A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 20. szám - A magyar özvegyi jog

A JOG 79 3. sem a kereskedelmi törvény, sem a cégkönyvek vezetése tárgyában kiadott rendeletekben nem foglaltatik oly intézkedés, melynél fogva, ha az iratokból az előadottak valóságára nézve kétség fel nem merül, előzetes vizsgálat volna hivatalból oly irányban megejtendő, ha vájjon valamely cégszöveg a valóságnak megfelel vagy sem; arról pedig nincs a kir. törvényszéknek hivatalos tudomása, ha vájjon a most szóban forgó céggel azonos cég vagy azonos tárgyú üzlet már léteznék; 4. az 1884. évi XVII. t.-c. 58. §-a tiltja a cégekben oly jelzők, jelvények vagy adatok használatát, a melyek a tényleges üzleti viszonyoknak, vagy a valóságnak meg nem felelnek, mig azonban az, hogy a használt jelzők, jelvények vagy adatok a tényleges viszonyoknak vagy a valóságnak meg nem felelnek, ki nem mutattatik, addig a cégbejegyzést kérelmező előzetesen (a priori) kérelmével el nem üthető? 5. az ellenkező bizonyításáig nem áll fenn az a jogvélemény, hogy a használni kívánt jelző, jelvény vagy adat a valóságnak meg nem felelne; végre 6. a Ü59/85. sz. végzéssel bejegyeztetni rendelt cégszövegben ugyancsak «Első magyar* szavak bennfoglaltatván, erre nézve előterjesztés nem történt. A pozsonyi kir. Ítélőtábla (1894 nov. 28. 5,358. sz. a.) A ministeri biztos felfolyamodása hivatalból visszautasittatik; mert az időközi, földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi és -az igazságügyi ministerek által 1883. évi május 31-én 93. sz. a. kiadott rendelet 2. £-a szerint a kereskedelmi cégjegyzékek kihirdetésére felügyelő ministeri biztos, ha a cégbejegyzést törvénybe, vagy a kereskedelmi cégjegyzékek berendezése és vezetése tárgyában kibocsátott rendeletekbe ütközőnek találja, az ellen felfolyamodással vagy előterjesztéssel, avagy kapcsolatosan mind a kettővel élhet és a 3. ij. szerint úgy a felfolyamodást, mint az előterjesztést az eljáró kir. törvényszéknél 30 nap alatt adhatja be és ugyané határidő alatt adhatja be az e tárgyban hozott másodfolyamodásu bíróság ellen intézendő felfolyamodását is; tekintve azonban, hogy jelen esetben a cégbejegyzés ellen a ministeri biztos a kiszabott 30 napi határidő alatt már előterjesztéssel élt, és .az ezen előterjesztésére hozott elsőbirósági végzés ellen ujabban beadott felfolyamodása már nem eshetik a hivatkozott rendelet 3. §-ának intézkedése alá, mivel a megtámadott végzés (mely ellen a felfolyamodás irányul i már nem a cégbejegyzésre, hanem az ez ellen beadott előterjesztés elutasítására vonatkozik, a mely esetben a kereskedelmi eljárás 39. S-a nyer alkalmazást, a mely szakasznak rendelkezése szerint a felfolyamodás 8 nap alatt adandó be, tekintve továbbá, hogy a felfolyamodás a neheztelt végzés kézbesítésétől számított (J-ik napon érkezett be, az mint nyilván elkésett, az 1881: LIY. t.-c. 27. §. szerint már az elsőbiróság által hivatalból volt volna visszautasítandó. A m. kir. Curia (1895. évi ápril 19. 259. sz. a.) a másodbiróság végzése indokaiból helybenhagyatik. Bűnügyekben. A m. kir. Curia Döntvényei. (Büntető ügyekben.j 70. szám. Gazdasági terményeknek valamely község belterületén levő bekerített gyümölcsös kertből bemaszással elkövetett ellopása, a mennyiben azok értéke Itatván koronát meg nem halad, vagy a károsult fél kártérítési igényét hatvan koronára leszállítja, az 1894. évi XII. t.-c. 93. §-ánali a) pontja alá cső kiliágást, avagy a btk. 336. §• 3. pontjába ütköző büntettet -képez-er (6.221/B. 94. számhoz.) Határozat. Gazdasági terményeknek bskeritett gyümölcsös kertből hemászással elkövetett ellopása a mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII. t.-c. 93. és 97. f aiban meghatározott érték erejéig, tekintet nélkül a gyümölcsös kert helyszíni fekvésére, tehát a község belterületén levő bekerített gyümölcsös kertben elkövetett ily lopás is a törvény 93. i;-ának a) pontja alá eső mezőrendőri kihágást képez. Indokok: Minthogy az idézett mezőrendőrségi törvénynek számos, jelesen 50., 51., 57. §-aiban és a 95. §. a), d) és r) pontjaiban foglalt intézkedéseiből kétségtelen, hogy annak hatálya kiterjed a községek (puszták; egész területére, tehát azok belterületére, a belsőségekre is; minthogy a törvény sehol sem tesz, különösen nem tesz a kérdésre vonatkozó 93. §-ában különbséget bel- és külterületen levő kertek és gyümölcsösök között, különös tekintettel még a mezőrendőrségi törvény 121. $-ának intézkedésére is, meg kellett állapítani, hogy a belterületeken levő bekerített gyümölcsös kertekben bemászással elkövetett gazdasági terménylopások a mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII. t.-c. 93. §. a) pontjának súlya alá eső mezőrendőri kihágások. Annak meghatározása, gyümölcsös kertnek tekintendő-e a tett színhelye, ép ügy bírói megállapítás tárgya, mint az is: forog-e fenn a btkv. 33 —332. §-aiba ütköző és külön elbírálás tárgyát képező magánlaksértés esete. Kelt Budapesten, a kir. Curia büntető tanácsainak 1895. évi március hó 29-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi ápril hó 26-án tartott teljes ülésben. 71. szám. A védjegyek oltalmáról szóló 1890. évi II. t.-c. 23. §-ában megállapított pénzbüntetések, ezeknek behajthatlansága esetére átváltoztatandók-e szabadságvesztés-büntetésre.- (5,982 B. 90., 683/B. 93,, 704;'.; B. 94. és 9,838/B. 94. számokhoz.) Határozat. Tekintve, hogy az 1890. évi II. t.-c. 23. §-a a védjegyek bitorlása által elkövetett cselekményt — a védjegyhamisitást — vétségnek nyilvánítja és pénzbüntetéssel, esetleg fogházzal és pénzbüntetéssel, tehát oly büntetéssel rendeli büntettetni, mely a bünt. törv. általános részének 20. §-ában a vétségekre van megállapítva ; tekintve, hogy a btkv. 53. §-a kivétel nélkül rendeli, hogy a pénzbüntetés, behajthatlansága esetében, szabadságvesztésbüntetésre átváltoztatandó; tekintve, hogy a büntető törvénykönyvnek ezen általános szabálya alól a kifejezetten vétségnek nyilvánított védjegyhamisitás miatt kiszabott pénzbüntetésre nézve sem lehet kivételnek helye ; tekintve, hogy az 1890. évi II. t.-c. életbeléptetésével ezen törvény 30. §-a szerint, csak a btkv. 413. §-a helyeztetett hatályon kívül és ezen 413. §. helyébe az idézett új törvény rendelkezései állapíttattak meg; azonban a btkv. általános részében a vétségekre egyáltalában és különösen a pénzbüntetésre meghatározott szabályok nem érintettek; tekintve végre, hogy a védjegyek oltalmáról szóló törvényjavaslattal együtt a törvényhozás elé terjesztett indokolásban egyenesen hivatkozás történik a btkv. 20. és 53. §-aira, mint érvényben levő rendelkezésekre: ezeknél fogva, vonatkozással az 5,980/B. 90., 680/B. 93., 7,643/B. 94. és 9,838/B, 94. számok alatt kelt ellentétes határozatokra, kimondja a kir. Curia büntető szakosztályának teljes ülése, hogy : a védjegyek oltalmáról szóló 1890. évi II. t.-c. 23. ^-ában megállapított pénzbüntetések, a btkv. 53. §-a rendelkezéséhez képest, behajthatlanság esetére szabadságvesztés-büntetésre átváltoztatandók. Kelt Budapesten, a kir. Curia büntető tanácsainak 1895. évi március hó 29-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi ápril hó 5 6-án tartott teljes ülésben. 72. szám. Az 1894. évi XII. t.-c. 93. §. a) pontjában meghatározott lopás által elkövetett kihágás bűntettet képez-e oly személylyel szemben, ki ellen a btkv. 338. §-ában megjelölt eset fenforog ? (2,655/B. 94. számhoz.) Határozat. Az 1891. évi XII. t.-c. 93. §-ának a) pontja szerint általában kihágást képeznek mindazok a lopások, a melyek az ott megjelöli helyeken követtetnek el, a mennyiben a dolog értéke t>0 koronát meg nem halad. Ezen elvi megállapítás alól a törvény kivételt csak a btk. 336. tj-ában megjelölt különös minősítő körülmények mellett elkövetett lopásokra tesz, de ezek közül is kihágásnak minősiti, ha a fenti értéket meg nem haladó gazdasági terményeknek ellopása, bekerített helyekről bemászással vitetik véghez. A törvény eme rendelkezéséből és amaz indokolásából, hogy I ezt az egyetlen esetet, t. i. a btk. 336. g-ának csaknem egész terjedelmében való fentartását kivéve, a gazdasági érdekek m ?góvása, a gyorsabb eljárás és a büntető törvénykönyvben megállapított, az ily cselekmények minőségével összhangzásban nem álló szigor enyhítése végett sokkal célszerűbb az ily lopásokat a bün tető törvény intézkedése alól kivonni; határozottan következik, hogy a mezőgazdasági törvény alkotásánál bírálat alá vétettek mindazok a körülmények, melyek a lopást, tekintet nélkül a lopott dolog értékérc, bűntetté minősitik. Minthogy pedig ez ellen súly nem fektethető arra a körülményre, hogy a btk 338. §-ában meghatározott minősítés mellői zésére az 1694. évi XII. t.-cikkben hivatkozás nem történik, mert a büntető törvénykönyvnek rendelkezéseit érintő, későbbi törvényekben foglalt általános elvi megállapítások ellenében nem azok I a rendelkezések jutnak kifejezésre, a melyek hatályukat vesztet• ték, hanem azok, a melyek az újabb, enyhébb intézkedés mellett is érvényüket megtartják, mint ez az 1879. évi XL. t.-c. 126. és j az 1879. évi XXXI. t.-c. 74. §-ok hasonnemű rendelkezéseiből is határozottan kitűnik; minthogy az 189i. évi XII. t.-c. 93. §. végbekezdése szerint a kérdés tárgyát képező lopások kivétel nélkül a magánvád körébe