A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895 / 31. szám - Bolgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok. Folytatás
228 A JOG társ vagyoni kárával, addig a meddig lehet, maguknak vagyoni hasznot szerezzenek. Mindaddig, mig K. testvérek az általuk — mondjuk hamisított üzleti könyvek bizonyító erejére támaszkodva nem valamely jogállapot megváltoztatását kívánják előidézni, addig csakis ravasz fondorlat útján való tévedésbeejtésről lehet szó, noha a tévedésbeejtettnek módjában áll esetleg a bejegyzések valótlanságáról meggyőződést szerezni. A btk. 403. §-a kizárólag az okirati jelleg szemelőtt tartásával értelmezendő; a K. testvérek esete azonban első sorban csak azon szempontból jöhet figyelembe, hogy a hamis bejegyzések tisztán csak a valóságot leplezni és ezáltal R. János társat tévedésben tartani célozták, de nem kívántak azon bejegyzésekre formális jogokat alapitahi. Nézetem szerint tehát a K. testvérek cselekménye a btk. 37í). £-ába ütköző csalás. A 2. és 3. pont alatt előadott cselekményeket illetőleg elfogadom dr. úr minősítését. Dr. Bolits József, Apatin. Vegyesek. — Az illoyalis verseny. Simon Alfrédtől egy a svájci jogászegylet pályadiját megnyert füzet jelent meg a kereskedők közti illoyalis verseny (c o n c u r r e n c e d é 1 o y a 1 el magán és büntetőjogi reprcssiójáról. E kérdésben a külföldi, különösen a francia jogban kiképzett joggyakorlatot találunk, a mely nálunk eddig hiányzik, azonban kereskedelmi viszonyaink fejlődésével nyilván nálunk is ki fog fejlődni. A könyv az illoyalis versenyek közé sorolja azon cselekvényeket, a melyek célja az, hogy az áru egy másikkal összetévesztessék, továbbá azon cselekményeket, a melyeknek célja, hogy az üzlet egy másikkal összetévesztessék, az üzletnek vagy árúnak tisztességtelen feldicsérését, vagy a másik üzletnek vagy árunak kisebbítését. Az illoyalis verseny fogalma az, hogy illoyalis verseny minden, akár szándékos, akár vétkes cselekmény, a melylyel valamely kereskedő az ő versenytársától a vevőket magához vonja. A francia képviselőházban ápril hó elején a házassági jog került szőnyegre. A javaslat a házasságkötés formalitásainak egyszerűsítésére vonatkozott, a code ebbeli szabályainak részleges módosításával. A ház bizottsága e tekintetben bizonyos korlátok közt marad, tartózkodva a gyökeresb változtatástól. Abbé Lemire képviselő azonban azon messzemenő újítást hozta indítványba, hogy azon házasulandók; kiknek már nincsenek szülőik, mentesek legyenek a code Napóleon által előirt kötelezettségtől, mely. szerint a házasuláshoz nagyszülőik beleegyezését kell kimutatni. Az igazságügyi miniszter ellenében, ki az indítványt pártolta, a bizottság elnöke kifejtette, hogy igen káros lenne ez által a családi kötelékeket meglazítani; főkép miután az is lenne következése, hogy jövőben a nagyszülők nem lennének kötelezhetők az oly házasságból született gyermekek segélyezésére, istápolására, bármily sorsra jutnának is, a mely házasságnak létesüléséhez az ő beleegyezésük nem kívántatott s nem is adatott meg. Ezen érvek a ház többségét nem győzték meg, s Lemire indítványa elfogadtatott 70 szótöbbséggel. Ez, úgy látszik, buzditóul szolgált, hogy mások még tovább menjenek ezen a sikamlós téren. így Ferry azt indítványozta, hogy oly fiatal embernek, a ki 25. évet már elérte, és a 21 éves leánynak a házasságkötés megengedtessék a szülők beleegyezése nélkül is, és a nélkül, hogy azon esetben, ha a szülők önként bele nem egyeznének, á jegyesek a törvényben előirt «actes respectueux> megtartására köteleztetnének, azok egyre leszállittatván. Ezen indítvány azonban 308 szavazattal 238 ellenében elvettetett. Lemire indítványa a kamarában már másodszori felolvasáson is keresztülment hasonló sikerrel. A senatus hozzájárulása azonban nem biztos; miután a hagyományok szerint az magát arra hivatottnak tartja, hogy őrködjék, miszerint a létező megszilárdult jogrendszer szükségtelenül fel ne forgattassék, a létező családi állapot jobban meg ne ingattassék. A vidéki közigazgatási hatóságok megkeresésére a fővárosi államrendőrség által eszközölt letartóztatások ügyében a m. kir. belügyminister 1895. évi 47.272. sz. a. következő rendeletet adta ki: A fő- és székvárosi m. kir. államrendőrség évek óta azt a gyakorlatot követi, hogy a mennyiben valamely vidéki közigazgatási hatóság bűntett vagy vétség nyomatékos gyanújával terhelt egyénnek letartóztatása iránt intéz hozzá megkeresést, az államrendőrség a letartóztatást mindegyik esetben foganatosítja ugyan, azonban — a letartóztatottnak átkisértetése, illetőleg a budapesti kir. ügyészségnek leendő átadhatása végett — megkívánja, hogy a megkereső vidéki közigazgatási hatóság a letartóztatás elrendelése kérdésében bírói határozatot eszközöljön ki s ezt legalább utólagosan közölje. Ezen gyakorlatot az egyéni szabadság megóvása érdekében az igazságügyi m. kir. minister úrral egyetértő'leg részemről is helyesnek és fentartandónak találván, ennélfogva, valamint tekintettel arra, hogy az 1872. évi június hó 11-én 13,58^. sz. alatt kibocsátott és jelenleg is hatályban levő belügyministeri körrendeletével is akkép intézkedett, hogy a közigazgatási és közbiztonsági közegek a bűnügyi előnyomozást a bűnvádi eljárásnak ideiglenes szabályozásáról szóló 1872. évi törvényjavaslatnak Ilj. fejezete értelmében teljesítsék, ezennel utasítom a törvényhatóságot, miszerint intézkedjék, hogy olyan esetekben, midőn az általuk teljesített előnyomozás folyamán valamely bűntettnek vagy vétségnek rül fel a terhelt ellen az előzetes letar)zik, az a közigazgatási vagy rendztatás iránt intézkedést tett, a et — ha az ideiglenes bűnvádi már korábban nem tette nyomatékos gyanúja mer bíztatás elrendelendőnek mutatI őrségi tisztviselő, a ki a letart kiderített büntettet vagy vétse; eljárási szabályok 19. §-á értelmeben volna leealább a letartóztatás elrendelésével egyidejűleg jelentse fel a vizseálat teljesítésére illetékes kir. bíróságnál vagy kir. ügyészségnél eszközöljék ki a letart.'.ztatásnak bírói határozattal való elrendelését esetleg fentartását s ennek megtörténtéről a fővárosi m. kir. államrendőrséget — sürgős szükség eseteben távirati uton — értesítse. Értesítés A tiszai ág. ev. egyházkerület eperjesi collegiumának iogakadémiáján az 1895—96. tanévre a behatások f. évi szeptember 1 -tol 8-ig eszközlendök; az előadások pedig szeptember9-dikén veszik kezdetüket. Azok az egyéves önkéntesek, a kik tényleges katonai szolgálatukat f. évi szeptember hó végén fejezik be, október 1—8. napjain iratkozhatnak be. A vizsgálatok szeptember 1-től 15-ig tartatnak. 1U r , , f-. ..... I Jecryzet. A jogakadémiai hallgatok vallásfelekezeti külqmb* sécr nélkül részesülhetnek a collegium kebelében fennálló tápintézet kedvezményeiben; (az erre nézve megállapított félévi dijak a következők: ebéd és vacsoráért 31 frt, ebédért 19 frt). /-vz erre érdemesek igényt tarthatnak a Collegium által évenként kiosztatni szokott ösztöndijakra; valamint a szegény sorsuak a jelentékeny alaptőkével rendelkező «Jogász segély-egylet» támogatására számithatnak. Megjegyeztetik végül, hogy úgy a jogakadémiai ifjúsági-, mint a colíegiumi nagy könyvtár a hallgatóság rendelkezésére fog állani. Mindennemű felvilágosításokkal szívesen szolgál Eperjesen a jogakadémia igazgatósága. T ái é ko z tat á s. A tiszai ág. ev. egyházkerület eperjesi ősi Collegiumának jogakadémiáján, — a hazai ág. ev. vallásfelekezet ez egyetlen ilynemű tanintézetén. — az 1K!)4—95. tanév alatt a következei tanárok működtek: dr. Horváth Ödön dékán, (magyar közjog, jogbölcselet, nemzetközi-jog); Glós Károly, (jogtörténet, politika, pénzügyi-jog); dr. Bíorovitz Simon, (római-jog. büntető-jog); Hörk József, (egyházjog, legújabb történet) ; dr. Sarudy Vilmos, (nemzetgazdaságtan, statistika, magyar közieazgatási-jog, váltó- és kereskedelmi jog); Schulek Gusztáv, (magyar- c> osztrák magánjog, peres eljárás); dr. Szlávik Mátyás, (bölcsészettörténet, bölcseleti ethikaj; dr. Breyer Adolf, dr. Lakner Árpád, dr. Pelech E. János, dr. Sztehlo János, (magántanárok). Az I-sö félévben 20 tantárgy !)() heti órában ; a Il-ik félévben pedig 25 tantárgy Hl hetiórában adatott elő. A tanév alatt a jogakadémián összesen ; 125 hallgató volt beiratkozva, úgy, hogy a hallgatóság létszáma tekintetében ez a tanintézet a hazai tiz jogakadémia között a negyedik helyen állott. A hallgatók között volt: I-ső éves 46; 11-od éves 36; Ill-ad éves 19; IV-ed éves 16; tanlolyam hallgatása nélkül ministeri engedélyivel vizsgázó H. Vallás szerint volt: ág ev. 50; r. kath. 43; izr. 13 ; ev. ref. 9; g.-kath. 9; g. kel. 1. Illetőség tekintetében volt: Sáros-vm. 40; Szepes-vrn. 11; Bács-Bodrog-vm. 8 ; Zemplén-vm. 7 ; Liptó-vm. 5; Abauj-Torna-.Gömör-, N.-Küküllö-, Ung-vm. 4—4; Békés-, Csongrád-, Szabolcs-, Trencsén-, Zólyom-vm. 3—3; Árva-. Borsod-, Máramaros-, Pest-Pilis-Solt-, Turúczvm. 2—2; Bereg-. Brassó-, Csik-, Hajdú-, Hont-. Jász-N.-Kun-Szolnok-, Komárom-, Nyitra-, Pozsony-, Somogy-, Tolna-, Ugocsa-, Veszprém-vm. 1—1. A folyó tanév májusának végéig tartatott a jogakadémián: 48 I. alapvizsgálat, 33 II. alapvizsgálat, 5 államtud. államvizsgálat és 21 jogtud, államvizsgálat. Több joghallgató részesült ösztöndíjban, a segélyegylet támogatásában, tandij- és tápintézeti-díj elengedésben, pályadíjban stb. Az akadémiai ifjúság egyesületei: a jogásztestület, becsületbíróság és segélyegylet igen élénk működést fejtettek ki. Mindezekről részletesebb adatok a Collegium «Értesitö»-jében olvashatók, melyet a colíegiumi igazgatóság egy drb 5 kros levélbélyeg beküldése ellenében bárkinek készséggel megküld. A városban egészséges és nem drága lakások eiegendő számban állanak rendelkezésre s az ifjúság ellátása jutányos és megfelelő. Uj törvénykiadások. Ráth Mór kiadásában legújabban megjelent a házassági jogról szóló törvény a ministeri végrehajtási rendeletekkel, I m 1 i n g Konrád curiai biró jegyzeteivel és magyarázataival ellátva, /vra 1 frt 20 kr. Egy külön füzetben adta ki Ráth Mór a g y e r m t k e k vallásáról és az állami anyakönyvekről szóló törvényeket az ezekre vonatkozó végrehajtási rendeletekkel, szintén lm 1 i n g Konrád által commentálva. Ara ez utóbbi füzetnek 70 kr. Mindhárom fentérintett törvényre vonatkozó életbeléptetési és végrehajtási rendeletek együtt külön füzetben is megjelentek s ez 1 frt 20 krért kapható. Ha a joghallgató leckeórákat ad, a felmondási időre járó fizetésre nem tarthat igényt. A budapesti kir. törvényszék: Alperes le ulvizsgálati kérelmének hely adatik, az elsőbiróság ítélete megvaltoztatik és felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Az elsőbiróság marasztaló ítélete ellen alperes felülvizsgálati kérelmet adott be es ezt az 1893. évi XVIII. t.-c. 185. §-nak a) pontjára alapítja, mert az elsőbiróság helytelenül alkalmazta azt az anyag, jogszabályt, hogy felperest 6 heti felmondás megilleti. Az elsőbiróság íteletéből kivehető tényállás szerint felperes csak leckeorak adására volt alkalmazva. Minthogy pedig azt a tanítót, vagy AÍ7ÍU CSak mellékfog'alkozá.sképen ad leckeórákat, felmondás a tálában meg nem illeti és minthggy e szerint felperes, a £££ • x,,?, nCZVe Í0eha"gató és mellékesen alperesnél leckeS^f-ÍKalk?ZOtt' crrc vonatkozó megállapodás hiányában felmondási idore járó fizetésre igényt nem tarthat, az elsőbiróság a. yag. jogszabály helytelen alkalmazásával mondotta ki, hogy X n f 1 felmondás megilleti, alperest helytelenül maraszSrelm ken;setc f°lytán. Ez okból alperes felülvizsgálati kérelmének helyt adni, az elsőbiróság Ítéletének metrváltoztatásá. — .™u,iuMÍ ítéletének megváltoztatásául, felperest keresetével elutasítani kellett. (1885 ji PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPE8TEN^ mn. 22. E. 228.