A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 23. szám - A birói úton nem érvényesithető kötelmek. Obligationes naturales

A JOG 179 a lottójáték alakjában, vagy engedélyt ad hozzá magánosoknak, miből következik, hogy az állam eme jogi alakokat, mint jogviszonyokat elismeri, a belőlük eredő jogokat és azok teljesítését mint igazán jogi kötésből eredőket feltétlenül respectálja, mert a lefizetett kártya vagy fogadási veszteségek visszakövetelését egyszerűen elutasítja. De önálló keresetet nem ad ilyen jogok birói érvényesítésére. És ezt mindenki természetesnek, okszerűnek fogja találni. Ezek az ügyletek ugyanis nem tarthatnak igényt arra, hogy gazdasági szükséglet kielégítésére szolgálnának, nem olyan természetűek, hogy a gazdasági élet nélkülőzhetlen emeltyűit képeznék. De mivel a társadalmi felfogásban gyökeredznek, általán gyakorlásban vannak, a törvény az ily ügyleteket kénytelen elismerni a közvélekedés pressiója alatt. Hogy azonban keresetet nem nyújt eme — általa is érvényeseknek elismert ügyleteknek, az a törvényhozási politikának parancsára van, nehogy a könnyelműségnek, emberi szenvedélynek, játékmániának tápot nyújtson a törvény. Ha valakit fogadási vagy kártyajátszási heve elragad, a nélkül, hogy a fogadási összeget letenné vagy lefizetné, ügy a törvény az illetőnek szabadjára hagyja, akar-e fizetni vagy nem ? Ha önként eleget tesz kötelezettségének, becsülete, jó hirncvc érdekében — jó, de ha ez vagyoni tönkrejutásba sodorná, anyagi romlásba vinné, — nem tartozik eleget tenni, a jogosult félnek nem siet segítségére a törvény. Viselje az erkölcsi társadalmi hátrányait elhirtelenkedett és könnyelmű magaviseletének, — de vagyonilag maradjon intacte; ha szenved is a reputatio, de megmarad a vagyon. A nyerő fél ne menjen bele ilyen ügyletekbe addig, míg a fedezet letéve nincs. Ha nem volt elég óvatos, viselje következményeit. Helyes tehát, hogy a törvény nem kedvez az ily nem közhasznú ügyleteknek, de mivel nem tiltja, érvényteleneknek és meg nem engedetteknek nem nyilvánítja őket, sőt önkéntes teljesítésüket jogi tartozás lerovásaként tekinti, azért jogügyleteknek — noha fogyatékkal — kell ezt a csoportját a kötéseknek tartanunk, melyek egyéb jogi hatással bírhatnak a kereseten kívül. 2. Az elévült követelés. Ugy a törvényhozásban, mint a tudomány terén kétféle felfogás érvényesül az elévülés hatása iránt. Az egyik szerint az elévülés jogszüntető, a másik szerint csak keresetszüntető. Az első felfogás oda vezet, hogy a törvényszabta időn belül nem érvényesített jog megszűnik, odavész végleg, mindenkorra, miből kifolyólag, ha a megszűnt jog téves kielégítése megtörténnék, azt mint tartozatlant vissza lehet követelni a condictio indebiti-vel. A másik felfogás abból a helyes szempontból indul ki, hogy a törvény az elévülés intézményét tisztán célszerűségből, a forgalom biztonságának előmozdítása végett hozta be, miért annak hatása csak addig terjed, a meddig azt a kitűzött cél indokolttá teszi; ez a határ pedig a kereset elvonásával el van érve. A törvény okszerűen csak a kényszerű megvalósítás eszközét, a keresetet szüntesse be. Mi az elévülés legislativ oka? Hogy ne kelljen a teljesítés által megszűnt jogról a bizonyítékot beláthatlan időkön át megőrizni. Az elévülési időn túl ily megszűnési bizonyíték nélkül is képesek leszünk a másod izben való teljesítés elől szabadulni az elévülés kifogásával, mely a keresetet meghiusítja. A jogot magát megölni, hallgataggá tenni ott, hol az kielégítés vagy más evvel egyenlő hatású szolgáltatás által meg nem szűnt, erre nincs elég ok, de sőt méltánytalan is. A jog van. Sok millióra menő perem, ha megnyeri, öné a fele. (Szédülni kezdtem.) Boldog ember lesz, én még akkor sem leszek az. S homályos szemeiből két nehéz könnyet törült le. Volt nekem egy szép egyetlen fiam, szegény ember voltam, mikor született. Krajcárt krajcárra raktam, hogy felszerelhessem. Izzadtam, dolgoztam, hogy jóllakjék. És felnőtt, kitűnő tanuló volt, nagy örömöm volt benne. Büszke voltam rá. S a szomszéd Kohn Israel, kinek pedig már akkor, 30,000 frt készpénz vagyona volt, azt mondotta, hogy az én fiam és a lánya egy pár lesz. Belépett az üzletbe, az én fiamat a főnöke nagyon szerette. Egy év múlva már 80 frt, azután 100 és 120 frt havi fizetése volt. Dolgozni akartam tovább, de ő nem engedte meg. Ha valahol szivart kapott, nekem hozta haza. Folyton unszoltam, hogy menjen mulatni, nem ment, mindig nálam maradt. Egy szép napon Kohn beizent, hogy ma a lánya bálba megy és szeretné, ha a fiam is ott volna. Képzelheti milyen büszke voltam. Sikerült rávennem, hogy elmenjen, én is elmentem. Mondhatom szép volt a Kohn leánya. Rózsaszín ruha volt rajta, rózsaszínű volt a legyezője. Minden-minden rózsaszínű volt. Nagyon-nagyon szép volt. Látta volna a fiamat táncolni. Az a könhyüség. Táncoltak valzert és egyszer sem estek el. 3 nap múlva az én fiam köhögni kezdett, sápadt lett, meghűtötte magát. Ugy-e nem szükséges az informatióhoz, hogy elmondjam, mennyit szenvedtem, mikor őt sorvadni láttam, ha nem szükséges nem mondom el azt sem, mikor ágyba került. Ágyba került és meghalt. Meghalt, tudja sohasem láthatom, sohasem hallhatom többé, soha, soha. Nagyot sóhajtott, beletemette arcát nagy kék zsebkendőjébe. Perem van, doktor úr, nagy kártérítési perem egy nagy úr ellen, van neki sok földje, vize, hala, madara, mindene. Pert inditok az Ur Isten ellen. S aztán kezdett a nagy papirosról olvasni. írja, doktor úr: gyakorlása a jogosult egyéni körülményeitől függ. Azért, mert a jog a törvényszabta időn át nem gyakoroltatott, mert nem volt rá szükség, nem indokolt a jog megszűnését kimondani, elég ha az állam megtagadja a keresetet. Ha az adós, tudva az elévülésről, mint honett ember mégis fizet, csak azt teszi, a mire a fennálló jogi kapocs alapján kötelezve van. Ha tévedésből, az elévülést észre nem véve fizet, úgy ekkor is csak a fennálló tartozás és kötelezettség tudatában tette ezt, tudva azt, hogy az érvényesen létrejött jogi kötelezettségével még hátralékban van. Ezt nem lehet a józan ész és jogi érzék ítélőszéke előtt jognélküli tartozásnak tekinteni és mint nem tartozott szolgáltatást visszakövetelni. Ha az, a ki még nem teljesített az elévülési időn belül, mert hitelezője hanyag vagy feledékeny volt, ezt a körülményt a hitelező érdekének rovására felhasználhatja, hogy fizetés nélkül is meneküljön a tartozás alól, a mint a keresettel szemben az elévülésre hivatkozik és azt bizonyítja. Az elévülés érvényesítése neki is meg van engedve. Csak az nem volna helyén, hogy ha az adós kiegyenlíti az elévülési időn túl tartozását, azt mondhassa, hogy ő tartozatlanul, nem tartozott követelést fizetett ki. Evvel a határral minden érdeknek elég van téve. A tudományos nézlet ezen felfogás meggyőző erejének súlya alatt erősen a második felfogás felé hajlik, hogy t. i. a forgalom biztonsága teljesen el van érve az által is, ha csak a keresetet szűnteti meg a törvény az elévülési idő után. A fő cél, hogy az adós ne legyen bizonyítéka hiánya miatt ismételten keresetnek kitéve, így is biztosítva van, sőt még az is, hogy a nem fizető is menekülhet a tartozási kötelék alól, ha az elévülési kifogással élni akar. Eme határon túl menni nem okszerű és méltánytalanságra vezet. Ezt a felfogást a mi bíróságunk gyakorlata is állandóan követi, bizonyára az osztr. polgári törvénykönyv 1,432. §. befolyása alatt, mely az elévült tartozás téves kifizetésének visszakövetelését egyszerűen megtagadja. 3. Ott, a hol az osztr. polgári törvénykönyv egész kiterjedésében hatályos, egy harmadik keresetnélküli jog a szóbeli ajándékozási ígéret. A keresethetőségnek előfeltétele az Ígéretnek Írásba foglalása. Az irás mint forma nem az érvényéhez szükséges az ügyletnek, mert az megáll forma nélkül is, hanem csak a birói segédkezés nem vehető igénybe irás nélkül. Az íráshoz van kötve a kereshetőség. Célja az irás alakjának az, hogy a könnyelműen kiszalasztott szóbeli ígéretet tevő azon idő alatt, mig az irás eszközei előteremtetnek, meggondolhassa ígérete beváltásának következményeit vagyoni helyzetére és ha az igen súlyosan nehezednék reá, elüthesse az irás kiállítását avval, hogy «csak tréfa volt», mi által menekül legalább is a kényszereszközök alkalmazása alól. A hol a törvény formákat lát szükségesnek előszabni, ott rendesen az ügylet érvényességét teszi a formák megtartásától függővé, és a mennyiben az alakszerűségek mellőztetnek, jogügylet, jog nem is keletkezik. A szóbeli ajándékozási ígéret tehát kötelez, jogot szül, de mégis csak kereset nélkülit, minden egyéb hatásai a jognak intacte maradnak. 4. Naturális obligatiót teremtett az 1877. évi VIII. törvénycikk, mely a 4. §-ban kijelenti, hogy a bíró 8°/o magasabb kamatot nem állapithat meg. A következő §. mégis siet hozzá tenni, hogy a ki 8°/0-nál magasabb kamatot fizetett, azt vissza nem követelheti. Nevelési és tartási költség ... ... ... ... ... ... ... 3,000 frt Tanítási költség ... ... ... ... ... ... ... ... ... 500 « Az én eltartásom ... ... ... ... _ ... 5,000 « Fájdalomdíj, jaj nem sok ... ... ._ 10.000,000 « Az én fiamért millió, 10 millió, 50 millió ... ... ... ... 50.000.000 « Össszesen 51.008.500 frt Higyje el, nem sok doktor úr, a fele az öné, ha megnyeri a pert, a másik feléből adjanak annyit, hogy megélhessek, a többi legyen a fiu-árvaházé. Felszámíthatnám még a ruházási és más költséget, de azt elengedem. Adja be a pert, fedezet van elég, hacsak Európát lefoglalja, abból is kikerül, de siessen, mert a milyen ellenséges irányomban az Isten, képes rá, ha meghallja, hogy pereltem — hogy az egész világot a fiára iratja. Előleget nem adhatok, de a fele az öné, én becsületes ember vagyok, nem csalom meg. Meglesz, doktor úr? — Meglesz — mondám, s ő lassan felemelkedett helyéről. Keveset számítottam a fiamért, 50 milliót. Kevés, nagyon kevés. S azzal még jobban megtörve, mint a mint jött, elhagyta az irodát. Még hallottam egy ideig vontatott csoszogását. S azután csend lett. Az óramutató Vl-ot mutatott. A hivatalos óráknak vége volt. Ez volt az én első perem, kedves olvasóim. Ezt sem én inditottam meg, hanem a per indított meg engem. Mert jaj annak, kinek ilyen nagy, hatalmas pere van az Ur Isten ellen!