A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 32. szám - Bolgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok. Folytatás

A JOG 231 Belföld. A kir. igazságügyministernek 27,196 1895. I. M. számú rendelete a házassági jogról szóló 1894: XXXI. t.-c. 150. tj-ában, továbbá az állami anyakönyvekről szóló 1894 : XXXIII. t.-c. 19., 27., 61., 76. és 91. i;-aiban nyert felhatalmazások alapján 1895. évi 27,241., 27,200., 27.199., 27.198., 27,197. és 27,243. I. M. számok alatt kibocsátott igazságügyniinisteri rendeleteknek Fiume városára és kerületére való kiterjesztése tárgyában. A házassági jogról és az állami anyakönyvekről szóló 181)4: XXXI és XXXIII. törvénycikkeknek Fiume városában és kerületében való hatálybaléptetése iránt a m. kir. ministeriumnak a 1895. évi június hó 29-én 2.022. M. E. szám alatt kelt rendelete következtében rendelem : I. A házassági jogról szóló törvény végrehajtása tárgyában az 181) I: XXXI. t.-c. 150. §-a alapján 1895. évi 27,241. I. M. szám alatt kibocsátott igazságügyministeri rendelet Fiume városára és kerületére is kiterjed, de a fiumei kir. törvényszék illetékességének megállapítására a polgári ügyekben való bírósági hatáskör és illetékesség tárgyában 1853. évi február 16-án kelt nyiltparancs rendelkezései irányadók. II. Az állami anyakönyvekről szóló 189 I : XXXIII. t.-c. 19., 27., 61. és 76. §-aiban nyert felhatalmazások alapján 1895. évi 27,200., 27,199., 27,198., 27,197. számok alatt kibocsátott igazságügyministeri rendeletek Fiume városára és kerületére is kiterjednek, de ott, a hol ezek a rendeletek «kir. járásbíróságot)) említenek, Fiume városára és kerületére nézve a fiumei egyes bíróságot kell érteni; a bírósághoz ügyvédi ellenjegyzés nélkül beadott kérvények külső alakjára nézve pedig Fiume városában és kerületében az 1852. évi szept. 16-án kelt ideiglenes polgári perrendtartás 118. és 121. §-ai irányadók. HL Az állami anyakönyvekről szóló 1894: XXXIII. t.-c. 91. §-a alapján a házasság kihirdetésénél, megkötésénél és anyakönyvezésénél követendő eljárás tárgyában 1895. évi 27,243. I. M. szám alatt kibocsátott igazságügyministeri utasítás Fiume városára és kerületére is kiterjed, de e városra és kerületére nézve a fennálló törvényes gyakorlatnak megfelelő következő külön intézkedések tétetnek: 1. Az utasítás 7. §-ának 3. pontjában, ügyszintén 8. és 10. §-aiban a kiskorúság meghosszabbítása helyett az atyai hatalom, illetőleg a gyámság alatt maradást kell érteni. 2. Az utasítás 12 §-ának b) pontja Fiume városára és kerületére nem alkalmazandó. 3. Az utasítás 14. §-a 2. bekezdésének 1.. 2. és 3. pontjaiban felsoroltak alatt olyanok értendők, a kikre nézve a Fiume városában és kerületében fennálló törvényes gyakorlat szerint elmebetegség miatt, vagy abból az okból, mert magukat jelekkel megértetni nem tudó siketnémák, az atyai hatalom, illetőleg a gyámság folytatása elrendeltetett, vagy a kik ugyanezen okok valamelyikéből gondnokság alá helyeztettek. •4. Ott, a hol az utasításban az 1894: XXXI. t.-c. 34. §-a alapján adható engedélyről van szó, ez alatt Fiume városára és kerületére nézve a fiumei kormányzó által adható engedélyt kell érteni. 5. Ott, a hol az utasítás a magyar nyelv kötelező használatát írja elő, Fiume városára és kerületére nézve az olasz nyelvnek mint hivatalos nyelvnek használata van megengedve. Kelt Budapesten, 1895. évi június hó 29. napján. A kir. igazságügyministernek 21,197 1895. M. számú rendelete, az állami anyakönyvek kiigazitása körül követendő birósági eljárás tárgyában (1894 : XXXIII. t.-c. 75. és 76. £-ai). Az állami anyakönyvekről szóló 1894: XXXIII. t.-c. 76. §-ában foglalt felhatalmazás alapján rendelem: 1. §. Az 1894: XXXIII. t.-c. 76. §a értelmében a birósági eljárásra az a kir. járásbíróság illetékes, melynek kerületében a kiigazítandó anyakönyv vezetőjének székhelye van. Az illetékességtől eltérésnek nincsen helye. 2. §. Ha a kir. járásbíróság, a melyhez a felügyelő hatóság az iratokat áttette, magát illetékesnek nem találja, az iratokat az illetékes kir. járásbírósághoz teszi át és erről a felügyelő hatóságot értesiti. 3. §. A bíróság a kiigazítási kérvényt csupán a kérelmező jogosultságának hiányából vissza nem utasíthatja. 4. §. Ha a bíróság a felügyelő hatóság által teljesített vizsgálatot kimerítőnek találja, annak alapján hoz határozatot. 5. §. Ha a bíróság szükségesnek találja, a felügyelő hatóságot a tárgyalás kiegészítésére utasíthatja. A bíróság továbbá a felügyelő hatóságtól és az anyakönyvvezetőtől a rendelkezésükre álló adatok közlését kívánhatja és őket nyilatkozat tételére hívhatja fel, valamint más hatóságoknál is hivatalból tudakozódhatik. 6. §. A bíróság a szükséghez képest újabb tárgyalást rendelhet, melynek során meghallgathatja az érdekelteket és hivatalból okiratok felmutatását és más bizonyítás felvételét, nevezetesen az érdekelteknek eskü alatti kihallgatását is elrendelheti. A bíróság a tárgyalásról jegyzőkönyvet vesz föl, melybe a kihallgatott felek és tanuk nyilatkozatait, valamint a megtartott szemle eredményét beiktatja. 7. §. Ha a bíróság a kiigazítást elrendeli, annak szövegét végzésében szó szerint akképen köteles megállapítani, a mint azt az anyakönyvbe be kell vezetni. 8. §. A biróság, ha szükségét látja, a kérelmező magánfelet per útjára utasítja. Hivatalból indított kiigazitási eljárás esetében perre utasításnak nincs helye. (1894: XXXIII. t.-c. 76. §.) 9. §. Ha a biróság tudomást nyert arról, hogv a kiigazitási eljárás tárgya vagy az attól feltételezett jog iránt per van folyamatban, a kiigazitási eljárást, illetőleg a határozathozatalt a pernek jogerejü befejezéséig felfüggesztheti. A felfüggesztés hivatalból is megszüntethető. 10. §. Ha a pernek (9. §.) közvetlen tárgyát gyermek leszármazása képezi, és a perben hozott jogerős határozat az anyakönyvi bejegyzéstől eltérő bejegyzést rendelt el, a kiigazitási eljárást mint tárgytalant meg kell szüntetni (1894: XXXIII. t.-c. 43. §.) Ha a bírói Ítélet a leszármazás tekintetében az eredeti bejegyzés helyességét állapítja meg, akkor azt a kiigazítás kérdésének eldöntésénél irányadóul kell tekinteni. Minden más esetben a perben kiderített adatok csak a kiigazitási eljárás anyagául szolgálnak s az itélet tartalma a kiigazitási ügy birájára nézve nem kötelező (pl. öröklési perben, midőn az itélet az elhalálozás napját akár az anyakönyvi bejegyzéstől eltérőleg. akár azzal megegyezőleg állapítja meg.) A jelen §-ban foglalt szabályokat megfelelően kell alkalmazni akkor is, ha a per jogerős befejezése a kiigazitási eljárást megelőzte. 11. §. A biróság végzéssel határoz. Ha a végzést az érdekelt felek jelenlétében hozza meg, azt előttük nyomban kihirdeti, különben pedig nekik kézbesiti. 12. §. A kir. járásbíróság végzése ellen az érdekelt felek a kihirdetéstől, illetőleg a kézbesítéstől számított nyolc nap alatt felfolyamodással élhetnek a kir. törvényszékhez. A felfolyamodás az eljáró kir. járásbíróságnál írásban vagy szóval terjeszthető elő és pedig az írásbeli egy példányban, az 1893: XVIII. t.-c. 14. §-ában megszabott alakban. A szóbeli felfolyamodás jegyzőkönyvbe veendő. Az anyakönyvvezető vagy a felügyelő hatóság a birósági határozat ellen felfolyamodással nem élhet. 13. §. A kir. törvényszék a jelen rendelet szerint jár el, ha azonban a 6. §. értelmében meghallgatást vagy bizonyítás-felvételt rendel el, azt kiküldött bíró vagy az első folyamodásban eljárt vagy a körülményekhez képest más kir. járásbíróság útján teljesiti. A kir. törvényszék a felfolyamodás felől végleg határoz és végzését közlés és netalán szükséges további eljárás végett a kir. járásbírósághoz küldi. 14. §. A kir. járásbíróság a végzést jogerőre emelkedése után az anyakönyvvezető felügyelő hatóságának és ha a végzésben a kiigazítás elrendeltetett, az anyakönyvvezetőnek is megküldi. 15. §. A biróság a kiigazítást kérelmezőt, a mennyiben új adatokat terjeszt elő, nem utasíthatja el abból az okból, mert ugyanabban az ügyben már egyszer határozott. Ujabbi kiigazitási eljárásnak hivatalból is van helye. 16. §. A birósági eljárás az 1894: XXXIII. t.-c. 32. §-a értelmében bélyegmentes. 17. §. A jelen utasításban foglalt ügyeket soron kívül kell elintézni. Kelt Budapesten, 1895. évi június hó 29. nap,án. Ausztria és külföld. Y Bolgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok. * (I. Visszaemlékezés Stambulov kormányára, kapcsolatban a bírák helyzetéVei s az igazságszolgáltatás állapotával. — II. Reform a bírák és a birósági hivatalnokok szervezetében. — III. Az utolsó szobránje által megszavazott nevezetesebb törvények. [Amnestia. —• Fejedelem személye elleni büntettek és vétségek. — A megvesztegetés és törvénytelen meggazdagodás. — Nyugdíj-törvény. — Keresetadó.] — IV. Kataszter. — V. Bajok az igazságügyi tárcában és codificatió. — VI. Felső iskola. — VII. Emeritális pénztár. — VIII. Jogirodalom.) "X (Folytatás.) E sorok írója egyik jelentésében azt tanácsolta a kormánynak, hogy legjobb lenne, ha a helyett, hogy francia és belga minták után rajongjunk, inkább a bosnyák (zeniczai) központi mintafogházat, mely viszonyainkra legalkalmasabb — utánozzuk. Annyi tény, hogy börtöneink egyik legsötétebb pontját képezik igazságügyi igazgatásunknak. A fentebb leirt törvénynyel kapcsolatban közölnöm kell két más, szintén a büntető' törvénykönyv keretébe eső' törvénymódosítást. Az egyik tárgyalja a sajtótörvényt, a másik pedig a büntetőtörvénynek a megvesztegetést illető' részét. A mi az elsőt — az 1887. évi sajtótörvény-módosítását illeti - következő, kétségen kívül liberális változások történtek. Először is kilett mondva, hogy a mondott törvényben megállapított pénzbüntetések (bírságok) csak 300 frankig terjedhetnek (eddig 1000 frank volt a maximum). Ugy szintén a fogházbüntetésekre minimunként 24 óra meg lett állapítva, hollott eddig 15 nap volt a minimum. (1—2 §§.) A 3-ik szakasz meg oda módosítja a sajtótörvény 7-ik szakaszának intézkedését — a lapkiadó kötelességeire vonatkozólag, — hogy ezentúl egy új lap vagy folyóirat kiadásakor a kiadó nem köteles már abbeli bizonyítványt előterjeszteni, hogy a szerkesztő a törvényben meghatározott kellékeknek (bolgár alattvaló, nagykorú, polg. és polit. jogok élvezetében és állandó lakhelylyel a lapkiadás székhelyén) megfelel. Ez tehát nagy könnyítés a nálunk amúgy is gomba számra szaporodó politikai hirlapvállalkozókra. Meg van semmisítve a sajtótörvény azon — eddig annyi panaszra okot szolgáltatott — intézkedése is, (33. §.), mely szerint a miniszter vagy államhivatalnok rágalmazása esetén az igazságot csak jogerős ítélettel lehetett bebizonyítani, a mi a bizonyítás meghiúsításával, sőt lehetetlenségével egyértelmű volt. Meg lett szüntetve ama két módosítás is, melyről tavalyi közvéleményemben megemlékeztem, s mely nyilván az akkori népellenzék ellen volt irányulva, (mert Sztambulovnak a kamarában nem volt szoros értelemben vett ellenzéke). Ugyanis szó volt akkor, hogy mihelyt egy lapszerkesztő ellen sajtóügyi bűnvizsgálat van folyamatban az többé szerkesztő ne lehessen. Ugy szintén egy pár más szigorító büntetés is meg lett állapítva, a sajtóügybeni vádlevél és magának a sajtópernek közzétételére vonatkozólag (lásd a «Jog» 1894. évi 18. számát, 14-2. lapját). Most mindezen Sztambulov-féle módosítás és toldás el lett ejtve s a régi szakaszok hatályukba visszaállítva. A birói illetőségre is egy nevezetes változást tett e novella, annyiban, hogy a sajtóügyi vétségeket is — a békebirák illetőségét szabályozó szabályok korlátain belül — ez utóbbiak illetőségébe utalja. (6. §.) Ez talán kissé túl liberális intézkedés, mely aligha létezik más rendezett államban, mert hiszen a sajtóvétségek minó'sége és természete megkívánja, hogy az ne egyes bíró elbírálása alá bocsáttassák. No, de itt is egy kis nemzeti *) Előző cikkek a «Jog» 26., 28. és 31. számokban.