A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 31. szám - Bolgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok. Folytatás

les alperes részéről ajánlott, felperes által el is fogadott föeskü mellőzendő. A vágsellyei kir. járásbíróság i!893 július 27. 1,102. sz. a.) dr. Adler Ignácz ügyvéd által képviselt S. Albert felperesnek dr. Havas József ügyvéd által képviselt P. Fülöp alperes ellen 112 frt és jár. iránti perében következő Ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes a kereseti összeget mint kártérítést követeli alperestől azért, mert a peres felek között az alperes által megvett 8 vaggon tengerire vonatkozólag oly megállapodás jött létre, hogy felperes 1881. évi november, december és 1892. évi január, február hónapokban két vaggon tengerit szállítani köteles és pedig megelőző 3 napi értesítés mellett alperes által tetszés szerint meghatározandó időkben, viszont alperes 800 írt foglalót köteles felperesnek azonnal megfizetni, amint ez a vételre vonatkozó kötlevelet alperesnek megküldendi. Minthogy pedig alperes a kötlevélnek 1891 okt. 8-án történt elküldése alkalmával a 800 frt foglalónak kifizetését megtagadta, ennélfogva felperes a 8 vaggon tengerit eladta és az árkülönbözettől eredő kár a kereseti összeg, jóllehet azonban a keresetileg jelzett ügylet alperes beismerésével igazolást nyert és eltekintve attól, hogy felperes nem is szolgáltatott bizonyítékot arra, hogy alperes a 800 frt megfizetését feltétlenül megtagadta volna is alperes nem ismerte be a 800 frt megfizetésének feltétlen megtagadását, eltekintve továbbá attól, hogy a szállítás, illetve átvétel csak 1891. évi nov., december és 1892. évi január és február havak folyamán volt cszközlendő s ennélfogva az árkülönbözet is az akkori árfolyamok szerint volna csak elbírálható, felperes elutasítandó volt azért, mert ezen ügyben a ker. törv. 352. és 354. §§. lévén alkalmazandók, hogy felperes a foglaló megtagadása folytán alperes ellen kártérítési igényt érvényesíteni kivánt, alperest erről a 2 "/• alatti vétele után azonnal értesíteni köteles volt, ezt pedig felperes nem tette, hogy ezt tette volna, nem is állítja és éppen a kereseti tényállás az ellenkezőt constatálja: ennélfogva alperessel szemben kártérítési igénye nincsen. Másrészt midőn felperes még nem teljesített és arra még csak későbben volt köteles, azonban a teljesítést alperestől szerződésileg kívánta, az utóbbi késedelmésnek, illetve a szerződést megtagadónak nem is lehet tekinteni akkor, mikor a 800 frtnyi összeg átadását megelőzőleg addig is, míg felperes teljesítési határideje beáll, üzleti óvatosságból biztosítékot követelt, alperesnek eme ténye az üzleti összeköttetés és a kereskedelmi ügyleteknél gyakran elmaradhatatlan bizalom, illetve hitel szükségében lelvén magyarázatát, ha ezen hitel időközben csökkent, alperesnek azon kívánságát, hogy miután a 800 frt lefizetéseért egyelőre viszonértéket nem kap, legalább biztosítva legyen, hogy felperesnél a 800 frt összeg kockáztatva nincs, indokolatlannak és jogosulatlannak mondani nem lehet és tekintve, hogy felperes nem tagadja, hogy a 2 •/• alatti alperesi értesítést tényleg átvette, felperesnek nem is lett volna joga a gabonát alperes veszélyére azonnal eladni, hanem köteles lett volna a szükséges biztosíték megtagadása esetén is, miután azt az üzlet természete megengedte, a ker. törv. 354. §. értelmében alperesnek az utólagos teljesítésre a kellő időt engedni, annál is inkább, mert midőn alperes a 2 7- alattiban foglalt aggályát felperessel közölte, az egyszersmind magában foglalta az utólagos teljesítési idő iránti kérelmét is, felperes pedig nem is állítja, hogy a 2 /. alattira még választ is adott volna. Mindezeknél fogva a felperesileg hivatkozott és kihallgatott tanuk vallomása, valamint az alperesileg kivánt és felperes által elfogadott főeskü a fennforgó körülmények között, mint nem a döntő tényekre vonatkozók, figyelmen kívül hagyandók voltak stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1894 március 14. 6,493. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét, a mennyiben azzal felperes követelésének 16 frt részével elutasittatott, helyben hagyja, egyebekben azonban megváltoztatja és alperest feltétlenül kötelezi, hogy felperesnek 90 frt tőkét stb. megfizessen. Ha továbbá felperes pótesküt tesz arra, hogy a keresetben emiitett 8 vaggon tengerinél másodízben történt eladása alkalmával N. Márk ügynöknek 16 frt közvetítési dijat fizetett, az esetben alperest felperes részére még további 16 frt tőke megfizetésére kötelezi; ha felperes e pótesküt le nem tenné, követelésének ezzel a 16 frt részével elutasítja stb. Indokok: Alperes beismerte azt a kereseti állítást, hogy 1891. évi október 5-én 8 vaggon tengerit vett felperestől métermázsánként 5 frt 10 krjával akként, hogy a tengeri a vételt követő november, december, január és február hónapokban lesz havonként 2 vaggonjával szállítandó és a kötlevél felküldése alkalmával 880 frtot lesz köteles a felperesnek fizetni. Azt is beismerte alperes, hogy felperes a kötlevelet neki harmadnapra, október 8-án megküldötte, ő azonban azt el nem logadva, felperesnek visszaküldötte, a 800 frt foglaló kifizetését megtagadta és az ügylettől elállott, mivel felperesben nem bizván, nem akarta magát annak az eshetőségnek kitenni, hogy ha a tengeri ára emelkedik, felperes a foglalót megtartsa, az árút pedig ne szállítsa. A fenforgó esetben a ker. törv. 352. §. lévén irányadó, minthogy felperes a vételár megfizetésével késett és az áru még átadva nem volt, felperesnek jogában állt az árút azonnal eladni és pedig annál inkább, mivel alperes az ügylet teljesítését oly feltételtől tette függővé 2 7- a. csatolt levele szerint, a melyre felperes mint eladó nem volt kötelezve és az által, hogy a 800 frt foglaló lefizetésének megtagadása mellett a kötlevelet felperesnek visszaküldötte, az ügylettől elállt. Tekintve hogy F. Ármin és N. Mark tanúvallomása szerint felperes 8 vagyon tengerit adott el F. Árminnak 5 frtért abban az időben, a mely időben alperes a felperestől 8 vaggon tengerire nézve kötött vételügylettől elállott és felperes tanuk előtt annakidején jelezte is, hogy ugyanezt a tengerit már előzőleg egy ízben eladta; tekintve, miként alperes nem vonta kétségbe, hogy felperes ugyanazt a 8 vaggon tengerit adta el F. Árminnak, melyet előzőleg felperes neki adott el, tekintve, hogy a tanuk szerint felperes a 8 vaggon tengerit másodízben 5 frért adta el és az alperes nem is vitatta, hogy a tengerinek az eladás idejében (1894 október 13-án) az átadás helyén, a vágsellyei vasúti állomáson, illetve ehhez legközelebb eső piacon a piaci ára 5 frtoi meghaladott; alperesnek 80 frt erejéig történt megkárosítása beigazolást nyervén, éz elsőbiróság ítéletének e részben való megváltoztatásával alperest 80 frt kárösszegnek a megfizetésére feltétlenül kellett kötelezni. Nem lehetett figyelembe venni alperesnek azt a kifogását, hogy mivel őt felperes az árú eladásáról előzetesen nem értesítette, a k. törv. 354. §-ra való tekintettel, tőle kártérítést nem igényelhet, mert alperes a teljesítést eleve megtagadta. A kötlevél visszaküldésével az ügylettől elállott és úgy a nem késedelmes felperes, mint eladó az árút eladhatta és kártérítést követelhet a nélkül, hogy erről késedelmes ellenfelét előzetesen értesíteni tartozott volna. Alperes tagadásával szemben felperes N. Márk tanúvallomásával részbizonyitékot szolgáltatott az iránt, hogy az árúnak F. Ármin részére történt másodszori eladásánál nevezett tanuknak, mint az eladást közvetítőnek 16 frt közvetítési dijat fizetett, ennek a végbizonyitéknak kiegészítése végett az 1868 :LIV. t.-c. 236. §. alapján a pótesküt felperesnek meg kellett Ítélni és a pernek kimenetelét a 16 frt közvetítési dijra nézve a póteskünek le vagy le nem tételétől függővé tenni. Áz árunak másodszor történt eladásánál felmerült, a pótesküvel igazolandó közbenjárási dij alperesnek a szerződéstől való elállásának a következménye lévén, ennek viselésére a póteskü letételétől feltételezetten ő volt kötelezendő. N. Márk tanúvallomásával csak 16 frt közvetítési díjnak fizetése igazoltatván,az ezt meghaladó 16 frt közvetítési dij iránti követelésével felperest el kellett utasítani és ennyiben az elsőbíróságnak az ítéletét helybenhagyni stb. A m. kir. Curia (1895 május 9. 814. sz. a.) a másodbiróság nem felebbezett abban a részében, melylyel felperes 16 frtra nézve felperes keresetének mi jogalapja sincs; az elsőfokú bíróság tehát helyesen utasította el felperest alaptalan keresetével stb. Végül megjegyeztetik, hogy a kereset alapját képező vételi ügylet létrejöttét a ftr. 152. i$-a értelmében a felperes is tartozván bizonyítani, a bizonyításra nem köteles alperes részéről a szerződés létrejöttének mikéntjére ajánlott és felperes által elfogadott főeskü mellőzendő volt; éppúgy nem igényel a jelen perben a felek által vitatott az a további kérdés sem megoldást; vájjon a felperes által foganatosított további eladása a vétel tárgyát képezett tengerinek az alperes rovására történtnek tekintendő-e vagy sem. Bűnügyekben. Vallás elleni vétség és becsületsértés eszmei halmazatban. A tordai kir. törvényszék (1893 nov. 23. 3,337. sz. alatt): Zs. Gyula, 39 éves, gör. kath. lelkész, 4 gyermek atyja, a btk. 191. §-ában irt és minősülő s e szerint büntetendő, vallás és annak szabad gyakorlata ellen elkövetett vétségben vétkesnek mondatik ki és ezért a btk. 191. §-a alapján, a 92. §. alkalmazásával, 40 frt fő- és 20 frt mellékpénzbüntetésre Ítéltetik stb. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adatai alapján bizonyítva lett, hogy 1889 május 18-án a harasztosi gör. kath. templomban tartott istenitisztelet befejezése után, a mint a hívek a templomból kiindultak, az istenitiszteletet teljesített Zs. Gyula lelkész a hívekkel együtt a templomból kimenni akaró F. Jakabné sz. Sz. Pelágyia vállát megragadva, e szavakat hangosan kiáltva: «menj ki, kurva!* leköpte és a templomból kifelé taszigálta; mire F. Jakabné szó nélkül szégyenkezve távozott. Vádlott beismerte cselekménye elkövetését és védelmül azt hozta fel, hogy alkalommal szántani ment a határra és ottan elesteledve, a szakadó esőben F. Jakab házába bement és az ott jelen voit F. Jakabtól és nejétől éjjeli szállást kért, mit nevezettek kérésére szívesen adtak; reggel vádlott eltávozva, munkáját a mezőn befejezve, haza ment; ezután pár nap múlva F. Jakabné őt hírbe hozta, azt állítva, hogy a náluk töltött éjjelen ágyába ! mászott. Ezen hír a községben elterjedvén, neje fülébe is eljutott j és okozója lett vádlott és neje között az addigi családi béke és | boldogság megzavarásának; a nő férjét elhagyta és visszatérve is : csak keserítette gyanúsításaival férje életét és a cselekmény elköj vetése napján is gyanúsításával olyannyira izgatott és mérges j állapotba hozta, hogy az istenitisztelet megtartása előtt otthon I elmondani szokott házi imájának elmondásában is akadályozva lett nejének F.-néra vonatkozó gyanúsítása által és imáját félben hagyva, izgatott és mérges állapotban távozott a templomba, hol állapota folytán az istenitiszteletet alig végezhette és ennek végeztevei haza indulni akarván, a templomban meglátta családi nyu-