A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 30. szám - A m. kir. Curia 60. sz. döntvénye. A 20 frtos kereskedelmi ügyek

A J legújabb curiai határozat, ugyanazon cselekményért kihágásnak minösitve 20 frt pénzbüntetéssel menekült. A jogtalan elsajátítás vétségeért bűnhődött a törvény értelmében az, ki talált tárgyat vissza nem ád, lopásért bűnhődik az, ki ujabb logika szerint ismert tulajdonosának a tárgyat vissza nem adta. Nyugodtan hagyta el a vádlottak padját az, ki ellen az Írásszakértők véleményén kivül egyéb bizonyíték nem volt, s a fegyház fenyeget immár néhány vádlottat, kiket egy ujabb curiai határozat 2 egybehangzóan felmerülő Ítélettel szemben, az írásszakértők véleménye alapján bűnösöknek talált. A csődtörvény a megtámadhatóságot a közadós azon cselekvényeire szorította, a melyekkel az fraudulose a hitelezők kijátszására törekszik, a curiai törvényhozás a legreálisabb végrehajtást is megtámadja, visszaadatja a jogosan kapott pénzösszeget, a kereskedők ellenében hatályon kivül helyezi az ítélet végrehajthatóságát, szóval oly állapotot teremt, melyet a törvényhozó nem akart, s mely hátrányára van ugy a hitelezőnek, mint a csődtömegnek, kitéve az utóbbit az összes perek általi tetemes értékcsökkenésnek. S a m. kir. Curia ismét törvényt hozott s még pedig nem is határozatában, hanem indokolásában, kimondván, hogy most már a községi bíróságok hatásköre kiterjedakereskedel mi ügyletekből felmerülő 20 frt készpénz követelést meg nem haladó összes keresetekre, tekintet nélkül arra, ha vájjon alperes kereskedőé vagy az ügylet reá nézve kereskedelmi ügyletet képez-e vagy sem. A m. kir. Curia ezen uj törvényt indokolásában mondta ki, joghatálya tehát nincs, de fog-e találkozni széles ez országban járásbíróság, mely bele nem kapaszkodik e nagy jelentőségű szavakba, csakhogy megszabaduljon a sommás perek ezen nagy részétől ? S hogy keletkezett ez az indokolás? Mi indította a m. kir. Curiát ennek meghozatalára? Hiszen alig van kérdés, melyben oly egyértelmüleg járt volna el a judicatura. mint éppen ez A felelet igen egyszerű. Az általunk emiitett indokolás azon határozathoz van. fűzve, mely a 20 frton alóli biztosítási pereket a községi bírósághoz utasítja. Törvény szerint odatartoztak ezek a sommás eljárás előtt is, mert a kereskedelmi eljárást szabályozó rendelet csak a 25§. 1., 2. pont alatti ügyeket utasítja az összegre való tekintet nélkül a járásbíróságok hatáskörébe, a 3., 4. és 51 pont alattiakat azonban nem. A kir. Curia azonban annak idején, tekintve a biztosítási perek fontosságát, tekintve azt, hogy a községi biró ily a kereskedelmi törvény tudását feltételező perek eldöntésére nem hivatott, megtoldotta a törvényt illetve rendeletet azzal, hogy kimondotta, miszerint a biztosítási perek is tekintet nélkül az összeg nagyságára a járásbíróságok hatáskörébe tartoznak. Időközben megindult az áramlat a biztosító intézet túlkapásai ellen, százával adattak be a 20 frton alóli dijperek, s ugylátszik, a m. kir. Curia megsajnálta előbbi törvényhozását és segithetett-e magán jobban, mint azzal az indokolással, az a mit eddig kimondtam helyes volt, de az 1893: XVIII. t.-c. megváltoztatta a helyzetet, mert most már 20 frtos per nem tartozik a járásbíróság hatáskörébe, tehát a 20 frton alóli biztosítási perek sem. Támad ugyan ezen indokolásra általános fogcsikorgatás ügyvédi, de különösen kereskedői körökben, hiszen vannak kereskedők, kiknek ezen döntvény lehetetlenné fogja tenni a hitelezést, és ennélfogva az üzlet folytatását, de az nem baj a 60. sz. döntvény ékes curialis stylusban meg van indokolva, várjon a kereskedőközönség addig, míg egy ezzel ellenkező döntvény épp ily ékes indokolással napvilágot lát. Ha egy curiai határozat létrejő, forrásának a jogászi köztudatnak, a törvényhozók akaratának és első sorban a törvénynek kellene lennie. Hogy a köztudat a 20 frtot meg nem haladó kereskedelmi pereknek a járásbíróság előtti perelhetőséget fogadta el, ezt senki sem tagadhatja. Hogy a törvényhozó is ezt kívánta, 1 izonyitja azoknak nyilatkozata, kik a törvény létrehozásában résztvettek, hiszen hónapokon át a körül forgott a vita, hogy a járásbíróságok hatáskörébe tartoznak-e a 20 frtot meg nem haladó perek, ha az ügylet csak felperesre nézve képez kereskedelmi ügyletet. Az alperesre nézve kereskedelmi ügyletet képező perek tekintetében vita meg nem indult és meg sem indulhatott, OG 223 mert e tekintetben a törvény kétségtelen rendelkezéseket tartalmaz. Hiszen a m. kir. Curia is elismeri indokolásában, hogy az 1877: XXI. t.-c, melyre az 1893: XVIII. t.-cikkben hivatkozás történik, világosan kiveszi 11. § ában a kereskedelmi ügyeket a községi bíráskodás hatásköre alól. Hozzáteszi azonban érthetetlen logikával, hogy az 1877 : XXI. t. c. nem kereskedelmi ügyletekből eredő ügyekről, hanem kereskedelmi ügyekről beszél, s minthogy ügy alatt csak a per értendő, kereskedelmi járásbíróság pedig az uj törvény szerint megszűnvén, most már a 20 frton alóli kereskedelmi ügyek nem lehetnek kereskedelmi ügyek. A m. kir. Curia iránti tisztelet elhallgattatja bennünk az ezen okoskodásnak megfelelő kritikát. Ha valamely ügylet a biró elé kerül, akkor ügygyé válik, s ha kereskedelmi ügyletből ered, akkor kereskedelmi ügygyé, és ezen ügyekre az 1877: XXI. t.-c. világosan megszabta a járásbíróságok hatáskörét. Ezen pedig az uj törvény mit sem változtatott, kimondván, hogy sommás eljárás alá tartoznak a keresk. törv. hivatkozott szakaszaiból folyó ügyek. Tehát sommás eljárás és nem községi bírósági eljárás alá, a kereskedelmi bíróság elnevezésének eltörlése tisztán formális reform, hogy a bíróságokat mentesítse ama sok platonikus, de időrabló illetékességi kifogás alól, melyet a ((kereskedelmi hatáskör ellen tettek, mikor annak eredménye legfeljebb az volt, hogy ugyanazon biró nem mint kereskedelmi, hanem mint sommás járásbíróság ítélt. S hogy az 1877: XXI. t.-c. 11. §-ának tényleg nem az volt a célja, hogy a kisebb polgári peres eljárásból az összes kereskedelmi ügyeket kizárja, indokul hivatkozik a m kir. Curia az 1877: XXI. t. c. 46. $-ára, mely a kereskedelmi könyvek bizonyító erejét szabályozza. Meglepő fordulat. Hát a m. kir. Curia nem gondolt azon bagatell perekre, mikor a bejegyzett rőfös kereskedő 2 méter vásznat perel, mely nem továbbadási célból vétetett, hanem háztartási célokra ? s a hol a könyvek bizonyító ereje szintén szerepet játszik? s végül a m. kir. Curia enunciálja, hogy az L893;: XVIII. t.-c. megszüntette a sommás kereskedelmi eljárást, de mint fentebb említettük a sommás eljárást nem szüntette meg (ezt csak nem lehet törvénymagyarázat útján bebizonyítani) és így kétségtelen, hogy az eddigi coníequens praxis, melyet az 1877: XXI. t.-c. az 1893: XVIII. t.-c. a kereskedelmi eljárás sanctionált helyes, törvényes volt és minden ezzel ellenkező határozat törvénytelen. De a m. kir. Curia, ha mély sebet is vág a kereskedelem élő testén, ott terem a tapaszszal is. Kétségbeesve kérdi magától sok kereskedő (füszerkereskedők, cukorka-gyárosok, faipari cikkek elárusítói) kinek legnagyobb hitel tehát üzletkörét a 20 frton alóli ügyek képezik, hogy mi lesz jövendő sorsa. Keresetet indítson talán a sásdi, a baracskai, a tordacsi, a trencsin-isztebniki községi biró előtt. A m. kir. Curia megadja a választ, hogy minden ügy felebbezés folytán eljuthat bármely vidéki járásbírósághoz is. Mielőtt ezen vigasz méltatásába bocsátkoznánk, leszünk bátrak egy 20 frton alóli curiai törvény szerinti peres ügy költségeit a m. kir. Curiának figyelmébe ajánlani. A per substratuma a maximum 20 frt. Költségei : Kereset portója —.35 Tárgyalás Trencsén-Isztebniken, kocsi a járásbíróság székhelyétől oda-vissza ... ... ... ... 8.— Munkadíj... ... ÍV— Bélyeg L —.36 Tárgyalás a járásbíróságnál I.. ... 1.— összesen ít.71 De ez már csakugyan mérsékelt számítás, hiszen csak senki sem követelheti, hogy valaki Trencséntől 6 órára csak 1 forintot számítson tárgyalásértr De van még egy ut, és erre is ráutal a m. kir. Cuiia. A fizetési meghagyás. Igaz, hogy ez is vidéki járásbíróságnál nyújtandó be, hogy a kézbesítés nehézkes, hogy 95°/0-ában az ügyeknek az adós összeszidja a hitelezőt a kézbesítő előtt és ez ellentmondásnak vétetik, igaz, hogy ennek folytán tárgyalás tűzetik ki és az összes költséget megint csak a hitelező fizeti meg, de hát a m. kir. Curia határozatokat köteles hozni és nem tanácsokat adni, ha nem jók ezek az utak, válaszszanak jobbat. De hát nincs más, nagyméltóságú Curia, egy volt, az addig a törvénybe volt beirva, a 60. sz. döntvény erős tollvonása kitörölte azt a törvénykönyvből. 1