A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 18. szám - Végrehajtás ingatlanokra fizetési meghagyás alapján - A sommás eljárás 222. §-ához - A közjegyző útján teljesithetö fizetésekről

A JOG 141 hogy a közjegyző csak akkor vehet készpénzt ideiglenes őrizet alá, ha az valamely közjegyzői okirat felvétele alkalmával adatik át, hanem azt is, hogy más körülmények között készpénzt ideiglenes őrizet alá hivatalosan egyáltalán nem vehet. A törvény ezen szavai tehát egyenesen kizárják a készpénz közjegyzői letétbe helyezésénél a 10<>. §. végső bekezdésében az okiratok őrizetére vonatkozólag megengedett azon eljárást, mely szerint ez utóbbiak posta utján is beküldhetők, annál inkább, mert ezen törvényszakasz a jelzett tilalomnak megfelelően csak azt mondja, hogy «Ha az okirat (tehát nem készpénz is) őrizet végett posta utján küldetik be a közjegyzőhöz, a levél a jegyzőkönyvet (s nem a közjegyzői okiratot) pótolja.* A 108. íj-nak azon szavai tehát: >< Egyebekre nézve a 106. szabályai ily letétnél is megtartandók» a helyes jogi magyarázat szerint csakis azon alakiságok betartására vonatkoznak, melyek a lOtk §. második bekezdésében eló'irvák s melyek a készpénznek a törvény által megengedett esetben való ideiglenes őrizetbe vételénél is betartandók. A 100. esetében pedig, midőn a fél készpénz átadására ajánlkozik, a törvény csak azt irja elő, hogy a közjegyzőnek előzőleg meggyőződést kell szereznie arról, miszerint az átadásra ajánlott tárgy, tehát a készpénz az átadásra készen áll. Ezen törvényszakasz sem engedi tehát meg a készpénz őrizetbe vételét, sőt kifejezetten másként rendelkezvén, ezt egyenesen kizárja s igy nemcsak, hogy kétségessé nem teszi a 108. fennjelzett határozatait, de azokat egyenesen megerősíti. Más törvényszakasz készpénz hivatalos őrizetbe vételéről nem intézkedik, e kettő pedig nemcsak, hogy egymásnak ellent nem mond, de egymást kifejezetten kiegészíti s igy minden kétséget kizárván, ezen két törvényszakasz a dr. R 1 u m Béla ür által ajánlott eljárás alkalmazását egyenesen tiltja. Dr. Blum Béla ür azt állítja, hogy a törvény a közjegyzőt az előző hitelezők kifizetésének teljesítésére, mint hatáskörébe tartozó cselekménynek az elvállalására a jogkereső közönség érdekében kötelezi, de a vonatkozó törvényszakaszt nem idézi. Én bevallom, hogy legszorgosabb kutatásaim dacára ilyen törvényszakaszra az egész közjegyzői törvényben nem akadtam, de különösen olyanra nem, mely az ily megkeresés teljesítését a közjegyző hivatalos kötelességévé tenné. Nem alkalmazható dr. Blum Béla ür eljárása az analógia alapján sem s ebbeli állításai is tarthatatlanok, mert azok a törvény határozott szavai célzatos félremagyarázásának folyományai. Azt állítja ugyanis ujabban, hogy: «A pénzintézet levélbeli értesitvénye (talán helyesebben: a megkereső levele) és a közjegyző által erről felveendő jegyzőkönyv lesz azon közjegyzői okirat, a melynek felvétele alkalmával a készpénz, ugyanezen levél kíséretében, a közjegyzőnek ideiglenes őrizet végett postán megküldetik.» Belátja tehát már, hogy az intézet levele egyedül nem felelhet meg a törvényben emiitett közjegyzői okiratnak s ennek folytán kisegítőül egy jegyzőkönyvet is vétet fel a közjegyzővel. De sajnos, sem a levél, sem a jegyzőkönyv, sem ezek együttvéve nem vezethetik ki dr. Blum Béla urat merész feltevései tömkelegéből, mert a levél már fel van véve, mire megérkezik, a jegyzőkönyvet pedig a közjegyző már a pénz megérkezte és átvétele után veheti csak fel, mert a pénz átvétele után győződhetik meg meg arról, hogy valóban pénz és mily összegben érkezett kezeihez; de ekkor már semmiképpen sem felelhet meg a törvény azon határozmányának, hogy a közjegyzői okirat felvétele alkalmával itehát a felvétellel egyidejülegesen) átadott pénzt veheti csak ideiglenes őrizetbe, még az esetben sem, ha concedálhatnók, hogy az általa felvett jegyzőkönyv csakugyan a törvény 108. §-ában emiitett közjegyzői okirat volna. Ámde a közjegyzői törvényt figyelmesen áttanulva, azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy a dr. Blum Béla ür által eddigi meggyőződése ellenére, — mert hiszen szerinte a levél a jegyzőkönyvet pótolta, — kisegítőül alkalmazott jegyzőkönyv a törvény értelmében ugyan közokirat, vagyis a közjegyző által hivatalosan felvett irat, de nem közjegyzői okirat, hanem egyszerű letéti jegyzőkönyv. A közjegyzői törvény ugyanis élesen megkülönbözteti azon iratokat, melyeket a közjegyző hivatalosan felvesz. Azokat, melyek a felek jogügyei szabályozására vonatkoznak, a VI. fejezetben tárgyalván, okiratoknak minősiti, és azokra nézve különszerü alakiságokat ir elő s valahányszor ezekről kizárólagosan beszél, a közjegyzői okirat elnevezést használja. A VIII. fejezetben a tényekre vonatkozó tanúsítványokat tárgyalja s ezek felvételénél külön alakot, a jegyzőkönyvi formát irja elő, s végül a IX. fejezetben az okiratok és értéknemüek őrizetét szabályozza s ezekre nézve szintén a jegyzőkönyvi alakot irja elő. Valahányszor azonban a törvény mindezek összeségét kivánja megnevezni, a közokirat kifejezést használja, igy a törvény 133., 135., 150., 152., 200. stb. §§-aiban. Ebből már most nyilvánvalóan az következik, hogy a törvényhozás a 108. §-ban jelzett közjegyzői okiratok alatt csakis a törvény VI. fejezetében szabályozott és a felek által jogi ügyeik rendezése céljából kötött és közjegyzőileg felvett okiratokat érti és érthette, mert ellenesetben itt is a közok i r a t kifejezést használta volna, és a lOfi. §. végszavaiban nem mondotta volna, hogy a levél a jegyzőkönyvet, hanem a közokiratot pótolja. Merész dr. Blum Béla ürnak azon állítása is, hogy: «Minden készpénz, a mi a közjegyzőnek valamely fél által átadatik, illetve postán beküldetik, csakis ideiglenes őrizet tárgyát képezheti, a félnek tehát nincs is joga másként rendelkezni. A közjegyzői törvény 108. §. csak ügy engedi meg a készpénz ideiglenes őrizetbe vételét, ha az valamely közjegyzői okirat felvétele alkalmával adatik át, más törvényszakasz pedig a közjegyzői törvényben nincsen, mely a közjegyzőt arra feljogosítaná. A közjegyző csak a fél akaratának végrehajtása s igy annak utasítása szerint köteles eljárni, vagy a megbízás teljesítéséről lemondani. Ha valaki például dr. Blum Béla ürnak 1,000 frtot postán beküld azon kérelemmel, hogy azt rögtön a pécsi takarékpénztárnál nevére elhelyezze, jogositva érezné magát ezen összeget előbb jegyzőkönyvileg ideiglenes őrizetbe venni ? És mit tenne azután ? Az ideiglenes őrizetből önmaga ismét kivenné és a takarékpénztárba vinné. Ezen eljárás ellenkezik a letét fogalmával, mert a letét csak az érdekelt letevő fél beleegyezésével vagy utasítás folytán vehető ismét ki. Már előbbi cikkemben kimutattam, hogy két hitelező egymással nem áll oly jogviszonyban, hogy egyik a másiktól jogszerűen követelhesse egy közös adós tartozásának felvételét. Bár dr. B 1 u m Béla úr ezen állításomat megcáfolni meg sem kísérli, mégis azt állítja, hony «ha a hitelező a pénz felvételét jogtalanul tagadja raeg, a neki járó pénz a 109. í?- értelmében birói letétbe lesz szállíthatóv. De vájjon dr. Blum Béla úr abból, hogy néki a pénz intézet a pénzt kifizetés végett megküldi, megitélheti-e, vájjon a hitelező a pénz felvételét jogosan, vagy jogtalanul tagadja-e meg ? De vegyünk egy másik eshetőséget. Dr. Blum Béla úr tudomásom szerint úgy jár el, hogy a beküldött pénz ideiglenes őrizetbe vétele után a helyben lakó előző hitelezőnél megjelenik s felszólítja azt, hogy a pénz felvételére nála jelentkezzék. De mi történik akkor, ha a hitelező azt válaszolja, nem megy pénzeért, tessék azt hozzá hozni, a mihez néki kétségtelenül joga van. Kiveszi öntiiaga a letétből a pénzt s avval újból elmegy a hitelezőhöz fizetni, vagy letétbe helyezi azt? — Az előbbit a megbízó ujabb engedélye és költségek okozása nélkül nem teheti, az utóbbit pedig nem jogosított tenni, mert a hitelező követelheti, hogy a pénz nála fizettessék ki s nem köteles pénzeért a közjegyzőhöz menni. Az adóssal szemben a hitelezőnek értesitvényre nincsen szüksége, mert az óvatos közjegyző a kifizetésnél tanukat alkalmaz, kik azt, vagy annak módját igazolandják s ezen felül ott van a nyugta és törlési engedély, mely szabályszerűen és perrendszerüen kiállítva teljes bizonyítékot képez. Az általam felhozott példa alapján dr. B 1 u m Béla úr saját eljárása szerint a félnek 14 frt költséget számit fel. Ezen összeg éppen nem mondható mérsékeltnek, ha figyelembe vesszük, hogy ezen költségek egy, már eladósodott felet érnek, ki egyedül azért vesz fel más hitelezőnél pénzt, hogy olcsóbb kamatú kölcsönt nyerjen s ezen felül a bekeblezési és törlési költségeket is viseli. A dr. Blum Béla úr által ajánlott eljárás tehát saját beismerése szerint is költséges és ez okból sem ajánlatos. Sőt feltéve azon esetet, hogy csak egy hitelezőt kellene az adott esetben kifizetni, a költségek dr. Blum Béla úr számítása szerint mégis 12 frtot tesznek ki, melyek egyáltalán nem állanak arányban a létesített eredménynyel. Azonban dr. Blum Béla úr számítása sem helyes, mert ő az általam felhozott esetben csak az egyik értesitvény_ után számit 3 frtot, a többi 4 után pedig egyenként csak 50krt. Ámde az adott "esetben nem ugyanazon, hanem tényleg több külön értesitvény lesz közlendő több féllel, mert mindegyik félnek más összegű követelése van, sőt más adósa is lehet és igy külön szövegű értesitvények szükségesek, melyekért a közjegyzőt külön-külön megilleti a 3 frtnyi díj, tehát az e cimen felszámított 2 frt helyett tényleg 12 frt költség fogja a felet terhelni s a végösszeg 24 frtra fog felrúgni. Dr. Blum Béla úr ezen kívül a pénz kiszolgáltatására vonatkozó jegyzőkönyv bélyegét nem számította iel. Ha ezek után a közjegyzői törvénynek szellemét tekintem, melyet dr. Blum Béla úr annyira hangoztat, de kifejteni és ajánlott eljárása védelmére felhasználni meg sem kisért, úgy ez is csak megerősít a törvény szavaiból merített meggyőződésemben. Az 1874:XXXV. t.-c. 100. és 108. §§-aiból nyilvánvaló ugyanis, hogy a törvényhozás a közjegyzőből nem szándékozott bankárt, vagy pénztárnokot és a közjegyzőségből pénzintézetet, vagy letéti hivatalt létesíteni, mert erre szükség nincsen, minthogy e célnak a pénzintézetek, bankok és adóhivatalok, mint birói letéti hivatalok megfelelnek és a közjegyzőt a nagy mérvű felelősségtől és a pénzkezeléssel járó időveszteségtől megóvni akarta, s csak azon egyetlen esetben, ha a készpénz közjegyzői okirat felvétele alkalmával adatik át, látta a felek érdekében célszerűnek kivételesen kötelességévé tenni a készpénzt ideiglenes őrizete alá venni, mivel a felek előadása alapján ily esetben akár valamely pénzintézet, akár letéti hivatal bajosan tudná a felek előadása alapján azon feltételeket szabatosan körülírni, melyek mellett, a közjegyző által felvett okirat értelmében, a készpénz ideiglenes letétbe helyeztetik. Nyugodt lehet dr. Blum Béla ur az iránt, hogy teljesen át és végig gondoltam mindazt, a mit ellene felhoztam, de úgy látom, hogy éppen dr. Blum Béla úr nem olvasta és gondolta át figyelemmel az általam előadottakat, mert akkor válaszában nem fogná reám és gyanúsítana azzal, hogy én az általam is elérni szándékolt közjegyzői állást szándékosan zugirász, alkusz, vagy ügynökké alacsonyítani törekszem. Én azt állítottam, és ezen állításomat teljes átgondolással ma is fenntartom, hogy az előző hitelezők kifizetését bárki, a magán ember, ügyvéd, közjegyző és biró is, sőt a közjegyző a dr. Blum Béla úr által javasolt eljárás nélkül is, épp úgy, mint a magán