A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 23. szám - A bányatörvényjavaslat. Bírálat és ismertetés. Befejező cikk

180 A JOG A 8 százalékot meghaladó kamat — ha ki van kötve, — csak nátiiraliter kötelez, ennek teljesítése az adós szabad akarától függ, ha nem akarja fizetni, a hitelező' nem alkalmazhat ellene kényszereszközöket, mert a kereset alapján a biró csak 8°/o-ban fogja marasztalni. De ha mégis önként és szabadon a kikötött magasabb kamatot lerótta, úgy a mint magát valóságban kötötte, ezt vissza nem kérheti, mint tartozatlant, mert ő tartozott kötése alapján többel, ha ezt teljesítette, csak kötelezettségének felelt meg. Más kérdés, hogy az 1883. évi XXV. (uzsora) törvénycikk mennyiben változtatta meg az előző' törvényt. Egyéni meggyőződésünk az, hogy az uj törvény dacára is lehet magasabb kamatot 8 százaléknál kikötni, melynek lefizetése esetén adós a többletet vissza nem követelheti, de szabadságában áll, uzsora-vétségért hitelezőjét feljelenteni. Hogy ennek törvényes tényálladéka fenforog-e, azt a bíróság íogja megállapítani, de bizonyosra vehető az, hogy uzsora-vétséggel való zaklattatás fölötti félelmében senki sem fog a kamat-kikötésben a 8 százalékon túl menni. 5. Régi jogunk szerint, valaki kiskorúságában kötött ügyletét nagykorúságában kijelentett elismerésével teljes érvényre emelhette. De mivel ma a kiskorú jogügyletei érvénytelenek, jogi foganattal egyáltalán nem birnak, azért eme kiskorusági ügyletek még naturáliter sem köteleznek, annál kevésbé birnak keresettel. A bányatörvényjavaslat.* Bírálat és ismertetés. Irta: dr. SÍPOS ÁRPÁD kir. jogakad. tanár Nagyváradon. "V (Befejező cikk.) Ezen kiválóan gyakorlott szakhatóságokban meg is lehet bizni és a szakképzettség előnye itt eléggé nem méltányolható ; ámde mindennek értékét nagyon alászállitja a szervezet, mely a nagy kerületeknek olykor csaknem széleire helyezett, elégtelen személyzetű hivatalokból oly közigazgatási és rendőri tevékenység kifejtését követeli, melyet azok ily körülmények között teljesíteni képtelenek most is. Pedig a javaslat még többet kiván tőlük. Melyik hatósági szervezet volna célszerű minálunk ? arra röviden felelni bajos. Az olyan szervezet, mely a szakhatóságok mellőzésével a rendes közigazgatási és iparhatóságokat ruházza fel a bányahatósági teendőkkel, a legegyszerűbbnek mutatkozik ; a szervezet egyöntetű, a közegek kéznél vannak s a törvény végrehajtása könnyebb. A francia szervezeti rendszernek az előnyét elvitatni nem lehet, de a hatáskör megállapítása már nem ily dicséretes ; a centralisatio, mely a legközönségesebb kutatási jogosítvány kiadását a ministernek — fontosabb — pl. vasbányaművek engedélyezését pedig, az államtanács meghallgatása után a kormánynak tartja fenn, sőt némely esetben a főbányatanács véleménye alapján az államfőt (ez időszerint a köztársaság elnökét) is beavatkozásra vagy döntésre jogosítja,6* ép oly nehézkessé, mint költségessé teszi a törvény végrehajtását. Ily hatáskör megállapitása mellett e szervezet átvétele még akkor sem volna helyén, ha különben közigazgatásunk a francia administratióval egyenrangú volna. Az értekezleten fölemlittetett ugyan, hogy a kiváltságos és rendi államalkat idejében talán jogosult a szakhatóságok létezésének alapja, a jogegyenlőség korszakában, midőn a modern államművészet a különböző érdekeket szolgáló szerveknek egységesítésére törekszik, e létalap megszűnt.05 Eltekintve a jogegyenlőség korszakában mindenütt fennhagyott pénzügyi, postai stb. szakhatóságoktól, ez a jogegyenlőség érdekében létesítendő egységes szervezet ez esetben a szakismeretet nélkülöző dilettantismussal volna azonos, melyre vagyont, jogot és életet bizni nem lehet. A szakhatóságok rendszere viszonyaink között elkerülhetlen, csakhogy annak célszerű szervezet és hatáskör adandó, és ne kívánjon a törvény lehetetlent. Mert: hogyan fogja pl. a zalathnai bányakapitányság az oláhországi határszéleken levő kutatási körökre megszabott munka teljesítését ellenőrizni (18. §.) ? mikép fogná, ha a folytonos üzembentartás kötelezettsége kimondatnék, az egykori erdélyi megyék területén levő részére megállapított és teljesítendő munkát ellenőrizni, az üzemszünetelési ügyeket elintézni (80. 81. §§.)? hogyan lehet kívánni, hogy a kerületi bányákat évenkint legalább egyszer megvizsgálják, azok üzleti terveit megtekintsék, a térképeket kiigazítsák, veszéllyel fenyegető esetekben helyszíni szemlét tartsanak s átalában a törvény megtartását biztosítsák (210. §.)? * Előző cikkek a «Jog» 3., 5., 7., 9., 11., 13., 15., 16., 17. és 21. sz. 64 Férand-Giraud «Code des mines et des mineurs» I. k. 209., 210., 300 s. k. 1. 65 Jkv. 298. s. k. 1. Ha most ezekhez hozzávesszük: a kutatások, adományozások, engedélyezések eseteit, a szemléket, méréseket, bányatársulati alapszabályok felülvizsgálását, közgyűléseken való részvételt (172. §), a kuxák kiállítását, átírását, a jogosítványok elvonása körüli'eljárást, a társpénztári intézményre vonatkozó rendeletek érvényesítését, a bányatelekkönyvi állapotok rendezésére vonatkozó lépések megtételét, büntetések kiszabását s behajtását, többrendü könyvek vezetését stb. — elbámul az ember, hogy mikép lehet mindennek elintézését 4—5 tagból álló hivataltól — nem követelni, de — remélleni. Az értekezleten hangsúlyozott és a javaslat által is kilátásba helyezett expositura felállítása nem sokat segít a bajon; végtelenségig ezek számát szaporítani — mint a pessimismus már előre jósolgatja — úgy sem lehet, mert akkor lesz mit hallani a hivatalok folytonos kreálásáról. Okszerűbb volna azon az úton, melyet a javaslat a közigazgatási hatóságok igénybevételénél megjelöl (211. 215. §§.), tovább menni. A szakhatóságok fenntartása mellett lehetne az ügykört, mely most majdnem egészen a bányahatóságok vállaira nehezedik, oly módon megosztani, hogy a szűkebb értelemben vett felügyeleti, ellenőrzési, kevésbé fontos rendőri és bizonyos előkészítő cselekmények foganatosításával a közigazgatási hatóságok ruháztatnának fel; természetesen a szükséghez képest a hatósági bányamérnököt igénybe vehetnék és amely esetekben az ügy természete megkívánná, a bányakapitányság döntene. A kérdés részletes szabályozása nem is a bányatörvényben nyerne megoldást, hanem rendeleti úton. A törvényben elég volna annak kijelentése, hogy a bányahatóságokon kivül: mely közigazgatási hatóságok, mily bányaügyekben járnak el s minő esetekben kötelesek a bányakapitányságok megkeresései értelmében intézkedni? az illető szakminister rendeleti úton állapítja meg. Önként érthető, hogy e rendelet, mely a legnagyobb óvatosságot igényli, a szakközegek meghallgatása után készülne, amit azonban a törvényben kifejezni nem szükséges. Másrészről a bányakapitányságok hatáskörében maradna : a bányajogositványok adományozása, engedélyezése, azok elvonásának, a bányatársulati, társpénztári, szolgalmi stb. ügyeknek kizárólagos intézése; e mellett a bányakapitányságok arra is kötelezve és jogosítva volnának, hogy a közigazgatási hatóságokat az esetről-esetre vagy rendszerinti időközben előforduló eljárások szükségére figyelmeztessék. Minthogy pedig a bányatörvényben csak a főbb rendészeti elveket látjuk megállapítva, s a javaslat is éppen úgy — mint az osztrák törvény, nem annyira (aktív fellépés utján) a megelőzést, mint inkább az utólagos büntetések által való megtorlás irányát követi,60 e hiányon az által volna segítve, ha a bányakapitányságok feljogosittatnának bányarendészeti szabályrendeletek alkotására, melyekben egyúttal az eljárás is részletezve volna. A bányamérnöki intézmény nagyon üdvös ujitás, azonban szélesebb s oly hatáskört kellene a bányamérnökök számára biztosítani, hogy ne csupán a hatóság által igénybe vehető, hanem hatáskörrel is felruházott hivatalos közegek legyenek, mint a francia «ingénieur des mines» ; hatáskörüket, eljárásukat részletesebben a hatósági ügykört megállapító ministeri rendelet határozná meg. A törvényben elég is volna ennyit kifejezésre juttatni, szűkre szabott járandóságukra és az eskümintára vonatkozó rendelkezései a javaslatnak szintén a rendeletben foghatnának helyet. A hatósági szervezet elnevezéseire az a megjegyzésem, hogy a bányakapitányság cime meghagyandó volna, nem csak azért, mert megszokott, hanem azért is, mert a javaslat által használt «bányafelügyelőségek» kifejezés nem felel m^g a hivatali hatáskörnek s azt nem is fejezi ki h-lyesen. E hatóságok nem csupán felügyeletet gyakorolnak, hanem kutatások, bányatelkek, segédművekre adnak bányajogositványt, szolgalmakat állapítanak meg, összesítés, eldarabolás stb. kérdéseiben eljárnak, úgy hogy hatáskörük nagyobb, mint a mennyit a javaslat kifejezése megjelöl. A büntető határozatokat magában foglaló fejezet rendelkezéseire nem lévén észrevételem az átmeneti intézkedések 241., 242. §§-aira s azok kapcsán a bérlő bányatársulatok kérdésére térek át. Azon bányatársulatok, melyeknél az egyes bányatársak részeik arányában telekkönyvi tulajdonjoggal birnak, kuxáik azonban nincsenek, átalakitandók. E< átalakulás oly módon van tervezve, hogy bányarészállományuk a telekkönyvből kitörülve, a bányahatósági részkönyvbe vitetnének át s az illetők megfelelő új bányarészjegyeket kapnának. Idáig rendben van; de ha az egyes részeken jelzálogos terhek vannak, 66 L. S c h n e i d e r id. m. 221. s. k. 1.