A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 33. szám - Bolgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» ,'58. számához. Budapest, 1895 augusztus hó 18-án. Köztörvényi ügyekben. Alperesek tulajdonjoggal bírtak a felperesi tulajdont képező telken levő épületen, de azzal a korlátozással, hogy az alperesek az épületet csak addig használhassák, a mig el nem avul s hogy azon újításokat ne tehessenek. Alperesek az épületre nézve teljes és korlátlan tulajdonjogot vitatván, felperesek arra való tekintet nélkül, hogy az épület ez idöszerint mily állapotban van, jogosultak kérni azt, hogy a köztük és az alperesek között az épületek tekintetében fennálló jogviszony megoldassék. Az osztr. polg. tvkv. érvényben levő 297. Íj ának az a rendelkezése, hogy a felépítmények az ingatlan kiegészítő részét képezik, alkalmazandó a más telkén a fenti korlátozás mellett tulajdonúi birt épületre nézve is. Az osztr. polg. tvkv. 1462. vj-anak amaz intézkedése, hogy a pusztán haszonélvezet dolgot a haszonélvező el nem birtokolhatja, hatályában fen van tartva. Felperesek tulajdonjogát a kereseti ingatlan állagára nézve a nyilvánkönyvi bejegyzés teljes mérvben megállapítván, tárgynélküli és ez okból elutasítandó felpereseknek az a kérelme, hogy a tulajdonjoguk alperesekkel szemben megítéltessék. A kecskeméti kir. törvényszék (1893 március 14-én 2100. sz. a.) Kovács Zsigmond ügyvéd által képviselt T. Sándorné szül. Gy. Mária és társai, mint néhai id. Gy. Mihály jogutódai felpereseknek, dr. Bauer Jakab ügyvéd által képviselt D. János és neje alperesek, ellen tulajdonjog elismerése és jár. iránti perében a következőleg itélt: Felperesek keresetükkel elutasittatnak stb. Indokok: Felperesek a kún-szent-miklósi 2,333. sz. tjkvben A -f- 2,181. hrsz. a. foglalt ingatlan sarkán épült s a B. alatti vázrajzon </-val jelölt épület telkének tulajdonjoga iránt indították a pert, melv telekkönyvileg ugyan nevükön áll, de nagyatyjuk, Gy. Mihály halála után az ö jogelődük, ifj. Gy. Mihály és alperesek jelenlegi jogelőde, Gy. Imre, között létrejött szóbeli megállapodás folytán a 2,181. hrsz. a. foglalt ingatlanon levő két tanya-épület közül a vázrajzon <7-val jelölt épület Gy. Imrének adatott haszonélvezetül, mig az épület tart s jelenlegi alperesek jogelőde Gy. Imre és neje tulajdonát képezett 2,180. h'rszámmal jelölt ingatlanból kárpótlás cimén átadott felperesek jogelődének akkora területet, mint a mekkora az <z-val jelölt épület fundusa volt. Minthogy azonban jelenlegi alperesek nem csak az épület, hanem a telek tulajdonát is magukénak vindicálják, kérik alpereseket az épület lerontatására kötelezni s a telek kizárólagos tulajdonosául és korlátlan birtokosaiul őket kimondani. Alperesek beismerik, hogy az ő és felperesek jogelőde között megállapodás jött létre, csakhogy nem egyedül az épület, hanem a telek tulajdona iránt is és az nem haszonélvezetileg, hanem teljes tulajdonúi adatott át az ő jogelődüknek és épen azért adatott cserébe felpereseknek a 2,180. hrszámmal jelölt ingatlanból a megfelelő terület s különben is a kérdéses fundust, felperesek beismerése szerint is már 1850 óta használták, az időközbeni jogutódok is használják és birják ezen kereset megindításáig alperesek is és pedig minden ellenmondás nélkül; igy tehát a kérdéses terület tulajdonjogát még a fentlevő megállapodás hiányában is megkeresték elévülés cimén. Felperesek tulajdonjogukat mivel sem védelmezik s Gy. Imrére, a még életben levő alperesi jogelődre hivatkoznak, s ennek eskü alatt tett vallomása megerősíteni látszik felperesek előadását, hogy t. i. az épület telke csak haszonélvezetül adatott neki, csak hogy ezen tanúnak egymagában álló vallomása, felperesekkel való közeli rokonsága és a jelenlegi alperesek irányában fennálló s a kúriánál fekvő 1856. évi okt. 18-án kelt eredeti szerződéssel igazolt szavatossági kötelezettségénél fogva, de meg azért sem jöhet figyelembe, mert vallomása a viszonválaszhoz 2) alatt csatolt s nevezett tanú által kiállított és nem kifogásolt nyilatkozattal ellentétben áll. Felperesek azon alperesi állítást, hogy a kereseti ingatlan tulajdonjogát elévülés cimén megszerezték, illetve, hogy azt 42 év óta ellenmondás nélkül bírták és birják ma is, megcáfolni nem tudván, keresetükkel alpereseknek a felperesek által is elismert szerződésen alapuló jogával szemben elutasitandók voltak. De elutasitandók lettek a keresettel időelőttiség indokából is, mert maguk elismerik, hogy az épületet, illetve a fundust az épületek fennállásáig alperesek vannak jogosítva használni a jogelődök közt létrejött egyezség értelmében, már pedig maguk sem állítják, hogy az épület fenn nem állana, sőt épen annak eltávolítását kérik. Mindezeknél fogva felperesek keresetükkel elutasitandók voltak stb. Felperesek perelhetó'ségi joga ellen alperesi részről előterjesztett kifogás figyelembe vehető nem volt, mert a keresthez C) alatt csatolt telekkönyyi kivonat felpereseknek néhai Gy. Mihály utáni örökösi minőségét eléggé igazolja, kizárólagos örökösi minőségüknek igazolója pedig a perindításhoz nem szükséges stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1894 április 3-án 5,200. sz. a.) az első biróság Ítéletének megváltoztatásával alperesek annak alpereseket annak végrehajtás terhével leendő tűrésére kötelezi, hogy a kún-szent-miklósi 2,333. sz. tjkvben 2,181. hrsz. a. foglalt birtokrészleteknek a keresett levélhez B) alatt mellékelt vázrajzán a) betűvel jelzett sarkon levő épületeket azoknak romladozó állapota bekövetkeztével eltávolítani tartoznak, minek következtében alperesek az épületeket csakis a használattal összekötött rendszerinti mérvben tatarozhatják, de nem újíthatják, viszont pedig felperesek feljogosittatnak, hogy a mennyiben alperesek a romladozott épületeket el nem hordatnák, azt alperesek költségére eszközölhetik stb. Indokok: A keresetlevélben C) alatt mellékelt telekkönyvi másolat szerint felpereseket a kún-szent-miklósi 2,181. hrsz. a. birtokrészletnek teljes és korlátlan tulajdonjoga illeti meg. Eme közokirattal szemben alpereseket terheli annak bizonyítása, hogy a kérdéses birtokrészletből a B) alatti térrajzon a) betűvel jelzett sarokrész tulajdonjoga nem felpereseket, hanem az alpereseket illeti és ez a kötelezettség terheli alpereseket még azért is, mert felperesek az alperesek korlátolt tulajdonjogát csakis a felépítmény tekintetében ismerték el és ekként a pts. 169. §. értelmében eme beismerés alperesek javára csakis oly mérvig képez bizonyítékot, tekintettel már most az osztrák ptkv. érvényben levő 297. §-ának arra a rendelkezésére, hogy a felépítmények az ingatlan kiegészítő részét képezik, ugyancsak a fenti eset forog fenn az épületekre nézve is, a melyekre vonatkozóan felperesek beismerték ugyan az alperesek tulajdonjogát, de azzal a korlátozással, hogy alperesek az épületeket csak addig használhatják, a mig el nem avulnak, s hogy azóta újításokat nem tehetnek alperesek, úgy az ingatlan állagára, valamint az azon épületekre nézve is vitatják a korlátlan tulajdonjogukat és annak megszerzése módjaként a telekkönyvi állapottal szemben ellenvetik az elbirtoklást. Alperesek beismerik, hogy az a joguk, a melyre az elbirtoklást alapítják, a közbetett jogelődjüktől, Gy. Imrétől származik. Gy. Imre vallomása azonban a felperesek kereseti állítását erősiti meg s ekként felperesek nyilvánkönyvi joga annál is inkább bizonyítottnak veendő, mivel a tanú vallomása a 2 •/• alatti nyilatkozat tartalmával ellentétben nincs, sőt ellenkezően azt mintegy kiegészíti. Minthogy pedig Gy. Imre, az alperesek jogelődje, a saját vallomása szerint az ingatlan állagára csakis használati joggal birt, róla tehát csakis ily használati jog háromolhatott az alperesekre; már pedig az osztrák polgári törvénykönyvek hatályában fentartott 1,462. §. értelmében a pusztán haszonélvezett dolgot a haszonélvező el nem birtokolhatja. Ugyanily tekintet alá esik alpereseknek az épületekre vonatkozóan vitatott joga is, mert a fent megnevezett tanú vallomása szerint az épületeknek, helyesen azok anyagának a tulajdonjoga ugyanőt illeti, de ennek ellenére az épületeket a kérdéses földterületen csak azok elpusztulásáig használhatta, az épület tulajdonjoga tehát nem teljes és korlátlan, hanem lényegében haszonélvezetre vezetendő vissza. Ezeknél fogva alpereseknek az a védekezése, hogy úgy az ingatlan állagát, mint az azon levő épületeket is elbirtokolták volna, törvényes alappal birónak nem tekinthető. Minthogy azonban az ingatlan állagára nézve felperesek tulajdonjogát a nyilvánkönyvi bejegyzés teljes mérvben megállapítja, ennélfogva tárgynélküli felpereseknek az a kérelme, hogy a tulajdonjoguk alperesekkel szemben megítéltessék és ez iránti kérelmükkel ebből az okból voltak elutasitandók; ellenben minthogy az épületek tekintetében felpereseknek az alperesek jogelődje által megerősített kereseti előadásuk valóknak fogadtatott el, ennélfogva e tekintetben a felek között fenforgó időleges jogviszonynak megfelelően kellett az ítélet rendelkező részében foglalt módon határozni. Felpereseknek az épületek eltávolítása iránti kérelmük nem időelőtti, mert alperesek az épületekre nézve teljes és korlátlan tulajdonjogot vitatnak; felperesek tehát arra való tekintet nélkül, hogy az épületek ez idő szerint mily állapotban vannak, jogosultak kérni azt, hogy a köztük és az alperesek között az épületek tekintetében fennálló jogviszony megoldassék. Annak a kérdésnek megbirálása, hogy a felperesek 2,181. hrsz. ingatlana térfogatában az alperesek tulajdonát képező ingatlanából benfoglaltatik-e valamely kiterjedésű terület, abból az okból mellőztetett, mert ez irányban határozott kérelem elő nem terjesztetett. A m. kir. Curia (1895 május 10. 6,629. sz. a.) a másodbiróság Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik stb.