A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 18. szám - Közigazgatási határozatok egyetemes gyűjteménye

A J alatti cselekvő és szenvedő vagyoni állapotáról készített mérleg szerint 6,684 trtnyi egyenleg-hiány mutatkozik; ö tekintve mégis, hogy ezek nem bizonyítják azt, hogy a vádlott fizetésképtelenségbe pazarlása, gondatlan üzletvezetése tőzsdejáték, vagy olyan merész üzletek által jutott, melyek rendes üzletkoréhez nem tartoznak; tekintve, hogy a pénztári könyv vezetésének elmulasztása nem tekinthető olyannak, mintha kereskedelmi könyveket nem vezetett volna, mivel az 1875. 37. t.-c. 25. §. ily könyv vezetését nem követeli, hanem csak bekötött, folyó számmal ellátott és átfűzött könyvek oly vezetése van előirva, melyek a kereskedő ügyleteit és vagyoni állását teljesen feltüntetik, vagyis a könyvek számát és minőségét, a mit a kereskedőnek vezetnie kell, a törvény nem határozza meg. tekintve, hogy a szakértők szerint a vezetett könyvekből az üzlet folyamata, valamint cselekvő és szenvedő állapota ki nem deríthető, a könyvvezetésnek pedig olyannak kell lenni, hogy azokból minden szakértelemmel biró harmadik személy is, nemcsak maga a kereskedő, vagy a ki a könyveket vezette, tájékozást szerezhessen magának és így e miatt a btk. 41'3. 2. pontjában irt vétség fenforogni látszik; tekintve azonban, hogy vádlott előadta azon háztartási és üzleti költekezéseket, a melyek az üzlet fennállása alatt felmerültek és a melyek a szakértők által sem találtattak túlzottaknak, a beadott 5. alatti mérleggel pedig cselekvő és szenvedő állapota is ki lett derítve és igy azon körülmény, hogy a ki nem deríthető, vagyis a btk. 416. §. 2. pontjának a 414. -í. pontjára hivatkozott ezen esete sem áll fenn; tekintve, hogy a kereskedelmi év folyamata a rendes naptári év szerint lévén megállapítandó, az úgynevezett csonka évek nem rónak a kereskedőre oly kötelezettségeket, hogy ezekben is leltárt és mérleget legyen köteles készíteni; bukottra nézve pedig az 1S90. év is csonka, az 1891. év is csonka lévén, a leltár és mérleg készítésének kötelezettsége be nem állott; az időközi és nem évi mérleg pedig bármikor el lévén készíthető, az az 5. alatt el is készíttetett; tekintve, hogy vádlott a tömeg állapotának rosszabbá tételét nem idézte elő azáltal, hogy a szakértők szerint az utolsó három hónapban is oly megrendelést és fizetést tett, mint azelőtt, vagyis 4,000 frt értékű megrendeléssel szemben 3,300 frt fizetést teljesített, sem alkalmat nem szolgáltatott arra, hogy a csődkérvény beadásának elmulasztása által vagyonára egy vagy több hitelezője zálog- vagy megtartási jogot nyerjen, vagyis e szerint sem a kedvezményben való részesítését, sem az általános kárositási szándék fenforgását megállapítani nem lehet; tekintve, hogy egyetlen egy ok sem létezik, a mi a btk. 416. §-ának 1—4. pontjában irt vétséget megállapítaná; tekintve, hogy ennek dacára, a mégis felmerült tetemes egyenleghiány másnak mint a tűz és az esőviz által okozott véletlen károsodásnak nem tulajdonítható; tekintve, hogy ezek szerint semmi kiválóbb érdek sem kívánja, hogy a polgári törvények által biztosított jogaik mellett a hitelezőknek még erősebb oltalmat nyújtó büntető törvények alkalmazására szükségük lenne: mindezeknél fogva vádlottat az ellene emelt vétség vádjának és következményeinek terhe alól felmenteni kellett, stb. A debreceni kir. ítélőtábla 11894 febr. 6. 4,148. sz. a.) a kir. törvényszék Ítéletét helybenhagyja indokainál fogva és különösen azért, mert a 25. n. sz. hatósági hivatalos értesítés bizonyítja, hogy a vádlott vagyonában a Tokajban 1890 aug. 25-én keletkezett tűzvész folytán tetemes kárt szenvedett; vagyoni romlásának oka tehát nem gondatlanságban, hanem az elemi csapások következtében szenvedett veszteségben található fel. A m. kir. Curia 11 -95 márc. 25. 3,474. sz. a.). Tekintve, hogy a kereskedelmi törvényről szóló 1875. évi XXXVII. t.-c. 25. §-a részletesen nem jelüli ugyan meg, hogy a kereskedő hány és mily cimü könyvet tartozik vezetni, általánosságban azonban azt rendeli, hogy köteles oly könyveket vezetni, a melyek ügyleteit és vagyoni állását teljesen feltüntetik; tekintve, hogy a btk. 416. §. 2. pontja szerint a vétkes bukás vétségét követi el a könyvek vezetésére kötelezett azon vagyonbukott kereskedő, a ki hitelezőinek megkárosítására célzó szándék nélkül oly könyveket nem vezetett, a melyekből cselekvő és szenvedő állapota vagy üzletének folyama kideríthető volna; miután pedig vádlott maga is beismeri, hogy pénztári könyvet nem vezetett és miután a vizsg. napló 20. sz. a. szakértői vélemény szerint, pénztári könyv hiánya miatt sem vádlott üzletének folyama, sem cselekvő és szenvedő állapota, sem fizetésképtelenségbe jutásának időpontja meg nem határozható és e nélkül ő maga sem tudhatja soha üzletének állását: annálfogva mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával vádlott a btk. 416. §-ának 2. pontjába ütköző vétkes bukás vétségében bűnösnek k'imondatik és ezért tekintettel büntetlen előéletére és hogy a könyvek vezetéséhez kellő szakképzettséggel nem birt és hogy bukását elemi csapásokból származott károsodása mozdította elő, a btk. 416. és 91. SS- alapján tizennégy napi fogházra és egy évi hivatalvesztésre ítéltetik stb. Egyebekben pedig — a mennyiben vádlottnak a btk. 416. §. .1., 3. és 4. pontjai szerinti bűnössége megállapíthatónak nem találta- , tott — a debreceni kir. Ítélőtábla' Ítélete, a benne felhozott es az J elsőbíróság Ítéletéből elfogadott indokainál fogva helybenhagyatik. : OG 71 Az uj sommás eljárás a gyakorlatban. Ujabb árverés esetében a két vételár közti különbözet megállapításának kérdéséhez. (1881 :LX. t.-c. 186. §.] Özvegy B. M.-nénak Sz. M-né ellen folytatott végrehajtási ügyében: a szentendrei kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság előzetes tárgyalás után 1891. szeptember 1-én 5,220. sz. alatt végzést hozott, mely szerint V. J. korábbi árverési vevőt, arra való tekintettel, hogy a korábbi 1889. évi szeptember 16. napján megtartott árverésen az ingatlan 607 frton, az ujabbi, 1893. évi május hó 15- én megtartott árverésen pedig 700 frton adatott el, vételárkülönbözet megfizetése alól felmentette. E végzés ellen végrehajtatónak s több érdekeltnek kellő időben beadott felfolyamodása következtében, a kir. ítélőtábla 1895. évi április 9-én 2,519. sz. alatt a határozattárba felveendő következő határozatot mondott ki: V. J. késedelmes árverési vevő a 20 frt bánatpénzének elvesztésén felül még 16 frt 14 kr. vételár különbözetet, 10 frt 20 kr. ujabb árverés kérelmezési és 33 forint 42 kr. árverés foganatositási költséget 15 nap alatt, végrehajtás terhe mellett megfizetni köteles; mert V. J. alapárverési vevő az 1889. évi szeptember hó 16. napján megtartott árverésen a tótfalusi 738. sz. telekjegyzőkönyvben 793. hrsz. alatt felvéve volt ingatlant az 18»9. évi 16,098. számú árverési hirdetmény kapcsán megállapított ama feltétel mellett vette meg, hogy a vételár után az árverés napjától kezdve 6°/„-os kamatot fizet, a végett tehát, hogy az 1893. évi 1,625. számú hirdetménynyel 1893. évi május hó 15. napjára kitűzött árverés felfüggesztessék, az általa megígért 607 frt vételárnak a bánatpénzül letett 20 frt levonása után fenmaradó részét, vagyis 587 frtot, ennek 1889. évi szeptember 16-tól 1893. május 15. napjáig járó 6°/o kamatját, a mi 129 frt 14 krt tesz és az ujabb árverés kérelmezéseért megállapított 10 frt 20 krt tartozott volna az 1881 :LX. t.-c. 185. §-ának utolsó bekezdése értelmében megfizetni; minthogy pedig az árverési feltételeket egyátalán nem teljesítő vevő elő'nyösebb helyzetbe nem juthat, mint az olyan vevő, a ki a feltételeket, habár késedelmesen is, teljesiti, kétségtelen, hogy az 1881 : LX. t.-c. 186. igának második bekezdése értelmében a korábbi vevő által megtérítendő különbözet megállapításánál az őt terhelő lejárt kamatok is számításba veendők. Ehhez képest tekintve, hogy korábbi vevő a 607 frt vételárból az árveréskor bánatpénzül letett 20 írton kivül mit sem fizetett, őt az ujabb árverés napján 587 frt tőke és ennek 1889. szept. hó 16- tól 1893. május 15-ig, vagyis 3 év és 8 hóra járó 129 frt 14 kinyi 6°/o kamata, összesen tehát 716 frint 14 kr. terhelte; minthogy pedig ez ujabb árverésen a fenn körülirt ingatlan csak 700 frton adatott el, a korábbi vevő által megtérítendő különbözet 16 frt 14 krban megállapítandó s ennek és az 1881 :LX. t.-cikk 185. §-a utolsó bekezdése értelmében általa viselendő 10 frt 20 kr. ujabb árverés kérelmezési és 33 frt 42 kr. árverés foganatositási költségnek megfizetésére az idézett t.-c. 186. § harmadik bekezdéséhez képest kötelezendő volt. Az ajánlatban foglalt azon kikötés, mely szerint a biztosítási ügylet csak az első díjrészlet megfizetésével lép hatályba, csakis a biztosító javára tekintendő kikötöttnek, de nem menti fel a biztosítottat a dij fizetése alól. A budapesti kir. törvényszék dr. Schlichter Frigyes által képviselt «Fonciére» pesti biztosító intézet felperesnek, B. József ellen 7 frt 69 kr. tőke és járulékai iránt következő Ítéletet hozott: Felperes felülvizsgálati kérelmének hely adatik és az elsőhiróság ítéletének megváltoztatása mellett, alperes köteles felperesnek 7 frt 69 kr. tőkét megfizetni. Indokok: Felperes felülvizsgálati kérelmével azon az alapon támadja meg az alsóbiróság ítéletét, hogy a kereset elutasítása a keresk. törv. szabályainak helytelen alkalmazása mellett történt. A bíróság ugy találta, hogy az eljárt elsőbíróság akkor, midőn a tárgyalásra meg nem jelent alperes irányában az 1893: XVIII. t.-c. 50. §-a értelmében a meg nem jelenés következményeit, az ítéletében felhozott okokból nem alkalmazta és felperest keresetével elutasította, az anyagi jogszabályt nem megfelelően alkalmazta. Ugyanis a biztosítási szerződés akkor, midőn felperes a B) alatti ajánlatát a keresk. törv. 468. ij-ában előirt 48 óra alatt vissza nem utasította, hanem azt könyveibe bevezetve, alperes részére az ajánlatnak megfelelő C) alatti kötvényt is kiállította, már érvényesen létesült. Alperesnek az ajánlata t. i. oly értelemben nem feltételes, hogy maga a biztosítási szerződés csak akkor létesüljön, ha alperes tetszése szerint a kiszámított dijakat meg is fizeti; hanem e részben az általános feltételek 6-ik cikke csak a nyilván felperes javára szóló s a keresk. törv. 473. i;-ával js összhangban álló azt a kikötést tartalmazza, hogy a megkötött biztosítási szerződés hatálya azon időtől vegye kezdetét, melyben biztosított az őt terhelő dij fizetési kötelezettségének megfelelt. Habár ezen kikötés folytán, mely nem áll ellenkezésben a keresk. törv. 468. §-ának intézkedéséivel, minthogy ebben csupán