A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 1. szám - Peres és perenkívüli jogorvoslatok a telekkönyvi ügyekben

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 1. számához. Köztörvényi ügyekben. A munkások által munka közben baleset folytán szenvedett halai- vagy testi sértésből származó károkért a munkaadót felelősség terheli minden oly esetben, amidőn a baleset a szükséges óvintézkedések alkalmazásával és kellő pontossággal elhárítható lett volna, és e tekintetben a munkaadó a munka vezetésével megbízott közegeinek rendelkezéseiért, cselekvényeiért és mulasztásaiért anyagilag felelős. A tartásdíj kötelezettsége a sértett neje részére életfogytig vagy férjhezmeneteléig állapítandó meg. Fiúgyermeknél a keresetképesség a fennálló gyakorlat szerint a 12. életév befejeztével áll be. Magában véve az a körülmény, hogy sértett kiskorú gyermeke az árvaintézetben nyert elhelyezést, a kártérítéssel tartozót ezen kötelezettsége alól nem menti fel, hacsak ezen elhelyezés az ö intézkedése folytán és az ő költségére nem történt. A győri kir. törvényszék: (ISÍH. márczius 17. 1,539. sz a., Krausz Miksa pártfogó ügyvéd által képviselt özv. H. Imréné, szül. L. Julianna felperesnek Wottitz Károly ügyvéd által képviselt «Magyar gőzhajózási részvénytársaság" alperes ellen kártérítés, illetve özvegyi és gyermektartás iránti perében következő ítéletet hozott : Alperes köteles 1891. június 19-től számítandó 8 frtban megállapított havi tartásdijat előleges havi részletekben felperesnek élelfogytáig fizetni. A lejárt részletek egyszerre végrehajthatók. Felperes a saját személyére megítélt 8 frton fölüli havi tartásdíj iránti követelésével, valamint Rozála és Imre nevü kiskorú gyermekei részére külön, fejenként követelt 10 frtnyi havi tartásdíj iránti igényével elutasittatik. Indokok : Alperes társaság győri telepén nagyobb javítási munkálaton keresztülment «Deák-Ferencz» nevü gőzösén 1891. június 19 én a gépezet összeállítása alkalmával K. Konrád gépész és M. Kristóf gyármester vezetése mellett a nagylapátos kerék megindítására a kerékszekrénvben alkalmazott munkások közül sokan a vízbe estek, ezek közt pedig felperesnő férje, néhai H. Imre is vízbe fulladt. Ennek nyomán felperes azt igényli, hogy mivel férje saját hibáján kivül alperes társaságnak tett munka közben vesztette el életét s minthogy alperes társaság az általa alkalmazott személyeket saját hibájukon kivül érhető szerencsétlenségek miatt felelős: kéri alperestarra kötelezni, hogy felperesre és két kiskorú gyermekére hiányzó egyedüli életfentartójuk havi keresményének megfelelő havonkénti 27 frtnyi tartásdíjnak felperes életfogytáig, a két kiskorú gyermek részére külön fejenkénti 10 frtnyi tartási és nevelési költségnek ezek nagykorúságáig havonként fizetendő összegben elmarasztaltassék. Felperesnek saját személyére vonatkozóan előterjesztett igény volt elismerendő azért, mivel alperesnek saját beismerése szerint H. Imre csakugyan alperes társaság részére teljesített munkája közben és csakugyan ezen munkálatnak teljesítése miatt vesztette életét és így halála ezen okból be nem következett volna, hogyha alperestársaság az ember; életet nagy mérvben veszélyeztető ilynemű munkára a szakbeli gyakorlottsággal nem bíró H. Imre közönséges napszámos helyett más, arra alkalmas személyt használt volna. Ez esetben alperes sikerrel csak az esetben védekezhetett volna^ hogyha az 1874: XVIII. t.-c. i. §-ban foglalt elvi kijelentés analógiájának megfeleló'leg a per folyamán bebizonyította volna, miszerint H. Imrének halála saját hibájából következett be ; azonban e részben bizonyítékot alperes fel nem hozván, elmarasztalása indokolt. Alperestarsaság a per során azt is kérte, hogy ezen ügy á fentnevezett K. Frigyes és M. Kristóf ellen a kir. törvényszéknél ezen ügyből származó büntető per befejeztéig függesztesséK fel, mert állítása szerint a büntető perből ki fog derülni, miszerint H. Imre halála miatt sem a társaságot, sem az említett társasági személyeket felelősség nem terheli, és hogy ebből folyólag H. Imre halála saját hibája következményének tekintendő. Tekintve azonban, hogy H. Imrének saját hibája okából történt elhaltát alperesnek, a per során is módjában állott bebizonyítani s ennek daczára ezt már a fent említettek szerint bizonyítani nem tudta, tekintvei hogy a győri kir. ítélőtáblának 6,285. sz. a. végzéséből is kitünőleg ezen kereseti igény tekintet nélkül arra, hogy alperesi társaság alkalmazottjai K. Frigyes és M. Kristóf büntető uton felmentetnek-e, elbirálhatónak jelenthetett ki; Budapest, 1895 január hó (>án. tekintettel azon körülményre, hogy haK. Frigyes és M. Kristóf büntető uton jogerősen fel is mentetnének, ez magában véve alperes társaság polgári uton lehető elmarasztalásának akadálya nem lehet; ennélfogva, minthogy M. Kristóf és K. Frigyes bűnügyére szóló jogerős ítélet nélkül is megállapítható volt alperes fizetési kötelezettsége, ennélfogva az ítélet rendelkezése szerint volt marasztalandó. Felperes saját személyére nézve követelt 27 frtnyi havi összeg 8 frtnyi havi járadékra azért \ olt mérséklendő, mert ha az elhaltnak mint napszámosnak alperes társaságtól járó bérét akár 90 kr akár 80 krral vesszük is számításba, a megítélt 8o krnyi összeg saját személyére az ő társadalmi állásához mérten megfelelőnek találtatott. Felperes két kiskorú gyermeke érdekében is külön érvényesíteni kívánt igényével azért utasíttatott el, mert édes apjuknak. H. Imrének halálakor az egyik, t. i. Rozália már 19 éves elmúlt, már pedig törvényes gyakorlat szerint kiskorú részére csakis 12 éves korának beteltéig igényelhető tartási és nevelési járulék, a másik kiskorú t. i. Imrére nézve pedig felperes elismerte alperesnek azon ténybeli állítását, hogy ezen kiskorú árvaintézetbe nyert felvételt; ezzel pedig az igazolást nyer, hogy felperes, mint édesanya ennek tartási és nevelési gondjaitól felmentetett stb. A győri kir. ítélő tábla : (1894. évi június 6. 2,945. sz. a.) az elsóbiróság ítéletének nem neheztelt azt a részét, mely szerint az I. bíróság felperest Rozália nevü leánya tartás- és nevelési költsége iránt keresetével elutasította, nem érinti, egyéb részeiben az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest a maga részére tartásdíj és Imre fia tartása és nevelése címén érvényesített kereseti követélésével is elutasítja, stb. Indokok: Általánosan elfogadott jogelv, hogy a ki másnak kárt okoz, kártérítéssel tartozik, de a gazda, illetve munkaadó alkalmazottjainak vétkes cselekményeiért avagy mulasztásaiért csak annyiban felelős, amennyiben őt akár az alkalmazott megválasztásában, akár a köteles felügyelet körül mulasztás terheli. Alperes gőzhajózási részvénytársaság a perben kiderített tényállás szerint «Deák Ferencz» nevü hajóját javíttatván, a javítási munkálatok eszközlését a nála állandóan alkalmazott K. Konrád gépész és M. Kristóf gyármesterre bízta, kik is a hajókerék mozgásának megfigyelése végett a hajókerék lapátjait a kerékszekrénybe állított, egyébként nem gyárimunkára felfogadott napszámosokkal, köztük felperes férjével is megindittatták, a kerék azonban megindittatva, tűlcsapott s a munkásokat a Dunába sodorta, minek következtében H. Imre, a felperes férje a vízbe fult. Az 1874. évi XVIII. t.-c. a vaspályák által okozott halálesetek és testi sértések iránt felelősséget szabályozó kivételes törvény és ezért annak a bizonyítására vonatkozó s az általános perjogi szabályoktól eltérő intézkedését kiterjesztőleg magyarázni nem lehet, miért is ebben a perben felperest terheli annak bizonyítása, hogy férjének halálát alperes vétkes gondatlansága okozta. Tekintettel tehát arra, hogy a mennyiben a jelen esetben vétkes gondatlanság esete megállapítható lenne is, az a szakértelemmel bíró javítási munkálatvezető gépészt és gyármestert terhelhetné, kik ellen M. János és F. Pál tanuk vallomásával bebizonyítva van, hogy a XIII. alatt fekvő F. a. büntető bírósági vádhatározatban idézett és az ó-budai hajógyár igazgatóságától beszerzett szakértői vélemény szerint a szükséges óvintézkedést, a kerékkötő lánc alkalmazását mellőzték; tekintettel továbbá arra, hogy alperes részvénytársaság az őt terhelő gondosságnak és felügyeletnek teljesen eleget tett akkor, midőn a hajó javítását szakértő alkalmazottjaira bízta s azok részéről saját szakmájukban elkövetett vétkes gondatlanság miatt vagyoni felelősségre nem vonható: felperest kártérítési keresetével elutasítani kellett, stb. A m. kir. Curia : (1894. október 30. 8,622. sz. a.) a kir. ítélőtábla ítéletének megváltoztatásával abban részében, a melylyel alperes a felperes javára 1891. június 19-től kezdve havonként 8 trt tartásdíj megfizetésire köteleztetett, az elsöbiróság ítélete hagyatik helyben azzal a módosítással, hogy felperesnek tartásdijfizetési kötelezettsége nemcsak a felperes halálával, de annak esetleges ujabb férjhezmenetelével is megszűnik. Ezenkívül végrehajtás terhével köteleztetik alperes társaság felperesnek kiskorú H. Imre nevü fia részére havonként 4 forint tartásdijat, és pedig annak 12 éves koráig, szintén 1891 június 19-től kezdve előleges havi részletekben kiszolgáltatni, stb. Indokok: A munkások által munka közben baleset folytán szenvedett halál- vagy testi sértésből származó károkért a munkaadót felelősség terheli minden oly esetben, a midőn a baleset a szükséges óvintézkedések alkalmazásával és kellő pontossággal elhárítható lett volna