A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 18. szám - Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben. (Folytatás) Az örökjog codificálása

142 A JOG ember teljesítheti, mert ennek teljesítésétől öt a törvény el nem tiltja. De azt hiszem dr. B1 u m Béla úr alaposan tévedett akkor, midőn azt állítja, hogy az előző hitelezők kifizetése jogi ügyet képez s jobban megfontolva a dolgot, meg fogja engedni, hogy még a magán ember sem, annál kevésbbé az ügyvéd, vagy közjegyző, utóbbiak még díjazásuk esetén sem sorozhatok az alkusz, ügynök, vagy zugirász fogalma alá azért, mert ily tisztán magánjellegű megkeresésnek eleget tesznek. De a nyugta és törlési engedélyek kiállításáról és az illető zálogjogoknak telekkönyvi törléséről én egyáltalán nem szóllottam, mivel ezen ügyek miként való teljesítése a vita keretébe nem is tartozott s ennélfogva nem is állíthattam, hogy ezeket a magán ember díjazás mellett elvégezheti. Tévesek tehát dr. Blum Béla úrnak ezen reám erőszakolt állításból merített összes következtetései. Nyugodt lelkiismerettel teszem már most le a tollat, azon meggyőződésben, hogy sem a közjegyzői intézmény hitelét és hatáskörét igaztalanul meg nem támadtam, mert én csakis a dr. Blum Béla úr által ajánlott és sem jogi, sem célszerűségi, sem méltányossági okokból el nem fogadható eljárást kifogásoltam; sem az érdekelt feleknek kárt nem okoztam, mert az általam ajánlott eljárás törvényileg tiltva nincsen, egyszerűbb a közjegyzőnek épp úgy, mint az érdekelt feleknek, és olcsóbb, a már amúgy is eladósodott félre nézve, a nélkül, hogy a közjegyző jogos igényeit és érdekeit sértené. Belföld. A szabadalmi törvényjavaslat a képviselőház közgazdasági bizottságában. A közgazdasági bizottság gróf A nd r ás s y Tivadar elnöklete alatt m. hó 27-én tárgyalta a találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslatot. Rosenberg Gyula előadó kimutatja, hogy szegény iparral biró országnak, mint hazánk, feltétlenül szüksége van szabadalmi törvényre. Hivatkozik arra, hogy Angliában és Észak-Amerikában az ipari tulajdon kilenc tized részét szabadalommal oltalmazzák, annál inkább szükséges ez nálunk. Kimutatja a merőben felszólamlási rendszerrel járó előnyöket és a javaslatot elfogadásra ajánlja. Dániel Ernő kereskedelmi miniszter kifejti, hogy a szabadalmi rendszert nem lehetett módosítani, a míg a vám- és kereskedelmi szerződés XVI. cikkelyét nern módosították, a mi most megtörténvén, szakítani kell az eddigi rendszerrel. Részletesen megokolja, miért nem lehetett elfogadni az elővizsgálati rendszert. Mezei Mór elvileg ellenzi; tényleg elfogadja a javaslatot. E n d r e y Gyula azt kérdi, mennyibe fog kerülni a javaslatban kontemplált hivatal felállítása? Dániel Ernő miniszter hivatkozik a költség előirányzatra, a mely szerint a 188,500 frtnyi dologi kiadást a 152,000 frtra előirányzott bevétel fedezni fogja. H o i t s y Pál osztja az előadó által kifejtett felfogást. A szellemi munka, mely a találmányokban nyilvánul, megérdemli és jogosan megkövetelheti a szabadalmi oltalom által nyújtott jutalmat. A magyar ipar szempontjából is ajánlatosnak tartja a szigorú szabadalmi oltalmat. A gyufa magyar ember találmánya volt, de az ezen epókhális találmányának jutalmát kellő szabadalmi oltalom hiányában nem élvezhette. A rendszerek között is azt tartja leghelyesebbnek, melyet a törvényjavaslat elfogadott. Elfogadja a törvényjavaslatot. Miután még az előadó M e z e i Mórral polemizált, általánosságban elfogadják a javaslatot. A részletes tárgyalásnál előadó indítványozza, hogy a 2. §-t, mint fölöslegest töröljék. Dániel Ernő miniszter ellenzi, Hoitsy Pál támogatja az előadó indítványát, a melyet a bizottság nem fogadott el. A 3. §-t törlik. A 8. ij-nál előadó indítványára kimondják, hogy a találmány iparszerü vagy üzemi berendezésként való használatára is kiterjesztetik a szabadalom tulajdonos jogának kizárólagossága. A 26. § a szabadalmi felügyelők intézményéről intézkedik. Előadó indítványozza a szakasz törlését, Dániel Ernő elfogadja az indítványt és a szakaszt törlik. A 41. t;-nál a bizottság kimondja, hogy a szabadalmi átruházások a használati és a gyakorlatba vételi engedélyek az érdekeltek kérelmére bejegyzendők és hogy az átruházásnak a használati és gyakorlatba vételi engedélyek harmadik személyekkel szemben való joghatályához a bejegyzés szükséges. A 45. §-nál hosszabb vita után előadó indítványára az utolsó öt év szabadalmi dijai felemeltettek. A további szakaszokat jelentéktelen módosításokkal elfogták. A javaslatnak a házban való előadásával Rosenberg Gyula előadót bízták meg. Ausztria és külföld. Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben. (Folytatás.) V (Az örökjog codificálása.) A bizottság a május 30-ki ülésben átment a tervezet utolsó könyvében foglalt «örökjognak> tárgyalására. * Előző cikkek a «Jog» 8., 9., 11., 14. es 10. számaiban. Az általános szabályokat, leginkább fogalom meghatározásokat tartalmazó 1,749—1,752. §§. helyeseitettek ugyan, de részint mint fölöslegesek töröltettek, részint más rokon szabályokkal öszszekapcsolandóknak találtattak. Az 1,753—1,787. §§. a végintézkedések általános szabályait adják elő. Az' 1,753. §. a végrendelkezési szabadság elvét mondja ki ; mi nem kifogásoltatott, de a többség azon nézetben volt, hogy azon elvek külön szabályban kimondása nem szükséges, mert az más szabályokból ugy is következik. Az 1,753. §. 2. kik., mely szerint a végrendelkezés az örökhagyó által mindig visszavonható; és az 1,754. §., mely semmisnek mondja ki azon szerződést, melyben valaki kötelezi magát: végrendeletet alkotni vagy nem alkotni, azt eltörölni vagy meghagyni — helyeslésre talált. Az 1,755—1,757. §§. szerint végrendelkezés tárgya lehet: örökös nevezés, valamely rokon vagy a házastárs kizárása a törvényes örökösödésből, valamely örökös kinevezése nélkül, továbbá hagyományozás és meghagyások. Ezek sem kifogásoltattak. Az 1,758—59. §§. a végrendeleti örökölhetésről szólván, a tervezet szerint elfogadtatott, hogy az örökség megnyíltakor inát fogamzott minden személy lehet örökös, utóörökös vagy hagyományos, a még nem fogamzott pedig csak utóöröküsnek nevezhető vagy hagyományozható. A bizottság ezt a jogi képességgel még nem biró egyletekre s alapítványokra is kiterjesztette, ha a végintézkedés jogképességük elnyerésének esetére történt. Az 1,759. §. a jogi személyek öröklési jogáról feleslegesnek találtatott, tekintve a jogi személyek jogképességéről rendelkező előbbi szabályokat. Ugyanily okból töröltetett a feltételek kiköthetését megállapító 1,760. §. is. Az 1,761—1,764. §§. magyarázati szabályokat tartalmaznak végrendeleti feltételek kikötésénél, melyek szerint elhalasztó feltételnél az illető intézkedés kétely esetében hatálytalannak tartandó, ha a feltétel teljesülését meg nem élte; azon feltétel, hogy az érdekelt személy valamely az akaratától függő cselekményt egész életén át abbahagyjon, vagy ilyet haláláig folytasson, kétség esetében felbontónak veendő, habár az halasztónak neveztetett is. Az 1,726. §., mely a végrendelet alkotása után, de az örökség megnyílta előtt beállt feltételről szól — töröltetett, helyesebbnek találtatván az esetenkénti magyarázat. Nagyobb vita fejlődött ki az 1,765. §. felett, mely szerint valamely végrendeleti intézkedés semmis, ha feltétele a terhelt fél vagy egy harmadiknak puszta akaratjától tétetik függővé. Némelyek azt töröltetni kívánták azon értelemben, miszerint megengedendő, hogy valamely végintézkedés hatálya egy harmadik akaratjától és pedig akár józan belátásától, akár tetszésétől tétessék függővé. Mások ellenkező kiindulási pontot követtek, nem helyeselvén, hogy az örökhagyó intézkedése hatályát vagy hatálytalanságát mások határozatától vagy belátásától tehesse függővé, de fentartva azon kérdés vizsgálatát, vájjon és mennyiben lehet ezen elvtől eltérésnek helye bizonyos végintézkedéseknél, p. o. hagyományok, meghagyások, osztályozásoknál. Es a többség e mellett döntött. Az 1,766. §. is kifogásoltatott, de szintén megtartatott; a mely szerint valamely hagvomány, meghagyás teljesítésének ideje a terhelt fél tetszésére hagyatván, kétség esetén a teljesítés lejárata a terhelt halála idejére esik. Az 1,768. §. ellenében, mely semmisnek tekintette az intézkedést, ha bizonytalan volt, hogy több személyek közül kiről akart a végrendelkező megemlékezni, a többség azt állapította meg, hogy akkor a nevezettek közös hagyományosoknak tekintendők. Az alternatív végintézkedésekre vonatkozólag az 1,769. §-t, mely szerint, ha örökösökül többen neveztetnek akkép, hogy csak az egyik vagy másik legyen örökös — azok mind társörükösöknek tekintendők — a többség által töröltetett. Ily hagyományozásnál pedig (2. kik.) a hagyományosok összhitelezöknek veendők, azon eltéréssel a szabálytól, hogy az, a ki a hagyományt megkapja, kétely esetén az osztozásra nem köteleztetik. így szabályozza az 1,770. §. 2. azon esetet is, ha a több megnevezettek közüli választás a hagyománynyal terheltre bízatott. A többség a fődologben csatlakozott a tervezethez, de mindkét esetben a kiválasztás a terheltet akkép illette, hogy a kiválasztással a többi hitelezők jogai megszűnjenek ; s a választás visszavonhatlan legyen. Az 1,770. §. 1. kikezdésében • azon elv állapíttatott meg, hogy az örökhagyó azon személy meghatározását, a kit valamiben részesíteni akar, nem bizhatja egy harmadikra. Az 1,771—1,776. §§. magyarázati szabályokat tartalmaznak oly hagyományokra nézve, melyeknél az illetők közelebbről meg nem jelöltettek. Ily esetben a szegényekre nézve az 1,776. 8. a nyilvános szegények osztályát rendeli részesíteni; mit a bizottság oda módosított, hogy az illetékes község tekintessék megbízottnak arra, hogy a hagyományt szegényei közt feloszsza. Azon indítvány, hogy az örökhagyó bizonyos közhasznú célra — bizonyos személyek^ meghatározása nélkül — rendelkezvén, az azon célra működő helybeli intézet, testület vagy alapítvány tekintessék megbízottnak arra, hogy a hagyományt a kijelölt célra fordítsa — nem fogadtatott el: Összhangzásban az 1,770. §. elvével, a hagyományozás tárgyának meghatározása sem bizható egy harmadikra (1,777.), ha pedig több személyek nevezésénél, annak meghatározása, hogy ki miben részesüljön, — bízatott egy harmadikra — az 1,777. §. 2.