A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 31. szám - Bolgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok. Folytatás

A JOG 123 galmának feldúlóját, F. Jakabnét ós ezáltal izgatott és mérges állapota oly fokra emelkedett, hogy magán uralkodni nem tudva a beismert cselekményt elkövette. A vallás és ennek gyakorlata ellen, az állam által elismert vallás szertartásai gyakorlatára elrendelt helyiségben elkövetett és a tanuk vallomása szerint is nyilvános botrányt okozott, vádlott által beismert cselekmény, a nyilvános botrányokozás által felöleli a btk. 191. §-ában irt vétség mindazon alkatelemét melyekkel_ tolytonos connexitásban áll a F. Jakabnétól panaszolt sérelmére elkövetett, a btk. 2til. §-ában irt becsületsértés vétsége is, melyet azonban delictum-egységnél, tényálladéki ismérvek közösségénél fogva absorbeál az ezzel eszmei halmazatban levő vallás elleni vétség. Tekintettel vádlott beismerésére, büntetlen előéletére és hogy családi békéjének megháboritása okáért érzett nagytokú felindulásában és haragjában követte el cselekményét, mint túlnyomó enyhitö körülményekre, melylyel szemben csakis lelkészi állása volt súlyosbitó, a btk. 191. §-a alapján, a 92. alkalmazával, az 53. §-ra tekintettel kiszabott büntetés mértéke igazolt stb. A kolozsvári kir. Ítélőtábla (1894, január 22. 3,727. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletének részben való megváltoztatásával, a vádlottat a btk. 2G1. §-ában irt becsületsértés vétségének' eszmei halmazatát is magában foglaló, a btk. 191. §-ában irt vallás elleni vétségben mondja ki bűnösnek és annak fogházbüntetést helyettesítő főbüntetését lOU frtra emeli tol; egyebekben azonban az elsöbirói Ítéletet helybenhagyja. Indokok: Tekintve, hogy az elsöbirói itélet indokaiban előadott tényállás szerint a vádlott cselekménye nemcsak a btk. 191. §-ában irt vallás elleni, hanem a btk. 201. Sj-ában irt becsületsértés vétségének isméi veit is foglalja magában, tehát a btk. több rendeleteit sérti és a cél egységénél fogva a btk. 95. S-a szerint eszmei halmazatot képez; tekintve, hogy a btk. 95. í<-a rendelkezése szerint, ha valamely cselekmény a btk. több rendeleteit sérti, azok közül a büntetés kiszabásánál az alkalmazandó, mely a legsúlyosabb büntetést állapítja meg; tekintve, hogy mig a btk. -61. ij-ában irt becsületsértés vétsége csakis 501) frtig terjedhető pénzbüntetéssel, addig a btk. 191. ^-ában irt vallás elleni vétség fi hónapig terjedő fogházon felül még 200 frtig terjedhető pénzbüntetéssel is, tehát súlyosabban büntethető; vádlott cselekményét az itélet rendelkező része szerint minősíteni, annak büntetését pedig, nagyobb súlyt tulajdonítva azon körülménynek, hogy a cselekményt pap létére követte cl: az itélet rendelkező része szerint felemelni kellett. Egyebekben stb. A m. kir. Curia il895 ápr. 24. 3,339. sz. a.) A fenforgó enyhítő körülményeknél fogva, és tekintettel a vádlott vagyoni viszonyaira, a fogház helyett főbüntetésül alkalmazott pénzbüntetés 20 frtban, a mellékbüntetés pedig 5 frtban állapittatik meg. Egyebekben stb. Kettős házasság esetében ítélethozatal előtt megállapítandó, hogy a vádlottnak mely ténykedésével ejtetett az eljáró lelkész tévedésbe. A szegszárdi kir. törvényszék (1894 január 18. 5,004. sz. a.) B. Péter vádlott a btk. 251. §-ába ütköző kettős házasság bűntettében bűnösnek mondatik ki és ezért 6 havi börtönre Ítéltetik stb. Indokok: Vádlott beismerő vallomása és a hivatalból beszerzett esketési anyakönyvi kivonatok által igazoltatott, hogy vádlott dacára annak,'hogy T. Erzsébettel, kivel Eperjesen 1873 március 31-én a ref. egyház szertartása szerint lépett házasságra, érvényes házassági kötelékben volt, mégis 1885 november 2-án Dunaföldvárott a rom. kath. egyház hilelvei szerint N. Terézzel, mint azt a 10. n. sz. esketési anyakönyvi kivonat tanúsítja, ismét házasságra lépett. Vádlott védelmére azt adta elő, hogy őt első felesége már házasságuk első évében hűtlenül elhagyta és hogy második feleségével, midőn Dunaszentgyörgyön együtt szolgáltak, akkor ismerkedett meg és egymással szerelmi viszonyba is léptek és jóllehet még az első feleségével kötött házasság érvényében fennállott, azért lépett ismét házasságra, mert ismerősei azzal biztatták, hogy ha eddigi vallását elhagyván, a rom. kath. egyház kebelébe tér és igy köt házasságot, előző házassága önként semmissé válik és neki nem lesz semmi baja. Jóllehet a védelmül felhozott eme ténykörülmények enyhítő körülmények gyanánt szolgálnak, mindazonáltal éppen nem zárják ki, hogy a vádlott terhére rótt s a btk. 251. §-ába ütköző kettős házasság bűntettét képező fenti bűncselekmény vádlottnak beszámíttassák, miután a kir. törvényszék meggyőződött arról, hogy vádlott dacára alacsony fokú műveltségének, annyi belátással, hogy cselekménye bűnös voltát felismerhette. Mindezek alapján stb. A pécsi kir. ítélőtábla (1894. évi ápril 10. 592. sz. a.) tekintetbe véve a vádlottnak vallomásából is kitűnő azt a mivcletlcn állapotát, melyből folyóan sem a házassági köteléknek jelentőségét, sem pedig az általa keresztül vittnek gondolt vallásváltoztatásnak következményeit, jelesül pedig utóbbinak az érvényesen fenállo házassági kötelékre vonatkozó hatálytalanságát kellőképen felfogni nem képes, vádlott javára a btk. 92. §. jogkedvezményét alkalmazta, ehhez képest a most idézett és a btk. 20. §. felhívása és a vádlott cselekményének vétséggé való minősítése mellett vádlott szabadságvesztés büntetését 3 hónapi fogházban állapítja meg stb. A m. kir. Curia (1895 május 29. 7,'i21. sz. a.) Vádlott vallomásából megállapítható, hogy ő az ev. reformált vallásról a róm. kath. vallásra valóban át nem tért, mert az 1868. évi 53. t.-c. által erre nézve előirt lényeges formaságok be nem tartattak. A bűnügyi iratjegyzék 10. sz. a. fekvő esketési anyakönyvi kivonatból szintén kiviláglik, hogy az eskető lelkésznek tudomása volt arról, miszerint a vőlegény ev. ref. vallású szülőktől származik, és ezeknél fogva előtérbe lép azon kérdés, vájjon a vegyes házasságok megkötésére nézve az 1868. évi 53. t.-c. 9. és 10. §§f-ban előirt feltételek megtartattak-e és ha nem, vádlottnak mily ténykedésével vétethetett az eljáró lelkész tévedésbe? Ez okokból mindkét alsóbiróság ítéletének feloldása mellett az eljáró e. f. kir. törvényszék utasittatik, hogy a 10. szám alatti anyakönyvi kivonatot kiállított r. kath. lelkészi hivataltól kívánja be azon okiratok és esetleg azok hiteles másolatait, melyek alapján az inkrimált vegyes házasság megköttetett (t. i. vádlott keresztlevelét, saját lelkészének a hirdetéséről szóló elbocsájtó levelétj illetőleg az ezt netán helyettesitő tanúsítványt. Ez okiratok megfelelő vagy meg nem felelő volta szerint az ügyállás bővebb felderítéséhez netán szükséges kihallgatásokat teljesítse és a kifejtendőkhöz képest hozzon újabb határozatot. Az uj sommás eljárás a gyakorlatban. A pécsi kir. törvényszék felebbviteli tanácsa 1895. évi D. 68. szám alatt R. J. és neje felpereseknek F. J. és neje alperesekellen 93 frt értékű széna és szalma kiszolgáltatása és fuvarozása iránt indított sommás perében helybenhagyta a siklósi kir. járásbíróságnak 1894. évi 4173/p. sz. Ítéletét, mellyel ez felpereseket keresetükkel, alpereseket pedig két csikó és egy tehén tartásának értéke iránt érvényesített viszonkeresetükkel elutasította, az első bírósági Ítéletnek azt a részét azonban, mely a perköltségeket a peres felek közt kölcsönösen megszüntette, megváltoztatta és kötelezte felpereseket, hogy alpereseknek 18 frt per- és Ki írt 50 kr. felebbezési költséget megfizessenek, mert alperesek csak feltételesen érvényesítették viszonkeresetüket az esetre, ha a felperesek keresetének hely adatnék, a perre tehát és így az óvatosságból emelt viszonkeresetre is felperesek alaptalan keresete szolgáltatott okot, miért is az okozott költségekben is ők marasztalandók voltak. A pécsi kir. törvényszék felebbviteli tanácsa 1895. évi I). 133. sz. alatt Sch. E. felperesnek T. Zs. alperes ellen indított sommás tulajdoni igényperében a sásdi kir. járásbíróságnak folyó évi i>52/p. sz. alatt hozott és felperest keresetével elutasító Ítéletét helybenhagyta, mert abban a házban, hol a foglalás történt, végrehajtást szenvedett lakik, és igy ha felperes igazolta volna is, hogy ő az igényelt ingóságokat végrehajtást szenvedettől a foglalást megelőzőleg mégvette, igénykeresetével mégis elutasítandó lenne, mert semmivel sem tudja igazolni azt, hogy az általa megvett ingóságok minő jogcímen maradtak meg továbbra is az eladó végrehajtást szenvedett birtokában. A pécsi kir. törvényszék felebbviteli tanácsa Ü. 150. szám alatt F. N. felperesnek U. N. alperes ellen 125 forint tőke s járulékai iránt indított sommás perében a pécsi kir. járásbíróságnak folyó évi 4092./p. szám alatt hozott s felperest keresetével elutasító ítéletet helybenhagyta, mert a perben igazolva lett, hogy a felperes által alperesnek bérbeadott helyiségek lakhatlanok és az egészségre ártalmasak voltak, felperes pedig felszólítás dacára sem helyezte azokat lakható állapotba, minek folytán alperes jogosítva volt a bérelt helyiséget hatósági intézkedés nélkül is azonnal ott hagyni, mely jogát nem szüntette meg az a körülmény sem, hogy ő előzőleg már másfél évig ott lakolt, miért is alperest további bérfizetésre kötelezni nem lehetett. A pécsi kir. törvényszék felebbviteli tanácsa 1895. évi löt;, szám alatt R. J. és társai felpereseknek H. J. alperes ellen 500 frt tőke és járulékai iránt indított sommás perében a dárdai kir. járásbíróság által f. évi 2403/p; sz. alatt hozott Ítéletét abban a részében, melylyel alperes a kereseti tőke és a perköltség megfizetésére kötelezve lett, helybenhagyta, mert alperes a felhozott szerződésben kötelezte magát, hogy az esetre,, ha a felvállalt cséplést felpereseknél 1892. évi augusztus hó 17-én meg nem kezdené, minden elmulasztott napra 50 frtot fizet felpereseknek, mely kötelezettségen az alperes által kifogásként érvényesített az a körülmény sem változtat, hogy a szerződésben ez az 50 frt kárnak és nem kötbérnek van nevezve, kárt pedig felperesnek nem igazoltak. Annak meghatározása ugyanis, hogy a naponkinti mulasztásért kikötött 50 frt kárt vagy kötbért képez-e, az itélöbiróság feladatát képezi. A kamatköveteléssel azonban a kir. törvényszék elutasította felpereseket, mert a kötbér, mint kár természetével biró követelés után kamat nem jár. Alperes csak az első tárgyaláson, illetőleg érdembeni kérelmének előterjesztése előtt kérheti, hogy a kereset visszavettnek jelentessék ki. A budapesti kir. és kereskedelmi és váltótörvényszék következő végzést hozott: