A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 34. szám - Az örökösödési eljárás körül. Mikép értelmezendők a prdts. 589-590- §§-ai körül 2. [r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 34, számához. Köztörvényi ügyekben. Uti szolgalom elbirtoklásánál a község nincs hivatva a közönséget kitevő egyesek jogainak érvényesitésére. A sümegi kir. járásbíróság (1894 szept. 5. 3,165. sz. a.) Gy. András községi biró által képviselt K. István és K. József elleni sommás visszahelyezés iránti perében következő Ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperesnek ama beigazolt állításával szemben, hogy felperes község a Kis-Görbötől Szent-Grótig terjedő utat gyalog évtizedeken keresztül a közbeeső szöllőkön, köztük az alperesek birtokán át — tették meg, a kihallgatott tanuk egybehangzóan bizonyítják, hogy ez az úthasználat korántsem volt békés, mert az alperesek és különösen K. József alperes évtizedeken keresztül tilalmazta az utat, részint keresztek felállítása által, részint szóbelileg. Ugyanezek a tanuk azt is bizonyítják, hogy az uton keresztül mentek, a tilalmi jeleket figyelembe nem vették, hanem kiszórták, a szóbeli tilalomra pedig mitsem adtak. Ily körülmények között tehát ki van zárva az a feltevés, hogy alperesek felpereseknek a gyalogút használatát különösen megengedték és csak más községbelieket tiltottak ki onnan. De ki van zárva az a feltevés is, hogy a felperes község a gyalogút használata által szolgalmi jogot kivánt volna szerezni, mert a szolgalmi jog keletkezéséhez az arra irányzott szándéknak a nyilvánossága is szükséges. Ámde a felperes község lakói nem a község nevében, nem annak a képviseletében és még kevésbé annak az érdekében használták a gyalogutat és így a község nem is léphet fel a tagjai számára szerzendő szolgalmi jog érvényesítésére nézve. Aztán a tanuk vallomásából az is kitetszik, hogy a gyalogutat igénybe vett egyének azt csak lopva használták, akkor ugyanis, a mikor a tulajdonosok nem látták őket, vagy erőszakkal, a mikor a tulajdonosok csak tiltakoztak, de az ellentállókkal nem mertek kikötni. Ámde a birtoklási jog elévülés cimén megszerzésének a kelléke az, hogy a szolgáló telek tulajdonosa tudatával birjon azoknak a szándékáról, a kik vele szemben a telkén szolgalmi jogot akarnak szerezni és ő azt bizonyos időn keresztül ellenmondás nélkül tűrje. A fenforgó esetben azonban ilyen tűrésről szó sem lehet és azért felperest mint alaptalanul keresőt keresetével elutasítani kellett stb. A győri kir. ítélőtábla (1894 okt. 5. 3,165. sz. a.) az elsőbíróság ítéletének megváltoztatásával felperes Kis-Görbő község lakosságát a Kis-Görbőről két szőllőhegyen és alpereseknek ott elterülő birtokán keresztül a szent-gróthi utig vezető gyalogutnak használatába visszahelyezi és alpereseket az útnak elzárásától az 1881:60. t.-c. 221. §-ának 2. bekezdésében foglalt különbeni végrehajtás terhe mellett eltiltja stb. Indokok: Az alperesek részéről hivatkozott tanuk vallomásából megállapítható, hogy a per tárgyát képező gyalogutat Kis-Görbő község lakosai használták és mert a per adataiból kitetszőleg a gyalogút célja is az volt, hogy a kis-görbőiek, tehát a község bármely lakosa a Szent-Gróthra vezető útjokat megrövidítsék, nem pedig az, hogy egyes görbői lakósok birtokaikat rövidebb idő alatt megközelítsék; ez okból Kis-Görbő községnek kereseti jogát megállapítani és annak lakosait a gyalogút használatába visszahelyezni kellett, mert alperesek beismerése és tanuk vallomása által beigazolást nyert, hogy a kis-görbői községi lakósok a gyalogutat alpereseknek tilalma ellenére, a felállított tilalmi jelek kidobása mellett is folyton és állandóan használták; a használatnak szolgalomszerü jellege pedig éppen abban nyilvánul; ezt a használatot pedig alperesek csak oly tényekkel szakíthatták meg, a melyek felperes község lakosainak a használatot lehetetlenné tették volna, alperesek azonban, sem birói tilalmat, sem pedig oly körülményt nem bizonyítottak, a mely a gyakorlatnak tényleges lehetetlenségét kimutatná. Nem volt figyelembe vehető alpereseknek az a kifogása, hogy ők a gyalogút használatát egyeseknek visszavonható módon engedélyezték, mert a gyakorlat szóbelileg és tilalom felállítása által nyilvánított tiltakozásnak dacára is folytattatott; valamint a gyalogutnak titokban való hasznalatát is megcáfolják alpereseknek a tilalmazásra vonatkozó emejiényei; végre azt alperesek fel sem hozták, hogy a használat erőszakon alapult stb. A m. kir. Curia (1895 april 5., 2,518. sz. a.) a kir. ítélőtábla ítélete megváltoztattató és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A per folyamán tartott birói szemle alkalmával megállapittatott, hogy a per tárgyául szolgáló út nem kihasított rendes gyalogút, hanem használat által tiport út. A peres felek maguk is beismerik, hogy ez az út o!y módon keletkezett, hogy felperes községbeli egy?s lakosok ott többek és ezek köztalpereBudapest, 1895 augusztus hó 25-én. sek tulajdonához is tartozó ingatlanon átjártak. Ez által azonban felperes község mint erkölcsi testület út használatának birtokába nem jutott; a mennyiben pedig egyesek az út használata által esetleg maguk részére jogot szereztek, e jog érvényesítése érdekében felperes az egyesek képviseletére hivatva nincsen. Felperes tehát a kereseti visszahelyezési joggal nem bir. Ha a vásárolt sertés leöléskor gümőkórosnak, tehát emberi használatra alkalmatlannak bizonyul, a vevő csak ugy igényelhet az eladótól kártérítést, ha erről az eladót azonnal értesiti és a leölt állatot neki rendelkezésére bocsátja. A pécsi kir. járásbíróság 1892. évi október hó 30-án 16,412/p. szám alatt G. I. felperesnek K. Gy. alperes ellen 59 frt 94 kr. tőke és jár. iránt indított sommás perében következő Ítéletet hozott: Alperes tartozik felperesnek 59 frt 94 kr. tőkét, annak 1892. évi augusztus hó 9-ik napjától számítandó 6°'0 kamatait, 16 frt perköltséget és 12 frt orvosi vélemény dijt 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. De csak azon feltétel alatt, hogy ha leteszi a főesküt arra, «hogy az általa 1892. évi augusztus hó 9-én leölt s városi állatorvos által gümőkórosnak talált két disznó, ugyanazok voltak, melyeket felperes alperesnek a pécsi sertés-hizlaldában volt disznai közül vett», köteles ennélfogva felperes ezen Ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt az esküre jelontkezni stb. Indokok: Azon ténykörülmény, hogy a felperes által 189.'. évi augusztus hó 9-én leölt két disznó gümó'kóros volt, azt a rendőrkapitányság utasítása folytán felvett állatorvosi látlelet igazolja, hogy az ilyen beteg állat húsát közegészségi szempontból emberi élvezetre kimérni tilos, azt a meghallgatott városi főorvos és két állatorvos igazolják. Hogy felperes az alperesnek a pécsi sertés-hizlaldában fia felügyelete alatt levő sertései közül vette alperestől a két disznót, azt a sertéshizlaldái raktárnok által kiállított C. alatt csatolt bizonyítvány bizonyítja, s hogy a leölt gümőkóros disznók felperestől vettekkel ugyanazonosak voltak, annak bizonyítására felperesnek a fó'eskü volt megítélendő. Mindezen okok alapján alperest a keresetlevél tartalmához képest marasztalni kellett. A pécsi kir. ítélőtábla (1893. évi január hó 17-én 6,212/p. szám alatt) következő Ítéletet hozott: A kir. Ítélőtábla a kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja, a perköltséget kölcsönösen megszünteti s alperesi ügyvéd felebbezési munkadiját és kötségét 6 frt 15 krban állapítja meg saját fele ellenében. Indokok: Eltekintve attól, hogy a B. alatt csatolt állatorvosi bizonyítványban gümőkórosnak jelzett két darab sertésnek, a felperes által alperestől vásárolt sertésekkel ugyanazonossága alperes tagadásával szemben felperes egyoldalú főesküjével nem bizonyítható, mert fó'esküvel bizonyításnak csak egyéb bizonyítékok hiányában van helye, a sertések azonossága pedig más bizonyítékokkal is igazolható lett volna, felperes az elsó'birósági ítélet megváltoztatása mellett feltétlenül el volt utasítandó keresetével: mert a mennyiben az alperestől vett sertések a keresetben előadott hiba miatt csakugyan hasznavehetetlenek lettek volna s felperes e cimen alperes ellen kártérítési igényt szándékozott érvényesíteni, tartozott volna a hiba fenforgásáról alperest értesíteni, minthogy pedig ezt saját előadásából kitetszőleg nem tette, hanem a sertésekkel mint sajátjával rendelkezett, ennélfogva alperes szavatossággal nem tartozik s felperes kártérítési igénye saját eljárásának rendellenessége következtében elenyészett. A m. kir. Curia (1895. évi február hó 7-én 10,367'P. 1893. szám alatt) következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete helybén hagyatik indokainál fogva és még azért, mert felperes nem is állította azt, hogy alperest a sertésekben észlelt hibáról nem értesíthette és a sertéseket alperes rendelkezésére nem bocsájthatta volna; ily helyzetben pedig, ha kártérítési igényét fentartani akarta, a sertéseknek saját tetszése szerinti értékesítésétől tartózkodnia s alperes nyilatkozatát bevárnia kellett volna. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Oly értelmű megállapodás folytán, hogy eladó 14 napon belül vagy arról tartozik vevőt értesíteni, hogy az áru rendelkezésére áll, vagy arról, hogy az beszerezhető nem volt, az ügylet még nem lesz a ker. törv. 353. §-a értelmében fix ügyletté. Eladó vevőt az áru átvételére felhiván, eladót terheli annak ! bizonyítása is, hogy az eladott áru felett az átvételre való fel-