A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 18. szám - Közigazgatási határozatok egyetemes gyűjteménye

70 A JOG Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Tőzsdei jogosított ügynök által kézbesített és a tözsdebirosági kikötést tartalmazó kötj egynek kifogás nélkül elfogadása alapján és a nélkül, hogy a felek magukat a tőzsdei választott bíróság illetékességének írásban kifejezetten alá vetették volna, a tözsdebiróság illetékessége csak a kereskedők között kereskedelmi ügyletekből felmerült peres kérlésekre nézve és igy csak abban az esetben, ha mindkét szerződő fél kereskedő, állapitható meg. (M. kir. Curia. 1895 március 19. 273. sz. a.) Ha a felek a biztosítási ügyletben felmerült kárnak megállapítása tekintetében az általuk választott szakértők határozatának vetették magukat alá, a kártérítés mérvének meghatározásánál, minden egyéb bizonyítási mód kizárásával, csupán csak a szakbizottsági becslés fogadható el alapul. A m. kir. Curia. A kir. Ítélőtáblának ítélete helybcnhagyatik. Indokok: A kereskedelmi törvény 472. §-a értelmében a felek kölcsönös jogaira és költségeire nézve, a mennyiben azok az emiitett szakaszt tartalmazó fejezetben megállapítva nincsenek, a biztosítási szerzó'dés feltételei szolgálnak irányadóul. A 481. §. szerint, egyéb megállapodás hiányában áll csak jogában a biztositónak, illetve biztosítottnak a történt kárt szakértői szemle utján megállapítani; minélfogva kétségtelen, hogy ha a felek a kár megállapításának módjára nézve szerződésileg másként állapodtak meg, ez a megállapodás mindkét félre egyaránt kötelező és attól egyoldalulag egyik fél sem léphet viszza. Minthogy pedig e felek a fenforgó esetben, a biztosítási feltételek 25., 30. £lj-a értelmében alakítandó szakbizottság kárbecslését irányadónak kötelezőleg elfogadták; minthogy továbbá ez a szakbizottság a feltételekben kikötött módon megalakult és az a körülmény, hogy felperesek által választott szakbizottsági tag, ki a reá esett választást és az ebből folyó megbízatást elfogadta és a 3. sz. alatti szakbizottsági jegyzőkönyvet ennek jeléül annak 2-ik lapján alá is irta, utóbb a kárbecslés eredményét tartalmazó jegyzőkönyvi 3-ik lapot alá nem irta, hanem az aláírást megtagadta, a becslési eljárás érvényére nincs befolyással: mindezekből folyólag a kártérítés mérvének meghatározásánál, minden egyéb bizonyítási mód kizárásával, csupán csak a szakbizottsági becslés lett volna alapul elfogadandó. De mindennek dacára a 3. sz. alatti jegyzőkönyv teljesen figyelmen kívül hagyatott, mert abból egyáltalán nem tűnik ki, hogy a becslési munkálat foganatosításánál és a pusztán csak végeredményben kitüntetett kárbecslés kiszámításánál a biztosítási feltételek vonatkozó 21., 22. £-ában és a keresk. törvénynek ezeknek megfelelő 478. §-ában előirt és a biztosítási feltételek 25—30. ij-ai szerint is irányadókként követendő szabályok megtartattak és hogy a becslés eredménye az azokban megjelölt alapokon állott elő. Ennek következtében felpereseknek joguk támadt, hogy állítólagos kárukat egyéb módon bizonyíthassák. Az általuk ez irányban becsatolt bírói szakértői szemlcjegyzőkönyv azonban ugyanazon okoknál fogva, melyek miatt az alperes által 3. sz. a. becsatolt jegyzőkönyv mellőztetett, szintén figyelmen kívül hagyatott, mert ebben is teljesen hiányzik a biztosított tárgyak értékének minden megállapítása, mely a kártérítés mérvének a hivatkozott törvényszakasz és biztosítási feltételek értelmében való megállapításánál alapul szolgálhatna. Ily körülmények közt felpereseknek csupán a 400 frt öszszegben felszámított és alperes tagadásával szemben az F) alatt csatolt kérdőpontok szerint kihallgattatni kért tanuk által bizonyittatni kivánt azon kártérítési igényük jöhet még szóba, mely a jégverés által sújtott dohánytermés utóültetése következtében állott állítólag elő. Felperesek azonban ebbeli igényük tekintetében már teljesen kárpótolva vannak azzal a 609 frt 50 kr. összeggel, melyben alperes már az 1. fokú bíróság által jogerejüleg elmarasztaltatott. (1894 nov. 15. 934.) Egymással kereskedelmi összeköttetésben álló kereskedők ebből az összeköttetésből származó kölcsönös követeléseiket egymás irányában ha nem ugyanazon jogalapból erednek is, ugyanabban a perben, tehát felperes keresettel, alperes pedig viszonkeresettel érvényesíteni jogosítva vannak. A budapesti kir. ítélőtábla. A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét, mely szerint az elsőbiróság alperes viszonkeresetének felperes keresetével való együttes tárgyalását meg nem engedte s alperest viszonkeresetével, az itélet indokai szerint, ez okból el- | utasította, megváltoztatja s alperes viszonkeresetét a felperesi keresettel együttesen elbirálandónak kimondja: ennek folytán az ítéletnek a felperesi követelésre hozott részét hatályon kivül helyezi és az elsőbiróságot utasítja, hogy ezen itélet jogerőre emelkedése után hozzon ugy felperes követelése, mint alperes viszonkövetelése felett együttes s a perköltségre is kiterjedő uj ítéletet. Indokok: Egymással kereskedelmi összeköttetésben álló kereskedők, ebből az összeköttetésből származó kölcsönös követeléseiket egymás irányában, ha nem ugyanazon jogalapból erednek is, ugyanabban a perben, tehát felperes keresettel, alperes pedig viszonkeresettel érvényesiteni jogosítva vannak; ehhez képest tekintve, hogy a peres felek egymással üzleti összeköttetésben álló kereskedők, alperes viszonkeresetének, a felperes által indított ezen perben felperes keresetével való együttes érvényesítése megengedendő s az elsőbiróság ítéletének alperest viszonkeresetével elutasító része, megváltoztatandó volt; ebből folyólag tekintve, hogy felperes kereseti követelése és alperes viszonkövetelése együttesen bírálandó el, az első bíróság pedig az alperesi viszonkövetelés érdemében nem határozott, az ítéletnek a felperesi követelésre vonatkozó része hatályon kivül helyezendő s az elsőbiróság ugy a felperesi követelés, mint az alperesi viszonkövetelés feletti uj itélet hozatalára utasítandó volt. (1894. évi nov. 15-án, 2,490.) A biztosítási feltételekben foglalt azon intézkedés, hogy az ügylet csak az első díjrészlet fizetése után lép hatályba, mint a kereskedelmi törvény 268. tj-ával ellenkező, hatálylyal nem bir. Az írásbeli biztosítási ajánlatnak feltételhez kötése csak ügy érvényes, ha a feltétel is írásba foglaltatik. A biztosítási ügynök nincs jogosítva az ajánlattól eltérő megállapodást létesíteni. A budapesti VI. ker. járásbíróság: Alperest marasztalta. (1894 június 2. 32,918. sz. a.) A budapesti kir. tábla: Az ítéletet helybenhagyta. Indokok: Helybenhagyandó volt az elsőbiróság Ítélete, mert a biztosítási feltételekben foglalt azon intézkedés, hogy az ügylet csak az első díjrészlet fizetése és a biztosítási kötvény kiszolgáltatása által lép hatályba, mint a keresk. törv. 2(i8. §-ával ellenkező hatálylyal nem birhat, az írásbeli ajánlatnak feltételhez kötése pedig csak úgy érvényes, ha a feltételhez való kötés is irásba foglaltatik, az ügynök pedig az ajánlattól eltérő megállapodás létesítésére nem jogosult. Eskü le nem tétele esetén marasztaló itélet alapján nem rendelhető el a biztosítási végrehajtás, ha az eskütételre kötelezett fél az esküt le nem tettnek kimondó végzés ellen felfolyamodott. A budapesti kir. ítélő tábla: (1895 január 31. 2,800. sz. a.) Bűnügyekben. A btkv 416. §-ának 2. pontjába ütköző vétkes bukás pénztári könyv hiánya miatt fenforog. A nyíregyházai kir. törvényszék (1893 július 31. 4,474. sz. a.) K. Ignác vádlott az ellene, a btkv 416. §. 1 — 4 pontjáiba^ ütköző vétkes bukás vétsége miatt emelt vád és következményei terhe alól felmentetik stb. Indokolás: Vádlott vallomása szerint rőfös- és kézmüárukból álló kereskedését 1890. évi május hóban kezdette meg Tokajban oly módon, hogy egy ottani üzletet vett át 7,000 írtért Sch. Leopold tokaji kereskedőtől. Ennek vételárát a rokonai és apósa által kiállított váltókkal felperes kifizetette, 1,500 frt készpénzt is fizetett. Azonban az 1890 augusztus hóban köztudomás szerint Tokajban volt nagy tűzvész alkalmával azon kivül, hogy nagy kárt szenvedett, a város pusztulása miatt üzletének menete is pusztulásnak indult. Ugy vélte tehát megmenteni üzletét, ha azt áthelyezi Nyíregyházára, a mit 1891 október hóban meg is tett. Az áruk átszállítása alkalmával ismét nagy kárt szenvedett az által, hogy az uton nagy eső jött rájuk, az áruk teljesen összeáztak, csaknem értéktelenné váltak. De Nyíregyházán, még mimielőtt üzlete a vevőkkel való megismerkedés által egészen kedvező lendületet vett volna, bárha az üzlet itteni egy pár hónapi fennállása alatt a becsatolt 15 darab postai vevény tanúsága szeriut 1,482 frtot fizetett is hitelezőinek adósságai törlesztésére, mégis azok a további hitelhosszabbitásokat megtagadván tőle, az üzlet, itteni egy pár hónapi fennállása után, nehogy ellene végrehajtások vezettessenek, 1891 dec. 22-én a csődkérvényt beadta. Sch. Eeopold 24. a. vizsgálati vallomása szerint tény az, hogy vádlott tőle vette át az üzletet 1,500 trt készpénz és 10 drb különböző lejáratú váltó fizetése mellett, mely váltók a vádlott rokonai által Íratván alá, azokat Sch. Leopold a tokaji takarékpénztárnál értékesítvén, az eladott üzlet 6,000 frtnyi vételárára nézve teljesen kifizetve lett. A ki azt is, mint tényt bizonyítja, hogy a tűzvész alkalmával vádlott magánlakásán minden oda égett; a tűz után pangásnak indult az üzlet, úgy hogy a vádlott apósa fizetgette ki az üzlet pangása miatt a vádlott váltótartozásait. A szakértői véleményről felvett 20. a. jegyzőkönyv szerint is a könyvvezetés körül tanúsított mulasztása a vádlottnak abból áll, hogy nem vezetett pénztári könyvet, a vezetett többi könyvekben azonban semmi büntetendő tény alapja nem véleményeztetett. Dr. E. Aladár tömeggondnok vallomása szerint is vádlott könyveiben nem talált semmit, a miből a csalárd vagy vétkes bukás fenforgására következtetni lehetne. Még S. Dávid és P. István tanuk vallomása által azon ténykörülmény is bizonyítást nyert, hogy az áruk átszállítása két napig tartott, mely idő alatt az eső reájuk jővén, az elől menekülni sem lehetvén, a rőfös- és divatárukból álló 30—32 métermázsányi áruk fele elázott. Bárha ezen bizonyítékok mellett tény mégis az, hogy az 5.