A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 1. szám - Peres és perenkívüli jogorvoslatok a telekkönyvi ügyekben

2 AJ s e tekintetben a munkaadó a munka vezetésével megbízott közegeinek rendelkezéseiért, cselekvényeiért és mulasztásaiért anyagilag felelős. Ezekből folyólag, minthogy a jelen per adataival bizonyítva van, hogy felperes férje H. Imre az alperes társaság Deák Ferenc nevü hajójának javítása munkálatánál életét vesztette akként, hogy a midőn az alperes társulat állandó alkalmazottainak, K. Konrád gépésznek és N. Kristóf gyármesternek rendelkezésére a kijavított gépszerkezet összeállítása céljából több munkással együtt a hajókereket forgatta, a hajókeréknek a szükségesnél nagyobb fordulata által a Dunába sodortatott és a vízbe fult. Minthogy ennél a természeténél fogva, életveszélylyel járó munkálatoknál az alperes társaság közegeinek kötelessége volt minden lehető óvintézkedést megtenni; azonban azt, hogy a kellő óvintézkedések megtétettek volna, alperes nem is állította, sőt a győri kir. törvényszéknek K. Konrád és M. Kristóf ellen indított büntető eljárás folyamán 1893. évi 1,166. sz. a hozott és a jelen perben bemutatott vád alá helyező határozata szerint a szakértői vélemény a szükséges óvintézkedésnek) t. i. a kerékkötő lánc alkalmazásának elmulasztását állapította meg. Minthogy H. Imre halálával felperes és 12 éven alóli Imre nevü fia kenyérkereső fentartójukat vesztették el és ez által kétségtelenül vagyoni kárt szenvedtek ; és minthogy végül az a körülmény, hogy kiskorú H. Imre az árvaintézetben nyert elhelyezést, alperest, miután nem is állította, hogy ez az elhelyezés az ő intézkedése folytán és az ő költségére tétetett volna, kártérítési kötelezettsége alól fel nem menti, alperesnek kártérítési kötelezettségét meg kellett állapítani. A mi már a kártérítés összegét illeti, tekintve, hogy a peres felek által felhozott adatok szerint n. Horváth Imrének havi keresménye 24 frtra tehető, mely összegnek felét fordította családja eltartására, ennek megfelelően az, alperes által fizetendő havi járulék 12 frtban volt megállapítandó, a miből 8 frt felperes saját személyére nézve életfogytáig vagy férjhezmeneteléig, 4 frt pedig kiskorú H Imre javára, ennek keresetképes koráig vagyis a fennálló gyakorlat szerint 12. életéve befejeztéig volt megítélendő. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. A felek között létrejött fuvarozási szerződési jogviszonyt szabályozó, alperes társaság üzletszabályzatába felvett az a határozmány, hogy a fuvarozott árunak átvételével és a fuvardíjnak kifizetésével a fuvarozási szerződésből eredő minden igény a fuvarozó ellenében elenyészik, nem foglal magában a ker. tv. 410. §-ától eltérő olyan kikötést, hogy az esetben is, a mikor az átvevő vagy annak emberei az árunak hiányosságát az átvételkor külsőleg fel nem ismerhették, az áruban a fuvarozás tartama alatt bekövetkezett károsodási igénynek érvényesítése alperes társaság ellen egyáltalán kizárva volna, hacsak az üzletszabályzat külön kikötést az irányban, hogy az alperes társaság az átvételkor külsőleg fel nem ismerhető hiányért szavatosságot nem vállal, magában nem foglal. Az áru átvételének és a fuvardíj kifizetésének tényei csak annyiban vonhatják maguk után a fuvarozó ellen a fuvarozási szerződésből eredő igényeknek elenyésztét, amennyiben ezekben a tényekben a fuvarozási szerződés teljesítésének elismerése foglaltatik ; magának az elismerésnek, — az átvevő ennél menthető tévedésben levén, — a külömben jogosult kárigény érvényesítését kizáró joghatály nem tulaj donitható. Azon körülmény tekintetében, hogy a fuvarozás teljesítése után általa átvett áruban már az átvétel utáni időben felismert károsodás a fuvarozás tartama alatt okoztatott, a bizonyitás kötelezettsége feltétlenül az átvevőt terheli. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság: (1893 február 13. 6,118. sz. a.) Dr. Fekete Ignácz ügyvéd által képviselt Kohn és G 1 a s e r felpereseknek Weinberger Miklós ügyvéd által képviselt I. cs. és kir. szab. Dunagőzhajózási társaság ellen 33 frt tőke és jár iránti perben a következő Ítéletet hozta : Alperes köteleztetik, hogy felperesnek 33 frtban megállapított kárösszeget fizessen meg stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy az alperes társaság által részére fuvarozott és 1890. évi aug. 4-én kiszolgáltatott áru, mely egy láda Liebig-féle vászonból állott, megsérült szállítás közben és így áruértékéből veszitett, mely a megtartott előleges szemle alapján 33 frtnyi kárösszegben állapíttatott meg. Tekintve, hogy a fuvarozó a ker. törv. 401. §-a értelmében tartozik a kárért, a mely az áru átvétele és kiadása között szállítás közben esett meg, megtéríteni; ennélfogva alperes társulat a kereset értelmében elmarasztalandó. Alperes ezzel szemben azzal védekezett, hogy a 2 /. alatti fuvarlevél fejezete értelmében ő csak a társasági 37- ós 47- alatti díjszabás és szabályzat értelmében vállalta el a fuvarozást és a károkért is ezen különleges meghatározások szerint felelős, melyek a felek és a társaság OG között szerződés jellegével bírnak, melyeket a ker. törvény vonatkozó rendelkezései nem alterálnak. Tekintve már most, hogy a kérdéses áru nem volt kellőleg csomagolva, alperes a károkért akkor sem felelős, ha az üzleti díjszabások a) osztályánál nagyobb szállítási dij is fizettetett az áruért. A csomagolás hiányos azért volt, mert a vászon nem volt külön papírba burkolva, a mi pedig üzleti szokás. Tagadta továbbá, hogy a sérülés, t. i.' vörös folyadéknak a ládába ömlése a szállítás alatt történt. De bármint legyen a dolog, nem tartozik szavatossággal azért, mert a 37. alatti díjszabás szerint a vászon végei papirosba burkolandók a szállításnál, mert csak akkor szavatol érte alperes társaság. A kérdéses vászon pedig burkolva nem volt. De különben az áruküldeményt felperes átvévén, s a fuvardijat kifizetvén, alperes társaság az üzleti szabályzat 64. §-a értelmében többé semmiféle kártérítéssel sem tartozik. A bizonyítási eljárás folyamán, illetve azt megelőzőleg az előleges szemle által megállapittatott, hogy a küldött vászon egy a ládába kívülről behatoló vörös folyadék által megpecsétesedett olykép, hogy 24 dt. vászonból 13 dt. sérületlen, 11 dt. sérült, 5 dt. erősen, 6 dt kevésbbé; miért is értékük átlagos számítással 5 krral csökkent, az egész kár tehát 33 frtra tehető ; a mellett, hogy a sérült darabok nem hasznavehetetlenek, megállapittatott az is, hogy a sérülés az átvevő által észrevehető nem volt. Tekintve pedig, hogy az áru a 27- alatti szerint, 1890. évi aug. 2-án adatott át alperesnek és ugyanazon hó 4-én kézbesittetett felperesnek, az volt vizsgálandó, hogy a sérülés tényleg a feladás és kiszolgáltatás körül történt-e, hogy a sérülés a felfedezés után azonnal megállapittatott. E részben T. János tanú hit alatt vallotta, hogy a kérdéses láda kétségtelenül sérületlen volt a feladás előtt, bár azt nem látta ; mivel a Liebig-féle vászonáruk, a milyen a szóban forgó is, nála külön raktárban tartatnak, a hova folyadékot nem helyeznek soha. F Fülöp hasonlóan nyilatkozott, megjegyezve, hogy a Schlesinger czégnél, mely az árut alperesnek illetve a szállítmányozónak F. Móricznak átadta szállítás végett, üzleti szokás az átadott ládikát különösen is megvizsgálni, hogy nincs-e sérülés rajta, mivel különben a szállítmányozó át nem veszi. Kétségtelen tehát, hogy a kérdéses láda is megvizsgáltatott, és sérületlennek találtatott; mivel különben át nem vétetett volna. Sch. Hermann tanú viszont, a ki jelen volt a kérdéses ládának az alperes társasághoz való elszállításánál, azt vallotta, hogy a láda megvizsgáltatván, sérületlennek találtatott, és hogy ugyanazon kocsira, melyen az szállítva lett, folyadék elhelyezve nem volt. R. Samu tanú szintén azt vállá, hogy a Fürst czég sérült ládákat soha egyáltalán szállításra el nem fogad és így bizonyos, hogy a kérdéses láda sérült nem volt, mert különben át sem vétetett volna, az elszállításnál pedig nem sérülhetett meg a gőzhajóállomásig, mert a F.... cég folyadékokat egyáltalában nem szállít. Ezen vallomások szerint jogosan vélelmezhető és meg is állapitható, hogy az áru a feladás előtt sérült nem volt, és pedig annál is inkább, mert M. Sándor és M. József vallomásaival igazoltatott, hogy az áru az alperes társaságtól uton sem sérülhetett meg, mert oly kocsin szállíttatott, melyen folyadék nem volt és mert ha akkor történt volna, azt, t. i. a sérülést, G. Sándor és L. Károly tanuk azonnal felismerték volna, a mi pedig csak a láda felbontása után volt lehető. De nem eshetett a baj a láda csomagolásakor sem, mert akkor nem sérült volna meg a láda papirburkolata belül, a mi pedig tényleg megtörtént. Ezen igazolt tényállás alapján a kir. járásbíróság alperest kifogásai mellőzésével a kárösszeg megfizetésében elmarasztalandónak találta azért, mert megállapittatott, hogy az áruküldemény az alperes társaságnál történt feladása és kiszolgáltatása között történt s mert az ily kárért a fuvarozó, tekintve, hogy a kár a felfedezés után azonnal megállapíttatott, felelős. Felelős az e részben alperes társulatnál fennálló különleges üzletszabályzat dacára egyfelől azért, mert L.. . Károly vallomásából alaposan következtethető, hogy a vászon papirburkolatu ládában helyeztetett el, tehát küldő e részben is eleget tett az üzleti szabálynak, de másfelől és különösen azért, mert a külön üzleti szabálynak a ker. törv. 410. §. második bekezdésében kimondott kártérítési kötelezettség elvé' vei szemben ellentétes megállapodásai figyelembe nem vehetők, mert ilyen sarkalatos jogelvek alkalmazása ugyan módosulhat a felek szerződésszerű megállapodásával, teljesen azonban a jogrend, sőt kereskedelmi forgalom érdekében sem mellőzhető, mivel igy a fuvarozó vállalatok által a legnagyobb károk okoztathatnának anélkül, hogy az érdekelteknek módjuk volna ellene védekezni és a nélkül, hogy azok orvosolhatók lennének és mert végre ilyszerü szabványok egyenesen ellenkeznek a kétoldalú szerződés természetével és igy a bíróság által el nem fogadhatók ítélkezés alapjául stb. A budapesti kir. ítélő tábla: (1893 ápril, 27. 1436. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Alperes által 27. a. csatolt fuvarlevélből kitünőleg alperes az 1890. évi aug. 2-án felvett és szállítmányi dijak kifizetése mellett. 1890. évi aug. 5-én jogosítottnak kiadott kereseti áru fuvarozását a feladó által a fuvarlevélben kifejezetten alkalmazandónak elismert üzleti szabályzat értelmében eszközölvén, ennek határozmányai a felek között érvényes szerződés hatályával bírnak, mivel a ker. törv. 423. §-ában említett vaspályák kivételével mindennemű fuvarozó a maga javára kikötéseket szabadon tehet.