A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 17. szám - A képviselőház igazságügyi bizottsága - Miként magyarázandó a birói felelősségről szóló 1871. évi VIII. törvénycikk?

134 A JOG és helyettes osztályfőnökké lépett elő; 1860-ban Tóthot Pestmegye árvaszékének elnökévé választották, az 1865—68-as években Fehérmegye csákvári kerületét képviselte a pesti országgyűlésen; 1867-ben Tóth az igazságügyi ministeriumban miniszteri tanácsossá és az I. osztály vezetőjévé neveztetett ki, a hol 1869 május végéig maradt. 1869 június 1-én a kir. Curia, mint semmitöszék birájává neveztetett ki. Itt M a i 1 á t h György, az elhalt Iudex Curiae elnöklete alatt sajtó ügyeket referált és kiváló alaposságával tüntette ki magát. 1880-ban O Felsége Tóth Ló'rinczet az igazságügy terén szerzett kiváló érdemeire való tekintettel a Ferenc-József-rend nagykeresztjével a csillaggal együtt tüntette ki. 1883 december 1-én Tóth a Curia tanácselnökévé lett kinevezve, a IV. büntető tanács vezetését vette át, melyet később C s e m e g i Károly visszalépése után a II. büntető tanácscsal felcserélt. Az igazság elismerésére constatálnunk kell azt, hogy azt a büntető tanácsot, melyben Tóth elnökölt, a «szelid, enyhe tanácsnak nevezték, a mi mindenesetre Tóth humánus gondolkozásának eklatáns bizonyítékául szolgálhat. Ha a vélemények megoszoltak, Tóth mint elnök, ha ezt az eset egyáltalán csak megengedte, az enyhébb itélet mellett döntött. Az öreg ur már igen fiatal éveiben a jog terén irodalmilag is működött és 1836-ban a magyar tudományos akadémia levelező, 1858-ban rendes tagjává választotta, mely ezen választásával Tóth számos jogtudományi munkájának és commentárjának akart adózni és azokat jutalmazni. A Kisfaludy-társaság 1891 dec. 8-án taggá választásának 50-ik évfordulója alkalmával nagyszerű ovatiókat rendezett. A budapesti egyetem a tiszteletbeli doktoratust ajándékozta. A képviselőház igazságügyi bizottsága f. hó 22-én tartott ülésén tárgyalás alá vette a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvényjavaslatra vonatkozó főrendiházi üzenetet. Bessenyey Ferenc, a közoktatásügyi bizottság előadója, előterjesztvén a bizottságnak a főrendi üzenetre vonatkozó megállapodásait. Veszter Imre előadó indítványozza, hogy az igazságügyi bizottság is járuljon hozzá e megállapodásokhoz. H ó d o s s y Imre egészen veszélytelennek tartja azt, ha valakinek tetszik felekezeten kívül álíani. ez úgyis csak doctrinális kérdés, a melynek nincsen gyakorlati értéke. Nem érdemes miatta a két Ház közötti conflictust állandóvá tenni és mind a két Ház működését megbénítani. A főrendiház javaslatának elfogadását ajánlja. Ezzel szemben W 1 a s s i c s Gyula vallás- és közoktatásügyi minister az eredeti javaslat helyreállítása mellett foglal állást és azzal érvel, hogy ezen szakaszok elfogadása nélkül a vallásszabadságról szóló javaslat törvénybe iktatásának semmi gyakorlati jelentősége nincs. P o 1 ó n y i Géza a törvényjavaslatot, mint álláspontjához a jelenlegi állapotnál közelebb állót, megszavazta volt, de távolról sem tartja kielégítőnek, mert a vallásszabadságot nem tudja összeegyeztetni azon elmélettel, mely a bevett és elismert felekezetek között fokozati különbségeket állit íel s még hozzá rendezi a felekezeten kivüliek viszonyait. Szóló azt tartja, hogy a felekezetek közt semmi különbség sem teendő, ha azok az állam törvényeibe nem ütköznek. A mi a felekezeten kívüliséget illeti, szóló azt tartja, hogy a belső vallási meggyőződésre s a házi istenitiszteletre az állam semmi befolyást nem gyakorolhat, de a nyilvános istentiszteletnél az állam iránt való kötelességek szempontjából szükséges a felekezethez való tartozás. Ez okból nem tartja szükségesnek a főrendiház által mellőzött szakaszok visszaállítását. Megjegyzi még szóló, hogy azt a tervet, mely a szóban forgó megoldást rendeleti útra terein'', sokkal rosszabbnak tartaná, mint a törvényjavaslat eredeti szövegének fentartását. Issekutz Győző kijelenti, hogy a felekezetnélküliségben nem látja azokat a veszélyeket, melyeket annak merev ellenzői felhoztak, miután a felekezetnélküliség alig fog tért hódítani. De éppen azért nem is látja azokat a súlyos okokat, a melyek indokolnák, hogy ilyen gyakorlati jelentőséggel alig bíró kérdésért, a mint H ó d o s s y alaposan kifejtette, a törvényhozás további működése megbénittassék. Állásfogla lásának feltétele és iránya tehát az, hogy vájjon a kormány bir-e és nyujthat-e garanciát arra nézve, hogy a főrendiház többsége az eredeti javaslatokhoz hozzájárul, mivel ilyen garanciák nélkül az üzenetváltások állandósításához szavazatával szintén nem járulhat hozzá. Báró Bánffy Dezső ministerelnök Issekutz kérdésével szemben kénytelenittetik kijelentve mondottnak lenni, hogy bárha reményben van a főrendiházbani többség megnyerése iránt, de arra garancianyújtás általa nem nyújtható és igy kénytelenittetik azon szavazatokat, melyek ily feltételhez kötvék nélkülözni. Neumann Ármin hozzájárul azon javaslathoz, hogy a törvényjavaslat szóban forgó szakaszai visszaállíttassanak. V i s o n t a i Soma elfogadja az előadó javaslatát. W 1 a s s i c s Gyula közoktatásügyi minister azt fejtegeti, hogy nem alkotmányellenes dolog, hogyha a kormány a megoldást rendeleti útra tereli. Ebben a kérdésben P o 1 ó n y i Géza feltétlenül az alkotmányos felfogás mellőzését látná és ahhoz soha hozzá nem járulhat. H ó d o s s y Imre szerint, ha a két Ház nem tudna megegyezésre jutni és a végrehajtási jogot a kormányra ruházná, nem tenne egyebet, mint hogy a kormányt a törvényhozás két Háza közötti eltérés kérdésében választott bírónak tekintené, a mi pedig a törvényhozás méltóságával ellenkeznék. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi minister ismétli, hogy az eddigi alkotmányos gyakorlattal is egyezőnek találná ily végrehajtási meghatalmazást és közjogi alapon határozottan tévesnek tekinti azt a felfogást, mely az ily felhatalmazásban alkotmánysértést lát. Issekutz Győző kijelenti, hogy ebben a kérdésben nem az az alkotmányos szempont vezérli az ellenzéket, mint a minőt a minister támadott, hanem maga az a helyzet, mely szerint a két Ház akarata vagy egyezik, vagy ellenkezik a kormány felfogásával. Ha egyezik, akkor összhang létesülhet a két Ház között. Ha ellenkezik, akkor a törvényhozás olyasmire ad felhatalmazást, mely törvényerőre emeli a saját akaratával ellenkező intézkedéseket, a mi pedig, mint H ó d o s s y képviselőtársa oly alaposan és meggyőzően kifejtette, a törvényhozás tekintélyével nem férne össze. T e 1 e s z k y elnök megjegyzi, hogy a kérdés ma nem aktuális, s ha netalán azzá válik, szóló is föntartja akkorra a saját nézetének esetleges kifejtését. A bizottság ezek után hozzájárult Veszter előadó azon javaslatához, hogy a főrendiház szerkezeti módosítása elfogadtassák ; egyebekben a képviselőház eredeti szövegezése s ebből kifolyólag a 22., 23., 24. és 26. §§-ok változatlanul fentartassanak s a főrendiház azokhoz való hozzájárulásra felhivassék. Ezzel az ülés véget ért. A Magyar Jogászegylet 1895 március 30-án tartott büntetőjogi értekezlete foglalkozott a mezőrendőri törvénynyel. A kérdés előadója dr. Illés Károly első tétele szerint a mezőrendőri lopás szintere csupán a község külső területének az a része lehet, a mely a felesketett községi vagy magán mezőőr s a felesketett hegyőr felügyelete alá tartozik. Nem lehet tehát színhelye e lopásnak: a) a község belterülete; b) a község külső területén az erdő, s az a hely, hova a jogtalan behatolás vagy bemenetel a Btk. 330. és 332. §-ai alá eső magánlak megértésének bűntettét, illetőleg vétséget hozza létre. Indokolásul felhozta az előadó, hogy a mezőrendőri törvény általában a mezei birtok intensivebb védelmét célozza; mely mezei birtok a község külterületén van, s a törvényben körülirt kihágásokat se lehet más területen elkövetni, mint a mely területről a törvény szól. Pártolták az előadó nézetét Kelemen Mór (elnök), Tóth Gerő, dr. Sánta Elemér, rámutatva arra az ellenkező nézetből folyó inconvenientiára is, hogy ha a beltelken levő gyümölcsös kertből való bemászással elkövetett lopás kihágás lévén, az oda való egyszerű bemászás, ha a tolvaj azzal védekezik, hogy gyümölcsöt akárt lopni, mint kihágásnak kísérlete, nem volna büntethető; s kiemelték továbbá azt, hogy a mezőrendőri törvény — kivételes intézkedéseket tartalmazván a Büntető-törvénykönyv alól — csakis szorosan magyarázható. Az ellennézet képviselői: Hérics-Tóth János, dr. Balogh Jenő s dr. Doleschall Alfréd, kifejtették, hogy e törvény magyarázatánál is áll a tétel: lege non distinguente, nec nostrum est distinguere, már pedig a 93. §. semminemű különböztetést bel- vagy kültelek közt nem tesz. Az előadó második tétele a mezőrendőri lopás tárgyára vonatkozott s az értekezleten megegyeztek a nézetek az iránt, hogy e lopás tárgyául szalgálhat: 1. gazdasági célra szolgák) s a földtől el nem választott termény; 2. s minden a földtől el nem választott termék, tehát fű, virág, szolgáljon bár akár gazdasági célra, akár díszítésül. Az előadó további tétele az volt, hogy a mezőrendőri területen elkövetett lopás is, tekintet nélkül a lopott dolog értékére, bűntetté minősül, ha a Btk. 336., 337., 338., 315. §§-ban meghatározott esetek valamelyike fenforog, kivéve azon esetet, midőn a tolvaj a mezőrendőrség alá tartozó bekerített helyről bemászással lop el 60 koronát tul nem haladó értéket. Indokolásul felhozza az előadó az ellenkező álláspontból folyó absurditásokat, a melyeket a törvényhozó nem akarhatott. Ha a törvény nem említené a 336. §-t se: a helyes magyarázat szerint bele kellene magyarázni a törvénybe, hogy a mezőrendőri törvény az értékhatár megváltoztatásával csak a Btk. 33i. §. alól tesz kivételt, s a többi minősített eseteket érvényben hagyja. Annak, hogy a törvény emliti a 336. §. 3. pontját, az a speciális oka van, hogy ennek esetében, dacára a minősitő körülményeknek, mégis kihágás marad a cselekmény; s mivel a többi minősitett esetek említésére speciális ok fenn nem forog, a törvény — bár világosan odaérti azokat is, — mellőzte a felsorolást. Az ellennézet, melyet Hérics Tóth János és dr. Doleschall Alfréd képviseltek, oda konkludált, hogy a törvényt ugy kell magyarázni, a hogy szól. A mezőrendőri törvény általában nem szigorítani, hanem enyhíteni akart, s a biró nem lehet szigorúbb, mint a törvény, s a bírónak nem lehet feladata a rozsz törvényt belemagyarázás által javítani, hanem annak megváltoztatását a törvényhozóra kell biznia. Nyilt kérdések és feleletek. (Kérdés.) Miként magyarázandó a birói felelősségről szóló 1871. évi VIII. törvénycikk? Mindenek előtt előadom a tényállást, a melynek megtörténte miatt jónak láttam a fenti kérdést megtenni. A. felperes személyesen megjelenik a járásbíróságnál, mint bagatell bíróságnál és B. alperest megperli 37 frt tőke és jár. iránti követelése megfizetése iránt. A tárgyalásra kitűzött határidőben felperes ismét személyesen jelent meg és a meg nem jelent alperest marasztalni kéri. Alperes ellen makacssági itélet lett hozva. Idő multával felperes ismét személyesen jelent meg a bíróságnál és a hozott itélet alapján alperes ingóira végrehajtást kért A végrehajtás el lett rendelve és foglalás végett a községi jegyző megkerestetett. A jegyző a foglalást megkisérlette, de ingó'hiányában a foglalás teljesíthető nem volt és az erről felvett jegyzőkönyvet a bírósághoz beterjesztette. Felperes pere után tudako-