A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1895 / 22. szám - Kérdések a sommás eljárás köréből. Az A, B, C naplós ügyek gyakorlatából
170 A JOG végezte, valamely tanintézet hallgatói közé beiratkozzék. A kérdés legfeljebb az lehet, hogy vájjon beiratkozhatik-e az illető rendes hallgatónak, vagy nem? Én azt hiszem, hogy csupán ennek iratkozhatik be, mivel rendkívüli hallgatókul azoknak felvételét rendelik szabályzataink, a kik a kellő előkészültséggel való birást igazolni nem képesek. Az egyetem tanulmányi szabályzatának e most emiitett rendelkezései át lettek véve azoknak a jogakadémiáknak a szervezeti-szabályzataiba is, a melyek az 1874-ik évi szabályzat alapján négy éves jog- és államtudományi karokká alakultak át; igy benne foglaltatnak ezek p. u. az eperjesi jogakadémia szervezeti szabályzatának 52. és 5;5. i^-aiban is. Annak, hogy valaki tanulmányainak teljes bevégezése után még azoknak tovább való hallgatására ujabban beiratkozzék, nézetem szerint kétféle oka lehet, u. m. vagy az, hogy az illető tanulmányait kiegésziteni s magát azokban még pótlólag tökéletesíteni óhajtja, a mit, felfogásom szerint megnehezíteni, vagy épen megakadályozni nincsen ok; vagy pedig az, hogy az illető ezáltal bizonyos olyan előnyökben kiván részesedni, a melyek épen a tanulmányok folytatásához vannak hozzá fűzve s a melyekben az illető, a tanulmányoknak részéről már bekövetkezett befejezése folytán, többé nem részesülhet. Hogy a pótlólag való beiratkozásnak és tanulmány folytatásnak esetei, ha e most jelzett két különböző célból eszközöltetnek, azonos elbírálás alá nem eshetnek: az kétségtelen. A mig tehát nem tudnám okát találni annak, hogy valakit az első helyen jelzett célból óhajtott tanulmány folytatástól eltiltsunk, úgy nem tartanám megengedhetőnek a fennálló szabályoknak a kijátszását s egy többé meg nem illető előnynek élvezését, még akkor sem, ha ennek céljából egy olyan kiváló eszközhöz is folyamodna valaki, mint a tanulmányozásnak folytatása. Már az 1868 : XL. t.-c. 21-ik §-a kimondotta az egy évi önkéntes katonai szolgálat teljesítésére jogosultakra nézve azt a kedvezményt, hogy ha ők tanulmányaikat folytatják, a katonai állomás helyét, s 25 éves korukig az egy éves önkéntesi szolgálat évét is maguk választhatják; az 1882 : XXXIX. t.-c. pedig, a mely az előbb idézett t.-c-nek némely szakaszait módosította, ezt a rendelkezést lényegileg fenntartva, azt mondja ki, (4. §.) hogy : Az ily önkéntesek, a mennyiben előbb tanulmányaikat bevégezni akarják, azon év október hava l-ig, melyben életkoruk 27-ik évét töltik be, ugy az egy évi tényleges szolgálat évét, valamint a katonai állomás helyét is szabadon választhatják. Lényegileg ugyanezt a rendelkezést tartotta fenn az új véderő törvény, az 1889 : VI. t.-c. is mikor a 24. §-ban azt mondja ki, hogy : Az egy évi önkéntesek a csapattestet, s azok, kik tanulmányaikat valamely magasabb tanintézetben folytatják, az egy évi tényleges szolgálat évét is szabadon választhatják ; azonban a tényleges szolgálatnak azon év október hava 1-én túl való elhalasztása, a melyben életök 24. évét töltik be, meg nem engedtetik. Világos tehát, hogy az idézett törvény-rendelkezések szerint, mindazok az egy éves önkéntes-katonai szolgálat teljesítésére jogosított ifjak, a kik a katonai hatóság előtt valamely magasabb tanintézet bizonyítványával azt igazolják, hogy ök e tanintézet hallgatói közé be vannak irva, annak az évnek október l-ig, a melyben életüknek 24-ik évét betöltik, az egy éves szolgálat teljesítésére vonatkozó kötelezettségük megoldását elhalasztják. Ez a kedvezmény, mint ezt a fejtegetéseim kezdetén érintett példa is mutatja, tényleg arra birhat, vagy legalább is arra ösztönözhet egyeseket, hogy az esetben, ha tanulmányaikat a mondott idő bekövetkezése előtt már bevégezték és körülményeik a ténylegés szolgálat megkezdését még nem teszik rájuk nézve kívánatossá, annak további elhalasztását valamely felsőbb tanintézet hallgatói közé való beiratkozásukkal eszközölni igyekezzenek, s bár megbízható adataim erre vonatkozólag nincsenek, merem hinni azt, hogy ez az eset nagyon ritkának nem is tekinthető, mivel a kedvezmény igénybevehetésére nem az van megkívánva, hogy az illető, tanulmányainak folytatásában szorgalmat és előmenetelt tanúsítson, hanem csak az, hogy a tanulmányok folytatását, a hallgatók közé való beiratkozással, igazolja. Az illetékes tanintézet igazgatósága pedig az erre vonatkozó bizonyítványt már azonnal a beiratkozás eszközlése után kiadhatja, a mint hogy minden nehézség nélkül ki is szokta adni, s az illető ifjú aztán, a beiratkozás által kitűzött célját, a tényleges szolgálatnak egy évvel való elhalasztását tényleg elérvén, mit sem törődik azzal, hogy vajon azt a tanidőt, a melyre beiratkozása szól, a melyre azonban csakis formaságból iratkozott be, esetleg el is veszíti. Ennek a kedvezménynek törvény által való biztosításánál a cél nem az volt, hogy általában mód legyen nyújtva arra, hogy az önkéntes katonai szolgálat teljesítése a törvényben jelzett időig elhalasztható legyen, hanem kizárólag az, hogy lehetséges legyen az, miszerint a tanulmányaik folytatásával foglalkozók, az egy éves önkéntes katonai szolgálat teljesítésének kötelezettsége által ne legyenek okvetetlenül arra kényszerítve, hogy azt megszakítsák, a mi a tanulmányok egységes volta szempontjából kívánatosnak cs megfelelőnek csakugyan nem is mondható. Ezért, azt hiszem, hogy igen helyesen járt el a bevezetésben példakép felhozott esetben az eperjesi jogakadémia igazgatósága, a mikor nem volt hajlandó a törvény e célbavett kijátszásához segítőkezet nyújtani, hanem kérvényezőt elutasította. Az elutasítás megokolásaképen tényleg nem lehetett a jogi tanulmányi- és vizsgálati rendben foglalt szabályokra hivatkozni s fő okunk az emiitett esetben az elutasítás megokolására nézve az a szabály volt, hogy a jogakadémiai hallgatóknak szorgalmi és fegyelmi szempontból állandóan a tanintézet székhelyén kell tartózkodniok s ezt a helyet hosszabb időre elhagyni csakis a tanintézet igazgatóságának engedélyével lehet. Nem tévedek azonban, ha azt hiszem, hogy a tanintézetek nem tehetik lehetetlenné azt, hogy nem a most jelzett, hanem az előbbiekben emiitett abból a célból, hogy az illető tanulmányait tényleg kiegészítse s hogy tudományos ismereteit gyarapítsa, az ifjak végbizonyítványuk elnyerése után is beiratkozhassanak; de azt hiszem, nem tévedek akkor sem, ha abban a meggyőződésben vagyok, hogy a katonai szolgálat elhalasztása céljából történt ilyen beiratkozást a tanintézeteknek mindenesetre meg kell akadályozniok. Sőt abban a nézetben vagyok, hogy bár az ilynemű beiratkozás a tanintézetek fegyelmi szabályai és fegyelmi büntetése alá nem igen vonható ; de ez a cselekmény mindenesetre olyannak tekintendő, a mely az 1889: VI. t.-c. 48-ik §-nak rendelkezése alá esik, a mely $-ban ki lett mondva az, hogy : A ki ravasz fondorlatokat használ a végett, hogy magának, vagy másnak valamely, a jelen törvényben a 25. §-tól egészen a .'!4. § ig bezárólag megállapított, de öt meg nem illető kedvezményt kieszközöljön, vétséget követ el, és hat hónapig terjedhető fogházzal és 1,000 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. A szolgálati idő elhalasztásának kedvezményét biztosító rendelkezés a 25-ik §-ban foglaltatván: világos, hogy az ennek illetéktelen élvezése céljából igénybe vett ravasz fondorlat is a jelzett büntetést vonja maga után. A visszaéléseknek a tanintézetek által való meggátlása szempontjából pedig, nézetem szerint, az volna szükséges, ha a felsőbb tanintézetek általában arra lennének utasítva, hogy a tanulmányaikat bevégzett és esetleg újonnan beiratkozott hallgatóknak, a beiratkozást — a katonai szolgálat céljából — igazoló u. n. katonai bizonyítványokat ki ne adjanak, s ha e mellett utasítva lennének arra, hogy az ily természetű igazolványok kiadását általában nagy körültekintéssel eszközöljék s minden esetben, a mikor a fennálló szabályok kijátszásának gyanúja forog fenn, a bizonyítvány kiadását akadályozzák meg, vagy pedig, ha a bizonyítvány kiadása után merülne fel a gyanúra ok: ezt az illetékes katonai hatóságnak azonnal tudomására hozzák. Kérdések a sommás eljárás köréből. ^ (Az A, B, C naplós ügyek gyakorlatából.) Irta: KOVÁCS BÉLA karánsebesi kir. járásbiró. Bárminő felfogással viseltessünk is új törvényeink arravalósága iránt, a vélemények abban az egyben bizonyára nem fognak szétágazni, hogy szükséges elhárítani azt a süppedéket, mely kívánatos érvényesülésüket itt-ott bizonytalanná teszi. Ilyenformán a gyakorlati jogélet alakulatai által eddigelé felvetett kételyek megoldását szándékozunk az alábbiakban megkísérlem. Az Aj naplós ügyeknél mindjárt kérdés tárgya lehet, hogy mi történjék, ha az idéző fél ellenfele nem jelen meg az egyezségi kísérletre kitűzött határnapon? A biró ily esetbeni miheztartását sem a törvény 21-ik §-ának utolsó bekezdése, sem commentátoraink nem világítják meg eléggé, mert amaz csak a megindítandó perről tesz említést, emezek meg, az egyezség nem sikerültét feltételezve, a 21-ik § harmadik bekezdésében előirt eljárást tartják követendőnek. (1. a Lányi-féle útmutatás 12-ik és a FodorM á r k u s-féle perrendtartás 244. oldalát.) Épp úgy hézagos ide vonatkozólag a s. ü. szab. 12. §-a, mert ez szintén csak azzal a feltétellel számol, ha mind a két fél megjclen s az egvczsée nem sikerül. &J s Itt tehát az a kérdés: köteles-e a biró a határnapon, a mennyiben az egyedül megjelenő idéző fél kívánja, ennek kere-