A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 22. szám - Egy törvényes formába burkolt visszaélés a felső oktatás terén

Tizennegyedik évfolyam. 22. szám. Budapest, 1895 június 2. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt 50 kr. Fél « ... 3 « — » Egész « 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Egy törvényes formába burkolt visszaélés a felső oktatás terén. Irta: dr. Horváth Ödön, egyetemi magántanár, jogkari dékán Eperjesen. — Kérdések a sommás eljárás köréből. Irta: Kovács Béla karánsebesi kir. járásbiró. Biztosítási végrehajtás ingatlanra a követelésnek korábban történt bekebelezése esetén. Irta : K 1 á r Ede. kir. tvszéki segédtelekkönyvvezető Temesvárott. — Belföld. (A magyarországi kir. közjegyzők országos egylete. — Az uj sommás eljárás a győri kir. tábla gyakorlatában. Irta: Egy Jogász. — Uj ügybeosztás a kir. igazságügyministeriumnál.) Ausztria és külföld. (Német birodalmi magánjogi coditicatio 1894-ben, Irta: dr. Szokolay István, budapesti ügvvéd.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Az 1893. évi XVIII. t.-c. 222. §. utolsó bekezdésének értelme. Irta: dr. Koppányi Dávid, ügyvéd Gyöngyösön.) — Sérelem. (Hol pereljen az ügyvéd ? Irta : O c s v a y Árpád ügyvéd Szászkabányán.) Irodalom. (Az egység és többség tana a büntető jogban. Irta : dr. F i n k e y Ferenc, sárospataki jogakadémia nyilv. r. tanár.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a "Budapesti Közlöny»-ből. (Csődök. - Pályázatok.) Egy törvényes formába burkolt visszaélés a felső oktatás terén. Irta: dr. HORVÁTH ÖDÖN egyetemi magántanár, jogkari dékán Eperjesen. Rövid fejtegetéseimet, a melyekben egy napjainkban olykor előfordulni szokott visszaélésre akarom a felsőoktatásügy terén foglalatoskodóknak figyelmét felhívni, egy, dékáni működésem alatt közelébb előfordult, különös esetnek a felemlitésével kell megkezdenem. A közelmúlt tanévek egyikének kezdetén, még a nyári nagy szünidőnek folyama alatt, történt meg a vezetésem alatt álló jogakadémián az, hogy egy fiatal ember, egyik felvidéki városunk lakója, azzal a kérelemmel fordult az igazgatósághoz, hogy őt a joghallgatók sorába előjegyezni szíveskedjünk s hogy erről az előjegyzésről neki igazolványt küldjünk, a melylyel ö a katonai hatóság előtt igazolhassa azt, hogy felsőbb tanulmányait folytatván, joga van az önkéntes katonai szolgálat elhalasztása tekintetében a véderő-törvény által a tanulmányaikat folytató ifjaknak biztosított kedvezményt igénybe venni. A kérelemnek szokatlan időben történt előadása már magában véve feltűnést keltett; az ügynek elintézésében azonban az igazgatóság arra fektette a súlyt, hogy az emiitett célra oly bizonyítványra van szükség, a mely a felsőbb tanulmányoknak tényleges folytatását s nem csupán azt igazolja, hogy az illető a hallgatók közé elő lett jegyezve. Az igazgatóság a kérvényezőt arra utasította tehát, hogy a rendes beiratkozási határidő alatt a hallgatók sorába iratkozzék be s hogy ez alkalommal az előkészültségét igazoló bizonyítványokat is mutassa be. A beiratkozás alkalmával történt jelentkezésnél kiderült az, hogy a hallgatók közé való felvételt szorgalmazó ifjú a jogi tanulmányokat a fennálló szabályok szerint elvégezte sőt végbizonyítványa alapján, már joggyakornoknak is ki lett nevezve. Az illető a negyedik évi tanfolyamra kivánt ismételten beiratkozni s készséggel fizetni akarta a beiratkozásnál élőirt összes dijakat. Mikor az iránt lett megkérdezve, hogy vájjon, mint más helyen lakó hivatalnok, miképen fogja az előadásokat látogatni? azt felelte, hogy úgyis államvizsgájára készülvén, hosszabb szabadságot óhajt szerezni, melynek ideje alatt városunkban szándékozik tartózkodni, sőt miniszteri engedélyt óhajt nyerni arra nézve, hogy illetékes tanintézete helyett itten tehesse le tervezett államvizsgálatát. A fősúlyt azonban csakugyan arra látszott fektetni, hogy beiratkozása után, ennek eszközléséről bizonyítványt nyerhessen, a melynek segélyével a katonai hatóság előtt felsőbb tanulmányainak folytatását igazolhassa. Jogakadémiánk, tagadhatatlan, egy kissé meg volt akadva a teendők felett. Az azonnal kétségtelen volt, hogy itt egy szabálytalan eljárás volt célba véve, a melynek alapján valaki oly kedvezményt akart igénybe venni, a mely őt joggal nem illethette; de kérdésül maradt fenn az. hogy vájjon olyanokat, a kik tanulmányaikat már bevégezték, csakugyan nem lehet-e a hallgatók sorába felvenni? Hasztalanul olvasgattuk át a jogakadémiák szervezetét magában foglaló szabályzatot, hiisztalan néztük végig az egyetemi tanulmányi és vizsgálati rendet, sőt hasztalanul vettük szorosabban szemügyre az eperjesi jogakadémiának 1874-ik évi szabályzat alapján készült tanulmányi és vizsgálati szabályzatát : oly rendelkezést, a mely ezt egyenesen eltiltaná, sehol sem találtunk, sőt ezzel szemben állott biztos tudomásunk oly esetek felől, a melyekben a tanulmányaikat már bevégzett ifjak, különösen az orvosnövendékek, budapesti m. kir. tudomány-egyetemünkön, tanulmányaik bizonyos irányban való kiegészítése céljából egy-egy félévre újból beiratkoznak. Az 1874. május 19-iki 12,917. számú szabályzat a jogtanodák új szervezéséről, a 47-ik §-ban foglalja magában a beiratkozásokra vonatkozó rendelkezéseket, a nélkül, hogy ezt a kérdést érintené. Az említett miniszteri rendelet 47-ik §-a csupán a beiratkozás határidejéről, a 48-ik §. a beiratkozás joghatályáról szól, a nékül, hogy ezzel az ügygyei csak a legtávolabbról is foglalkoznék ; az 54-ik §. az akadémiai rendnek botrányt okozó megháboritásáról s egyéb, fegyelmi eljárást magok után vonó cselekményekről rendelkezik, a nélkül, hogy a szóban forgó esetre e rendelkezésekből csak hasonszerü szabályt is tudnánk leszármaztatni. A tanulmányi és vizsgálati rendet ujabban szabályozó 1883. évi szabályzatban sem lehet oly rendelkezéseket találni, a melyek segítségével a kérdést sikerrel megoldani képesek lehetnénk, s ugyan ezt lehet elmondanunk az 1884. március 5-iki 4,914. sz. miniszteri rendeletről is, a mely az 1883. évi szabályzatot alkalmazza a jogakadémiákra. A végbizonyítványok kiadását szabályozó 1885. évi rendelet sem nyújt a kérdés megoldására nézve kellő támaszpontot, s általában áll ez az összes ujabb szabályrendeletekről. A budapesti m. kir. tudomány egyetem régibb tanulmányi-, fegyelmi- és leckepénz szabályzata az 5-ik $-ban ide vonatkozólag azt a rendelkezést foglalja magában, hogy : A beiktatás arra jogosított tanintézeten kellő sikerrel letett érettségi vizsgálat és erről törvényes alakban kiállított bizonyítvány alapján történik; mig a §.-nak többi rendelkezései a külföldi tanintézetekből jövő hallgatók beiktatásáról szól. A ó-ik §. rendelkezései, felvetett kérdésemre vonatkozólag, a rendelkezésre álló szabályok között egyedül fontosaknak tekinthetők, a menynyiben ezekben az lett kimondva, hogy: A kar visszautasító határozata ellenére, vagy a valódi ténykörülmények elhallgatása, elferdítése vagy meghamisítása alapján kieszközölt beiktatás a mellett, hogy érvénytelennek tekintetik, a körülmények szerint fegyelmi, — esetleg bűnvádi eljárást is vonhat maga után. Az emiitett m. kir. tudomány egyetem ujabb, 1891. évi tanulmányi-, fegyelmi- és leckepénz szabályzata ezeket a rendelkezéseket szószerint fentartotta és pedig ugyancsak az 5. és 6. §§-okban; az a csekély pótlás, a mely az 5. §-ba, a más főintézetekből érkező hallgatók leckekönyvének hivatalos átírására nézve, a 105. §-ra való hivatkozással lett felvéve, kérdésünket nem érinti. Világos tehát az, hogy az előttünk álló rendelkezésekben nem találhatunk olyan szabályt, a mely kifejezetten, határozottan eltiltaná azt, hogy valaki, a ki jogi tanulmányait már beLapunk mai száma 12 oldalra terjed.