A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 17. szám - A képviselőház igazságügyi bizottsága - Miként magyarázandó a birói felelősségről szóló 1871. évi VIII. törvénycikk?

A J OG zetlenül kell maradnia; miután tehát felperes a fenti határozat ér­vényét kellő időben keresettel meg nem támadta, ezen határozat érvényes és a társaság minden tagjára nézve kötelező és felperes az alapszabályokban tett és a törvényszék által is jóváhagyott (keresk. törv. 174. módosítások érvénye ellen kifogást most már nem emelhet, miután az alperes S. nevű titkára által neki irt D. alatti levél figyelembe nem vehető, mert az illető nem volt felhatalmazva arra, hogy felperesnek, az alapszabályok értelmezé­sével szolgáljon. Most már mind a két fél perbeszédeiből kitűnik, miszerint az alapszabályok 10. cikke a közgyűlés előtt igy hangzott: <;A társaságba felvett hajó vagy annak része a társaság szakértői által az utolsó szemle alkalmával megállapított értéket meghaladó összegért a társaságon kívül azon ürügy alatt nem biztositható, hogy javítások stb. által értéke nagyobb lett.» «Ha ilyen eset előfordul, a társaságon kivül biztosított na­gyobb összeg, a kötvényben említett levonások lerovása után, lerovandó azon összegből, a mely összegért a hajó a társaságba befogadtatott és a hajókár ezen levonás alapján lesz rendezve és kifizetve.­A felek egyetértenek továbbá abban, hogy az 188(5. márc. 22-én tartott közgyűlésen a most idézett 1(J. cikk első bekezdése következó'en lett módosítva: «A hajó a szakértők által megállapított értékének kétharma­dát meghaladó összegért nem biztositható. A társaságba felvett hajó vagy annak része a társaság szakértői által az utolsó szemle alkalmával megállapított értéknek egy harmadrésze levonásával leszállított részét meghaladó összegért a társaságon kivül azon ürügy alatt sem biztositható, hogy javítások stb. által értéke nagyobb lett.» A régi cikk második bekezdése érintetlenül maradt. Ebből kitűnik, hogy a biztosított a hajót a szakértők által megállapított értéknek kétharmadát meghaladó összegért semmi­nemű cim alatt nem biztosithatja, kötelessége tehát 33* .//n-kal fedezetlenül maradni. Miután a felek egyetértenek abban, hogy a < Slobodna» nevű hajó 160,000 frtra lett megbecsülve és hogy a felperes által kép­viselt cég a hajó felének, azaz 80,000 frt értéknek volt tulajdonosa, felperes 80,000 frtnak csak kétharmadát, azaz csak 53,333 frt 33?/3 krt biztosithatott. Tekintve pedig, hogy a H. alatti mellékletből, illetve A. Fülöp, S. Solon, N. Henrik és H. Károly tanuk vallomásából kitűnik, hogy M. Simon és fivérek felperes-cég, mint a <-Slobodna < nevű hajó 12/24 részének tulajdonosa javára a H. a. mellékletben emiitett és az alperes társaságnál biztosított 20,000 frtot magában foglaló 75,000 frtnyi biztosításokon kivül más biztosítás nem volt kötve; tekintve, hogy a 80,000 frtnyi értéknek l/a része fedezetlenül volt hagyandó; tekintve, hogy 57,000 frt volt biztosítva, mig 80,000 frtnak Vs-ánál, azaz 53,333 frt 33Va krnál többet biztosítani nem volt szabad: felperes 3,666 frt 661/a krral többet biztosított, mint a I mennyit a módosított alapszabályok értelmében szabad lett volna biztosítani. Miután pedig a fentemiitett 3,666 frt 66'kr. a 20,000 frtnyi összegből lerovandó, ebből következik, hogy felperes az alperes társaságnál csak 16,333 frt 33Vo krért volt érvényesen biztosítva. Ezen összeget pedig felperes csak a mentés liquidálása után köve­telheti, mert addig az alperes által fizetendő összeg meg nem állapítható. Miután azonban a felek egyetértenek abban, hogy a mentés eredménye az érvényesen biztosított összeg 30u'n-ánál nagyobb nem lehet, annak 70°/0-a, azaz 11,433 frt 33'/2 kr. folyó­sítandó volt. Miután pedig alperes a per folyamán 4,666 frt 30 krt fizetett felperesnek, ezen összeget levonni és felperest csak a hátralevő 6,767 frt l'/2 krnak fizetésére kötelezni kellett. (1893 január il. 9,219. sz. a.) A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsó'biróság ítéletét nem felebbezett abban a részében, melylyel a felperes kereseti köve­telésének 3,666 frt 66V2 krnyi részével elutasittatott, érintetlenül, egyéb részeiben pedig helybenhagyja. Indokok: Alpereseknek a francia ker. törv. 318. §-a aiap­ján a biztosítás érvényessége alapján emelt kifogás alaptalan, mert a 2. sz. a. nyilatkozatban foglalt az a téves állítás, hogy felperest és testvéreit a «Slobodna> nevű hajóból 24 hajórész (carati illeti, holott valóban csak 12 hajórész illette, sem meg nem változtatta a biztosítás tárgyát (a téves bevallás nem érintvén a biztosított hajó azonosságát), sem csekélyebbnek nem tüntette fel a kocká­zatot a valónál és e szerint oly hamis bevallásnak, mely az idé­zett szakasz értelmében a biztosítás érvénytelenségét vonná maga után, nem tekinthető. Egymagában az a tény ugyanis, hogy a hajó 12/14-ed része harmadik személyek tulajdonát képezte, a veszélyt nem fokozta, azt pedig, hogy a veszély a társtulajdonosok szemé­lyében rejlő okokból nagyobbodott volna, alperes maga sem állítja. A mi pedig alperesnek azt az érvelését illeti, hogy felperes és testvérei csak fele részben lévén tulajdonosok, a hajó megóvása iránt is csekélyebb mértékben voltak érdekelve, mintsem alperes feltételezte, s hogy a többi tulajdonosok saját illetőségüket másutt egész értéke erejéig biztosithatván, azzal minden kárveszélyt elhá­ríthattak magukról, az jelentőséggel azért nem bír, mert a tény­leg felperes és testvérei tulajdonát képező 12/24-ed rész a felek egyező előadása szerint 80,000 frt értékű lévén, felperesnek a biz- ' tositott tárgy iránti érdeke nem volt csekélyebb annál az összeg­nél, a melynek erejéig a biztosítás történt; s mert az alperesi szövetkezetnek az ügylet megkötésekor fenállott alapszabályai szerint felperes és testvérei sem voltak eltiltva attól, hogy a hajót, illetve hajórészüket az alperes által megállapított egész értéke erejéig biztosíttathassák; ez a lehetőség tehát az A. alatti ügylet meg vagy meg nem kötésére mi befolyással sem lehetett. Túlbiztosítás esete a fentiek szerint fen nem forogván, alperesnek az a kifogása is alaptalan, hogy a 20,000 frt erejéig kötött biz­tosítás legalább fele részben érvénytelen és 10,0i»0 frtra leszállí­tandó. De ha a francia keresk. törv. 348. íjának esete eredetileg fenforgott volna is, akkor sem érvényesíthetné alperes a kifogást többé, mert a B. alatti letéttel, melyet helytelenül kíván utólag egyességi ajánlatként feltüntetni, felperes átengedési nyilatkozatát labbandono) feltétlenül elfogadván s a kereset beadása után, tehát oly időben, mikor a való tényállásról már kétségtelen tudomása volt, felperes részére fentartás nélkül részfizetést teljesítvén, ezzel a biztosítást érvényesnek ismerte el. Kérdés tárgya tehát, miután nem vitás, hogy a <Slobodna a biztosítás tartama alatt hajótörést szenvedett, már csak az lehet, hogy jogosítva van-e alperes a biz­tosítás megkötése után módosított alapszabályok uj 10. §-a alap­ján a kereseti összegből levonást eszközölni s ha igen, mennyit.­Az elsó'biróság helyesen döntötte az első kérdést akként, hogy a módosított alapszabályok felperesre kötelezők, mert ha áll is, hogy az egyes szövetkezeti tagoknak a szövetkezet ellenében szerződés alapján szerzett magánjogi közgyűlési határozatok által nem csorbíthatok, a fenforgó esetben felperesnek arra, hogy kár esetén a biztosított összegnek levonás nélküli kifizetését követelhesse, szerzett joga nem volt. Felperes és alperes között ugyanis külön biztosítási feltételek kikötve nem voltak, hanem felperes a 'J. sz. nyilatkozatával, melylyel az alperesi szövetkezetbe tagként belé­pett, általában alávetette magát a biztosítási feltételeket helyet­tesítő alapszabályoknak és pedig nemcsak az akkoriaknak, henem a 2. sz. nyilatkozat végpontjában foglalt kijelentés szerint azok későbbi esetleges módosításának is, következőleg eleve kikötött­nek tekintendő, hogy kár esetén a kártérítési igény ne a belépés idején fenállott, hanem a kár megtörténtének idejében fenálló alap­szabályi határozatok alapján biráltassék el. Ezzel szemben jelen­tőség nélküli felperesnek az az állítása, hogy az alapszabályokat módosító 1886. márc. 22-iki közgyűlési határozatokról kellő idő­ben értesítést nem kapott, mert a törvény a szövetkezeti tagok­nak a közgyűlési határozatokról való egyéni értesítést elő nem írja s a közgyűlési határozatok érvényességét az értesítés megtör­téntétől függővé nem teszi és mert felperes a 3. sz. okirat tanu­ságaként, melylyel az említett közgyűlésen való képviseltetése céljából meghatalmazottat rendelt, a közgyűlésről különben is eleve értesítve lett, tehát módjában állott a hozott határozatokról kellő időben tudomást szerezni s a mennyiben azokban megnyu­godni nem akart, a közgyülésileg megállapított határidőn belül a szövetkezetből kilépni. A mi végül felperesnek a D. alatti levélre alapított érvelését illeti, az az elsőbiróság által e részben felhozott I indokokból volt figyelmen kivül hagyandó. A módosított alap­szabályok 105. ij-ában ki lévén mondva, hogy a hajó vagy hajó­rész csak megállapított értékének -'3-része erejéig biztositható s hogy a mennyiben s szövetkezeten kivül ezen határon túl bizto­síttatik, a többlet-összeg a szövetkezetnél biztosított összegből levonandó. További kérdés az, hogy ez az eset felperessel szemben fenforog-e? E tekintetben a póttárgyaláson felhozott adatokból és bizonyítékokból az tűnik ki, hogy a «Slobodna» nevü hajónak felperes és testvérei tulajdonát képező és 80,000 frt értékű, tehát az alapszabályok 10. §-a szerint 53,333 frt 33l/3 kr. erejéig bizto­sitható 12/24-ed része az alperesnél biztosított 20,000 frton felül más intézeteknél további 37,000 frt erejéig és igy összesen 57,0 )0 frt erejéig, a hajónak harmadik személyek tulajdonát képező másik 12/15-ed része pedig 63,000 frt erejéig volt biztosítva és e tényállás annál inkább valónak volt elfogadandó, mert alperes felperes tagadásával szemben bizonyítani meg sem kísérelte, hogy felperes és testvérei számlájára a fent emiitett 57,00U frtnál nagyobb összegű biztositások köttettek volna. E szerint kétségtelen, hogy a hajó az idézett 10. §-ban meghatározott határon tul volt biz­tosítva. A mi már most azt a vitás kérdést illeti, hogy ezen többletösszeg kiszámításánál a «Slobodna» nevü hajóra nézve megkötött összes biztositások vagy csupán a felperes és testvérei számlájára, illetve az őket megillető 12/24-ed részre nézve meg­kötött biztositások veendők a számításba ebben a kérdésben, az elsőbiróság helyesen döntött az utóbbi nézet mellett; mert a fent előadottak és alperesnek a 2,025,90. sz. fellebbezésben tett saját kijelentése szerint alperesnél biztosítottnak csak ez a 12 24-ed rész tekinthető, mert a módosított alapszabályok 10. $-ának nyil­vánvaló célja az lévén, hogy a biztosított az őt érhető kárveszély Va-ad részét önmaga viselje, ebből önként következik, hogy ennek a biztosittatlanul hagyandó V^-ad résznek kiszámításánál csak a biztosított félnek, nem pedig idegen érdekű harmadik személyek­nek hajóilletősége vehető alapul és mert e szerint valamint nem használna felperesnek az a körülmény, ha a többi 12/24-ed rész tulajdonosai az ő részüket biztosittatlanul hagyták volna, u^y hátrányára sem szolgálhat neki az, hogy azok azt az érték */i részén tul biztosították. Az elsó'biróság tehát a 10. §. alapján levonandó összeget helyesen állapította meg 3,666 frt 66V1 krban. A m. kir. Curia: A rendkívüli felülvizsgálati kérelemnek ' hely nem adatik.

Next

/
Thumbnails
Contents