A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 33. szám - Bolgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok

130 A JOG Általánosan elfogadott jogszabály, hogy a törvényben meghatározott elévülési határidő meg nem hosszabbítható, miből következik, hogy az adóslevélben foglalt olyan intézkedés, melylyel a kölcsöntőke kamatának elévülésére a törvény által meghatározott határidő meghosszabbítása céloztatik, érvénytelen. - A kötelezvényeknek a kamatok évenkénti tőkésítésére vonatkozó intézkedése oda irányul, hogy a kamatok kölcsöntőkévé alakíttassanak át és ekként a kamatok elévülésére fennálló törvény rendelkezése alól elvonassanak, a mi az 1883. évi XXV. t.-c. III. fejezetének célzatával homlokegyenest ellenkezik. (A m. kir. Curia 1895 június 25. G. 45. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Olyan jogszabály nem létezik, mely a meghatározott időre szerződtetett részvénytársasági vezérigazgatónak jogellenes elbocsátás esetére «végkielégítésül* bármit biztositana. Az ipartörvény 92. §-ának a felmondásra vonatkozó rendelkezése nem nyerhet a meghatározott időre szerződtetett részvénytársasági vezérigazgatóra alkalmazást. Az elvállalt szolgálat további teljesítésére késznek nyilatkozó alkalmazott a szerződésnek jogellenes felbontása esetén <kártérités> címén támaszthat igényt. Ily esetben kártérítés címén megilleti az alkalmazottat a szerződésileg megállapított fizetés és pedig esetleg a szerződésileg megállapított egész időre is, azonban csak a szerződésileg megállapított havi időszakokban és csak addig, míg abban a helyzetben van, hogy a szolgálatot a szerződés értelmében teljesíthetné. A jogosulatlanul elbocsátott alkalmazott kártérítési igénye megszűnik, ha az előbbi állásának megfelelő díjazású alkalmazást nyer másutt, vagy ha bármi okból tartósan szolgálatképtelenné válnék. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1893 febr. 20. 66,198. sz. a.) dr. Draskóczy Miklós ügyvéd által képviselt St. János felperesnek, Tóth Gyula ügyvéd által képviselt első' magyar szállítási vállalat részvénytársaság cég alperes ellen szerződés teljesítése, illetőleg 37,400 frt tőke és jár. iránti perében a következő ítéletet hozta: Alperes köteles 200 frt tőkét stb. felperesnek fizetni, az ezt meghaladó kereseti követelésből 21,200 frtra nézve felperes ezúttal, 16,000 frtra nézve pedig egyáltalán elutasittatik, stb. Indokok: A kir. törvényszék nem vehette figyelembe alperesnek azt a védekezését, hogy felperes által tévesen lett a kereset küllapján «első magyar szállítási vállalat cégjegyzétt részvénytársaságnak* első magyar szállítási vállalat részvénytársaság helyett megnevezve, mert alperesnek a kereset ennek dacára is helyesen lett kézbesítve, alperes védelmét előterjesztette és igy a kereset küllapján alperes cégének helytelen megjelölése felperes elutasítására indokul nem szolgálhat. Hasonlókép nem lehetett figyelembe venni alperesnek az ügy érdemében előterjesztett azt a védekezését, hogy felperes alperes társaság által tényleg vezérigazgatónak szerződtetve nem lett; mert felperes az alperes által 2 •/. alatt csatolt, tehát ellene teljes bizonyítékot szolgaitatott arra nézve, hogy alperes társaság által 1889 nov. 11-én tartott igazgatósági ülésben vezérigazgatónak megválasztatott és felperes a vezérigazgatói állást tényleg elfogadta. Minthogy továbbá alperes azt is beismerte, hogy felperes egy év és egy hónapon át a vezérigazgatói tisztet betöltötte és ennek ellenszolgáltatásaként a 2 •/. alatti jegyzőkönyvben kikötött javadalmakat felperesnek kiadta: mindkét fél által aláirt Írásbeli szerződés hiányában is a kir. törvényszék bebizonyítva látja, hooy az 1891. évi november 11-én tartott igazgatósági ülésben peres felek közt a kérdéses vezérigazgatói állásra nézve szolgálati szerződés jött létre, a mely szerződésnek tárgya és terjedelme az igazgatósági ülés alkalmával felvett és 2 •/. alatt csatolt jegyzőkönyvben részleteztetett. De nem lehetett figyelembe venni alperes azon védekezését sem, hogy a fennálló birói gyakorlat értelmében felperes a szolgálati szerződés felbontása után legfeljebb arra nyert jogot, hogy alperestől kártérítést követelhessen, de nem egyúttal arra is, hogy felperes tevékenységének igénybevételeért kötelezett fizetést, a. tevékenység igénybevétele nélkül is követelhesse, és igy felperes a végkielégítés iránt tévesen indította meg keresetét; mert végkielégítés, mint szolgálatra kötelezettnek a szolgálati szerződés felbontása esetére járó általános igénye, a kártérítés iránti követelést is magában foglalja. Ezek szerint felperes a végkielégítés iránt támasztott kere-. setével lényegileg az elbocsátás által okozott kárának megtérítését célozza, minélfogva felperes keresetével pusztán azért, mert keresetét nem kártérítési keresetnek nevezte, el nem utasítható. Hasonlókép nem lehetett figyelembe venni alperesnek azt a védekezését, hogy felperes az alperes társaság érdekét és jó hírnevét sértő viselkedésével idő előtti elbocsáttatására okot szolgáltatott; mert az alperes által ennek bizonyítására öt pontban felsorolt cselekményeknek, a kir. törvényszék oly fontosságot nem tulajdonit, mely az elbocsátásra alapul szolgálhatott volna. 1 IaV felperes elbocsáttatására nem szolgált indokul az alperes által felhozott az a körülmény, hogy felperes vezérigazgatóvá történt választása előtt magát alperes társaság igazgatóság, tagja, előtt jogtalanul bárónak adta ki, és ez által személyi tulajdonaira nézve alperest megtévesztette. Mert ezen körülmény még bebizonyított valódiság eseteben is csak akkor lett volna fontos, ha felperes a vezérigazgatóságra bárói rangja, nem pedig egyéb tulajdonai es képessegére való tekintettel szerződtetett volna. Ezt azonban alperes nem is állította. • j 1 1 1 •• -1 De nem szolgál alperes elbocsáttatására indokul az a körülmény sem, hogy felperes a bárói cimet tényleg is használta; mert ezen körülmény valódisága esetében is alperes jo hírnevét nem veszélyeztette volna. . , 2 Nem szolgálhat felperes elbocsáttatására indokul azon körülmény sem, hogy felperes állítólag versenyintézet felállításával való fenyegetéssel akart fizetésfelemelést kieszközölni, mert alperes maga is beismerte, hogy felperes fizetésének megjavítását nem a megjavítás megadására illetékes igazgatósági ülésben, hanem magánbeszélgetés alkalmával hozta szóba, mely magánbeszélgetés, nél tett bármily kijelentésnek a kir. törvényszék oly súlyt nem tulajdonithat, mely alkalmas lett volna arra, hogy felperes alperest fizetésének felemelésére kényszerithette volna. 3. Hasonlóképen nem szolgálhat felperes elbocsátására indokul azon körülmény sem, hogy az A. alatti levélben azt a kitételt vette be, hogy felperes szerződése 10 éven belül fel nern bontható, mely feltétel a 2-/. alatti jegyzőkönyv szerint a kérdéses igazgatósági ülésben szóba sem hozatott és hogy ez által az A) alatti levelet aláirt igazgatók jóhiszeműségét felhasználta arra, hogy a társaság terhére, de a maga előnyére jogtalan előnyöket biztosítson. Mert az A. alatti levélben a szolgálati idő tartama a 2 /. alatti jegyzőkönyvnek megfelelően 1890. évi január 1-től számított 10 esztendőben van megállapítva és igy az általános magánjogi elvek szerint, azon eset kivételével, ha a szolgálatra kötelezett a kellő képességgel nem bir, vagy a szolgálati kötelezettség teljesítését megtagadja, vagy ha viselkedésével a munkaadó érdekeit és üzletének jó hírnevét veszélyezteti, — az A. alattiban foglalt kikötés nélkül is alperes a kikötött 10 év lejárata előtt a szolgálati viszonyt felbontani jogosítva nincsen. Ezek szerint a neheztelt kitétel által felperes alperes társaság terhére ily jogot nem szerzett, hanem csak a 2'f. alatti jegyzőkönyvben megszerzett jogait irta részletesen körül. 4. Épűgy nem szolgálhat indokul felperes elbocsátására az a körülmény, hogy a «Hamburg-Amerikanische Packetfahrt-ActienGesellschaft» által alperes társaságnak felajánlott képviseletet felperes saját beismerése szerint is a maga részére szerezte meg. Mert alperes beismerte azt, hogy felperes a nevezett vállalat által felajánlott üzlettel alperest megkínálta és alperes társaság azon okból, mert a felajánlott üzlet az amerikai kivándorlást is elősegíti, — a maga részére el nem fogadta. De különben is alperes nem tagadta felperes azon állítását, hogy a fent már emiitett hamburgi társulat az általa felajánlott képviseletet időközben visszavonta és igy felperes eljárása által alperes érdeke csorbát nem szenvedett. 5. Végre nem szolgálhat felperes elbocsátására indokul azon körülmény, hogy felperes tőzegáruk gyártására iparengedélyt szerzett, cégét ezen kir. törvényszéknél bejegyeztette és a gyár felállítása céljából évi 65 írtért az alperestől bérelt helyiségben tőzegmintákat raktározott el. Mert ez a körülmény legfelebb csak arra szolgálhatott volna indokul, hogy felperes ezen mellékfoglalkozástól eltiltassék; hogy pedig ez megtörtént volna, és felperes a tilalom ellenére bármily foglalkozással alperesnek lekötött tevékenységét megosztotta volna, alperes nem is állította. Mindezek alapján mig egyrészt alperesnek azt a védekezését melyet az alperes cég a 27. foglalt szerződés érvényessége, a kereset hibás jogcíme és felperesnek alperes társaság jó hírnevének veszélyeztetése tekintetében felhozott, figyelembe venni nem lehetett, másrészt felperesnek, ki szerződésbeli kötelezettségének eleget tett, illetőleg eleget tenni késznek nyilatkozott, és a kinek a szerződés betöltésére való képességét alperes kétségbe nem is vonta, kártérítés iránti jogát megállapítani kellett. A mi most már a kértéritési igényeket illeti, az A. és 27alatti okiratok állapítják meg azon javadalmakat, a melyek felperes részére biztosíttattak, és a melyek a szerződésileg meghatározott 10 évi időtartamra havonként 200 frtos részletekben fizetendő 2,400 frt évi fizetésből és a tiszta jövedelem 2°/„-nyi nyereség jutalékából állanak s a melyek közül felperes a 2°/o jutalékot a keresetbe nem vette. Tekintve, hogy a fenforgó esetben a kártérítés első sorban felperes részére szerződésileg biztosított fizetés egyenértékében jelentkezik, a mennyiben alperes felperest nyilván és jogellenesen a szerződésileg biztosított fizetésében károsította; tekintve, hogy alperes nem is állította, hogy felperes a kereset megindításáig oly javadalmazott űj állást nyert, melylyel elvesztett fizetését egészben vagy részben kárpótolhatta volna; mindezeknél fogva kártérítés jogán felperesnek ezúttal 200 forint, mint azon összeg volt megítélendő, mely összeg öt az 1891. évi febr. 1-én a szolgálatból való elbocsátás és a kereset megindítása közötti időben mint esedékes fix fizetés helyett megillette-