erszényén eszközli. Ezen díjnok tehát d. e. 9-11-ig, d. u. 3—5-ig az ügyvédi kar rendelkezésére áll, a mennyiben a telekkönyvekre vonatkozólag szűkre szabott 1—1 órán kívül is felvilágosításokat ad és azonkívül másolja a megrendelt telekkönyveket is, a melyeknek busás bélyegjövedelme természetesen az állam cassájába folyik. De az ügyvédek által fizetett ezen segítség nem elegendő arra, hogy a makói telekkönyv irodáját a hátralékoktól megszabadítsa. A végzések kiadmányozása teljesen megakadt, az 1895. év folyamán benyújtott árverési kérvényekre kibocsátott hirdetményekből még egyetlen egy sem kézbesittetett a feleknek és megtörtént az az eset is, hogy az árverési hirdetmény az irodában pihenvén, az árverési határidő elérkezett és az Írnok kénytelen volt azt a biró-