A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 35. szám - Bolgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok (Vége.)

A JOG 245 tása és átruházása tekintetében jelenleg fennálló zűrzavar és anomáliák megszüntetéséről, annak fényes bizonyítéka ama küldetés, melyet szerencsés volt e sorok irója a mult év nyarán teljesíteni. E küldetés ugyanis abban állott, hogy az ingatlanok átruházása s a jelzálog iránt jelenleg Poroszországban fennálló rendszer s azután a boszniai kataszteri felmérésen alapuló telekkönyvi felvétel tanulmányoztassék s e fölött kimerítő jelentés tétessék. Ez utóbbi megtörtént s az ide vonatkozó jelentés egy példányát kegyes volt ó' királyi Fensége, szeretett fejedelmünk is elfogadni s oda nyilatkozni, hogy részéről egész befolyását ezen életkérdést képező kulturális intézmény mielőbbi megvalósítására fogja irányitani. S ha valahol, úgy különösen nálunk, nagy intézményekben d ö n t ő a legfelsőbb oldalról jövő kezdeményezés és serkentés. Hiszen ha nincs meg Ferdinánd fejedelem erélye, biztosak lehetünk, hogy mai nap sem bírnánk vasutakkal. VI. Persze, hogy igazságügyi dolgokban a fejedelem személyes kezdeményezése nem érvényesülhet oly mérvben, itt tehát szükséges, hogy az igazságügyminister ügy elméletileg, mint gyakorlatilag képzett jogász legyen és sokáig maradjon hivatalában. Csakhogy ezt — mint e közlemény elején mondtam — az «áldott* parlamentáris rendszer nem engedi, mert hát ha a ministerelnök a kabinet nevében beadja lemondását, mennie kell — nolens volens — az igazságügyministernek is, akármilyen buzgóan is szentelte magát tárcájának. Természetes, hogy minálunk is, ügy mint a többi balkán ^alkotmányos* államokban, az igazságügyminister is többet foglalkozik politikával, illetve pártpolitikával, mint tulajdon ressortjával; ha pedig nem foglalkozik politikával, akkor rendszerint más baj gyötri.* Ennek pedig súlyos visszhatása van az összes codificationális munkálatokra s nagyon is természetes, hogy ilyen körülmények között egy egységes rendszernek betartása a codificatióban majdnem lehetetlen. No de erről szintén fennebb volt szó. E helyütt csak a tényleg folyamatban, illetve előkészületben levő codificationális munkálatokról akarok még megemlékezni.** A még két évvel ezelőtt kidolgozott, helyesebben mondva, az olasz polgári törvénykönyvből recipiált s lefordított javaslat, «a tulajdonjogról s annak korlátozásairól* az utolsó szobranije által, idő hiánya miatt sem tárgyaltathatott le. Hasonló sorsa volt -az elévülés és elbirtoklásról* szóló javaslatnak. A jelen év folyamán s lehetőleg a jövő kamarai ülésszak megnyitásáig | október hó 15/27-éig) igazságügyérünk tervbe vette a büntető törvénykönyvi javaslatot (mely 1888-ban az akkori igazságügyminister s jelenlegi ministerelnök, dr. S t o i 1 o v úr által visszavonatott) újra átdolgoztatni s a mellett egy új büntető eljárást is kidolgozni. Végre az ügyvédekről szóló törvény fog módosíttatni oly módon, hagy jövőben azok is, kik jogot végeztek, ügyvédi vizsgát kötelesek legyenek letenni._ Úgyszintén a majd törvénynyé válandó birói szervezeti javaslat szükségessé fogja tenni a birói ügyviteli szabályok módosítását. Ezen munkálatokon kivül égető szükség volna egy új kereskedelmi törvényt, ide értve a csődrendtartást is, kidolgozni, valamint a polgári perrendtartásnak hiányait és hibáit pótolni, illetve kijavítani, de ezen munkálatokra sem nem adatik elegendő idő, sem nem léteznek elegendő erők az igazságügyministerium kebelében. Az eddig még mindig divó bizottsági rendszer az előmunkálatok stádiumában teljesen elhibázottnak s céltalannak * így például a jelenlegi igazságügyminister (Mincsovics Döme) ki már nyolc éve hogy elhagyta a birói pályát, akarata ellenére lett ezen állásra kinevezve, melyet csak ő héttel kinevezése után foglalt el, de akkor is azon határozott kijelentéssel, hogy visszaküldik bécsi állására. Mincsovics úr ugyanis 8 évet diplomatiai pályán töltött és pedig az utolsó három évet Bécsben mint diplomatiai ügynök. Annyi tény, hogy hasonlitfratlanul kellemesebb és kényelmesebb diplomatiai ügynök lenni a szép Bécsben, mint igazságügvminister Szófiában s igy nem kell csodálni, ha Mincsovics úr csak kedvtelenül végzi tárcabeli teendőit. Nem lehet azonban tagadni, hogy a jelen igazságügyminister, ki francia jogász, mindamellett lelkes hive és pártolója az igazságügyi reformoknak, s ha kellemes bécsi emlékei nem foglalkoztatnák gondolatait, még kitűnő igazságügyminister válhatnék belőle. — De azt fogja talán valaki kérdezni, hogy is lehet ilyen fontos és felelősségteljes tárcára — milyen az igazságügyi — embert akarata ellenére kinevezni? A dolog- magvarázata igen egyszerű. Sajnos, de való, hogy az igazságügyi tárcának nálunk nem tulajdonítanak oly nagy fontosságot, vagy jelentőséget, mint másutt, s igy teljesen közömbös volt. ki tölti be e tárcát. Stambulov idejében ezen közömbösség a teljes megvetéssel határos volt, mert csak úgy magyarázható hogy alatta egy rózsaolajkereskedő (S z a 1 a b o s e v) és egy gyógyszerész (S z 1 a v k o v) lehettek igazságügyministerek. Minthogy azonban a jelenlegi kormányfőnök, dr. Stoilov kitűnő jogá=z is, alapos reményünk van, hogy az igazságügyi tárca jövőbeni megüresedésekor oly szakavatott jogászt fog igazságügyministernek kineveztetni, ki majd komolyan veszi a dolgot. ** A codificationális s egyáltalában az igazságügyi törvényelőkészítő munkálatokban talán ezentúl több lesz a rendszer és gyakorlati ítélet, mint azelőtt, mert újév óta az igazságügyministeri főtitkári állásra egy tapasztalt semmitőszd-ki biró (Zgurev György) lett kinevezve. Azelőtt ezen állásra nem igen fektettek súlyt s arra egész fiatal, kellő gyakorlat és tapasztalás nélküli jogászok, törvényszéki birák stb. lettek kinevezve, a kik azután tankönyvek és végtelen francia commentárok segítségével intézték el ügyeiket. Most e tekintetben is örvendetes változás történt. bizonyult, mert szerkeszteni csak egy embernek lehet, nálunk pedig a szerkesztés is 3—4 személyre bizatik, kik anélkül, hogy idő engedtetnék nekik előtanulmányokra, azonnal összehivatnak ülésre s az eléjük terjesztett sanyar anyagból azután kénytelenek egy hónap leforgása alatt valami jó és üdvös törvényjavaslatot elkészíteni. Eme kodifikácionális mizériák most már teljesen érleltették a kodifikácionális bizottság eszméjét s jogosult a remény, hogy a jelen kormány az eszmét meg is fogja valósítani, akár mennyit dörögjön is a liberális ellenzék, mert hát az utóbbi szemében egy ilyen bizottság nem fér meg az alkotmánynyal. VII. Felső iskolánk is az utolsó törvényhozási ülésszak alatt szabályozást nyert. Az ide vonatkozó törvény minden szaktanfolyam tartamát három évre állapítja meg, kivéve az orvosit, mely azonban még nem létezik. Az egyes évi tanfolyamok egyikéből a másikba való átmenetel egyszerű (nem nyilvános s csak az illető tanár előtt leteendő) vizsgálattól van függővé téve. A három évi tanfolyam befejeztével pedig végleges vizsga tétetik le, melynek alapján a közoktatási minister, a rektor, s az illető dékán által aláirott okmány adatik ki, a végzett hallgatónak. Az e részbeni közelebbi részleteket egy külön ministeri rendelet fogja szabályozni. A felső iskola (Viszse ucsiliste) eddig két jogi és bölcsészeti fakultással bír. A hallgatókra vonatkozólag meg kell jegyezni, hogy azok is külföldi társaik példáját utánozva, szívesen foglalkoznak politikával és még szivesebben rendeznek tüntetéseket tanáraik vagy politikai vezérfiaik ellen; csakhogy nálunk ilyen tüntetésekkel l rövid úton végeznek s így rendszerint ártalmatlanok Igy nem régen a második jogi tanfolyam hallgatói tüntető (Írásbeli) óvást emeltek egyik tanáruk ellen, melyet az egyetemi tanács azzal viszonzott, hogy ezen második tanfolyamot egyszerűen bezárta. Ez hatott s pár nappal reá következett a kérdéses • akadémiai polgárok* zarándoklása Canossára, mire a mondott tanfolyam ismét megnyílt. VIII. Végre még egy fontos intézkedését a jelen kormánynak meg kell említenem, mely az összes államhivatalnokokat nagyon kellemesen érintette, t. i. az u. n. emeritalis pénztár megszüntetését. Tavali közleményemben ugyanis leírtam, mily súlyos pénzbeli áldozatokat követelt ezen — csak a volt régime főbajnokai javára létesített — pénztár s mihelyt Sztambulov kormánya megbukott, első dolgunk az volt e speculativ intézmény megsemmisítését követelni. A kormány, mint mondtam, teljesítette óhajunkat s a tőlünk visszatartott összegeket most vissza fogjuk kapni. IX. Jogirodalmunkról, fájdalom, ujat nem mondhatok. A régi két időszaki (havi) jogi folyóiraton kivül, egész Rulgáriában más jogi szaklap nem jelen meg, de a meglevők is csak államszubvencióval létezhetnek, mert az is egy «nemzeti gyengeség* nálunk, lapokat járatni, de azok után (előfizetési) díjt nem fizetni. Jogi tankönyv bolgár nyelven ez idő szerint még nem jelent meg. Van pár kommentár féle mű, de az nem egyéb, mint orosz és francia e nembeli művek kompilációja, illetve fordítása s igy semmiféle eredetiségre nem tarthat igényt. Jövő közleményemben talán kedvezőbb állapotot fogok jelenthetni. Dr. Schischmanov St. Milán. a bolgár legfőbb semmitőszék bírája.* Nyilt kérdések és feleletek Telekkönyvi ügyekben. (Kérdés.) Vonatkozással az 1892. évi XXIX. t.-cikk 2. §-ának b) pontjára, a 4. §. utolsó bekezdésére, az 1893. évi 24,3(56. sz. a. kelt rendelet 11., 16., 17., 116. és 119. §-aira kérdem: kinek a tulajdonjoga jegyzendő be az ingatlanra az eljárt kir. közjegyző által felvett, a 119. §. értelmében a telekkönyvi hatósághoz bemutatott külön jegyzőkönyv alapján: a tényleges birtokosé-e vagy pedig a közvetlen birtokelődé, az örökösé-e vagy az örökhagyó-é? Aliqui . Sérelem. A homonnai kir. járásbíróság. A kormány egymásután lépteti életbe a különböző törvé\ nyéket, előbb a mezőgazdasági törvényt és a sommás eljárást, majd f. é. október 1-én az egyházpolitikai törvényeket t. i. a házassági jogról, a gyermekek vallásáról és az állami anyakönyI vekről szóló törvényeket, míg a jövő év elejére van tervezve az ! örökösödési eljárásról szóló törvény életbe léptetése. Mindezen törvények egész sereg oly teendőt utalnak a járásbíróságok hatáskörébe, melyek eddig más hatóságok által látattak el, kiindulva azon elvből, hogy igen hatékony tényező az ** A midőn ezen rendkívüli érdekes cikksorozatot befejeznök, mely egy fenkölt szellemű fejedelem által velünk szorosabb kapcsolatban I levő és hazánknak oly rokonszenves országnak igazságügyi viszonyait I oly hivatottan és alaposan ismertette, el nem mulaszthatjuk, hogy a I tudós szerzőnek őszinte hálánkat ne fejezzük k: szép dolgozatáért. I A szerkesztőség