A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 26. szám - Bolgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok

104 A JOG célzatával nyilván ellenkezik, az pedig sem a törvény íntentiójával, sem a törvényes jogszolgáltatás elvével össze nem egyeztethető, hogy a világos törvénynek ilyen módon való megkerülésével valaki törvény útján szerzett jogától megfosztassék. Az illetékegyenérték ugyanis ez idő' szerint, a fennforgó esetben s egyáltalán mindazon esetekben, a midőn az illetékegyenérték a törvény értelmében a szerzés időpontjától kezdve azonnal fizetendő, nemcsak az elmaradt átruházások utáni illeték egyenértéke, de egyenértéke egyúttal a megtörtént átruházás után járó illetékeknek is, amint ezt az illetékegyenértékre vonatkozólag fennállott törvényes rendelkezéseknek egybevetése a jelenleg fennállókkal igazolja. Nevezetesen az 1881. évi május, l-ig érvényben volt ill. dijj. 95. tétele s annak 4. 5. jegyzete szerint, az illetékegyenértéket minden 10 évi birtoklási időtartamra kellett fizetni, a szerzés után számított 10-ik évtől kezdve, de az átruházás mindig a rendes vagyonátruházási illeték alá esett; kétségtelen, hogy az ezen illetékcgycnérték alól mentesség tehát a rendes vagyonátruházási illeték alóli mentességet kizárta. Az 1881. évi XXVI. t.-c. 26. §-a szerint azonban az illetékegyenérték a szerző jogi személy terhére a szerzés napjától kezdve azonnal előírandó volt, a mivel szemben a szerző jogi személyre nézve a rendes vagyonátruházi illeték fizetésének kötelezettsége megszűnt. Éppen oly kétségtelen ebből, hogy ez esetben az illetékegyenérték már a megtörtént átruházási illetéket is magában foglalta, a miből ismét okszerüleg következik, hogy az ezen illeték egyenérték alóli mentesség a szerző jogi személyre nézve a rendes vagyonátruházási illeték alóli mentességet is jelentette. Miután pedig az 1887. XLV. t.-c. idézett 6. §-a arra az esetekre, melyekben a visszteher mellett szerző jogi személy nem tartozik az 1881: XXVI. t.-c. 22. §-ának c) pontjában felsorolt társulatok közé az 1881: XXVI. t.-c. 26. §-ának most vázolt rendelkezését fentartotta: további bizonyításra nem szorul az, hogy ily esetekben az illetékegyenérték a tényleges vagyonátruházás után járó rendes vagyonátruházási illetéknek is egyenértéke. Ebből önként következik, hogyha valamely ingatlan vagyon szerzése után a szerző jogiszemély, a fenforgó tárgyi illetékegyenérték-mentességnél fogva, illeték egyenértéket nem köteles fizetni, ez a mentesség a rendes vagyonátruházási illetékre is kiterjedvén, ugyanazon féltől a rendes vagyonátruházási illeték sem követelhető. Az a körülmény ugyanis, hogy a törvényszerint illetékegyenérték alá eső jogi személyek egyes esetekben és bizonyos tárgyakra nézve kivételes illetékegyenérték-mentességben részesülnek elengedés jellegével és természetével birván, a kir. kincstárnak mint jogosított félnek, ezen követelésről való lemondását foglalja magában; már pedig az általános jogi fogalmak és elvek szerint — melyek jelen esetben is irányadókul veendők — a jogról való lemondás által az illető kötelezettség teljesen és végleg megszűnik. Annak következtében tehát, hogy az illetékegyenérték alá tartozó jogi személyeket a törvény bizonyos vagyonszerzésekről az illetékegyenérték alól mentesiti: az érdekelt jogi személynek ebbeli kötelezettsége teljesen és végleg megszüntetve lévén, ez a kincstári követelés tőle többé sem ezen a cimen, sem az illetékegyenérték által helyettesitett rendes vagyonátruházási illeték alakjában nem érvényesíthető, mivel az illetékegyenérték alóli mentesség épen úgy, mint az ez iránti kötelezettség tényleges teljesítése, a kötelem megszűntét vonván maga után, jogi hatálvára és következményeire nézve ugyanazonos szempont alá esik; miért is az illetékegyenérték alá eső jogi személyek között abban a tekintetben, hogy az illetékegyenérték alól fel vannak-e mentve vagy nem ? különbséget tenni nem lehet és e szerint úgy a törvény helyes értelmezése, valamint az általánosan kötelező jogi elvekből levont okszerű következtetés mellett teljesen jogosult az a felfogás, hogy az itt tárgyalt esetben az illetékegyenérték-mentességet élvező jogi személy, azon vagyonszerzés után, melyre a mentesség vonatkozik, rendes vagyonátruházási illetéket sem tartozik fizetni. Végül nem dönti meg a fentebb kifejtett jogi álláspontnak i helyességét, a bélyeg- és illetékekre vonatkozó törvények és tör- ! vényesített szabályok némely szakaszainak módosításáról szóló 1887: XLV. t.-c. végrehajtása iránt 1887. évi december hó 2fi-áról 72,927. sz. a. kiadott p. ü. minist, körrendelet sem. Mert ennek a körrendeletnek ide vonatkozó VI. pontja egyedül és kizárólag az illetékköteles magánfelek és az illetékegyenérték alá tartozó jogi személyek között előforduló vagyonátruházásokról intézkedik, tulajdonképpen tehát csak az illetékköteles fél által fizetendő vagyonátruházási illeték mérvét, helyesebben azt a kérdést szabályozza, hogy az illetékszabályok 13. $-ának rendelkezése mily esetekben és mennyiben nyerhet alkalmazást az illetékköteles magán fél és az illetékegyenérték alá eső jogi személyek között létrejött visszterhes ingatlan vagyonátruházásoknál. Az idézett pénzügyministeri körrendelet ezek szerint az illetékcgyenérték alá tartozó jogi személyek között kötött vagyonátruházások eseteire ki sem terjeszkedvén; ennek a körrendeletnek intézkedései jelen vitás elvi' kérdés eldöntésére befolyással nem bírhatnak. Ezek alapján ki kellett mondani, hogy «ha illetékegyenérték alá eső jogi személyek között, melyek közül a szerző nem tartozik az 1881: XXVI. t.-c. 22. §-ának c) pontjában felsorolt jogi személyek közé, oly ingatlanra vonatkozólag köttetik adásvételi szerződés, a mely ingatlan után a fenforgó tárgyi ílletékegyenértékmentességénél fogva illetékegyenértéket sem az eladó nem fizetett, sem a vevő fizetni nem tartozik: a rendes vagyonátruházási illeték nem követelhető*. Kelt Budapesten a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróságnak 189.Í. évi május hó 27. napján tartott teljes tanácsülésében. Hitelesíttetett f. é. június hó 20. napján tartott teljes tanácsülésben. Az uj sommás eljárás a gyakorlatban. A pestvidéki kir. törvényszék felebbviteli tanácsának elvi jelentőségű határozatai. A kir. törvényszék az elsőbiróság végzését megváltoztatja, mert a sommás eljárásban az ügyvédi képviselet nem kötelező és igy annak, hogy sommás eljárásban a felmerülő tanudijak megfizetésére az ügyvéd köteleztessék, törvényes alapja annál kevésbé lehet, mivel az 1893. évi XVIII. t.-c. 83. §., valamint az ugyanazon törvény 93. §.-a szerint hatályában fentartott 1868. évi 54. 208. §.-a értelmében a tanudijakat a bizonyító fél tartozik előlegezni. (1895. E. 30. szám.) A kir. törvényszék az elsőbiróság végzését megváltoztatja és alperes igazolási kérelmének helyt ad, mert alperes az igazolási kérelemhez csatolt orvosi bizonyitványnyal, melynek tartalma és valódisága felperes által kétségbe nem vonatott, beigazolta, hogy a f. évi február 18-ik napjára kitűzött tárgyalásra betegsége folytán meg nem jelenhetett és mert az 1893. évi XVIII. t.-c. 7. §.-a értelmében sommás eljárásban a felek ügyvéd általi képviseltetése nem köteleztetik és ebből kifolyólag alperes sem tartozott képviseltetésről előre gondoskodni, ha a tárgyaláson személyesen szándékozott megjelenni és ekként a kitűzött határnap elmulasztása vétlennek tekintendő. (1895 E. 15. szám.) Felperes 2( 0 frt tőke és járulékai iránt perelte be alpereseket, mint dologi adósokat. Alperesek, kik a 200 frt tőkét a per folyama alatt birói letétbe helyezték, felperest keresetével elutasittatni kérték, mert a jelzálogilag biztosított követelésre alzálogjog van bekebelezve. Az elsőbiróság felperest, a ki a tőkének birói letétbe helyezése folytán, csak a kamatok és a perköltség tekintetében tartotta fenn kereseti kérelmét, — ebbeli kérelmével is elutasította. A kir. törvényszék felebbezés folytán az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatta a következő indokokból: Azon körülmény, hogy alperesek részéről a keresetbe vett 200 frt tőke a kereset beadása után birói letétbe helyeztetett, nem mentheti fel alpereseket a perköltség viselésének kötelezettsége alól, mert a menynyiben felperesnek perköltségei vannak, ennek megtérítésére való joga, már a kereset megindításának időpontjában támad s alperesek, a mennyiben fizetési kötelezettségüket elismerték, a per megindítása után teljesített fizetés esetében is perveszteseknek tekintendők, különösen akkor, a midőn a fizetés teljesítésére még a per folyamatba tétele előtt felhivattak. Az a körülmény pedig, hogy a kereseti követelés alzálogjoggal van terhelve, nem akadályozhatja meg felperest abban, hogy a már esedékessé vált követelésének behajtását, habár nem a saját kezéhez leendő fizetés, hanem birói letétbe leendő helyezés végett per utján ne szorgalmazhassa, mit alperesek a per megindítása előtt a kereseti követelés birói letétbe helyezése által megakadályozhattak volna; dr ezt elmulasztották s igy ezen mulasztásuk következményeit is viselni tartoznak. (1895 D, 8.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Stern Jónás e., a sz.-németi tszék, bej. jul. 18.. félsz, jul. 31., csb. dr. Dezső Kálmán, tmg. dr. Korányi Zsigmond — SzitáiFrigyes e.. a budapesti tszék. bej. jul. 17., félsz aug. 17., csb. dr. Reichard Zsigmond, tmg. Adamis Lajos. — Déri Ede e., a székesfehérváii tszék, bej. aug. 20. félsz szept. 17., csb. Sohár Béla, tn'g dr. Kövessy István. — Szentpéteri Antal e., a tordai tszék, bej. jul. 20., félsz. aug. 6., csb. Pozsonyi Antal, tmg. dr. Horváth Miklós. — Rosenthal testvérek e., a budapesti tszék, bej. aug. 1., félsz. aug. 31., csb. dr. Lukáts Jenő. tmg. dr. Ehrenreich Ignátz. — ifj. Farkas Ferencz e., a trencséni tszék, bej. jul. 29.. félsz. aug. 12., csb. dr. Tahv Mihály, tmg. dr. Schlesinger Gyula. — Karla Ferencz e., a miskolcz'i tszék, bej. jul. 27., félsz, aug. 22.. csb. Seöcse Bertalan, tmg. Daróczy Mihálv. — Reinitz Mór e., a szabadkai tszék, bej. jul. 20., íelsz. aug. 17., csb'. Oláh Ferencz. tmg. dr. Drenner József. — Takler Lajos e., a szegszárdi tszék, bej. auo 10., félsz. aug. 24, csb. ifj. Závody Albin, tmg. Hollós Lajos. & Pályázatok : A szegszárdi tszéknél jegyzői állás jul. 8-ig — A bácsalmási jbiróságnál aljegyzői állás jul 8-ig. — A kassai tszéknél birói állás jul. 8-ig. — A s.-a.-ujhelvi tszéknél jegyzői állás jul 8-ig — Dunaszerdahelyi közjegyzői állás jul. 7-ig. — A nagyenyedi jbirósagnal aljegyzői állás jul. 9-ig. - A temesvári Ítélőtábla kerületénél jog gyakornoki állás jul. 7-ig. — A nyitrai tszéknél aljegyzői alias jul. 9-ig. — kiskőrösi jbiróságnál aljegyzői állás jul 9-ig — A békési jbiróságnál aljegyzői állás jul. 10-ig. - A soproni Iszéknél J-n ? ? <\ ,U 1,Hg- ~ A mármaros-szigeti tszéknél t s z é k i b i r ó i alias jul. ll-ig. — A mármarosszigeti tszéknél aljegyzői állás jul 11-ia — A gyergyoszentmiklósi jbiróságnál a 1 j e g v z ő i állás jul 1 l-ig P ÁLLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN.