A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 21. szám - A kiskorú anyának gyermektartási igényeire vonatkozó felperességi jogához. Az 1893. évi XVIII. törvénycikk 7. §-ának 8-ik bekezdéséhez 1. [r.]

A JOG 165 kötelesek legyenek alapszabályokat alkotni, azt célszerűnek tartom és okaimat ki is fejtettem, de ez alatt a statutarius jog alatt mindig csak azt értem, hogy az ily szabályalkotási jog csupán a törve a y keret é n bel ü 1 gyakorolható, nem pedig mintegy annak ellenére. Hogy a társulati alapszabályokban egy a törvénynyel ellenkező rendszer és eljárás állapittassék meg, már csak azért sem tartom megengedhetőnek, mert ezzel a jogegység, az egyöntetű szabály* zás rovására a bizonytalanság honosulna meg ; ezért tekintem a pótfizetések behajtása körüli eljárás szabályozását egyöntetű és absolut hatályú jogszabálynak. Ha a pótpénz egyszerű magánjogi kötelem s e szigorú civiljogi felfogástól nem tudunk szabadulni, akkor egyedül a birói eljárás jogosult; ha pedig azon nézetnek hódolunk, hogy a társulati bányamű folytonos üzemképessége itt a legfőbb érdek, tehát a hosszas, formák által nyűgözött eljárást s azzal a szigorú magánjogi felfogást feladjuk, akkor csak a «RetardatVerfahrenw illetve a javaslat által tervezett eljárás van helyén. Ez okból a 183. £-t egészen kihagyandónak vélem, mert a feltétlen munkáltatási kötelezettség mellett nem is volna szabad oly pótpénz-behajtási eljárást statuálni, amely mellett annak teljesítése a pénzbeli eszközök hiánya miatt válik lehetetlenné. E kérdés mint fentebb érintettem, az egyes bányatársaknak kereseti jogával függ össze; e kereseti jog értelmében bármelyik bányatárs megtámadhatja a közgyűlési határozatokat s igy a pótfizetést elrendelő határozatot is, amit különben a javaslat szerint a hatósági behajtás megindítása után is megtehet (184. 2. bek.); de ezzel föl kell tennünk, hogy az egész hatósági eljárás kárba veszett, mert a per kimeneteléig a további lépések felfüggesztendők, ámbár ez kijelentve nincs. Első sorban tehát az volna kijelentendő, hogy a mig a kereseti jog érvényesítése végett a bányatársak részére kitűzött határidő el nem telt, addig a pótfizetések behajtása iránt az igazgatóság nem fordulhat a bányahatósághoz (s ezzel a 184- §. 2. bek. elesnék) ; a porosz jog szerint sem lehet a pótpénz végett a bányatársat beperelni addig, amig annak kereseti joga, melylyel a bányatársulat határozatát megtámadhatja, el nem évült.M Csak ha az elévülési idő eltelt s igazgatóság meggyőződött a felől, hogy a közgyűlési határozat jogerős, indíthatná meg a bányahatóságnál a behajtás iránti eljárást, még pedig részletes meghatározása mellett annak, hogy mily módon szerelje fel kérelmét. Mert a «kellően felszerelt") kifejezés mellett kiki azt értheti, a mit akar; a felszerelést következően vélem meghatározandónak: 1. a bányabiróság bizonylata mellékelendő, melylyel igazoltatik, hogy kik éltek kereseti jogukkal és kikre nézve vált a közgyűlési határozat jogerőssé ; 2. csatolandó lenne a közgyűlési jegyzőkönyv azon cikkelye, mely a pótfizetési határozatot s a behajtásra vonatkozó meghatalmazást tartalmazza; 3. a kimutatás, mely a kivetési tervet, a bányatárs kuxáinak birtok arányában reá eső összeget tünteti fel. Annak igazolása, hogy az illető bányatárs csakugyan kuxabirtokos, amit az osztrák eljárás megkíván, felesleges, hisz a könyveket arról úgyis a bányahatóság vezeti. A 185. t; nagyon sikerült alkotás, mert a most gyakorlatban levő költséges és gyakran meddő árverés mellőzésével mindjárt a bányarész átírását rendeli el; az által, hogy az átírt bányarészek még 30 nap alatt a társulattól visszaválthatók, minden méltányossági igény kielégítést nyer. A bérlő bányatársulatokról az átmeneti intézkedéseknél mondom el nézetemet. IX. A bányajogositványok elenyésztéről szóló (XI.) s a végrehajtás meg csőd esetén a kielégítési sorrendet meghatározó (XII.) fejezetekre nincs észrevételem ; az elsőben mellőzve látom az elvonás esetén gyakran eredménytelen, mindig aránytalanul költséges becslési és árverési eljárás feltétlen alkalmazását, ami jövőre csak az érdeklett volt tulajdonos vagy jelzálogos hitelezők kérelmére és költségére rendelendő el; a másodikban az eljárási költségek fedezete után megállapított előnyös tételek a bányászat természetének és igényeinek megfelelően vannak sorozva. Mindössze a bányaszolgalmak fejébon kötelezett illetékek elévülési ideje van visszahatólag rövidre szabva. (200. §. 4.) Legfontosabbak a következő fejezetek közül azok, melyek a bányahatóságokról és az alájuk rendelt hites bányamérnökökről (Markscheider) szólanak, miért is e két fejezetet együttesen tárgyalom. 63 115., 129. §-ok; a határidő í hét. A törvény rendelkezése annyit ér, amennyi belőle végrehajtatik; ez pedig függ az arra hivatott közegek szakképzettségétől egy részben, szervezetük helyességétől más részben. Ezért tartom nagyon fontosnak a bányahatósági szervezet kérdését, melynek helyes megoldása egyúttal bányajogunk valódi haladását jelenti, elhibázott organisatiója pedig a papíron maradt törvényeink számát szaporitandja. Két kiválóbb szervezeti rendszer áll előttünk: az egyik a francia administratio, mely a rendes állami, sőt esetenként községi hatóságokra bizza a közigazgatási és rendészeti ügyek elintézését vagy csak ellőkészitését, szakértő hivatalos közeget rendelvén segélyükre; a másik a causalis hatóságok körébe utalja a bányaügyek igazgatását a rendészettel együtt, csak jelentéktelenebb esetekben vévén igénybe a közigazgatási hatóságokat s ez a német rendszer, mely az osztrák rendtartások révén nálunk is meghonosult. Mindkét rendszernél megvan az érem két oldala. A francia rendszer hátránya a túlságos központosítás, mely minden — csak kissé fontosabb — ügynek elintézését nem a préfetre, hanem a közmunkák ministerére bizza, de — habár az alakiságok nyomasztók — azon előnynyel bír, hogy a kisebb, gyakrabban előforduló közigazgatási és rendőri ügyekben a gyakorlott közigazgatási közegek kéznél vannak s a szakértői elemet képviselő bányamérnök (ingénieur des mines), mint a prefecturák területén folyton mozgó közeg, kinek rögtönös veszély esetén rendelkezési jo^a is van, azokat támogatja és teendőikre véleményes jelentései alapján felhívja. A causalis bányahatóság szervezet előnye az, hogy a bányakapitányságok a legfontosabb, nemcsak közigazgatási, hanem az adományozási és engedélyezési ügyekben is önállóan járnak el; ez tehát a decentralisatió helyes elvén alapúi, mert ha határozataik ellen jogorvoslattal lehet is élni. a főbányahatóság csak felebbviteli fórum és ha nincs felebbvitel. a bányakapitányság határozata jogerős. A kiskorú anyának gyermektartási igényeire vonatkozó felperességi jogához. (Az 1893. évi XVIII. törvénycikk 7. §-ának 8-ik bekezdéséhez.) Dr. Rácz Kálmán kir. albiró úr a «J o g> f. évi 12-ik számában felvetette azon kérdést, vájjon a törvénytelen gyermek tartási dija iránt a kiskorú anya az 1<S93:XVIII. t.-c. 7. §-ának 8-ik bekezdése alapján törvényes képviselőjének mellőzésével felperesként saját személyében fellépni jogosult-e? Mivel pedig a törvénytelen gyermek tartási dija a kereset beadásától az anyát illeti, s ezen tartási dijjal az anya perenkivül szabadon rendelkezhetik, ennélfogva a fenti jogkérdést a hivatkozott törvényszakasz igenlőleg dönti el. Az 1893:XVI1I. t.-c. 7. §-ának 8-ik bekezdése értelmében kiskorúak és gondnokság alatt levők mint felperesek törvényes képviselőjük mellőzésével olyan perekben léphetnek fel, melynek tárgyáról peren kivül rendelkezhetnek. Hogy a fent jelzett jogkérdés elbiráltathassék, mindenek előtt megvizsgálandó, hogy mi képezi valamely per tárgyát. Kétség kivül az, amit felperes a perben követel. Az u. n. apasági perben azonban felperes kérelme elsősorban arra irányul, hogy alperes apaságából folyó gyermektartási kötelezettsége bíróilag állapittassék meg, a tartási concrét összeg fizetésére való kötelezés ennek aztán csak folyománya. Ilyen értelemben az apasági, helyesebben gyermektartása iránti per nagyrészben a praejudicialis per jellegét viseli magán, melynek tárgyát első sorban a tartási kötelezettség megállapítása képezi. Ezen vélemény mellett szól az 1893: XVIII. t.-c. 1. §-ának 5. b) pontja is, amennyiben ezen törvényszakaszban hatáskör megállapítása iránti rendelkezés foglaltatik, a hatáskör azonban főleg a per tárgyától függ, már pedig ezen pontban nem tartási díjról, hanem a törvénytelen gyermek tartásáról van szó. Ha a per tárgyát ilyen értelemben magyarázzuk, ez esetben az 1893:XVIII t.-c. 7. £-ának 8. bekezdése a gyermektartási perben a kiskorú anyára nézve nem alkalmazható, mert nemcsak a kiskorú, de még a nagykorú anya sem rendelkezhetik szabadon a tartási kötelezettség tárgyában, amennyiben a tartási dijra nézve gyámhatósági jóváhagyás nélkül az 1877:XX. t.-c. 113. §-ának 1. és 11. pontjából vont okszerű következtetés s a fennálló birói gyakorlat értelmében jogérvényesen ki nem egyezhet, s I '10SY erről jogérvénynyel teljesen le nem mondhat, ehhez szó sem fér, holott a rendelkezés fogalmához, mint megalkotó ismérv tartozik az is, hogy a jog felett, melyre nézve valakit rendelkezés illet, a rendelkező ki is egyezhessék, sőt hogy arról jogérvényesen le is mondhasson. De nem alkalmazható a fenti törvényszakasz még az esetben sem, ha a tartási kötelezettséget csak a pertárgy jogalapjának, mig a per tárgyának magát a tartásdijat tekintjük. Mert bár tény, hogy a természet törvényeinél fogva az anya hivatott