A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 33. szám - Mi akadályozza a bünvizsgálatok gyors befejezését?

Tizennegyedik évfolyam. 33. szám. Budapest, 1895 augusztus 18. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendók. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) Út AZ IGAZSÁGÜGY ÍRDEÍE1M KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, OGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt 50 kr. Fél « 3 « — «t Egész « 6 ot — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Mi akadályozza a bünvizsgálatok gyors befejezését ? Irta : Kecskeméti Bálint, kir. albiró Antalfalván. — Szabályszerű-e, ha a bir. végrehajtó az ingatlanságra foganatosított árverési jegyzőkönyvet nem a kiküldő kir. járásbírósághoz, hanem közvetlenül a tkvi hatósághoz mutatja be ? Irta: Kovács Béla, karánsebesi kir. járásbiró. - Belföld (A kir. igazságügyministeinek 27,199/1895. I. M. számú rendelete az 1894: XXXIII. t.-c. 27. §-a értelmében újból összeállított anyakönyvek ellen beadott felszólamlások körül követendő bírósági eljárás tárgyában. — A kir. igazságügyi ininisternek 27,198/1895. I. M. számú rendelete a házasságkötést megelőző kihirdetés vagy a házasságkötésnél való közreműködés tárgyában hozott megtagadó határozat ellen az 189 í-: XXXIII. t.-c. (iO. és 61. g-aiban megengedett bírósági eljárásról.) — Ausztria és külföld (Bolgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok. Irta: dr. Schischmanov Milán, legfőbb semmitőszéki biró, Szófia. — Külföldi judicatura j — Irodalom. (E|járás a házassági perekben. Összeállította S t e h 1 ó Kornél. — A kecskeméti ev ref. jogakadémia évkönyve. 1891—95-ről. Szerkesztette: dr. Kovács Pál, jogakadémiai igazgató Kecskeméten.) — Vegyesek. • MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. ?^ Mi akadályozza a bünvizsgálatok gyors befejezését ? Irta: KECSKEMÉTI BÁLINT, kir. albiró Antalfalván. A fenti kérdésre — minden nevezetesebb bűneset alkalmából, mely a napi sajtóban megbeszélés tárgyát képezi — azon egyértelmű felelet hallható, hogy a bírósági szervezetben van a hiba, mert az igazságügyi kormány nem alkalmaz elég munkaerőt, s igy a külföldi elöljárókhoz képest a miénk csigalassú, ez által pedig az érdekelt ügyfelek jogi érdekei csorbát szenvednek stb. Hogy a fővárosban — a hol pedig a fő-erő, t. i. a vizsgálóbíró ereje mellett a bűnvizsgálatok eredményes kiviteléhez megkívánt segéd erők (p. o. rendőrségi közeg) és eszközök igen nagy választékban állanak rendelkezésre — tényleg mi akadályozza egyes esetekben a bűnvizsgálatok gyors befejezését, nem tárgyalom, mert az ottani gyakorlatot nem ismerem. Közelebbről ismervén azonban a vidéki viszonyokat, állíthatom, hogy itt a bűnvizsgálati ügyek gyors lebonyolításának akadályai csak igen kis részben kereshetők a bírósági szerve zetben, ellenbenagátlóokokjó része a közigazgatási hatóságok lassú eljárásának rovására irhatok. Ennek beigazolása végett tekintsünk meg egy már befejezett bűnvizsgálati ügycsomót. Mindjárt az 1. naplószám alá fektetve találjuk az oly igen fontos szerepet játszó erkölcs-vagyoni bizonyítványt, a melyet az 1890: XLIII. t.-c. alapján a közigazgatási hatósági közegek tartoznak kiállítani. Ezen bizonyítványok kiállítása tekintetében a sürgősséget az 1891. évi 49,393. szám alatt kelt belügyministeri rendelet is sanctionálja, azonban azt kell tapasztalnunk, hogy a «haladéktalan» jelzőkkel ellátott felhívásra is gyakorta egy hó leforgása kell, a míg a vizsgálóbíró a kérdéses bizonyítványhoz juthat. Pedig ezen bizonylatoknak az előéletet tárgyazó része legtöbbször megbízhatatlan, a miatt, mert az idézett b. ü. ministeri rendelet nem szabályozta azt a módot, a mely szerint a közigazgatási hatóságok az előéletre vonatkozó adatokat nyilvántartsák, s igy a bizonyítványt kiállító közeg csupán saját tapasztalatára van utalva. Megtöiténik tehát, hogy a vádlott előéletére vonatkozólag a bizonyítványban nincs adat, vagy a valónak meg nem felelő adat van, a mi miatt a vizsgálóbírónak további feladata, irattári bizonyítványok beszerzése utján a hiányt pótolni. Tehát az erkölcs-vagyoni bizonyítványok késedelmes beszolgáltatása és tartalmának megbizhatlansága képezi vidéken a bünvizsgálatok hosszadalmasságának egyik okát. És ez akadályt a bűnvádi eljárás mai keretében a vizsgálóbirák meg nem szüntethetik, mert a késedelmes közigazgatási közeggel szemben egyedüli eszközük a felettes hatóságnál való feljelentés, a mi irka-firkával járván, az eljárást épen nem gyorsítja. Tovább forgatván ügycsomónkban, tapasztaljuk azt is, hogy, miután a vizsgálóbírói első idézésre a felek gyakran nem jelennek meg, elővezetések fogtak helyt. A hol képzett rendőrség van (tehát rendszerint a városokban), ott az első vezetés iránti felhívások kellő pontossággal teljesíttetnek. Nem igy a vidéken. Itt a gyakorlat szerint a községi elöljáróságok hivatnak fel, hogy saját őreik által hajtsák végre az elővezetést. Meg is teszik, de gyakran csak a negyedizbeni felhívásra, a mikor és a mi miatt a bűnügy már egy hónapja vesztegelt a nyilvántartott darabok közt. És ez a vizsgálati foglyok ügyében is rendszerint előforduló, te hátismét olyan elhúzó ok, amely tisztán a közigazgatási közegek fegyelmezetlen ügykezelésének tudható be. Ez akadályon a vizsgálóbíró csak úgy jut keresztül, ha léptennyomon a csendőrséghez fordul, a mi egyértelmű a közbiztonság eme különben is agyoncsigázott közegeinek valódi hivatásuktól való elvonásával. Tovább menve, azt is tapasztaljuk, hogy a vizsgálat egyik másik adata valamelyik közigazgatási hatóság levéltárában fekvő iratokban lelhető fel: be kell tehát szerezni a kérdéses iratokat. Elmegy, a megkeresés egy-két, gyakran több izben is, amíg végezett, hónapok multával megjönnek az iratok. E szerint a közigazgatási hatóságok — kivévén a csekély számban kiveendőket — a megkeresések elintézése körül, nem járnak el az 1869: IV. t.-c. 23. §-ában megirt felelőség érzetében, hanem eljárnak ma is a megszokott egykedvűséggel. Ezen lassúság ellensúlyozására pedig a vizsgálóbíró ismét eszközök nélkül, tehetetlenül áll, úgy, hogy gyakran pirulnia kell azon vizsgálati fogoly előtt, a ki ügyének befejezését sürgeti. Addig, míg az anyakönyvek államosítása életbe nem lép, az anyakönyvi kivonatok kiállítása körüli késedelem is ott szerepel ama szembeötlő akadályok között, a melyek a bűnvizsgálatok befejezésének útját állják. Talán az uj intézménynyel ezen akadály is elesik. Közigazgatási közegek a közigazgatás körében hivatalos jelleggel felruházott orvosok is. A látleletek jó része vidéken az ő kezökből kerül ki, s a mennyiben e látleletek már a bünfeljelentés szakában szerepelnek: éppen nem közömbös dolog, hogy mit tartalmaznak, s hogy mely időpontban adatnak ki. Feltűnő azonban, hogy vagyontalan sérültek részére több orvos — a szokásos dij hiánya miatt nem ad bizonyítványt — bevárja, míg arra a bíróságtól kap felhívást, a mikor is az e részben fennálló igazságügyministeri utasítás szerint, neki dij jár a bűnvádi átalányból. Nos — ebben is a bűnügy késedelmezésének egyik oka fekszik, mert a sérülés keletkezése után — gyakran csak hetek multával kiadott orvosi látlelet — praedestinált tárgya — ujabbb orvosi vélemények beszerzésének, mely nélkül a vádinditvány biztos alappal nem birna. Felhozhatnék még egyebet is. Igy p. o. a bűnjelek kezelése körül tapasztalható föl sem vevést; a községi őrség szervezetének gyarlóságát — mely utóbbi gyakori oka annak, hogy a tettes megugorhat, mielőtt a vizsgálóbíró elé kerülne, — de úgy hiszem, az eddig előadottak is eléggé támogatják a fent kifejtett nézetet, s eléggé tanulságosak arra, hogy azokat — a bűnvizsgálatok körül gyorsabb eljárást sürgető közvélemény is megszívlelje. Lapunk mai száma 8 oldalra terjed.