A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 30. szám - A közjegyzői állások szaporításának kérdéséhez

118 A JOG érvényes francia kereskedelmi törvény 423. §-ában emiitett elévülés kifogásának helyt kellett adni annak dacára, hogy csak a viszonválaszban emeltetett, mert felperes hallgatólag elismerte alperesnek azon állítását, hogy a «Vjerán» nevü hajó utolsó útja 1889 szeptember havában ért véget, a kereset pedig csak 1891 november 16-án, tehát nem egyévi határidon belül az utazás befejezése után adatott be, E miatt az alperes nő részéró'l emelt további kifogások megvizsgálása nélkül a keresetet elutasítani kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (lí-93 dec. 7. 1536. sz. a.) az elsöbiróság Ítéletét helyben kellett hagyni a benne felhozott indokokból és azért, mert az 1892. évi május 6-án felvett tárgyalási jegyzőkönyvből nem tűnik ki az, hogy a tárgyalás vezetésére hivatott biró alperest az idcigl. pts 46. S-ának megfelelően a kereset elleni védelme iránt hivatalosan kikérdezte és kifogásai előterjesztésére felhívta volna; a nélkül pedig az 1893 február 3. tárgyaláson pótlólag előterjesztett elévülési kifogás elkésettnek nem tekinthető; mert a francia ker. törv. 433. az elévülés tekintetében a kapitányok és a hajószemélyzet többi tagjainak bér-, illetőleg szolgálati fizetés iránti követelései között különbséget nem tévén, a kapitány ilynemű követelésére is alkalmazandó stb. A m. kir. Curia (1895. évi május 9. 395. sz. a.) a rendkivüli vizsgálati kérelemnek hely adatott s ennek folytán mindkét alsóbb bíróság Ítélete megváltoztatik, alperes elévülési kifogása, mint elkésett, figyelmen kivül hagyandónak mondatott ki és az első fokban eljárt kir. törvényszék utasittatik, hogy az ügy érdemében hozzon új határozatot stb. Indokok: Helytelenül értelmezték az alsóbb bíróságok az ideigl. polg. perrendtartás 46. §-át, mert igaz ugyan, hogy szóbeli eljárásnál a biró az ügyfeleket tekintet nélkül arra, hogy személyesen védekeznek-e, vagy ügyvéd által vannak képviselve, a védelemre szolgáló tények és bizonyítékok előterjesztése iránt felhívni és a nem jogtudó feleket a bizonyítékok s azoknak mikénti alkalmazhatása iránt kitanítani tartozik: az emiitett szakaszban felsorolt szóváltások rendjén azonban a kifogások kellő helyen t. i. az alperesnek az elleniratban hozandók fel, minthogy a tárgyalás további folyamán csak a tévedésből kihagyott bizonyítékok előterjesztésének lehet helye (46. §. utolsóelőtti pont). Minthogy tehát az elévülés kifogására az utólagos előterjeszthetés kedvezménye ki nem terjed, helytelenül rendelkeztek az alsóbb bíróságok, midőn e kifogást alperes ellenzése dacára figyelembe vették; ugyanazért a rendkívüli vizsgálati kérelemnek helyt adni, az alsóbb bíróságoknak felperest keresetével elutasító ítéletét megváltoztatni és tekintve, hogy alperesnek egyéb kifogásai megbírálva nem lettek, az elsőfokú bíróságot utasítani kellett, hogy az elévülési kifogás figyelmen kivül hagyásával az ügy érdeme felett új határozatot hozzon stb. A szerződés megszegése esetére kikötött birság megfizetését egyik szerződő fél csak az esetre követelheti a másiktól, ha őt a szerződés teljesitésében mulasztás nem terheli. A budapesti IV. ker. kir. járásbiróság (1893 szepl. 2932,503. sz. a.). Dr. Rott Jakab ügyvéd által képviselt W. és társa cég felperesnek, dr. Róth Rezső ügyvéd által képviselt O. Mór alperes 1,500 frt tőke és jár. iránti perében a következő ítéletet hozta: Alperes köteles 210 frt tőkét felperesnek megfizetni. Felperest keresetének 210frton felüli részére elutasítja stb. Indokok: A valódiság tekintetében nem kifogásolt B) alatti okirattal bizonyítva van, hogy alperes azon esetben, ha a B) alatti szerződésben foglalt tilalmat megszegi, nevezetesen ha ő a B) alattiban megjelölt keféket felperesen kivül másnak is eladja, a másnak szállított minden egyes keféért köteles 10 frt kötbért felperesnek kifizetni. Minthogy P. Dániel és Sch- József tanuk vallomásai, úgy alperesnek beismerése szerint, alperes a kérdéses kefékből a kereset beadása előtt 42 darabot adott el, s minthogy felperes úgy keresetében, mint a tárgyalás folyamán az egyes kefe után fizetendő 10 frt kötbért 5 frtra szállította le, alperest a 42 db kefének megfelelő 210 frt kötbérben feltétlenül el kellett marasztalni. Ugyanis peres felek a B) alattin alapuló szerződést megerősítették akkép, hogy alperes legyen köteles a felperesen kivül másnak eladott kefe után bizonyos pénzbüntetést, kötbért fizetni. A kötbérnek kikötését pedig a kereskedelmi törvény megengedi. Alperes köteles volt az előállítandó keféket egyedül felperesnek eladni, mig felperes a kefék átvételére, hirdetés útjáni ajánlásokra, a közösen megállapított vételár megfizetésére volt kötelezve: ekként alperesnek azon állítása, hogy az összes terhek egyedül alperest illették: magával a B) alattival meg van cáfolva. A peres felek közt létrejött szerződés az erkölcsi fogalomba nem ütközik s turpis causát nem képez, mert az alperes által kötelezett eladás az Alleinverkauf, figyelemmel arra, hogy alperes nem j is állítja, mintha a megállapított árak kényszer útján határoztattak ! volna meg, s felperes a kefék bizományi átvételét kötelezte, sem alperesnek, sem pedig a fogyasztó közönség érdekeit nem sérti; továbbá mert maga alperes a kefék árait a fogyasztó közönséggel szemben nem is korlátolta; igy tehát felperes jogosítva volt az árakat a D) és E) alatti árjegyzékekben megjelölt nagyságban meghatározni. Hogy felperes a kefék kelendőségét veszélyeztette, azt alperes mivel sem igazolta. Azon alperesi kifogás, hogy a kötbér összege magas és semmi arányban nem áll, szintén nem jöhet figyelembe; mert hogy minő arányban állapittassék meg a kötbér a főkötelezettséghez képest, az a felek akaratától függ; a ker. törv. 273. §-a kimondván azon elvet, hogy a kötbér összege semmi korlátozásnak nincs alávetve. Ezen elv a kereskedők kölcsönös kereskedelmi ügyletei tekintetében az 1877. évi VIII. és 1883. évi XXV. t.-cikkek által sem szenvedvén változást. Hogy felperes nem felelt volna meg a B) alattiban elvállalt szerződési kötelezettségeinek, a kihallgatott V. Lajos és Z. László tanuk vallomásaival, úgy a becsatolt G), H), I), K) alatti okiratokkal meg van cáfolva. Felperes a keféknek meghatározott vételárban átvételét jogosan tagadta meg, mert felperes úgy a B), mint a 4-/. alatti okirat értelmében, a keféknek bizományi átvételeiére volt köteles és igy felperes vétkessége kimutatva nem lévén, alperes a szerződési viszonyt egyoldalulag fel nem bonthatta. Az alperes által 3 •/. és 4 7. alatt becsatolt okiratok azon körülményt, hogy felperes az A) alatti szerződéstől elállott, nem bizonyítják. A 3-/. alatti azon kedvezményt nyújtotta alperesnek, hogy szabadalmazott keféit felperesen kivül Németországban is eladhassa, mig a 4 •/. alatti okirat a kefék vételi, helyesebben bizományi árainak fizetési módozatait szabályozza és pedig alperes kérelmére és pedig ennek javára kedvezőbb arányban ; ezen 3 •/. és 4 •/. alattiak egyikében sem érintetvén az Ai alattiban meghatározott kötbér fizetési kötelezettsége s annak fentartása felesleges volt, mert a mit felperes nem módosított, azt külön fentartani szükségtelen. Az előadottaknál fogva alperes ellen az általa jogtalanul eladott egyes kefe után meghatározott kötbér meg vglt állapítandó. A kereset beadása előtt 42 kefének jogtalan és szerződésellenes eladása bizonyittatván, ezen kefemennyiség után járó kötbérben s ennek a fennálló joggyakorlat értelmében lejárandó kamataiban kellett alperest marasztalni. Nagyobb összegű kötbér nem volt megállapítható, mert alperes tagadásával szemben felperes azon körülményt, hogy alperes a kereset beadása előtt szerződésellenesen 42 darabnál több kefét adott volna el, nem bizonyította, az ez irányban kínált lőeskü általi bizonyítási mód pedig nem alkalmazható, mert kefék eladása, illetve vétele más módon bizonyítható és a prts értelmében ily esetben az eskü meg nem ítélhető stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1894 május 11. 20,601. sz. a.i. Az elsöbiróság ítéletének azt a részét, a mely által felperes 1,290 frt és kamatára stb. keresetével elutasittatott, helybenhagyja, egyebekben megváltoztatja, felperest a további 210 frt iránti keresetével is elutasítja stb. Indokok: A keresethez A) alatt csatolt szerződés szerint alperes az ebben említett áruból összes készítményeit felperesnek köteles szállítani, felperes ezen árukat bizományi eladásra átvenni, kiköttetvén, hogy alperesnek az árukból, a szerződésben kitüntetett helyeken, felperesen kivül másnak — minden eladott kefe után felperesnek fizetendő 10 frt kötbér terhe alatt — eladni nem szabad. Felperes e kikötés alapján, mert alperes legalább 300 kefét a tilalmi területen harmadik egyénnek eladott, egy kefe után 5 frtot számitva, alperest 1,500 frt és járulékainak fizetésére kéri kötelezni. A mennyiben felperes a szerződésnek alperes által lett megszegéséből a kikötött birság megfizetését kívánja alperestől, ezt csak az esetre terheli, ha őt a szerződés teljesítésében mulasztás nem terheli. Minthogy felperes a 3 •/. alatti okirat tartalmát tagadásba nem vette, ezen okirat szerint, de Z. László és V. Lajos tanuknak hit alatt tett vallomásai szerint is, felperes nemcsak az indokból tagadta meg alperes által szállítani kivánt áruk átvételét, mert alperes az áruk vételárának megfizetését kérte, hanem azért is, mivel ily árukból raktáron nagy mennyiség van, ehhez pedig az A) alatti szerződés szerint joga nem volt, hanem csak ahhoz, hogy a vétel sorrendi kifizetését megtagadja, az árukat azonban bizományba átvenni, illetve ezt kijelenteni kötelessége lett volna. Minthogy ezek szerint felperes a szerződésben elvállalt kötelezettségének, illetve annak, hogy alperes által s/.állitani kivánt árukat bizományba vegye át, eleget nem tett, de még a bizományba való átvételre vonatkozó hajlandóságát sem jelentette ki, alperes jogosított lévén a szerződéstől elállani, felperes a D) alatti szerződésben, alperes szerződésszegése esetére kikötött birság megfizetését nem követelheti. Mindezeknél fogva stb. A m. kir. Curia (1895 május 30. 1,147. sz. a.). A másodbiróság Ítélete, a benne felhozott indokokból helybenhagyatik, annyival inkább, mert felperes az A) alatti szerződésben elvállalt azon kötelettségének, hogy alperesnek havonként eladási kimutatást tartozik szolgáltatni, saját beismerése szerint eleget nem tett és mert erre vonatkozólag felhozott azon felperesi érvelése, hogy ezen kimutatások, tekintettel arra, hogy az alperes által átadott kefék mindenkor készpénzben kifizettettek, feleslegesek és céltalanok voltak, ellentétben áll a felperes által csatolt és igy ellene bizonyító C) alatti kivonattal, melynek tanúsága szerint az alperes által felperesnek 1892. évi május elseje után és különösen a május hóban szállított kefe-áruk nem lettek azonnal kifizetve és igy a havi kimutatás kiszolgáltatásának szüksége el nem esett stb