A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 27. szám - Biztositási végrehajtás ingatlanra a követelésnek korábban történt bekebelezése esetén 1. [r.]

A JOG 210 értesülést szerezhetett volna, és a melyekre netaláni ellenvédekezését ugyanott, legilletékesebb helyen, megvitathatta volna. Ez esetben nem kellett volna neki azon helytelen, valótlan, és önmaga által kigondolt számokkal való érvelést éppen saját tesetülete ellenébe nyilvánosságra hoznia. Biztosítási végrehajtás ingatlanra a követelésnek korábban történt bekebelezése esetén. I. Az ezen szám alatt e lap 22-ik számában ismertetett kérdést S e r 1 y Antal és dr. G r a b e r Károly urak cikkei által teljesen tisztázva nem látván, az esethez én is bátorkodom hozzászólni, remélvén, hogy legalább némi részben sikerülend a dolog tisztázásához hozzájárulnom. A felszólalásra késztet különösen azon határozottság, melylyel S e r 1 y Antal tszéki biró úr minden az ő nézetével ellenkező' felfogást lehetetlennek és képtelenségnek jelent ki, holott a temesvári kir. törvényszéknek általa oly hévvel védett álláspontja egyáltalán nem felel meg szerény nézetem szerint azon jogi helyzetnek, melyet a végr. trv. 230. §-a teremtett akkor, midőn az 1868: LIV. t.-cikk hatályon kivül helyezett 340. §-ával elletétben ingatlanokra is megengedi a biztosítási végrehajtás foganatosítását. Megpróbálom ezt kimutatni, még pedig csakis a fennálló törvény és különösen a végr. törvénynek annyira becsmérelt 230. §-a segélyével, mert nézetem szerint, és itt ellentétbe kell helyezkednem a többi cikkező urakkal is, a kérdést egy kis jóakarattal de lege lata is lehet megoldani. A végr. törvény 230. §-a azt rendeli, hogy «a biztosítási végrehajtás ingatlanokra a zálogjog előjegyzése által foganatosittatik, ezen előjegyzés joghatálya pedig az e részben fennálló jogszabályok szerint ítélendő meg. Az itt hivatkozott jogszabályok igaz, hogy éppen a joghatály szempontjából kétféle nemét ismerik a zálogjog előjegyzésének; különbséget tevén aszerint, amint a zálogjog alapjául magánokirat, vagy pedig a tlkvi rdts. 92-ik §-ában megjelölt birói határozat szolgál; amennyiben ugyanis az előbb felhozott alapon létesült zálogjog előjegyzéssel biztosított követelésre vonatkozó végrehajtási jog időközbeni tulajdonátruházás ellenében a behajtási per feljegyzése nélkül fentartva nincs; mig a tlkvi rend. 29. alapján elrendelt zálogjog a végr. törvény 137. §-ának utolsó bekezdése értelmében ezen joghatálylyal külön perfeljegyzés nélkül is bir; mihez képest magából a szóban levő szakasz szövegéből a biztosítási végrehajtás foganatosítását képező zálogjog előjegyzés hatályát teljes biztonsággal megállapítani nem lehet: a legis, vagy talán helyesebben legis lataris ratio szempontjából azonban kétséges nem lehet, hogy a törvény a biztosítási végrehajtás foganatosítását célzó zálogjog előjegyzést ugyanazon joghatálylyal kívánja felruházni, mint a milyen joghatálylyal a tkvi rend. 92. §-a alapján létesült zálogjog előjegyzés bir. A törvényhozóról ugyanis nem tételezhetjük fel, hogy minden ok nélkül változtatott volna a korábbi helyzeten, mely szerint ingatlanokra biztosítási végrehajtást foganatosíttatni nem lehetett; miután pedig ilyen ok nem volna feltalálható akkor, ha a biztosítási végrehajtás foganatosítása is csak ugyanannyi jogot kölcsönözne, mint a zálogjog előjegyzése, magánokirat alapján fel kell tételeznünk, hogy a végrehajtási törvény a 230 §-szal a végrehajtató helyzetét javítani akarta olykép, hogy a tlkvi rend. 92-ik §-a szerinti zálogjogot megadja, még pedig akkor is, ha a behajtási per a 225. §. esetében még meg sem indíttatott. A végrehajtási törvény hatályba lépése óta kifejlődött birói gyakorlat mi kételyt sem hagy fenn a tekintetben, hogy a kérdést ily értelemben tartja eldöntendőnek és nem hiszem, hogy előfordult volna az az eset, miszerint telekkönyvi hatóság a kielégítési végrehajtás foganatosítását időközbeni tulajdonátruházás esetén megtagadta volna akkor, amidőn előzőleg ugyanazon követelés biztatására a zálogjogbiztositási végrehajtás útján előjegyeztetett. Talán nem tévedünk, ha ezen joggyakorlat keletkezését némi részben a végr. trv. 136. §-ával való analógia megállapítására is vezetjük vissza. Tudjuk, hogy ezen szakasz szerint a kielégítési végrehajtás foganatosítását célzó végrehajtási zálogjog bekebelezése kétféle jogot tartalmaz, t. i. a zálogjog bekebelezése és a végrehajtási jog feljegyzésével járó jogokat; mi sem esett tehát közelebb mint az, hogy a biztosítási végrehajtás olyan zálogjog előjegyzéssel foganatosittassék, mely a feltételes zálogjog hatályán kivül még a perfeljegyzés joghatályát is tartalmazza. A temesvári kir. törvényszék és az annak álláspontját osztó cikkíró urak ott hibázzák el a dolgot, hogy a biztosítási végrehajtás útján előjegyzett zálogjogban rejlő ezen kettős joghatályt figyelmen kivül hagyván, figyelmen kivül hagyják azt is, hogy a már zálogjogot nyert hitelezőnek még mindig megmarad azon joga, hogy a perfeljegyzéssel járó joghatály biztosítását igényelhesse, még pedig igényelhesse nemcsak közvetlenül a telekkönyvi hatóságnál, hanem a biztosítási végrehajtás elrendelésére illetékes bíróságnál is. Őt onnét a telekkönyvi hatósághoz utasítani, ugyanoly hiba, mint a milyen téves a Jogt. Közi. 2o és 31 §-aiban kifejezést nyert azon nézet, hogy a végr. törvény 230 í}-a most már ingatlanokra is engedélyezvén a biztosítási végrehajtás foganatosítását, ez által hatályon kivül helyezi a tlkvi rend. 92-ik §-ának azon szabályát, mely szerint nem jogerős biroi határozat alapján a zálogjog előjegyzése közvetlenül a telekkönyvi hatóságnál is kérhető0 Holott valójában a dolog úgy áll, hogy a hitelező tetszése szerint akár a most jelzett hatóságnál, akár pedig a biztosítási végrehajtásra illetékes bíróságnál szorgalmazhatja a 92. §. szerinti zálogjog előjegyzését, a szerint a mint nagyobb súlyt helyez arra, hogy azonnal az elsőbbség veszélyeztetés nélkül szerezze meg ezen jogot, vagy arra, hogy a zálogjog előjegyzése nem az ő, hanem az adós költségén történjék. A temesvári kir. Ítélőtábla végzésének azon kijelentésével, mely szerint a végrehajtató a biztosítási végrehajtás iránti megkeresés teljesítésének megtagadása által a végr. trv. 137. §-a utolsó bekezdésében részére biztosított jogtól meg nem fosztható, kétségkívül nem is azt értette, hogy a végrehajtató egyáltalán a perfeljegyzéssel járó jog megszerezhetésétől volna megfosztva, hanem mindenesetre csak azt, hogy azon jogától volna megfosztva, miszerint a perfeljegyzésben rejlő joghatályt a biztosítási végrehajtásra illetékes bíróság útján szerezhesse meg. Amint azonhan az itt felhozottak figyelembe vétele mellett lehetetlen, hogy a vita tárgyát képező esetben a biztosítási végrehajtás foganatosítása iránti megkeresése egyszerűen elutasittassék, úgy máskép lehetetlen az is, hogy olykép intéztessék el, miszerint annak alapján a zálogjog előjegyeztetik; mert amint kétségtelen, hogy végrehajtónak a végr. trv. 137. §-a szerinti joghatály biztosításához van joga, úgy másrészt kétségtelen az is, hogy csakis ezen joghatály biztosításához és nem egyúttal a zálogjog előjegyzéséhez van joga, mert e tekintetben a korábbi zálogjog bekebelezés csakugyan feltétlen telekkönyvi akadályt képez; de különben a midőn végrehajtató kérvényében bejelentette, hogy követelése biztosítására a zálogjog a lefoglalandó ingatlanokra már bekebeleztetek, ezzel azt is jelentette ki, hogy ujabbi zálogjog bejegyzésre igényt nem tart, amint ilyen bejegyzés érdekében nem is fekszik. A törvény intentiójának és a concrét jogállapotnak megfelelően mi jelen esetünkben szerény nézetem szerint csak akkor járunk el, ha a zálogjog bekebelezése mellé a biztosítási végrehajtási jogcselekményt feljegyezzük. Azokkal szemben, kik a megoldás ezen módját azért perhorreskálják, mert a törvény a biztosítási végrehajtásnak ingatlanokra való foganatosítását kizárólag csakis zálogjog előjegyzésével rendeli foganatosítani, utalok azon reljesen analóg esetre, midőn ingatlanra a kielégítési végrehajtás foganatosítandó akkor, a midőn előzőleg ugyanazon ingatlanra a követelés biztosítására a zálogjog előjegyeztetett. Ily esetben a végr. trv. 136. §-ának rendelkezése szerint a kielégítési végrehajtás az előjegyzett zálogjog igazolásának bejegyzése által foganatosítandó; holott a hitelező ugyanilyen bejegyzést minden végrehajtási eljárás nélkül a tlkvi rdts. 101. s a következő §-ai alapján nyerhet; még pedig nyerheti jogerős Ítélet segélyével időközbeni tulajdonjogátruházás esetén is, mig ugyanakkor a 137. §. szerint a végrehajtás foganatosításának helye nincsen. Amely bíróságnál súlyt fektetnek arra, hogy a telekkönyvi bejegyzés az avval kitüntetendő jogviszonyt híven kifejezze, az esetben az előjegyzés igazolásának a törvény által előirt bejegyzésén kivül, még a végrehajtás folyamatban létének feljegyzéséről is gondoskodnak; ahol pedig inkább a törvény rendelkezésének szószerinti követésére fektetik a fősúlyt, ott olyan fogalomzavarra teremtenek alapot, mint a milyent egyik járásbíróság ítéletében észleltem, mely a jelzálog keresetet azon okból utasította el, mert felperes a korábban szerzett zálogjog előjegyzést a személyes adós ellen nyert jogerős ítélettel még a jelzálogkereset megindítása előtt igazolván a bíróság nézete szerint a végr. trv. 136. $-a értelmében az ingatlanra való végrehajtás foganatosítására felperesnek nincsen szüksége. A fentebb jelzett állásponttal teljesen összeegyeztethető a végr. trv. 232. §. b) pontjának rendelkezése is, mely szerint a hitelezőnek biztosítási végrehajtáshoz joga nincsen, ha követése már előzőleg teljes fedezetet nyert, amivel egybeesnék azon eset, ha a biztosítási végrehajtást oly vagyontárgyakra kivánná vezetni, melyek már amúgy is fedezetéül szolgálnak. Ez emez álláspontból kiindulva, a vita tárgyát képező esetnél akkor forogna fenn, ha végrehajtató a biztosítási végrehajtás kérvényezése előtt a foglalás alá venni kivánt ingatlanra nemcsak zálogjog előjegyzést, hanem a behajtási per feljegyzését is kieszközölte volt, mely esetben a biztosítási végrehajtás iránti kérvény a most idézett törvényszakasz értelmében már a kérvény elintézésére illetékes bíróság által elutasítandó volna, amennyiben pedig ezen biróság a kérvénynek netán mégis helyt adna, a megkeresést a telekkönyvi hatóság a korábbi bejegyzések által létesített telekkönyvi akadályra való tekintettel nem teljesíthetné, valamint nem teljesíthetne ily megkeresést akkor sem, ha a kérvényben megjelölt korábbi zálogjogbejegyzés a tlkvi rend. 92. §-ának megfelelő okiraton alapulna. Dr. Back Bernát kir. albiró Oraviczabányán.