A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 30. szám - A közjegyzői állások szaporításának kérdéséhez

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 30. számához. Köztörvényi ügyekben. 1. A készfizető kezes az egyetemlegesen kötelezett adóstárs tekintete alá esik és az öt a közvetlen adós helyett terhelő fizetési kötelezettség csak az utóbbi fizetési kötelezettségének elenyésztével szűnik meg. 2. Azok a jogelvek, melyek a közönséges kezes fizetési kötelezettségének megbirálásánál irányadók lehetnek, a készfizető kezesre nem alkalmazhatók. Á tatai kir. járásbíróság (1891 febr. 20. 673. sz. a.) Fittler Gyula ügyvéd által képviselt tatai és tóvárosi segélyegylet mint szövetkezet igazgatósága felperesnek, nem védekezett P. Sándor és dr. Bátor Mór ügyvéd által képviselt M. Ernő alperes ellen 150 frt töke és járulékai iránti perében a következőleg itélt: Alperes M. Ernő köteles a már a 3,644. sz. ítélettel jogérvényesen marasztalt P. Sándorral egyetemlegesen 82 frt tökét stb. felperesnek megfizetni stb. Indokok: Alperes M. Ernőt a felperes által 82 frt tőke és kamataira leszállított követelésének megfizetésében elmarasztalni kellett; mert nem tagadta, tehát valónak tartandó volt, hogy készfizető kezessége és egyetemleges fizetési kötelezettsége mellett I. r. alperes felperesi egylettől az A) alatti kötelezvényre 150 frtot 8° 0 kamatra kölcsön kapott; mert felperes tagadásával szemben azt, hogy az I. r. alperes a kölcsönvett tőkéből 78 frtnál többet törlesztett, nemcsak be nem bizonyította, hanem erre vonatkozó állításához az 1893 október 2-án tartott tárgyalás folyamán kifejezetten nem is ragaszkodott, attól elállottnak volt tekintendő; és mert a tárgyalás folyamán önmaga is vitatta, hogy a beperesitett tőke már évekkel azelőtt lett volna fizetendő, az tehát lejártnak volt tekintendő. Nevezett II. r. alperesnek fentebb kiemelt beismerésével szemben, ama kifogást, hogy felperes az adott kölcsönt annak idején I. r. alperestől behajtani elmulasztotta és hogy I. r. alperesnek a fizetési határidőt alapszabályellenesen meghosszabbította, illetőleg fizetési kötelezettségének nem teljesítését évekig elnézte, figyelembe venni nem lehetett; mert a felhozott szabálytalanságok, ha azok miatt felperesi követelés teljesen behajthatatlanná vált volna, az azokat elkövető igazgatóságnak kártérítési kötelezettségét a szövetkezettel szemben talán megállapíthatná, de a készfizető kezesnek egyetemleges fizetési kötelezettségére befolyást nem gyakorol; mert ez törvény szerint addig áll fenn, mig az egyenes adósnak fizetési kötelezettsége, ez pedig az adott vagy elnézett halasztások és a felhozott szabálytalanságok által el nem enyészett stb. A győri kir. ítélőtábla (1891 márc. 30. 1,530. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest II. r. alperes irányában keresetével egészen elutasítja stb. Indokok; A készfizető kezes, ha fizet a helyett, kiért kezességet vállalt, a hitelező jogaiba lép és visszkereset útján az egyenes adóstól a fizetett összeg megtérítését követelheti. Felperes szövetkezet részéről a 3,185/92. sz. a. tárgyalási jegyzőkönyv és a 673. sz. póttárgyalási jegyzőkönyv szerint beismertetett, hogy a törzsbevételekről vezetett könyvben a kereset alapját tevő kötelezvényben emiitett 6 db. részvény úgy van kitüntetve, mint P. Sándoré, azok után a törzsbetéteket hiány nélkül lefizette volna; továbbá, hogy a szövetkezet csak 1892. évi június hóban vett tudomást arról, hogy P. Sándor egyenes adósnak a kereset alapját tevő kötelezvény szerint kölcsön adott 150 frtnyi tőkekövetelésből 82 frt még fennáll és hogy csak az irt időben derült ki, hogy P. Sándor, ki a szövetkezetnél mint könyvvivő volt alkalmazva, azokból az összegekből, melyeket a törzsbetéti főkönyvben a jelzett részvényekre vonatkozóan részéről befizetettnek kitüntetett, a szövetkezet pénztárába 82 frtot nem fizetett be; nyilvánvaló, hogy II. r. alperes, mint készfizető kezes, a fizetési határidő lejártakor esetleges tudakozódásra felperes szövetkezetnél a jelzett törzsbetéti főkönyv alapján más választ nem nyerhetett, mint azt, hogy a tartozás a törzsbetétek befizetésével az egyenes adós által teljesen törlesztetett, s a hamis bevezetést eszközlő egyenes adósról sem tehető fel, hogy II. r. alperes előtt azt,' hogy tartozása nincs teljesen törlesztve, bevallotta volna. Tekintve már most, hogy a kereset alapját tevő kötelezvény még az 1881. évben kelt és az abban jelezett 150 frtnyi kölcsöntőke letörlesztésére 5 év tüzetett ki oly meghatározással, hogy az egyenes adós P. Sándor által váltott 6 db. törzsbetéti részvényre a négy hónaponként előre teljesítendő törzsbetét-befizetésnek hét hétnél tovább elmaradása esetén az egész tőke járulékaival együtt azonnal behajthatóvá válik; tekintve továbbá, hogy az 1875: XXXVII. t.-c. 245. §-a szerint a szövetkezet igazgatósága és felügyelő bizottságának tagjai Budapest, 1895 július hó 28-án. egyetemleges felelősséggel tartoznak a közgyűlés elé terjesztett évi mérleg helyes felállításáért és igy egy harmadikat, ki a szövetkezet könyveinek helyes vezetésében és az azok alapján az egylettől nyert értesítésben megbízik, felelősség nem terhelheti, még akkor sem, ha később kiderül, hogy azok a tételek, melyek a szövetkezet könyveibe vezettettek, részben valótlanok; tekintve végre, hogy kellő ellenőrzés mellett felperes szövetkezet igazgatósága és felügyelő bizottsága tagjainak az 1884. évi mérleg készítésekor már tudomással kellett volna birni arról, hogy P. Sándor a törzsbetéti részvényeire vonatkozó bejegyzést a törzsbetéti főkönyvbe részben a nélkül teljesítette, hogy a befizetés tényleg eszközöltetett volna: az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével annál inkább elutasítani kellett, mert a kir. Ítélőtáblának 1893. évi 6,412. sz. végzése következtében a f. évi 222. sz. kérvényhez mellékelt felperes részéről valódiság tekintetében nem kifogásolt telekkönyvi kivonattal és végrehajtási jegyzőkönyvvel bizonyítva van, hogy P. Sándor 1881. évben, vagyis a kereset tárgyát tevő követelésnek lejártakor még a felperes szövetkezettől húzott fizetésén kívül is rendelkezett oly ^vagyonnal, mely II. r. alperes visszkereseti igényére kellő fedezetül szolgált volna; az pedig, hogy P. Sándor a kereset beadásakor már teljesen vagyontalan volt, felperes szövetkezet részéről beismertetett azzal az állításával, hogy nevezett egyenes adósnál fedezet már a követelés lejártakor sem volt, mert a fentebbiekhez képest a/.t, hogy a szövetkezet a keresetben jelzett követelés behajtása iránt annak lejárta után csak 5 év múlva és akkor intézkedett, mikor már az egyenes adós teljesen vagyontalan volt, és azt, hogy a szövetkezetnek helytelenül vezetett könyvei által félrevezetett II. r. alperes visszkereseti igényének biztosításáról a követelés lejártakor, vagyis midőn még az egyenes adósnál kellő fedezet volt, nem gondoskodott, avagy felperest a követelés behajtása iránt való intézkedésre fel nem szólította: egyedül a felperes szövetkezet igazgatósága és felügyelő bizottsága tagjainak mulasztása okozta és mert a fennálló joggyakorlat szerint a kezes felelőssége megszűnik, ha a hitelező az egyenes adós ellen követelésének behajtása körül oly késedelmes volt, hogy a kezes az egyenes adós ellen az őt megillető visszkeresetet többé nem érvényesítheti stb. A m. kir. Curia (1895 ápr. 24. 4,917. sz. a.) a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben indokainál fogva és azért; mert a készfizető kezes az egyetemlegesen kötelezett adós társ tekintete alá esvén, az e minőségében őt a közvetlen adós helyett terhelő fizetési kötelezettsége csak az utóbbi fizetési kötelezettségének elenyésztével szűnik meg; azok a jogelvek tehát, a melyek csakis a közvetlen adós fizetésképtelensége esetére fizetési kötelezettséget vállalt, vagyis a közönséges kezes fizetési kötelezettségének megbirálásánál irányadók lehetnek, a készfizető kezesre nem alkalmazhatók. A fenforgó esetben tehát, a midőn alperes M. Ernő a kereseti követelés és járulékai erejéig P. Sándor az I. r. alperesért készfizetői kezességet vállalt és e minőségében vele mint egyetemleges adóstárs kötelezve van; ő sem azzal sikeresen nem védekezhetik, hogy az I. r. alperes tartozásának fennállása tekintetében tévedésben volt, sem pedig azzal, hogy felperes őt arról, hogy követelése ki nem fizettetett, értesíteni, illetve esedékes követelését behajtani elmulasztotta abban az időben, a mikor az I. r. alperesnek még vagyona lévén, ellenében visszkereseti jogát biztosíthatta és érvényesíthette volna. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Ha alperes az elévülés kifogását csak a viszonválaszban hozza fel, ez, mint elkésett, birói figyelembe nem vehető. A fiumei kir. törvényszék mint tengeri kereskedelmi bíróság (1893 február 25. 945. sz. a.) dr. Vio Ferenc ügyvéd által képviselt R. Gáspár felperesnek B a r c i c Erasmus ügyvéd által képviselt özv. S. szül. R. Mattea alperes elleni 520 forint iránti perében a következő ítéletet hozta: Elutasittatik a kereset, melyben felperes ítélettel kimondatni kérte, hogy özv. S. szül. R. Mattea alperes, mint a «Vjeran» nevü o. m. brick 12 caratjának társtulajdonosa köteles felperesnek az ennek, mint a fent nevezett hajó kormányosának 26 hónapra járó fizetés felének cimén 520 frtot megfizetni stb. Indokok: Miután a felperesnek, mint a «Vjeran-» nevü o. m. brick kapitányának járó követelése képezi a kereset tárgyát, ezen kereset cime ezen törvényszéknek, mint fiume és a horvát tengerpart tengerügyi bíróságának illetékessége alá tartozik ; a birói illetékesség elleni kifogás e miatti elvetése mellett, miután szóbeli eljárásról van szó (p. prtás 46. §.), az itt tengeri ügyekben