A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 17. szám - A képviselőház igazságügyi bizottsága - Miként magyarázandó a birói felelősségről szóló 1871. évi VIII. törvénycikk?

A JOG 67 Mer az alsóbb bíróságok egybehangzó ítéletei ellen az ideiglenes perrendtartás 335. £-a értelmében csak akkor van helye a rendkívüli felülvizsgálati kérelemnek, ha a birói határozatnál a torvény helytelenül magyaráztatott vagy alkalmaztatott, ha a határozat a periratok tartalmával ellenkezik, ha érthetetlen, va°y a telek kérelmén túlterjeszkedett; e perben azonban a most mondott esetek egyike sem forog fen; mert az alsóbb bíróságok a francia kereskedelmi törvénynek alperes kifogása alapjául felhívott 348. §-át helyesen értelmezték; mert továbbá a per adataiból kétségteien lévén, hogy a felperes biztosítása az egész biztosított összegnek, t. i 20,000 frtnak figyelembe vétele mellett volt számítás alapjául elfogadandó, az alsóbb bíróságoknak az a rendelkezése tehát, hogy felperes igényét 16,333 irt 33l/2 krban állapították meg, a perben előadott és bizonyított tényekkel ellentétben nem áll, mert felperes az idézett törvényszakaszban felsorolt egyéb sérelmeket fel nem hozott. (1895. febr. 20-án 1,623. sz.). Habar alperes nem tett kifogást a miatt, mert a kibocsátói alairas törölve van, ha felperes nem igazolja, hogy a törlés véletlenül történt, felperes az ily váltóból váltói jogokat nem érvényesíthet. (Iö95 lehruár 19. 1,840. sz. a.) A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék mint váltóbiróság: dr. Szili Adolf ügyvéd által képviselt H. Sámuel felperesnek, dr. Fuchs Sándor ügyvéd által képviselt L. Károly alperes ellen 150 frt és jár. iránti váltöperében következő végzést hozott: Az 1894. évi június 8-án 43,889. sz. a. hozott sommás végzés összes következményeivel együtt hatályon kívül helyeztetik, felperes keresete hivatalból visszautasittatik. Indokok: A keresethez A. alatt csatolt okiraton látható Hecht Sámuel kibocsátói aláírás törölve van. Azt, hogy a kibocsátói aláírás törlése véletlenül történt, felperes a per során nem is állította és így ez a törlés a váltótörv. ti. íj-a értelmében szándékosnak, illetőleg a közölt kibocsátói aláírás nem létezőnek tekintendő. .Minthogy pedig a kibocsátó név vagy cég aláírása a váltótörv. 3. S-ának 5. pontja értelmében a váltó lényeges kellékét képezi: minthogy továbbá okiratból, melyen a váltó lényeges kellékeinek valamelyike hiányzik, ugyancsak a váltótörv. 6. i}-a értelmében váltójogi kötelezettség nem származik; végül, minthogy abban az esetben, ha a kereset alapját képező okiratból a váltó lényeges kellékeinek valamelyike hiányzik, a váltókereset a váltódj. 4. ^-a értelmében hivatalból visszautasítandó, felperes keresetét a sommás végzésnek hatályon kívül helyezése mellett hivatalból visszautasítani és felperest, mint a perre okot szolgáltatót a prts. 251. S-a alapján perköltség fizetésére is kötelezni kellett. (1891. évi augusztus 24. 52,553. sz. a. 1 A budapesti kir. ítélőtábla : A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, a keresetet váltóbirói hatáskör hiányában elutasithatónak nem találja és az eljáró bíróságot utasítja, hogy a per érdemében hozzon határozatot. Indokok: Alperes nem tett kifogást a miatt, hogy a kereseti váltón látható Hecht Sámuel kibocsátói aláirás törölve van, ennélfogva azt szándékosan töröknek nem tekintvén, a kereset az okból, hogy a kereseti váltón a kibocsátói aláirás mint lényeges váltói kellék hiányzik és igy váltóeljárásra nem tartozik, nem volt elutasítható, az elsőbiróság végzését tehát meg kellett változtatni és a per érdemleges elbírálását elrendelni. (1891 okt. 10. 4,192. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzése hagyatik helyben a benne foglalt indokoknál fogva és azért, mert kibocsátói aláirás hiányában a keresethez A. alatt csatolt okirat jelen alakjában váltót nem képez. Bűnügyekben. Nem bizonyulván be, hogy a fegyelmi büntetést maga után vonó, valótlan vád tudva hamisan tétetett, ezen cselekmény nem a btkv. 262. S-ában meghatározott, ugyanannak 270. 2- pontja szerint minősülő, hanem a btkv. 260. S-ába ütköző, 270. 2. pontja szerint hivatalból üldözendő rágalmazás vétségét állapítja meg. A beregszászi kir. törvényszék (1893 dec. 14. 8,982. sz. a.) K. Hermán Bernát I. r., G. Salamon II. r., F. Dávid III. r. vádlottak a S. Gábor munkácsi állami elemi iskolaigazgató-tanitó irányában elkövetett s a btk. 262. §-ában meghatározott, a btk. 270. §-a szerint minősülő és a 262. §. szerint büntetendő nyilvános rágalmazás vétségében vétkesnek mondatik ki és ezért 4 havi fogházra és 100—100 frt pénzbüntetésre Ítéltetnek, stb. Indokok: A vizsgálat és bizonyítási eljárás adatai szerint vádlottak 1891 január 21-én egy panaszfeljelentést adtak be a m. kir. vallás- és közoktatásügyi ministeriumhoz, melyben az állíttatott, hogy S. Gábor munkácsi elemi iskolai igazgató-tanitó kimutatásai alapján iskolamulasztások cimén 1888/89. tanévben 900 frt bírságpénzt szedetett be a szülőktől és ez összeg elszámolva nem lett; továbbá hogy ezen jogtalan bírságpénzek, az igazgató alaptalan kimutatásai alapján lettek behajtva, minek folytán S. Gábor ellen fegyelmi vizsgálat lett foganatosítva. A feljelentésben foglaltak megvizsgálására a munkácsi állami iskola-gondnokság lett kiküldve, mely gondnokság az ügykezeles és számadások összehasonlításával és megvizsgálásával megállapította, hogy a panaszba tett vádak egyike sem forog fenn. Tekintettel arra, hogy vádlottak állításaik valódiságát mivel sem igazolták; tekintettel arra, hogy a feljelentésben foglaltak a vizsgálatot foganatosító állami iskolai gondnokság által valótlanoknak nyilváníttattak; tekintettel arra, hogy vádlottak S. Gábor állami iskolatanitó ellen felettes hatósága előtt hivatalos állásával és kötelességével összefüggő és mivel sem támogatott oly vádakkal léptek fel, melyek ellene a fegyelmi eljárást eredményezték, valódiságuk esetén pedig a bűnvádi eljárásnak képezhették volna alapját; tekintettel végül arra, hogy a vádlottak által alaptalanul emelt vádak S. Gábor állami iskolai igazgatót polgári állásában és becsületében mélyen sértették: mindezek alapján vádlottakat a nyilvános rágalmazás vétségében vétkesnek kimondani és az ítélet rendelkező részében kiszabott büntetéssel sújtani kellett, stb. A kassai kir. ítélőtábla |1894 ápril 16,421. sz. a.) A kir. törvényszék ítéletének megváltoztatásával vádlottakat a terhükre rótt nyilvános rágalmazás vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: Vádlottaknak az eljárás alapját képező kérdéses panaszában a S. Gábor munkácsi állami iskolaigazgatóra vonatkozó állítás csupán abban határozódik, hogy a panaszolt bírságok behajtására a nevezett igazgatónak alaptalan kimutatása szolgált, minthogy azonban ez az állítás, hogy t. i. az igazgató alaptalan kimutatása szolgál alapul a jogtalan bírságok behajtására, magában véve fogalminál fogva nem tartalmaz olyan tényállítást, mely ténynek valódisága esetében az ellen, a kiről állíttatott, akár a büntető, akár fegyelmi eljárás megindításának okát képezné, vagy azt a közmegvetésnek tenné ki, mivel az eféle kimutatás célzatosság, illetőleg vétkes kötelességsértés nélkül is lehet hiányos, illetőleg alaptalan, a minthogy a kérdéses panasz folytán a nevezett igazgató ellen ebben az esetben sem fegyelmi, sem pedig bűnvádi eljárás nem is indíttatott, és minthogy a kérdéses állítás meggyalázó kifejezést sem foglal magában és igy a nevezett vádlottaknak kérdéses panaszában sem a btk. : 5*. ><-ában meghatározott rágalmazás, sem a 261. §. alá eső becsületsértés vétségének, sem pedig egyéb büntetendő cselekménynek ismérvei nem forognak fenn, ehhez képest a kir. ítélőtábla a nevezett vádlottakat az ellenük emelt vád és következmények terhe alól felmentendőnek találta. A m. kir. Curia (1895 márc. 26. 7,215. sz. a.) Tekintve, hogy vádlottak S. Gábor munkácsi állami iskolaigazgató ellen a ' m. kir. vallás és közoktatásügyi ministeriumhoz beadott panaszukban nevezett igazgatót azzal vádolták, hogy ez alaptalan kimutatások alapján, azon a cimen, hogy a gyermekek mulasztanak, azok szülőitől jogtalanul pénzbírságokat szedett be; továbbá azzal is, hogy ezen pénzbírságokat illetékes helyen be nem számoltatta, mely állitások mindegyike valódisága esetében nevezett igazgatónak, mint közhivatalnoknak, legalább is fegyelmi megbüntetését vonta volna maga után, ugyanazért, tekintve, hogy ezen vádak valótlanoknak bizonyultak ugyan, de hogy be nem bizonyult egyszersmind az is, hogy vádlottak ezen vádakat tudva hamisan tették volna, emiitett cselekményük megállapítja a btk. 260. $-ába ütköző és a 270. §. 2. pontja szerint hivatalból üldözendő rágalmazás vétségét, miért is nevezett vádlottak ebben mondatnak ki bűnösöknek és e miatt a pénzbüntetések mellőzésével egyenkint két havi fogházra ítéltetnek; ennyiben az alsóbiróságok ítéletei megváltoztattatnak, egyebekben pedig az elsőbiróságnak ítélete úgy a fenti, valamint az abban felhozott indokoknál fogva hagyatik helyben. Habár vádlott földműves többek fájós fogának kihúzásáért egyik-másik esetben 10 -20 krajcárt kapott, mégis ezen pénzek vádlott tagadásával szemben kikötött fizetésnek vagy jutalomnak nem lévén tekinthetők, igy nem forog fenn a kihágási btkv. g2. S ába ütköző közegészség elleni kihágás tényálladéka. A györszentmártoni kir. járásbíróság (1894 július 16. 1,767. sz. a.) B. István (22 éves földmives) a kihágási btk. 92. §-ába ütköző közegészség elleni kihágásban vétkesnek nyilvánittatik és büntetésül 13 frt pénzbüntetésre, ennek behajthatlansága esetére 2 napi elzárásra ítéltetik, stb. Indokok: Vádlott elismeri, hogy körülbelül 7 év óta jogosítvány nélkül többeknek és pedig jó nagy számban fogakat húzott és az érte az egyesektől adott kisebb összegeket elfogadta. Ezáltal a közegészség elleni kihágás tényálladéka helyreállíttatván, vádlott az ítélet szerint elmarasztalandó és elitélendő volt, stb. A győri kir. ítélőtábla (1895 január 10. 3,106. sz. a.) A kir. járásbíróság ítéletét megváltoztatja és vádlottat a vád és következményeinek terhe alól fölmenti. Indokok: Vádlott beismerte ugyan, hogy 7 év óta többeknek fájós fogát kihúzta és hogy egyik-másik neki 10—20 krt adott; minthogy azonban vádlott tagadja, hogy a foghúzásért fizetést vagy jutalmat kötött votna ki magának és ezt leginkább szívességből teljesítette: ennélfogva a kir. Ítélőtábla vádlott fölmentését találta indokoltnak. A m. kir. Curia (1895 márc. 28. 2,499. sz. a.) A kir. ügyész felebbezése visszautasittatik; mert az 1883: VI. t.-c. 7. §-ában j meghatározott esetek egyike sem forog fenn.