A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 33. szám - Szabályszerű-e,ha a bir. végrehajtó az ingatlanságra foganatositott árverési jegyzőkönyvet nem a kiküldő kir. járásbírósághoz,hanem közvetlenül a tkvi hatósághoz mutatja be?

Szabályszerü-e, ha a bir. végrehajtó az ingatlanságra foganatosított árverési jegyzökönyvet nem a kiküldő kir. járásbírósághoz, hanem közvetlenül a tkvi hatósághoz mutatja be? Irta KOVÁCS BÉLA, karánsebesi kir. járásbirú. Nem egy kir. törvényszéknél az a szokás divik, hogy a bir. végrehajtó az ingatlanra foganatosított, általa felvett árverési jegyzökönyvet nem a kir. járásbírósághoz, a melynél alkalmazva van, a melyet a törvényszék mint tkvi hatóság az árverés foganatosítása végett megkeresett, s a mely őt e végbó'l kiküldte, hanem közvetlenül a kir. törvényszékhez mint tkvi hatósághoz mutatja be. Ez a szokás egyik törvényszéknél hosszabb, a másiknál rövidebb idejű gyakorlaton alapul. Tudunk rá esetet, hogy némely bíróság nyíltan helyesli s azzal indokolja ezt, hogy az 1881. évi LX. t.-c. 175. ><-a világosan rendeli, miszerint «az árverés befejezése után tartozik a kiküldött az összes iratokat, az árverési jegyzökönyvet, ügy a bánatpénzül lelett összeget, vagy értékpapírokat a telekkönyvi hatósághoz haladéktalanul beadni*. Minthogy szerény véleményünk szerint bármely birói eljárás elejétó'l végéig s egész fázisában annak az elvnek kell hogy hódoljon s azt kell, hogy szem előtt tartsa, miszerint senki illetékes birájától el nem vonható s minthogy az imént kiemelt usust olyannak tartjuk, a mely az idézett sarkelvet sérti s a bírósági végrehajtónak alkalmat ad, hogy az eljárása ellenőrzésére, jóváhagyására vagy elvetésére egyedül illetékes kiküldő bíróság elbírálása alól magát kivonja s minthogy ennek a — szerény nézetünk szerint helytelen — gyakorlatnak megszüntetése, vagy ott, a hol még fenn nem áll, meggátlása a gyakorlati jogászra nézve nem utolsó feladat, indíttatva érezzük magunkat ide vonatkozó érveinket a nyilvánosság elé bocsájtani. Mindenekelőtt nem engedhető meg, hogy az 1881. évi LX. t.-c. 175. §-a akképp magyaráztassék, hogy az ingatlansági árverési jegyzőkönyv minden esetben a tkvi hatóságnak mutatandó be, mert a szabály az 1881. évi LX. t.-c. 18. §-a, a kivétel pedig a 175. §., a mely s a melynek folyománya: vagyis az árverési jegyzőkönyvnek egyenesen a tkvi hatósághoz való bemutatása csak akkor nyerhet alkalmazást, ha a tkvi hatóság, mely az árverést elrendelte, kir. járásbíróság s nem kir. trvszék, a mi nagy különbség. Kitűnik ez a végr. törv.-nek 8. 11. 19. §-aiból, melyek mind a végrehajtás foganatosítására illetékes, vagyis azon bíróság, és pedig járásbíróságról szólnak, a melynek területén az elárverezendő ingatlanság fekszik. Ezekre támaszkodva, nem engedhető meg, hogy az árverési jegyzőkönyvet a kiküldött a tlkvi hatósághoz mutassa be, akkor sem, midőn a tkvi hatóság a tszéknek csupán alosztálya, mert a tszék, mint tkvi hatóság kiküldöttet maga nem rendelhet, hanem e végből az illetékes kir. járásbírósághoz köteles fordulni. Már most, ha a tkvi hatóság arra van kötelezve, hogy kiküldött kirendelése végett az illető kir. járásbíróságot keresse meg, egyszerűen logikai következmény, hogy a kiküldött mindig azon bíróságnak kell, hogy az eljárása képét feltüntető jegyzőkönyvet bemutassa, a mely őt kiküldte. (1. az 1875. évi IX. t.-c. 4-ik s az 1871. évi LI. t.-c. 14. §-át.) A törvény ezen világos rendelkezésein kívül a birói végrehajtói intézmény szervezete is megköveteli, hogy a bir. végrehajtók jelentéseiket mindenkor a kir. jbirósághoz adják be. Bir. végrehajtót ugyanis ma már sa 32.082/891 J. M. sz. rendelet 1. §-ának szellemében csakis járásbírósághoz neveznek ki;ezzel tehát az 1875. évi IX. t.-c. 1-ső §-a második bekezdésének abbeli rendelkezése, hogy bir. végrehajtó szükség esetében a trvszékeknél is alkalmazandó, a gyakorlatban annál inkább túlhaladott álláspont, mert a bir. végrehajtók az 1875. évi X. t.-cz. életbelépte óta kézbesítéseket nem eszközölvén, az 1875. évi IX. t.-c. utolsó bekezdésében megszabott tszéki közvetlen rendelkezés esete immár alig fordulhat elő. De mindezektől eltekintve a 32,082/891. J. M. sz. rendeletnél fogva, mely előírja, hogy a bir. végrehajtó könyveit évnegyedenkint a központban is a járásbiró vizsgálja meg, egyenesen non sens — hogy a bir. végrehajtó nem a kiküldő jbiróságnak, hanem a tkvi hatóságnak adjon számot eljárásáról, mert ha az utóbbinak számol be, a járásbiróra nézve lehetetlenné válik könyvei azon tételeinek megvizsgálása, a melyek a tkvi hatósághoz bemutatott jkönyvbe foglalt adatokkal függnek össze s mert azt már csak nem követelhetjük a járásbirótól, hogy azokat az adatokat a tkvi hatóságnál kutassa és úgy hasonlítsa össze a bir. végrehajtó könyveivel. S ha nem követelhetjük, akkor ott marad a betöltetlen hézag, hogy a bir. végrehajtó eljárása ebben a vonatkozásában ellenőrzésben részesül s a közvetlen felügyeleti hatóság keze alul kisiklik. Hogy ez a járásbiró administratió és I. fokú felügyeleti jogkörébe vág s a járásbirót vizsgálói feladata teljesítésében csonkítja, szembeszökő. Az ellenézeten levők még csak a célszerűséget sem hozhatják fel annak támogatásául akképp, hogy ezzel nézetük helyességéről meggyőzzenek, mert azt csak nem állithatja valaki komolyan, hogy a tkvi hatóság ügymenetére hátrányos, ha a bir. végrehajtó az árverési jegyzőkönyvet a kiküldő bírósághoz mutatja be s mert a soronkivül elintézendő árv. jkv. 3-ad, 4-ed napra mar a tkvi hatóság iktatójába jut, tehát késedelmet nem szenved. Az sem alapos ok, hogy a bir. végrehajtó az árverés alkalmával kezeihez befizetett bánompénzt s esetleg vételárat csakis tkvi letétbe helyezheti, mert a pénznek egyik letétből a másikba sétáltatasat nagyon könnyen el lehet kerülni az által, hogy a bir. végrehajtó az adóhivatalnál kijelenti, hogy tkvi tszéki letétről van szó, mely aztán azt mint ilyent veszt át, a jbiróság a végrehajtó jelentésével mint ilyennel bánik el s a beutalást a tkvi hatóságnak tartja fenn. Probatum est. Kimutatván ezekkel, hogy a bir. végrehajtók hivatali működésük teljességében a járásbíróság mint ilyen mellé s a járásbiró közvetlen felügyelete alá vannak rendelve, attól és az alól el nem vonhatók; kimutattuk, hogy az ellenkező eljárás felélesztésével a tkvi hatóság nemcsak a törvény és törvényerejű rendelet, hanem a saját következetessége ellen is cselekszik, mzrt hisz ha megkívánhatja, hogy a végrehajtó az árverési jegyzőkönyvet hozzá mutassa be, akkor egy lépéssel könnyű lélekkel tovább mehet s már a kiküldés jogát magának tarthatja fenn; s kimutattuk, hogy a némely tkvi hatóság által követett eljárás ferde helyzeteket teremt, már pedig ezek a bíróságokhoz legalább is nem méltók s általuk elkerülendők. Következőleg épp úgy szabálytalan, ha a bir. végrehajtó ez ingatlansági árverési jegyzőkönyvet nem a kiküldő kir. járásbírósághoz, hanem közvetlenül a tkvi hatósághoz mutatja be, mint a mily szabálytalan az a némely tszéki tkvi hatóságnál fennálló gyakorlat, hogy a végr. törv. 208. §-a esetében nem a járásbíróságot keresik meg kiküldött rendelése végett, hanem közvetlenül a maguk kebeléből rendelnek kiküldöttet. Belföld. A kir. igazságügyminiszternek 27,199/1895. I. M. számú rendelete az I894: XXXIII. t.-c. 27. §-a értelmében újból összeállított anyakönyvek ellen beadott felszólamlások körül követendő bírósági eljárás tárgyában. Az állami anyakönyvekről szóló 189 í: XXXIII. t.-c. 27. §-ában foglalt felhatalmazás alapján rendelem : 1. §. A mindkét példányban veszendőbe ment vagy használhatatlanná vált anyakönyvek új összeállítása ellen beadott felszólamlás esetében a bírósági eljárásra az a kir. járásbíróság illetékes, a melynek kerületében a pótlandó anyakönyv vezetőjének székhelye van. Az illetékességtől eltérésnek nincs helye. 2. §. Ha a kir. járásbíróság, melyhez a felügyelő hatóság a nyomozó bizottsági eljárás befejeztével az iratokat felszólamlás következtében áttette, magát illetékesnek nem- találja, az iratokat az illetékes kir. járásbírósághoz teszi át és erről a felügyelő hatóságot értesiti. 3. §. A bíróság a felszólamlást csupán a felszólamló jogosultságának hiányából vissza nem utasithatja. 4., §. A bíróság az újból összeállított anyakönyvnek csak azon adatait teszi vizsgálat tárgyává, a melyek ellen a törvényes időben (1894: XXXIII. t.-c. 27. §.) felszólamlás adatott be. 5. §. Ha a bíróság arról győződik meg, hogy a felszólamlás a felszólamló kérvényének és a nyomozó bizottság munkálatának alapján érdemlegesen elintézhető, a felszólamlás felől minden további eljárás mellőzésével határoz. 6. §. Ha a bíróság szükségesnek találja, az érdekelteket meghallgathatja és hivatalból okiratok felmutatását és más bizonyítás felvételét, nevezetesen az érdekelteknek eskü alatti kihallgatását is elrendelheti. A bíróság hatóságoknál, különösen az anyakönyvvezetőnél és felügyelő hatóságnál hivatalból is tudakozódhatik. 7. §. A bíróság végzéssel határoz. Ha a végzést a felszólamlónak és a tárgyalásban résztvett többi érdekelt feleknek jelenlétében hozza meg, azt előttük nyomban kihirdeti, különben pedig nekik kézbesiti. 8. §. A végzés ellen a kihirdetéstől, illetőleg a kézbesítéstől számított nyolc nap alatt felfolyamodásnak van helye a kir. törvényszékhez. A felfolyamodás az eljáró kir. járásbíróságnál írásban vagy szóval terjeszthető elő, és pedig az írásbeli egy példányban az 1893: XVIII. t.-c. 14. §-ában megszabott alakban. A szóbeli felfolyamodás jegyzőkönyvbe veendő. Az anyakönyvvezető vagy a felügyelő hatóság a bírósági határozat ellen felfolyamodással nem élhet. 9. §. A kir. törvényszék a jelen rendelet szerint jár el. ha azonban a G. §. értelmében meghallgatást vagy bizonyítás felvételt rendel, azt kiküldött bíró vagy az elsőfolyamodásban eljárt vagy. a körülményekhez képest, más kir. járásbíróság útján teljesiti. A kir. törvényszék a felfolyamodás felől végleg határoz és végzését közlés, valamint további eljárás végett a kir. járásbírósághoz küldi. 10. §. Az ugyanazon anyakönyvi kötetre vonatkozó felszólamlásoktárgyában hozott összes bírósági végzések jogerőre emelkedése után a járásbíróság a végzésekben netalán elrendelt anyakönyvi bejegyzéseket teljesíti, az ujbol összeállított anyakönyveket lezárja, hitelesiti és a felügyelő hatósághoz visszaküldi. 11. §. A bírósági eljárás az 1894: XXXIII. t.-c. 32. S-a értelmében belyegmentes. • • -, ,12ü K A jelen rentleletben emiitett felszólamlási ügyeket soronkivül kell elintézni. b Kelt Budapesten, 1895. évi június hó 29-én. A kir. igazságügyministernek 27,198/1895. I. M. számú rendelete a házasságkötést megelőző kihirdetés vagy a házasságkötésnél való kozremakódés tárgyában hozott megtagadó határozat ellen az 1894: XXXIII. t.-c. 60. és 61. faiban megengedett bírósági eljárásról. f^íA iuái'a.mi ?nyakönyvekről szóló 1894: XXXIII. t.-c. (il. §-ában foglalt felhatalmazás alapján rendelem: