A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 27. szám - Az egyházpolitikai törvények végrehajtása - Biztositási végrehajtás ingatlanra a követelésnek korábban történt bekebelezése esetén 2. [r.]

A J II. Becses engedelmével én is hozzászólok a «Jog» f. évi 22. számában felvetett kérdéshez, bár megjegyzem, hogy azt csak azért merem tenni, mert a kérdést nagyon egyszerűnek tartom. Mindjárt bejelentem, hogy a temesvári kir. ítélőtábla határozatát tartom helyesnek, de hogy az indokolásban foglalt ama kijelentéssel, hogy a végrehajtás útján nyert zálogjogi előjegyzés rendszerint kevesebb joghatálylyal birna, mint az egyszerű zálogjog bekebelezése, egyet nem érthetek. A kérdés actuálissá rendszerint akkor válik, ha az ingatlan árverés alá kerül. Itt aztán két eset lehetséges; vagy ezen zálogjogok tulajdonosa vezeti a végrehajtást, vagy egy másik hitelező kérelme folytán tartatik meg az árverés. Az első esetben akkor, ha az adós a követelés fennállása ellen kifogást nem tesz, a kétféle jelzálogi biztosítás hatálya teljesen egyenlő, akkor pedig, ha az adós csakugyan kifogást tesz, még mindig előnyösebb a végrehajtási jog előjegyzése által biztosított hitelező helyzete, mint a másiké, mert amannak a pert meg kell inditani, mig emennek csak Ítéletének jogerőre emelkedését kell bevárni. Ez theoretice ugyan közömbös, de a gyakorlatban óriási különbség. Ott nemcsak a követelés fennállását, hanem annak a bekebelezettel való azonosságát is igazolni kell, mig itt az azonosság többé szóba nem kerül. A másik esetben kétséget nem szenved, hogy a végrehajtás útján előjegyzett hitelező, követelésének behajtásához sokkal közelebb áll, mint a kérvényi úton bekebelezett. Amaz csak az elsőbírósági Ítélet jogerőre emelkedését köteles bevárni, azután — feltételes végrehajtási joga feltétlenné válván — a formalitások betartása mellett árverést kérhet. Emez már sokkal rosszabb helyzetben van és különösen rosszul áll a dolga egy rosszhiszemű adóssal szemben. Először pert kell indítania, de nem tudhatja, hogy a végrehajtóitélet hozatalakor ki lesz az ingatlan tulajdonosa. Ha pedig az adós ingatlanát a per folyama alatt tényleg eladja, akkor az ingatlanra végrehajtást nem vezethet, hanem egy jelzálogi per indításával megint egészen elől kezdheti; ha csak előbb a pert saját költségén fel nem jegyezte. A kétféle bejegyzés illetve kétféle zálogjog hatálya ily óriási különbségének felismerése után, nem hiszem, hogy akadna jogászember, a ki a biztosítási végrehajtási jog tkvi kitüntetését szorgalmazó ügyvédnek költségekben való utazást vessen szemére, ha a per feljegyezve nincs. A mi magát a kérdést illeti, hogy a bekebelezett követelés per útján való behajtása esetében van-e helye biztosítási végrehajtásnak, és hogy az elrendelt biztosítási végrehajtás a megkeresett tkvi hatóság által foganatositandó-e, ezt akkor, ha a per még feljegyezve nincs, tagadólag megoldani nem is lehet, mert ez az egész végrehajtási törvénynyel, de különösen annak a biztosítási végrehajtást tárgyazó fejezetével, ellentétben állana. A biztosítási végrehajtás egyedüli célja az, hogy a fedezeti alap, a kielégítési végrehajtás elrendelése, illetve foganatosításáig oly jogi állapotban tartassék, hogy arra annak idején kielégítési végrehajtást akadály nélkül lehessen vezetni. Xincs tehát ok, hogy ezen jogot épen azon hitelezőtől tagadjuk meg, ki követeléseinek fenállását, közokmányba történt bejegyzéssel tette valószínűvé. Kérdés tárgyát csak az képezheti, hogy ezen biztosítási intézkedés mily formában történjék, miután a végrehajtási törvény erre az esetre tüzetesen nem intézkedik, mert határozottan elitélendő ama felfogás, mely oly esetben, midőn a törvény egy másod, sőt harmadrendű, kizárólag technikai jelentőségű kérdésben, nem tartalmaz határozott utasítást, a jogsegélyt a bíróság egyedüli hivatását egyenesen megtagadja. Ha e felfogást érvényesülni engednők, akkor jogállapotaink igen szomorú képet nyújtanának. Szerencsére ezen formalistikus felfogás a jelen esetben csakis azoknál kerekedett fölül, kik kizárólag tkvi ügyekkel foglalkoznak, a kik nem jutnak — mint más téren működő társaik — léptennyomon oly helyzetbe, hogy oly jogviszonyt szabályozzanak, illetve, hogy a szabályozás végett bírósághoz forduljanak, melyet az élet teremtett elő, melyre törvény nincs, de a melyek keletkeztét a törvényhozó nem is sejthette. A mi tehát a szerkesztendő perbirósági, illetve tkvi végzés szövegezését illeti, én a magam részéről leghelyesebbnek találnám, ha ilyenkor a biztosítási végrehajtási jog jegyeztetnék fel, hivatkozással a korábbi bekebelezésre, mert a végrehajtási-törvény csakugyan csak oly zálogjognak előjegyzését ismeri, mely eddig bekebelezve nem volt, és mert oly követeléseknél, melyek már be vannak kebelezve, csak azt engedi meg, hogy a követelés végrehajthatósága és az ezzel kapcsolatos joghatály feljegyzés alakjában tkvileg is kitüntettessék. A perbíróság ugyan a per folyamatban létének feljegyzése végett is megkereshetné a tkvi hatóságot, de ezen bejegyzés nem fejezné ki a tényleges állapotot és nem felelne meg a publicitás elvének. llyképen el volna hárítva, hogy a követelés látszólag kétszer volna biztosítva, mellőzve volna ama látszólagos controversia, hogy egy már bekebelezett zálogjog újból előjegyeztessék és meg volna e bejegyzésnek az az előnye, hogy szabatos volna, hogy azt fejezné ki, a mit tényleg jelent, és hogy úgy a laikus, mint a szakember első pillanatra látná, hogy az esetleg szándékolt tulajdonjog átruházás egyelőre teljes nem lehet, de hogy árverést csak a kielégítési végrehajtási zálogjog feljegyzése után lehet kérni, illetve elrendelni. OG 211 Az ily módon eszközölt bejegyzésnek talán lehetne más nevet adni, lehetne körmönfontabb és tudákosabb módon szövegezni, de ha azt akarjuk, hogy a jogfolytonosság külsőleg is kifejezésre jusson, mindig helyesebb a már meglevő terminológiát felha sználni, illetve ahhoz alkalmazkodni, annál is inkább, mert műkifejezéseknél nem az a fő, hogy grammatice helyesen legyenek szerkesztve, hanem hogy értelmük és jelentőségük tekintetében kétség ne legyen. Sokkal helyesebb, ha a telekkönyvi hatóságnál tulajdonjogunk bekebelezését kérjük, a mi csak képletes kifejezés, mintha annak a telekkönyvben leendő kitüntetését kérjük, hogy a tulajdonjog bennünket illet, hogy annak mi vagyunk az alanyai. Dr. Weisz Sándor. németbogsáni ügyvéd. Belföld. Az egyházpolitikai törvények végrehajtása. A kötelező polgári házasságról, az állami anyakönyvekről és a gyermekek vallásáról szóló, szentesitett és kihirdetett törvények végrehajtására vonatkozó rendeletek már teljesen elkészültek és azok közzététele már megtörtént. Az egyes rendeletek lényeges tartalmáról a következő részleteket jelenthetjük : 1. Először is az összminiszteriumnak egy rendelete tétetett közzé, a mely szerint a minisztertanács folyó évi június 9-én tartott ülésében elhatározta, hogy a házassági jogról szóló 1894. XXXI. t.-c. már 1895. év október hó 1-én lépjen életbe. A rendelet hivatkozik az idézett törvény 148. §-ára, a melyben az foglaltatik, hogy a törvény a kihirdetéstől számítandó egy év alatt léptetendő életbe, de a kormány egyszersmind fölhatalmazást nyer a törvénynek korábban életbeléptetésére is. Ezzel a fölhatalmazással él a kormány és korábbi időpontra tűzi a törvény életbeléptetését és pedig főleg két okból: egyrészt, hogy ezen jelentőségteljes tény által mielőbb véget vessen a felekezeti agitációnak, másrészt pedig azért, hogy a szentesitett egyházpolitikai törvények egész complexuma egy csapással vezettessék be a gyakorlati életbe. A minisztérium az iránt is intézkedik, hogy a házassági jogról szóló törvénynyel egyidejűleg lépjen életbe a gyermekek vallásáról szóló törvény, valamint az állami anyakönyvekről szóló törvénynek a házasságok kihirdetésére, megkötésére és az anyakönyvbe bevezetésére vonatkozó határozmányai is. Fiume városára és annak területére vonatkozólag külön rendelet intézkedik. A rendeletet Bánffy báró miniszterelnök a minisztertanács nevében látta el aláírásával. 2. A második rendelet az itt jelzett, külön Fiume városára és annak területére vonatkozó különleges intézkedéseket tartalmazza, három fejezetben és tizenhárom szakaszban. Ezek szerint általánosságban itt is elrendeltetik, hogy a fönt jelzett törvények Fiume városában és annak egész területére nézve szintén 1895. év október 1-én lépjenek életbe, de azonfelül — tekintettel arra, hogy Fiumében más közigazgatási szervek és más perjogi intézmények vannak — az eltérő viszonyokra vonatkozólag beható, részletes intézkedéseket is tartalmaz. 3. Erre nyomban következik a P e r c z e 1 Dezső belügyminiszter által kidolgozott, az állami anyakönyvekre vonatkozó végrehajtási rendelet, mely igen terjedelmes, vaskos kötetet képez — de könnyen áttekinthető sorrendben és ügyes földolgozásban a jövőbeni anyakönyvvezetők számára szükséges mindennemű utasítást és a legapróbb részletekig menő útbaigazítást tartalmaz. Az anyakönyvvezetői állásokra a pályázatok már ki vannak irva, a kinevezések még július hó végére várhatók. Ezen rendeleten kivül az anyakönyvvezetők még külön jogi kitanitásban is részesülnek és külön egy-egy vezérfonálnak használható jogi kézi könyvet is kapnak. 4. A legfontosabb és legérdekesebb rendelet azonban kétségtelenül az Erdély Sándor igazságügyminiszter által kidolgozott, a házassági jogról szóló törvény végrehajtására vonatkozó rendelet, mely 93 szakaszt ölel föl. A rendelet alapját a törvény 7. §-a képezi, a melyben összefoglalvák mindazon kellékek, a melyek a házasság megkötésénél szem előtt tartandók. A törvény kazuisztikája hiven tükröződik le a rendeletben is. A kihirdetéseknél követendő eljárás a legapróbb részletekig van meghatározva A rendeletből már hű képe is meríthető annak, hogy milyen lesz a házasság megkötésének szertartása a polgári tisztviselő előtt. Komoly, méltóságteljes és bizonyos mértékben ünnepélyes lesz annak lefolyása, de persze kerülni fogják mindazon szolennitást, a mely a népben esetleg azt a tévhitet ébreszthetné, hogy a polgári házasságkötés azonos az egyházival. A polgári esketés nyilvános, a polgári tisztviselő hivatalos helyiségében történik, vagy ha ez arra alkalmatlan, más megfelelő hivatalos helyiségben. A helyiség a szertartás komolyságának és ünnepélyességének legyen megfelelő, legyen tiszta, világos és abban egyidejűleg semmiféle más hivatalos cselekvény nem történhetik. A polgári tisztviselő bizonyos esetekben a nyilvánosság kizárásával is végezheti az esketést: föltűnő korkülönbség a jegyesek közt, előrehaladt kor, testi fogyatkozás — továbbá, ha oly személyek lépnek egymással házasságra, a kiket már addig is házasoknak tartottak. Ez esetekben a törvényes, ügyleti tanukon kivül csakis azon személyek lehetnek jelen az esketésnél, a kiknek jelenlétét az esketendők óhajtják. Az esketendők személyesen és együttesen tartoznak megjelenni a polgári tisztviselő előtt és két tanú előtt személyesen jelentik ki, hogy egymással házasságra lépni óhajtanak. A polgári tisztviselő a két tanú előtt a következő kérdést intézi magyar nyelven elébb a vőlegényhez, majd a menyasszonyhoz : «N. N., ön kijelenti, hogy az itt jelenlevő N. N.-nel házasságra lép ?» Ha mind a két esketendő a két tanú jelenlétében e kérdésre igenlöleg válaszol, akkor a polgári tisztviselő magyar nyelven a követ1 kező nyilatkozatot teszi: «Énnélfogva egybehangzó nyilatkozataik alapján a törvény értelmében házastársaknak nyilvánítom önöket». A polgári tisztviselő ezen szertartásnál nemzeti színű vállszalagot tartozik viselni; megfelelő tisztességes ruházatban és pedig lehetőleg attilában jelenik meg és arra ügyei, hogy a házasságkötés megfelelő ünnepélyességgel és jelentőségének megfelelő komolysággal történjék.