A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 34. szám - Az örökösödési eljárás körül. Mikép értelmezendők a prdts. 589-590- §§-ai körül 1. [r.]

A JOG 239 zése előtt jogot szerzett harmadik személy — ajelen esetben tehát az alzálogjogos hitelező — karára csak azon esetben szolgálhat, ha a ki törlési per a jelzálogos hitelező által szerzett, az al zálogjog közvetetlen biztositékát képező zálogjog bejegyzése iránt a telekkönyvi hatósághoz benyújtott bekebelezési kérésnek, az iktató könyv be való érkezésétől a ki 16 r Fés i per megindításáig számított időn (s nevezetesen, ha a kitöröltetni célzott bekebelezést elrendelő végzés nem saját kézhez kézbesittetett: 3 éven, mig a saját kézhez történt kézbesítés esetében: 6 havon) belül folyamatba tétetett: — fölmerülne az a kértlés is, vájjon a concrét esetben ezen 3 évi, illetve 6 havi határidő az alzálogjog érvényesítésével szemben a jelzálogjog tulajdonosa részéről ellenvethető-e? Kétségtelen, hogy a 3 havi határidő' a jelen esetben semmi körülmények közt ellen nem vethető, mert az érvénytelenség miatt kitörölt, az alzálogjogos hitelező közvetetlen zálogtárgyául szolgáló jelzálogjog telekkönyvi bejegyzésének ideje, a fentebb érintett 94-7 1888. 1 M. K. szánni körrendelet kibocsátása idejét jóval megelőzi; a 3 évi határidő ellen nem vethetését pedig föltételezem s ezen föltevésem arra alapítom, miszerint ellenvethetés esetén a fölvetett kérdés bizonyára egyáltalán föl sem vettetett avagy legalább is más alakot öltött volna. Megjegyzendő az is, hogy tudvalevőleg a jelzálogilag biztosított követelés érvényesítése a telekkönyvi bejegyzéstől számított 19, illetve 30 év eltelte után is általában épp oly joggal szorgalmazható, mint bármikor azelőtt. A mi a jelen esetre vonatkozólag az 1881 :LX. t.-c. 122. és 123. §-ának figyelembevételét illeti, szerény véleményem szerint ezen törvényszakaszok a fölvetett kérdésre nem alterálják a feleletet; mert a 122. §-ban a végrehajtást szenvedő adósát illetőleg előirt nyilatkozattételnek a jelzálogi követeléseknél egyáltalán nincs helye, a 123. §*-nak a telekkönyvi intézményt érintő része pedig,— mely szerint a lefoglalt jelzálogi követelés erejéig bejegyzett zálogjog átruházásának telekkönyvi bejegyzése végett az illetékes telekkönyvi hatóságmegkeresendő — a felvetett kérdés megoldását nem befolyásolhatja. Tekintve tehát az alzálognak a telekkönyvi intézmény szellemében gyökerező, fentebb vázolt sajátos természetét illetve tekintve a fentebb kifejtettek szerint: L, hogy" ha az alzálogjog megszüntetése nélkül kéretik a zálogjog kitörlése: az ily kitörlés az alzálogjoggal szemben nem létezőnek tekintendő; II., hogy idevonatkozólag a kitörlés alapjául szolgáló okirat milyensége közt imagán, avagy közokirat) az alzálogjog hatályával szemben a törvény különbséget nem tesz; ÜL, hogy közvetetlen az ingatlan jelzálogból való kielégítést épp oly joggal követelheti az alzálogjogos, mint a zálogjogos hitelező ; IV. , hogy a 3 évi, illetve 6 havi határidő a conret esetben ellen nem vethető; és V. figyelemmel arra, hogy az 1881 :LX. t.-c. 122. és 123. §-ai a felvetett kérdés megoldására befolyást nem gyakorolhatnak; — végül VI. figyelemmel arra, hogy a kérdésben érintett 19 évi időköz az alzálogjogos hitelező követelésének érvényesítését egyáltalán nem akadályozhatja: okvetetlenül arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a jelzálog tulajdonosának az alzálogjog telekkönyvi bejegyzése folytán az alzálogjogos hitelező által jelzálogul megszerzett zálogjog keretében támadt kötelezettsége — az alzálogjoggal terhelt jelzálognak jogerős birói Ítélettel érvénytelennek nyilvánítása esetében is — hatályát el nem veszítheti, meg nem szünhetik. Ebből önként következik abbeli igénytelen nézetem is, miszerint az alzálogjogos hitelező, a felvetett kérdésben részletezett körülmények között közvetetlen a jelzálogos hitelező zálogjogának jelzálogául szolgáló ingatlanból a concrét esetben kielégítést szerezhet, illetve annak eltűrésére a jelzálog tulajdonosa itéletileg kötelezhető. Nyilt kérdések és feleletek. (Az örökösödési eljárás körül. iMikép értelmezendők a prdts. 589—590- §§ ai körül.) (Felelet.) A b a f f y Gyula ügyvéd ür a »J o g» f. évi 25. számában fenti cim alatt azon nyilt kérdést vetette fel, mikép az 18(58: LIV. t.-c. 587., 589. §.-ai értelmében történt perreutasitás esetében, ha a perre utasított a hivatkozott t.-cikk 589. §-ában megszabott 30 napi határidőn belül keresetét ugyan nem adta be, hanem csak e határidő letelte után, de mégis előbb, mint a hagyaték átadása az e tekintetben érdekelt fél részéről kéretett, vájjon ez esetben a perre utasított birtokon kivül legyen-e köteles perelni, avagy birtokon belül, vagyis hogy ez esetben a hagyatéki bíróság az átadás iránti kérelmet elutasítja. Mindenekelőtt előrebocsájtandó, hogy ezen jogkérdés immár nem időszerű, legfölebb még igen rövid ideig időszerű, mert az 1891: XVI. törvénycikk életbeléptetése már néhány hónap múlva várható. Ezen törvény 87. §-a értelmében pedig, ha a perre utasított a pert kellő idö'ben meg nem indítja, a hagyaték a perre utasított igényére való figyelem nélkül hivatalból adatik át. Ezen törvényszakasz ugyan kifejezetten nem mondja, hogy a hagyaték «hivatalból» adatik át. Tekintve azonban, hogy a hivatkozott 87. a prdts 590. §-ában foglaltakat némi módosítással ismétli, ennek dacára a prdts 590. §-ában foglalt eme szavakat: «bármelyik érdekelt fél kérelmére* kihagyta; tekintve, hogy az 1894: XVI. t.-c. 88. $-ának utolsó bekezdése értelmében, ha az örökösödési per, nem a hagyatéki bíróságnál indíttatott meg, az ítéletek jogerőre emelkedés után hiteles kiadványban ^hivatalból-> teendők át <további eljárás végett» a hagyatéki bírósághoz; tekintve végül, hogy az 1894: XVI. t.-cikk 4. §-a értelmében, ha a hagyatékhoz ingatlan is tartozik, az örökhagyó halálozása napjától .-.zámitott 3 hó letelte után az eljárás kérelem híján hivatalból indíttatik meg, minek kétségkívül a telekkönyvi s a valóságos tulajdonjogi viszonyok közti összhangu a célja, mely cél pedig elértnek csak akkor tekinthető', ha a hagyatéki ingatlan tulajdonjoga akár perre utasítás esetén kivül, akár ez esetben még kérelem hiján is végül a valóságos tulajdonos nevére kebleztetik telekkönyvileg: mindezekből megállapítható, hogy az 1894: XVI. t.-cikk 87. §.-a értelmében a fent körülirt esetben a hagyaték «hivatalbób adandó át. A mi a felvetett jog kérdésnek a jelenleg még érvényben levő törvény alapján leendő megfejtését illeti: tény, hogy a per megindítására való határidő tűzés azon célból történik, miszerint ama fél, ki mellett az erősebb jog praesumtiója harcol, ne legyen kénytelen bizonytalanságban lenni, a meddig csak az ellenérdekű télnek a pert megindítani tetszik. Ha mindazonáltal a zárhatáridő ^etelte után a hagyaték átadását nem kéri, a másik fél pedig bár a határidő letelte után a keresetet megindítja, s a pernek folyamatba tétele után beadott hagyatékátadás iránti kérvény elutasittatik, a kérelmezőn nagy jogsérelem nem ejtetik, mert a másik félnek mintegy időt engedett s ez alatt a per tényleg folyamatba is tétetvén célszerűnek mutatkozik, hogy a vitás örökösödési kérdés végleges rendezése az erre alkalmas űtra, a per jogerős befejezésére tartassék fel. Ennek dacára indokoltabb, de különösen inkább törvényben gyökeredző azon jogi vélemény, miszerint az esetre, ha a zárhatáridő alatt a per meg nem indíttatott, a hagyaték kérelemre a perreutasitott igényére való tekintet nélkül, még ha időközben a pert megindította is, feltétlenül átadandó. Mert aműgy is rendszerint a birtokon kivül levő fél utasittatik pewe, s ekép ha keresetét a záros határidőn belül adja is be, birtokon kivül perel. Nem tagadható ugyan, hogy különbség van a birtokonbelüliség s a hagyatékátadása utáni birtok állapot közt, mert utóbbi esetben a tulajdonjog az ingatlanokra az illető örökös javára telekkönyvileg is bekebleztetik s ekép a perre utasított az elidegenítés veszélyének ki van téve. Ámde mig ennek egyrészt saját mulasztása az oka, másrészt e veszélynek elejét venni megkísérelheti törlési kereset indítása s a perfüggés feljegyeztetése által. Indokolt továbbá a fennti vélemény annyiban is, a menynyiben az által, hogy a perre utasított keresetét a záros határidőn belül be nem nyújtotta, a másik fél a hagyatékra ovituális jogot szerzett, melynek effectuálásához nem szükséges egyéb, csak az, hogy az illető örökös az átadást kérje. Minthogy pedig nem létezik törvényes intézkedés, avagy birói gyakorlat, a mely az örököst ezen kérelemnek a perre utasított javára szolgáló sanctio alatt bizonyos határidőn belül leendő benyújtására kötelezné, ennélfogva a kérelem elő nem terjesztéséből a perre utasított javára egyáltalán semmi, tehát birtokon belül leendő perelhetésre való jog sem háramlik. Azonfelül a perre utasitottra nézve ama 30 nap záros határidőt képez, tehát a törvény eme intézkedése azon vélelmet és pedig mint praesumtio juris et de jure-t állapítja meg, hogy a 30 nap alatt keresetét be nem nyújtó perre utasított a birtokon belül leendő perlési jogáról lemondott. Egyébiránt a törvény bár a felvetett kérdést kifejezetten nem szabályozza, mégis a záros határidő elmulasztása esetére annyira parancsolólag s féltétlenül rendeli el a hagyaték átadása iránti kérelem teljesítését, hogy a hivatkozott jogkérdésnek fennti értelemben való eldöntése törvényes alappal bírónak tekinthető. Ugyanis az 589. §. értelmében a perre utasított keresetét a 30 napi zárhatáridő alatt benyújtani «köteles»; az 590. §. értelmében pedig: ha a kereset «a kitűzött határidő alatt* be nem nyujtatik a hagyaték kérelem után a perreutasitott igényére tekintet nélkül «azonnal» átadandó. De lege lata tehát a zárhatáridőnek a kereset benyújtása nélkül történt eltelte után a hagyaték kérelemre feltétlenül átadandó, de lege ferenda azonban célszerű lett volna az 590. §.-hoz még ezen intézkedést hozzátenni: «a perre utasított igényére való tekintet nélkül valamely érdekelt fél kérelmére még akkor is átadandó a hagyaték, ha a perre utasított bár az átadási kérelem benyújtása előtt, de a zárhatáridő letelte után meg is indította a pert, kivéve mégis ha az elsőbiróság előtt bár még nem jogerősen pernyertes lett.» A fejtegetett kérdés tárgyában a semmitőszék 1873 június 13-án 7,395. sz. alatt a következő elvi jelentőségű határozatot hozta: «Tekintve, hogy örökösödési ügyekben a perre utasított félnek a prdts 589. §-ához képest kitűzött határidő ugyanazon szakasz értelmében, záros határidőt jelent és e szerint az a felek