A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 35. szám - Bolgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok (Vége.)

A JÖG 247 nak bemutatni, hogy uj határidőt tűzzön ki. Miként halljuk, a makói ügyvédek a magyar igazságszolgáltatás körül szerzett azon érdemükért, hogy a járásbíróságnál saját költségükön tartanak egy dijnokot és ezt sokkal tisztességesebben tizelik, mint az állam, az igazságügyminister részéről nyilvános elismerésben fognak részesittetni. A visszaesők statisztikája. Németországban nagy gonddal dolgoznak a visszaesők lehető pontos statisztikáján. A porosz kormány a mult év októberében 27 kérdésből álló kérdőívet terjesztett az összes porosz fegyházak igazgatóihoz az akkor letartóztatottakra vonatkozó adatok összegyűjtése céljából. A kérdőív az elitéit magánéletének és körülményeinak részletes feltüntetésére és a legteljesebb individualisatióra törekszik. Így kérdés foglaltatik az iránt, élnek-e az elitéltnek szülői, mostohája van-e, hány testvére van; minő iskolákat végzett, minő munkát teljesített gyermekkorában, minő hivatásra készült, mi volt az állandó foglalkozása, van-e vagy volt-e törvényes és törvénytelen gyermeke, iszákos, csavargó volt-e, testi vagy lelki betegségben szenvedett-e ő maga vagy családjának valamely tagja, állott-e rendőri felügyelet alatt, erkölcstelen életet folytatott-e, koldult-e. Mindezen kérdésekre adott válaszok után következik a fegyintézet hivatalnoki karának részletesen indokolt véleménye az elitélt magaviseletéről és arról, hogy van-e kilátás a teljes javulásra, vagy pedig valószínű inkább az, hogy a fegyházból való kiszabadulása után ismét fog bűncselekményt elkövetni ? A beérkezett kérdőivek átvizsgálása után kiderült, hogy 1894 október 1-én a porosz fegyházakban 17,867 fegyenc volt fogva és pedig 15,409 férfi, 2,458 nő. A férfiak közül 54%, a nők közül 50% volt visszaeső, oly értelemben, hogy előbb legalább háromszor állottak ki fegyházban, fogházban vagy javítóintézetben büntetést és legalább egyik szabadságvesztésbüntetésük meghaladta a hat hónapi tartamot. A férfiak 34% -a, a nők 30%-a már 18. életévük előtt volt büntetve. A fegyházi hivatalnokok a férfiak közül 93%-ot, a nők közt 89%-ot tartanak javíthatatlannak, oly értelemben, hogy visszaesésük szabadon bocsáttatásuk esetén valószínű. Ezen adatokat tárgyalta a nemzetközi büntetőjogi egyesület németországi csoportja e hó elején Giessenben tartott ülésében. A német császári statisztikai hivatal igazgatója a porosz kísérletet rokonszenvesen üdvözölte. A bűnügyi statisztika ily módon való általános és állandó vezetésének útjában szerinte is csak technikai és pénzügyi nehézségek állanak. Ugyanezen álláspontot foglalta el M a y r helyettesállamtitkár, a ki különösen pártolta azon eszmét, hogy ezen reform valamely kisebb területen próbáltassék ki. A mi azt illeti, hogy intézeti hivatalnokok véleményt mondjanak az elitéltek jövendőbeli magaviselete felől, erre nézve aggályok merültek fel a tárgyalások alatt. A gyűlés kimondotta beható eszmecsere után, hogy kívánatosnak tartja a bűnügyi statisztika ebbeli reformjának valamely korlátolt területen való kipróbálását és a porosz kormány activ kezdeményezését rokonszenvesen üdvözli. Végül a gyűlés állandó statisztikai bizottság kiküldését is elhatározta 's ezen bizottság tagjaivá megválasztotta Krohne, Leppmann, Köbner, Mayer, Sutzenburger, Seuffert, Lilienthal, Liszt és Felisch tagokat. Özvegyi jog és az ipartörvény 40. §-a. A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék: Felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Az elsó'birósági ítélet szerint felperes a jelen perben oly követelést érvényesít, mely alperesnőnek elhunyt férje néhai B. I. ellen őt megillette. Ennek a megállapításnak helyességét a felülvizsgálatot kérő fél sem vonja kétségbe, hanem annak vitatása mellett, hogy az elsőbiróság a fenforgó esetben tévesen alkalmazta az özvegyi jogra vonatkozó törvényes rendelkezéseket, alperesnőt egyedül azért tartja felelősnek férje tartozásáért, mivel az ipartörvény 40. §-a alapján ennek üzletét folytatja. A felülvizsgálati kérelemnek az elsőbirosági indokok ellen irányuló érvelése részben helyes, de helytelen az abból levont következtetés. Az ipartörvény 40. §-ának rendelkezése kivül esik az öröklési jog keretén és mi összefüggésben sem áll azzal, hogy az özvegy férje vagyonából lakást, tartást és kiházasitást követelhet, esetleg haszonélvezeti joggal a hagyaték birtokában maradhat. Az id. törvényszakasz alapján az özvegy saját nevében folytatja férje iparát, nem pedig mint haszonélvező. Téves tehát azon különböztetés, melyet az elsőbiróság a tulajdoni és özvegyi jogon folytatott üzlet gyakorlása között tesz, sőt az üzlet abban az értelemben, melyben e kitétel e helyütt és az elsőbirosági ítéletben használtatik, ipari foglalkozást és keresetforrást jelent, nem pedig dolgot vagy dolgok összeségét, melylyel a tulajdon és a haszonélvezet magánjogi fogalma alkalmazható. De éppen mivel az özvegy az ipartörvény 40. §-a alapján csak iparjogositványt nyer, de nem szerzi meg az üzlethez tartozó tárgyakat és künnlevő követeléseket, világos, hogy az ipar folytatása magában véve nem állapítja meg az özvegy felelősségét azokért a kötelezettségekért, melyeket a férj, bár üzlete körében magára vállalt. Ezek a tartozások a hagyaték terhét képezik, és mint ilyenek az örökhagyó jogutódjára, az örökösre szállanak át, a ki a vagyont átvette. Ez a magánjog általános elve, mely alól az ipartörvény 40. §-a nem tesz kivételt. Felperes tehát csak adósának hagyatékából és adósának örököseitől követelhet kielégítést, de az özvegygyei mint üzletutóddal mi jogviszonyban sem áll. (1895 július 5-én E. 200. sz. a.) « önbuzgalomból* teljesített csendőri nyomozás alkalmával elkövetett kinzások. A m. kir. Curia (a m.-szigeti kir. törvényszék előtt lopás stb. bűntettek miatt vádolt V. F. és társai ellen bűnügyben): . . . Tekintve, hogy Ny. S. csendó'rmester a végtárgyalásnál azt adta elő, hogy ezen bűnügyben az előnyomozást önbuzgalomból teljesítvén, V. J. II. r. vádlottnak előtte tett beismerése folytán, az utóbbi által megnevezett tetteseket és orgazdákat összefogdosta, ezeket megkötözve községről községre kisértette és csak 14 nap múlva kisértette be a tényvázlat beterjesztése melleit a huszti kir. járásbírósághoz; tekintve, hogy az időközben elhalt Sz. I., valamint KI. M. és H. I. vádlottak a vizsgálati napló 19., 13. és 20. sz. a. jegyzőkönyvek szerint a huszti kir. járásbírósághoz történt bekisértetésük alkalmával azonnal panaszolták, hogy az előnyomozást teljesített csendőrök által bántalmaztattak s a két utóbb nevezett vádlottnak testén külsérelem jelei mutatkozván, ezek a 17. sz. a. jelentés szerint orvosilag megvizsgáltattak, s a felvett látleletek a vizsgálati napló 93. sz. a. csatolt iratok szerint a kassai ker. csendőrparancsnoksághoz még az 1891. ápril 18-án 1182. sz. a. át is küldettek; tekintve, hogy ezek szerint az előnyomozást teljesített csendőrök ellen a bűnvádi eljárás folyamán nemcsak arra nézve merültek fel terhelő adatok, hogy szabályellenesen jártak el, a midőn a terhelteket megkötözve hosszabb ideig maguknál tartották s községről községre kisérték és csak 14 nap múlva, sőt a terheltek előadása szerint még ennél is később szolgáltatták át a bíróságnak, hanem jelenségek merültek fel arra nézve is, hogy a letartóztatottakat tettleg bántalmazták, ennélfogva a debreceni kir. itélő tábla ítéletének azon része, a mely szerint a bűnügyi iratoknak a m.-szigeti csendőrszárnyparancsnoksághoz leendő áttételére mellőzendőnek mondatott ki, megváltoztattatik és az előnyomozatot teljesített csendőrök elleni eljárás végett a bűnügyi iratoknak az illetékes csendőrparancsnoksághoz leendő áttételére nézve az elsőbiróság Ítéleti rendelkezése hagyatik helyben (1895 május 29. 4,789. sz. a.) A párisi börtönügyi társaság titkára azon kéréssel fordult dr. G r u b e r Lajos budapesti kir. alügyészhez, mint a társaság levelező tagjához, hogy közölje a társasággal azon okokat, melyek Magyarországon a foglyok számának csökkenését előidézték. Gruber meg is felelt ezen megkeresésnek és a «Revue pénitentiaire» utóbbi füzetében már közzé teszi Grubernek erre vonatkozó levelét. A tortura A m. kir. Curia: Tekintve, hogy Nyikora Sándor csendőr őrmester a végtárgyalásnál azt adta elő, hogy ezen bűnügyben az előnyomozást önbuzgalomból teljesítvén, Vaszilinka Iván 2-r. vádlottnak előtte tett beismerése folytán, ez utóbbi által megnevezett tetteseket és orgazdákat összefogdosta, ezeket megkötözve községről-községre kisértette s csak 14 nap múlva kisértette be, a tényvázlat beterjesztése mellett, a huszti kir. járásbírósághoz; tekintve, hogy az időközben elhalt Szakáts István szakacsu, valamint Klein Márton és Herskovits Iczik vádlottak a vizsg. n. 19., 13. és 20. sz. jkvek szerint a huszti kir. járásbírósághoz történt bekisértetésük alkalmával azonnal panaszolták, hogy az előnyomozást teljesített csendőrök által bántalmaztattak; s a két utóbb nevezett vádlottnak testén külsérelem jelei mutatkozván, ezek a 17. sz. jelentés szerint orvosilag megvizsgáltattak s a felvett látleletek a 93. sz. a. iratok szerint a kassai kerületi csendőrparancsnoksághoz még az 1891. év április 18-án 1182. sz. a. át is küldettek; tekintve, hogy ezek szerint az előnyomozást teljesített csendőrök ellen, a bűnvádi eljárás folyamán nem csak arra nézve merültek fel terhelő adatok, hogy szabályellenesen jártak el, a midőn a terhelteket megkötözve hosszabb ideig maguknál tartották és községről-községre kisérték és csak 14 nap múlva, sőt a terheltek előadása szerint még annál is később szolgáltattak át a bíróságnak, hanem jelenségek merültek fel arra nézve is, hogy a letartóztattakat tettleg bántalmazták, annálfogva a kir. tábla Ítéletének azon része, a mely szerint a bűnügyi iratoknak a szigeti csendőr szárnyparancsnoksághoz leendő áttétele mellőzendőnek mondatott ki, megváltoztattatik s az előnyomozatot teljesített csendőrök elleni eljárás végett, a bűnügyi iratoknak az illetékes csendőrparancsnoksághoz leendő áttételére nézve az elsőbiróság Ítéleti rendelkezése hagyatik helyben; egyebekben pedig a kir. tábla ítélete a benne felhozott — a fentiekkel nem változtatott — és az elsőbiróság ítéletéből elfogadott indokoknál fogva helybenhagyatik. (1895. május 29. 4789/94.) Visszautasított felebbezés. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék következő végzést hozott: A felebbezés visszautasittatik. Indokok: A felebbezésnek az 1893. évi XVIII. t.-c. 132. §. 3. pontja szerint magában kell foglalnia annak kijelentését, hogy a felebbező az ítéletet egész terjedelmében, vagy mely részében támadja meg és hogy annak minő megváltoztatását kéri. Ha pedig a felebbezés az idézett törvény 172. vagy 173. t;-ai alapján szóbeli tárgyalás nélkül intézendő el, a 179. §. értelmében a felebbezés akkor is visszautasítandó, ha az a 132. §. 3. pontjában foglalt — most említett — kelléknek meg nem felel. Alperes felebbezésének szóbeli tárgyalás nélkül való elintézését kérte; de csak azt a kérelmet terjesztette elő, hogy az elsőbiróság a «megajánlott bizonyítás nyújtására* utasittassék; de sem azt, hogy az ítéletet mely részében támadja meg, sem azt, hogy annak minő megváltoztatását kéri, meg nem jelölte. Miért is a törvényes kellékeket nélkülöző felebbezést az 1893. évi XVIIL t.-c. 136. és 179. t?-ai alapján vissza kellett utasítani. 1^1895. május 28. I). 318. sz. a.)