A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 34. szám - Az örökösödési eljárás körül. Mikép értelmezendők a prdts. 589-590- §§-ai körül 2. [r.]

240 A JOG belenyugvásával sem hosszabitható meg: a kitűzött záros határidő után beadott kereset, habár az átadást szorgalmazó kérelem benyújtása előtt adatott is be az osztály megtételét s az örökségnek a perre utasított igényre való tekintet nélküli áiadását, illetőleg a prdts 590. §-a szerinti eljárást nem akadályozza. Dr. Klein J., kir. tvszéki jegyző Kecskeméten. II. A «J o g» f. é. 25. számában felvetett kérdésre '«Az örökösödési eljárás körül. (Mikép értelmezendők a prdts 589—590. §§-ai?)» véleményemet a következőkben bátorkodom előadni. A kérdés az, hogy mi történjék az esetben, ha a perre utasított fél keresetét a kitűzött 30 napi határidő eltelte után, de még azon időben adja be, mikor a hagyaték átadása iránti kérvény a bírósághoz be nem érkezett, t. i. hogy a bíróság a hagyatékot az elkésve beérkezett keresetre való tekintet nélkül átadja-e a kérelmezőnek, vagy pedig a hagyatékátadási kérvény elintézését a kereset eldöntéséig elhalaszsza. Hogy e két eset közül melyik felel meg inkább a törvényhozó intentiójának, az kétségtelen a prdts 590. §-ából, mely föltétlenül és minden kételyt kizárólag kimondja, hogy ha a kereset a kitűzött határidő alatt be nem adatott, az osztály megtételét s az örökség átadását a perre utasított igényre való tekintet nélkül azon bíróság, mely az örökösödési perben határozni illetékes lett volna, bármelyik érdekelt fél kérelmére eszközölheti. A §. ezen kitétele «a kitűzött határidő alatt» egyenesen involválja, hogy a határidő letelte után érkező kereset a hagyaték átadásnál figyelembe nem vehető; mert olyan kiterjesztő értelmezés, hogy ez csak az esetben történik, ha a kereset beadásakor a hagyaték átadása iránti kérelem még nem volt előterjesztve, a jelen esetben már csak azért sem alkalmazható, mert az értelmezésre vonatkozó jogszabályok és a tényleges gyakorlat szerint a kiterjesztő és megszorító értelmezés körül az egyes esetekben az alkalmazandó, a melyik a törvény szellemének és rendelkezésének jobban megfelel. Hogy itt kiterjesztő értelmezés helyet foglalhatna, azt az egész §. és annak minden egyes szava kizárja, de különben is, ha a határidő letelte után beadott kérvény felfüggesztené a hagyaték átadását, az bizonyára meg volna említve a hivatkozott ij-ban. Nem is lehet azt máskép értelmezni, mint a hogy van, hogy t. i. «ha a kereset a kitűzött be nem adatott*, akkor a hagyaték az azt kérelmezőnek azonnal átadandó, tekintet nélkül arra, hogy a határidő letelte után, esetleg épen a hagyatékátadási kérelem' benyújtása előtt beadatott-e a kereset vagy nem. Mert a 30 napos határidőt ép azért rendelte a törvény, hogy a hagyatéki tárgyalás alkalmával jogaiban sértett fél ez idő alatt keresetét beadván e tényével a hagyaték átadását a per eldöltéig felfüggeszsze s az 589. §. azon rendelkezése, hogy a «felperes 30 nap alatt keresetét benyújtani köteles», egyenesen involválja azt, hogy az ezt tenni elmulasztó tartozik viselni mulasztása következményeit, t. i. a hagyaték átadását. De szerintem, ha a törvényhozó az elkésve, de még a hagyatékátadási kérelem előtt beérkezett keresetnek olyan jogi hatályt akart volna biztosítani, hogy az a hagyaték átadását a a kereset eldöltéig felfüggeszti, erről bizonyosan kifejezetten intézkedett volna, de mert nem tette, s itt aztán mellékes az, hogy talán azért nem tette, mert ilyen esetre nem gondolt, világos, hogy az volt az intentiója, hogy a 30 nap letelte után beadott kereset ilyen jogi hatálylyal nem bir. Ez az én véleményem a felvetett esetben. Ha más valaki az ellenkezőről meggyőz, szívesen meghajlom argumentumai előtt. Hogy pedig a felvetett kérdésben felsőbb bíróságainknak mi az álláspontja, erre vonatkozólag a Döntvénytárban és a különböző döntvénygyüjteményekben semmi határozatot nem találtam. Teljes tisztelettel Sir Richárd. Vegyesek. Halmossy Endre f. Birói karunk egyik legtekintélyesebb tagját, a budapesti ügyvédi vizsgáló bizottság elnökét veszítette el Halmossy Endre curiai tanácselnökben, ki f. hó 21-én hunyt el. Halmossy Német-Kereszturon (Sopronmegyében) született 1829-ben. Jogi tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, ott tette le az államtudományi vizsgálatokat is. Miután az ügyvédi oklevelet is megszerezte, 1861-ben a sopronmegyei törvényszék birájává lett, mig 1867-ben Deák-párti programmal képviselőjelöltként lépett fel és meg is választatott. Két évre már igazságügyministeri osztálytanácsossá nevezték ki, kevéssel utóbb már ministeri tanácsossá lépett elő, 1870-ben pedig curiai biróvá lett. Ő felsége a mult évben nevezte ki a Curián tanácselnökké, s azóta az V. polgári tanácsban elnökölt. Halmossy mint jogi szakiró is hírnévre tett szert, számos hosszabb-rövidebb dolgozatot irt magánjogi kérdésekről. Különösen a telekkönyv terén volt tekintély. Az igényperek judikaturája. Az egyik törvényszék felebbezési tanácsa — könnyű kitalálni, hogy melyik — igényperekben az időjárás szerint hozza meg határozatait. Ha esős az idő, akkor elutasítja igénylőt keresetével, ha pedig szép az idő, akkor helyt ád az igénykeresetnek és feloldja zár alul a lefoglalt ingóságokat. íme a sok közül két határozat. Az egyik határozatban, mely május 3l-én hozatott, az igénylő keresetével elutasittatik, PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN mert: az árverési vevők által megvásárolt ingóságok végrehajtást szenvedett lakásában hagyattak és igy általuk birtokba sem vétettek, tehát ezek a vásárolt ingóságokra teljes tulajdonjogot még nem szereztek. A teljes tulajdonjogot nem szerzett árverési vevőktől tehát G . . . J . . . sem szerezhetett oly tulajdonjogot, melynél fogva az igényelt ingókat felperesnőnek tovább eladhatta volna. Különben az sem nyert kétségtelen bizonyítást, hogy felperesnő anyjának módjában áll-e felperesnőnek 150 frtot ajándékozni, tehát eltekintve a tanuknak különben is ellentétes vallomásától, az sem mutatkozik bizonyítottnak, hogy felperesnő az ingókat oly pénzen vásárolta vissza, mely nem a végrehajtást szenvedő tulajdona volt. Egy héttel későbben a tvszék egy másik igényperben helyt adott az igénykeresetnek, kimondván Ítéletében a következőket: Az elsőbiróság által kihallgatott tanuk vallomásával beigazolást nyert azon közülmény, hogy végrehajtást szenvedő ellenében megtartott árverésen eladott ingóságokat P . . . Bernát vette meg, hogy azokat a B) alatti okirat alapján igénylőnek ajándékozta és hogy a lefoglalt ingóságok az igényeltekkel azonosak. Ezen körülményekkel szemben alpereseknek kellett bizonyítani az ajándékozás szinlegességét, e tekintetben I.-rendü alperes P . . . Bernátra hivatkozott mint tanura. Minthogy ezen tanú vallomásával beigázoltatott, hogy a végrehajtást szenvedő ellenében megtartott árverésen eladott ingóságokat tanú, mint a ki azokat igénylőnek ajándékozta, saját pénzén vásárolta, minthogy a természet rendje és köztapasztalás szerint is éppen rokon segít a rokonon, csupán a rokoni köteléket olyannak, melyből már magából arra lehetne következtetni, hogy a köztük létrejött ajándékozási jogügylet színlelt, tekinteni nem lehet: az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni és az igényelt ingóságokat alperesekkel szemben a birói zár alól feloldani kellett. A szobaleány gyermektartási pere. A budajiesti kir. törvényszék felebbezési tanácsa: Az elsőbiróság Ítélete helybenhagyatik. . . Minthogy az a körülmény, hogy kiskorú felperesnő alperessel, többek társaságában történt első találkozás és megismerkedés után már az első éjjelt idegen lakásban együtt töltötte és ezt követőleg másokkal is közösült, sőt beismerten a keresetben irt gyermektartás fejében M . . Jakabtól hónapokon át fizetést elfogadta s a szülési költségeket is ezen egyén által fizettette ; továbbá az a körülmény, hogy felperesnő ugyancsak többek társaságában tartott mulatozás közben meztelenre vetkőzött testéről készült fényképek felvételét megengedte, az 1893. évi XVHL törvénycikk 64. §-a alapján való mérlegelés mellett elég támpontot nyújtanak arra, hogy felperesnő olyannak tekintessék, mint a ki magát árúba bocsátja és feslett életmódot folytat, ennélfogva az általa felhívott tanuk célra nem vezető kihallgatásának me/Jó'zésével, az elsőbiróság Ítélete indokainál fogva helyben volt hagyandó. (1895 jun. 12. D. 493.) Egy kiskorú leánynak fogait plombirozta egy budapesti orvos. Erről azonban az apa tudomással nem bírt. A fogorvos 85 forint és jár. iránt perelte be az apát. A járásbíróság elutasító ítéletét a budapesti kir. törvényszék felebbezési tanácsa helybenhagyta, indokul a többi közt a következőket hozván fel: Felperes előadta, hogy a kiskorúnak édes atyja tudomással birt a leányon végzett orvosi müveletekről, a mennyiben egy alkalommal leányával együtt felperesnél ő is jelen volt, midőn a leány fogait plombirozta. Ezzel szemben alperes azt ismerte csak be, hogy egy alkalommal esős időben esernyőt vett leányának, ki felperesnél időzött, még pedig mint mondotta azért, hogy egy fájó fogát kihúzassa. Bartsch Valéria a mai napon tett és felperes által tagadásba se vett nyilatkozat szerint még élte 16-ik évét sem töltötte be, midőn rajta felperes a keresetében csatolt A) alatti számlájában részletezett orvosi műtéteket megkezdette. Nyilvánvaló, hogy az ily serdületlen korú kiskorúval szemben, a törvényes képviselője mellőzésével oly lényegében luxuriöz és költséges műtétekre, minők végeztettek, terhes szerződést érvényesen kötni nem lehet, ennélfogva, a mennyiben felperes nem is állítja, hogy Bartsch V. t. t. gyámja a szerződés létrejöttéhez hozzájárult volna, sőt a per adatai szerint ez egyáltalán arról, hogy leánya a szerződést kötötte, tudomással annál kevésbé bírhatott, mert felperes maga beismerte, hagy azon alkalommal, midőn leányának esernyőt hozott, vele a létrejött szerződést nem közölte s igy azt tételezhette fel, hogy leánya havi keresményéből, készpénz ellenében, fogat húzatott, ezen bíróság úgy találja, hogy a Bartsch Valéria és felperes közötti szerződéstől folyólag előbbi terhére jogok nem érvényesithetők, miért is az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyni kellett. (1895 jun. 26. D. 564.) Most jelent meg Grill Károly cs. és királyi udv. könyvkereskedésében a Házassági Jog és az Anyakönyvi Törvény kézikönyve. Irta: dr. Márkus Dezső. E munka a legnagyobb részletességgel tartalmazza mind azt, a mi az október elsején életbelépő egyházpolitikai törvényekre vonatkozik. Becsületsértés miatt öt forint pénzbüntetésre ítéltetett el minap a budapesti kir. büntető járásbíróság által a 22841,95. szamu ítélettel valaki, a ki panaszosnak, egy 30 éves bárcás hölgynek a következő szavakat mondotta: «a büdös k . . . a Istenit!* s , H^yreigazitás. A .Telekkönyvi Számtan* szerkesztőjének kérésére szívesen tért engedünk a helyreigazításnak, hogy a fenti mu rendes ára nem 60, hanem 80 kr., s hogy 60 krért csak kivételesen küldi meg azt szerző azon előfizetőknek, kik az általa időközben meghosszabbított határidőig, legkésőbb ez évi szept. o 10-ig hozzá az előfizetési összeget beküldik.