A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 26. szám - Bolgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 2(5. számához. Köztörvényi ügyekben. A bérelt lakásnak csak kisebb része (3 szoba, fürdőszoba, konyha közül egy szoba és a konyha) levén használatlan állapotban, bérlőnek nincsen joga arra, hogy a bérlettől elálljon és a bérlemény nem használhatása miatt kártérítést követeljen. A bérelt lakás hiányossága esetén bérlöt terheli annak bizonyitasa, hogy a bérbeadót a javítások teljesítésére felhívta és ez azt megtagadta vagy nem teljesítette, vagy hogy azok 14 nap alatt nem lettek volna befejezhetök (budapesti lakbérszabálvok 20 §-a). A budapesti VIII—X. ker. járásbíróság Pick Miksa ügyvéd által képviselt P. Mórnak dr. Schnegan Károly ügyvéd által képviselt H. Gyula alperes ellen 203 frt 61 kr. és jár. iránti perében következőleg ítélt. Alperes köteles a kereseti 203 frt 61 kr tökét stb. felperesnek megfizetni stb. Indokok: Felperes azon az alapon támasztott keresetet, hogv alperestől 1892 május l-re lakást bérlett, de ezt az észlelt nedvessége miatt nem használhatta, ez okból a bérlettől elállott s a jelen keresetben kérte alperest a szenvedett kárának megtérítésére köteleztetni. Alperes a tárgyalás folyamán felszámított kárkövetelés egyes tételei ellen sem valódiság, sem mennyiség tekintetében nem tett kifogást, de tagadta a fizetés kötelezettségét. Minthogy azonban az elöljáróságtól beszerzett adatok szerint felperes már 1S92 ápril 30-án tett panaszt a lakás nedvessége miatt; s minthogy a kerületi orvosnak 1892 april 30-án tett jelentés szerint a lakás mindig nedves és használatlan állapotban volt s a lakásának legalább még egy teljes nyári hónapra volt szüksége, hogy száraz és használható legyen; s minthogy az 1892 május 12-én megtett birói szemle 17,695. sz. iratok szerint is a lakás egy része nedves és használatlan volt: annálfogva felperes a fővárosi lakbérleti szabályok 20 §. értelmében jogosítva volt a bérlettől elállani és teljes kárának megtérítését a bérbe adó alperestől követelni. Azt a felperesi állítást, hogy a lakást 1892 május hó 1-én alperesnek felmondotta s hogy a bérlettől való elállási szándékáról alperest értesítette, maga alperes is elismerte, de igazolást nyert e körülmény az 1892 május 8-án benyújtott s előleges birói szemlét kérelmező folyamodvány és az erre hozott 7,462. sz. végzés által is, mely végzés alperesnek 1892. május 10-én kézbesíttetett, sőt alperes azt is elismerte, hogy felperes tényleg be nem hurcolkodott a lakásba. Ezek alapján alperesnek kártérítési kötelezettségét megállapítani kellett. Az egész kereseti követelés megfizetésében alperes azért volt marasztalandó, mert az egyes tételeknek valódiságát s mennyiségét nem kifogásolta és mert elismerte, hogy felperes a javításokat az ő beleegyezésével eszközöltette. Ama körülményből folyólagi h°gy felperesnek a bérlettől való elállásának jogosultsága elismertetett, alperest az •/« évi bérre támasztott viszonkeresetével elutasítani kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla 11894-. dec. 7. 13,451. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, az alperes viszonkeresetének pedig helyt ad és kötelezi felperest arra, hogy alperesnek 162 frt 03 kr lakbérhátralékot stb. fizetni. Indokok: Az előleges birói szemléről 1892 május 11-én felvett jegyzőkönyv szerint a felperes által az alperestől bérbe vett, a József-körúti 20 sz. házban I. emelet 7. ajtó sz. a. levő lakás a következő helyiségekből állt u. m. 1 előszobából, 3 utcai szobából (2 kétablakos, egy pedig egy ablakos) egy fürdőszobából, konyhából és closettból. Eme helyiségek közül a szemlejegyzőkönyv szerint az egyik utcai két ablakos szobának a szemlejegyzőkönyvben megjelölt sarka és a cselédszoba nedves volt és pedig oly mértékben, hogy az egészségre káros befolyással lett volna és e miatt az emiitett utcai és cselédszoba a használatra nem volt alkalmas. Továbbá ugyancsak a szemle alkalmával megállapittatott, hogy a többi lakásrészek szárazak, lakhatók voltak. A szemle alkalmával megállapított s fentebb elősorolt hiányok azonban nem jogosisitották fel a felperest arra, hogy a bérlettől elálljon s nem adnak jogot arra, hogy a bérbe adótól a bérlemény nem használhatása miatt kártérítést követeljen. Nevezetesen a budapesti lakbérszabályok 20 §-nak 2. bekezdése következőleg szól: «Ha a bírói szemle oly lényeges javítások vagy átalakítások szükségét állapítana meg, melyek megtétele nélkül, avagy melyek teljesítésének ideje alatt a bérlemény vagy annak nagyobb, illetve nélkülözhetlenebb részlete használható nem volna s a bérbe adó ezen javításokat berlo Budapest, 1895 június hó 80-án. felhívására a szükséges idő alatt, legfeljebb azonban 14 nap alatt nem teljesiti, vagy ezt megtagadja, vagy ha a szükséges javítások, vagy átalakítások, a birói szemlétől számítandó 14 nap alatt sem fejezhetők be akként, hogy a bérlemény ettől kezdve teljesen használható legyen: a bérlő a bérlettől még akkor is, ha az meghatátározott időtartamra köttetett, a bérlet első napjától kezdődő joghatálylyal elállhat. Mindkét utóbbi esetben bérbeadó a bérlőnek a bérlemény nem használhatásából eredt kárért teljes kártérítéssel tartozik.« A fennforgó esetben azonban a bérleményből csupán egy utcai szoba és egy cselédszoba nem volt használható állapotban; ezek pedig a fentebb elősorolt adatok szerint a bérleménynek nagyobb részét nem képezték. Azt pedig, hogy nélkülözhetlenebb részét képezték volna, a felperes nem állította és nem is bizonyította. De ha felperes a lakásnál fennforgó hiányok javítását követelhette volna is az alperestől, tartozott volna a felperes bizonyítani, hogy a bérbe adót a javítások teljesítésére felhívta és ez azt megtagadta, vagy nem teljesítette volna, vagy hogy azok 14 nap alatt nem voltak volna befejezhetők akképen, hogy a bérlemény ettől kezdve teljesen használható lett volna; a felperes azonban ezt nem bizonyította; különösen a mi a legutóbbi körülményt illeti, ez a szemlénél meg nem állapíttatott. A kerületi orvosnak a szemle napján adott ama véleménye pedig, hogy a lakás csak június közepe táján lesz használható, mint nem perrendszerű bizonyíték figyelembe nem vehető. Ezek következtében a felperest el kellett keresetével utasítani és pedig annyival inkább, mivel saját előadása szerint is a bérleményt a keresetben megjelölt munkálatok teljesítése előtt megtekintette és ekként arról, hogy mily állapotban van, meggyőződést szerezhetett. S minthogy az előadottak következtében a felperesre nézve az általa létrejöttnek elismert bérleti szerződés kötelező s minthogy továbbá a felperes nem vonta kétségbe, hogy az 1892 május—augusztusbeli negyedre, lakbér és házbérkrajcár címén 219 frt 93 kr jár s hogy ebből foglaló gyanánt csak 50 frtot fizetett: ennélfogva alperes a felperestől a hátralékban levő 169 frt 93 kr lakbér megfizetését jogosan követeli. Tekintettel azonban arra, hogy az alperes a villamos csengetyü berendezésével felmerült 15 frt 80 kr. költségnek felét, vagyis 7 frt 90 krt a felperesnek megtéríteni késznek mutatkozott: a felperest eme összeg levonásával 162 frt 03 kr lakbérhátraléknak stb. megfizetésére kellett kötelezni stb. A m. kir. Curia (1895. évi május 8. 907. sz. a.) a másodbiróság ítélete az abban felhozott indokolásból helybenhagyatik. Az 1868. évi LIV. t.-c. 35. §-a rendelkezése szerint a «hely» megjelölése, melynek bírósága előtt a könyvkivonati követelések érvényesíthetők, nyilván geográfiai értelemben történvén, a Budapesten vezetett kereskedői könyvek az azokon alapuló követe lések tekintetében az id. törvényszakasz rendelkezése szerint általában bármely elsőfokú budapesti kir. biróság illetőségét megállapítják. (A budapesti kir. törvényszéü felebbezési tanácsa 1894 december 28. E. 8. sz. a.). A regále-bérlet nem sorozható az ipartörvényben felsorolt egyik iparág alá sem és igy a felek közt létrejött szerződési viszonyra az ipartörvény 176. §-a alkalmazást nem nyerhet. A budapesti kir. kereskedelmi és valtótörvényszék: (1895. január 12-én, E. 32.) A kérkedés miatti felhívás esetében a prts 515. §-a szerint kiszabandó határidő nem záro6 határidő és annak elhalasztása a törvény korlátai közt helyt foghat. (M. kir. Curia 1895 ápril 4. 2,801. sz. a.) Birtokháboritást el nem követ az, a ki a saját telke feletti légürt beépíti. (Temesvári kir. tábla 1895 március 22. 9,312. sz. a.) A csődtörvényben szabályozott megtámadási kereset telekkönyvi feljegyzés tárgyát nem képezheti, mert az, a mennyiben nyilvánkönyvi bekebelezésre vonatkozik, arra irányul, hogy ezen bekebelezés csak a csödhitelezőkkel szemben mondassák ki hatálytalannak és igy lényegesen különbözik a telekkönyvi rendtartás 148. és következő ij-aiban szabályozott kitörlési keresettől, a melylyel a nyilvánkönyvi bekebelezésnek eredeti érvénytelenség okából való kitörlése és ez által az előbbi nyilvánkönyvi állapot helyreállítása céloztatik. (M. kir. Curia 1895 március 28. 7,414. sz. a.)