A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 28. szám - Bolgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog« 28. számához. Köztörvényi ügyekben. A m. kir. Curia teljesülési döntvényei. (Polgári ügyekben.) 59. szám. Foga na fos itha tó-e végrehajtás oly ingatlan állagára, a melynek tulajdonosára nézve elidegenítési vagy megtérhelési tilalom van feljegyezve ? (12122. és 12124/894. p. sz.) Határozat: Olyan ingatlan aliagara, a melynek tulajdonosával szemben elidegenítési vagy megterhelési tilalom van feljegyezve, végrehajtási zálogjognak sem bekeblezése, sem előjegyzése nem rendelhető el. Indokok: Az 1881: XL. t.-c. 136. $-a második bekezdése szerint a végrehajtási zálogjog bekeblezése iránt megkeresett telekkönyvi hatóság a végrehajtási zálogjog bekeblezését, az előjegyzett zálogjog igazolásának bejegyzését, illetve a végrehajtási jog feljegyzését, a mennyiben telekkönyvi akadály fenn nem forog, elrendelni köteles. A törvény erendelkezésébó'l nyilvánvaló, hogy a végrehajtást rendelő' bíróság megkeresvényének elintézésénél a telekkönyvi hatóság a fennálló nyilvánkönyvi állapot korlátaihoz van kötve s ennélfogva ebbeli eljárásának jogkörére való tekintettel, de hatáskör hiánya miatt sem teheti elbírálás tárgyává azt a kérdést, hogy a nyilvánkönyvileg bejegyzett elidegenítési illetve megterhelési tilalom oly természetü-e, hogy az az anyagi jog szempontjából a végrehajtási jogot nyert hitelező kielégítési igényének érvényesítését gátolhatja-e vagy sem ? Ebből következik, hogy a mennyiben a telekk. rendt. 53. jí-ának esete nem forog fenn, a nyilvánkönyvileg bejegyzett elidegenítési illetve megterhelési tilalom oly telekkönyvi akadályt képez, melynél fogva ennek az akadálynak jogi hatályát nem érintő ítélet végrehajtása iránt intézett megkeresést a telekkönyvi hatóság megtagadni köteles. Annak megbirálása pedig, bir-e és menynyiben a feljegyzésnek alapul szolgáló korlátozás hatálylyal a hitelező végrehajtási jogával szemben ? nem a telekkönyvi hatóságnak, hanem az illetékes bíróságnak hatásköréhez tartozván, ebből önként folyik, hogy annak a hitelezőnek, a ki erre a telekkönyvi akadályra való tekintet nélkül kívánja végrehajtási jogát érvényesíteni, előzetesen az erre illetékes bírósághoz kell fordulnia annak per útján való megállapítása végett, hogy a bejegyzett elidegenítési, illetve megterhelési tilalom az ő jogai érvényesítésének útjában nem áll, magától értetvén, hogy az illetékes bíróságnak ítélkezési körébe tartozik annak megbirálása is, hogy anyilvánkönyvileg bejegyzett tilalom fennállása kérdésében, kik vannak jogilag érdekelve és kivel szemben kell, hogy szerezzen a hitelező ily értelmű marasztaló Ítéletet. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polgári szakosztályainak 1895. évi márc. hó 29-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi június hó 7-én tartott teljes ülésben. 60. szám. A 2o frtot meg nem haladó biztosítási díj megfizetésére irányuló kereset sommás eljárás alá és a kir. járásbíróság hatáskörébe, vagy pedig az iH77: XXII. t.-c ikkben szabályozott községi bírósági eljárásra tartozik-e ? (I. G. 12/895 p. f. számához.) Határozat: A 20 forintot meg nem haladó biztositási dij megfizetésére irányuló keresetek, az 1877. évi XXII. t.-cikkben szabályozott községi bíráskodás hatáskörébe tartoznak. Indokok: A sommás eljárásról szóló 1803: XVIII. t.-c. 1. §-a szerint az abban felsorolt ügyek csak annyiban tartoznak sommás eljárás alá és a kir. jbiróságok hatásköréhez, a mennyiben azok az 1H77: XXII. t.-cikkben szabályozott községi bírósági eljárásra utalva nincsenek. Az 1893: XVIII. t.-c. 225. §-a szerint is az 1877: XXII. t.-cikknek a községi bíráskodásra vonatkozó rendelkezései továbbra is érvényben maradnak. Igaz ugyan, hogy az 1877: XXII. t.-cikk 11. §-a végbekezdése a 8, pontban emiitett vásári ügyeken kivül a kereskedelmi Budapest, 1895 július hó 14-én. ügyeket a kisebb""polgári peres eljárás, illetve a községi bíráskodás alól kivette: ezen az alapon azonban a 20 frtot meg nem haladó biztositási dijak iránt indított kereseteket a községi bíróság hatásköre alól kivonni nem lehet, mert mellőzve azt, hogy az 1877. évi XXII. t.-c. 11. §. végbekezdése nem kereskedelmi ügyletekből felmerült keresetekről, hanem kereskedelmi ügyletekről szól, ügy alatt pedig, ha c kitétel peres eljárást szabályozó törvényben használtatik, magát a pert kell érteni, a törvény meghozatalának indoka nem hagy fenn kétséget arra nézve, hogy itt a kisebb polgári peres ügyek, illetve községi bíráskodás alá eső ügyek minőségének meghatározásánál tisztán perjogi szempontok vétettek irányul és hogy a törvény az abban szabályozott eljárás szabályai szerint a kereskedelmi bíróságok illetőségi körébe esnek. Hogy az idézett törvényhelynek ez a helyes értelme, ezt bizonyítja az a tény is, hogy az 1877: XXII. t.-c. 4-6. §-a tüzetesen szabályozta a bejegyzett kereskedők könyveinek bizonyító erejét, ez pedig felesleges lett volna, ha a törvénynek az lett volna a célja, hogy a kisebb polgári peres eljárás köréből nem csupán a kereskedelmi bíróságok hatáskörébe utalt, illetve a kereskedelmi eljárás alá tartozó ügyek, hanem a kereskedelmi ügyletekből felmerülő összes ügyek kizárassanak. A fenforgó kérdés megoldásánál is csak ezek a perjogi szempontok szolgálhatnak irányul s tekintve, hogy az 1^93. évi XVIII. t.-c. a sommás ügyekre nézve a külön kereskedelmi eljárást és a járásbíróságok mint kereskedelmi szakbiróságoknak hatáskörét végképen megszüntette és a bidapesti és pestvidéki kir. törvényszékek területén lévő kir. járásbíróságoknak mint kereskedelmi bíróságoknak megjelölését csakis a felebbviteli eljárásra hivatott törvényszék meghatározása végett tartotta fenn (a 2. §. végbekezdése, a 125. §. második bekezdése és. 154. §.).: a törvény ezen rendelkezéseiből okszerűen következik, hogy hatálvbaléptével eltöröltetvén a külön kereskedelmi sommás eljárás, megszűnt az 1877: XXII. t.-c. 11. §-a végbekezdésében a kereskedelmi ügyekre nézve felállított kivételnek létoka is, illetve, hogy most már a községi bíróságok hatásköre kiterjed a kereskedelmi ügyletekből felmerülő, 20 frt készpénzkövetelést meg nem haladó összes keresetekre tekintet nélkül arra, ha vájjon alperes kereskedő-e vagy az ügylet reá nézve kereskedelmi ügyletet képez-e vagy sem ? Ezekkel szemben a biztositási dijak iránti keresetek sem eshetnek kivételes elbánás alá, s az ellenkező felfogás mellett nem szolgálhat érvül az, hogy azok helyes elbírálásához a kereskedelmi jog szabályainak tüzetes ismerete szükséges, mert ugyanez az eset más természetű 20 frton aluli kereseteknél is fordulhat elő és mert különben is az 1877: XXII. t.-cikknek a sommás eljárásról szóló törvény 225. $-a által hatályban fentartott 25. §-a szerint a községi bíróság határozatával meg nem elégedő fél ügyét a járásbíróság elé viheti, sőt a sommás eljárásról szóló törvénynyel egyidejűleg hatályba lépett 1893: XIX. t.-c. 1. §-a szerint a szóban forgó követelések is fizetési meghagyás útján a járásbíróságok előtt érvényesíthetők. Minthogy ezek szerint az érvényben levő eljárási törvények semmi támpontot nem nyújtanak arra, hogy a biztositási dijak iránt inditott keresetekre nézve kivétel tétessék: ki kellett mondani, hogy a 20 frtot meg nem haladó biztositási dij megfizetése iránt támasztott keresetek a községi bíróság hatáskörébe tartoznak. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1895. évi március hó 29-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi június hó 7-én tartott teljes ülésben. 6i. szám. Indithat-e az alzálogos hitelező közvetlenül a jelzáloggal terhelt ingatlan tulajdonosa ellen jehálogi keresetet ? s különösén van e az alzálogos hitelezőnek közvetlenül az ingatlm tulajdonosa ellen keresete a'iban az esetben, ha az qlzálogjog<ral terhelt .követelés biztosításául bekebelezett zálogjog a telekkönvvi rendtartás 79. §-ában foglalt lentartással töröltetett. (í,081 P. I 95 számhoz ) Határozat: Az alzálogos hitelezőnek a jelzáloggal terhelt ingatlan í tulajdonosa ellen rendszerint nincs kereseti joga és magából az ingatlanból árverés folytán történt vételár felosztás esetét kivéve, i csak úgy nyerhet kielégítést, ha saját adósának jelzálogilag biztosított követelését magára ruháztatja, vagy annak behajtására feljogosittatik.