A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 17. szám - A képviselőház igazságügyi bizottsága - Miként magyarázandó a birói felelősségről szóló 1871. évi VIII. törvénycikk?

A J zódván a bíróságnál, eljáró biró a felvilágosítást meg adván, át adta felperesnek az ítéletet és a felvett végrehajtási jegyzőkönyvet és utasította, hogy menjen el egy ügyvédhez és ha alperesnek ingatlana van úgy kérje meg arra a végrehajtást. Felperes okiratai alapján én alperes ingatlanára reá vezettem a végrehajtást és a végrehajtási zálogjog be is kebeleztetett, — erről a végzést én 1893 május 25-én vettem át. Alperes a végrehajtási zálogjogot bekebelező végzés ellen felfolyamodással élt, a végzés nekem 1S93 dec. 18-án lett kézbesítve és ennek alapján a kir. Ítélőtábla 1894 márc. 9-én kézbesített végzésével a felfolyamodásnak helyt adott, felperest az ingatlanra vezetett kielégítési végrehajtás iránti kérvényével elutasította azon indokból; mert a perben hozott Ítélet kézbesítéséről szóié) vcvény a járásbíróságnál annak értesítése szerint feltalálható nem volt; sőt a körjegyzőnek jelentése szerint az ítélet alperesnek kézbesítés végett elküldve sem lett. Az előadottakból egész világosan kitűnik az, hogy a járásbíróság a makasssági ítéletet alperesnek nem kézbesítette, ennek daeára a végrehajtást az ingóra úgy az ingatlanra is elrendelte a nélkül, hogy meggyőződést szerzett volna magának arról, miként a hozott Ítélete jogerőre emelkedett-e vagy sem. Ezen bírói mulasztás folytán felperesnek a peri, az ingó végrehajtási kérvényi, mégis az ingatlan végrehajtás kérvényezési felmerült költségei soha vissza nem térülő oly kárát képezik, a melyeket jogorvoslattal magáról elhárítani nem képes. Felem érdekében az eljáró biró ellen fegyelmi eljárás megindítása iránt feljelentést tettem, kértem őt felem már felmerült kiadásának és még felmerülhető' kárának megfizetésére kötelezni. Ebbeli feljelentésemmel engem a kir. ítélőtábla és kir. Curia is elutasított az 1871. évi YIH. t-c. 71. ij-ára hivatkozva, azért, mert az eljáró biró ténykedéséről egy éven belül a feljelentést nem tettem meg. Ezen határozat sérti a jogérzékemet és szeretném ha megnvugtató felvilágosítást nverhetnék. Én feljelentésemben az 1871. évi VIII. t-c. 20., (ifi., 68., 69. és 72. íj-ai alapján következő indokokra támaszkodtam: A biróság az ítélet jogerőre emelkedéséről nem győződött meg és ennek dacára a végrehajtásokat mégis elrendelte. Ezen hibás vagy vétkes ténye által a biróság felemnek perorvoslattal el nem hárítható kárt okozott. Felem kárának megtérítését csakis fegyelmi eljárás útján -szorgalmazhatja és a fegyelmi eljárásnak esakis a kár okozója ellen van helye. A fegyelmi eljárás iránt beadott kérvényben kell a kárt igazolni. Kétségtelen, hogy felemnek a kára akkor következett be, a midőn a Tábla a zálogjog bekeblezését elrendelő végzést megsemmisítette, illetve akkor a midőn ezen táblai végzés kézbesítve lett; mert hiszen az időig a bekeblezést elrendelő végzés érvényben volt, igy felemnek kára nem lehetett. A táblai végzés kézbesítését meg kellett várni, ezt a fegyelmi kérvényhez be kellett csatolni, ez által lett igazolva a kár. De ezen táblai végzés a járásbíróság utolsó ténykedésétől számítva egy éven belül nem lett ám kézbesítve, dacára ennek ezen végzést mégis be kellett várni. Ha a táblai végzést be nem várom és egy éven belül beadom a fegyelmi kérvényt, akkor nincs igazolva a végrehajtási zálogjog megsemmisítése és nincs igazolva felemnek a kára, bizonyos, hogy fegyelmi elrendelése iránt beadott kérvényem elutasittatik, pedig egy éven belül a fegyelmi kérvényt csak a táblai végzés nélkül tudtam volna beadni, mert az jóval egy év után lett meghozva és kézbesítve. Már most azután felemnek kára sem igy, sem úgy meg ne térüljön és a fegyelmi törvény csak irott malaszt lenne, ezt én el nem hihetem ? Kénytelen vagyok azt hinni, hogy mégis a felsőbíróságok tévedtek a törvény magyarázatakor. Ali<juis. Sérelem. Megszivlelésül. Meg nem állhatom, hogy az alábbiakban néhány példával ne illusztráljam takarékoskodó igazságügyi kormányzatunk áldásait. Ezúttal nem .kívánom terjedelmesen kifejtett érvekkel kimutatni, mily hátrányos befolyása van a közgazdaságra, a közjogérzetre az a krajcároskodó fukarság, melyet igazságügyi kormányzatunk épen a legszerényebb javadalmazással beérő kezelő személyzetnek kellő mértékben való beállítása körül tanúsít. Igy történik aztán, hogy elegendő erő hiányában a túlhajtott munka oly világításba helyezi bíróságaink ügykezelését, a mellyel nem csak hogy nem dicsekedhetünk, de a mely, egyebektől eltekintve, akárhány esetben a közönséget bosszankodásra is fakasztja. Különösen az ügyvédekre nehezedik e szégyenletes állapotnak súlya, a kiknek elég gyakran van módjuk tünödniök a felett, hogy a sok közül melyik ügyökre vonatkozik egy-egy ilyen birói határozat? íme a példák: I. Sz. 2,333—1894. tkvi. — Végzés. — Az 1893. évi 6,8*6. sz. a. kelt elutasító végzés jogerőre emelkedvén, a K i 4,612. tjkvben C. alatt tett feljegyzésnek kitörlése elrendeltetik és ennek foganatosítása a telekkönyvi irodának meghagyatik. Miről érdekelt . . . értesittet ... A kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóság K— 1894 március hó 22-én. R . . . A . kir. törvényszéki biró. OG 135 n. Sz. 1,102—1893. p. Végzés. Értesíttetik, hogy a k . . . i kirjárásbíróságnak 3,099—893. sz. alatti végrehajtási végzése foganatosítására bírósági végrehajtó Sz . . . F . . . mai napon kiküldetett. A kir. járásbíróság Cs . . . 1893 április hó 11-én Cs . . s. k. jbir. (P. H.) — - ügyvéd úrnak —tt. HL Sz. 2,665—93. p. A b—i kir. jbiróság megküldi, mint telekkönyvi hatóság a 999. sz. telekjkönyvben foglalt ingatlanok birtokarányának megállapítására vonatkozó iratokat. A megküldött iratok XII. jegy alá a perfelvételi jkönyvhöz csatoltatnak, hol azt felek megtekinthetik. A k . . . i kir. törvényszéknek 1893 márc. 29. tartott üléséből. O . K . s. k. jegyző. (P. H.) ügyvéd úrnak —tt. IV. Sz. 1,094—93. p. A kebli irattárnok a 274—891. sz. periratokat előterjeszti és a m i kir. jbiróság a 674—91. végrehajtási ügyiratokat átteszi. Végzés. A kir. törvényszék elébbit VII. és utóbbit VIII. jegy alatt a percsomóhoz csatolja és arról aperes feleket értesiti azzal a kijelentéssel, hogy az ügyiratoknak a megtekintésére a telekkönyvi ügyiratok beérkeztekor lesz határidő kitűzve. A k . . . i kir. törvényszéknek 1893 febr. 15-iki üléséből O .. K... s. k. jegyző (P. H. ügyvéd úrnak —tt. V. Sz. 6,136 —92. P. Hivatalos jelentése a kebli kir. törvényszék kiadóhivatalának ad Nr. 10,829 -S91. mely mellett a Szekare Juonnak szóló idézést kézbesitetlcnül beterjeszti, mivel címzett állítólag a lónai malomban lakik. V. erről felperesi képviselő tanú lakhelyének bejelenthetése végett értesíttetik. A k . . . kir. törvényszéknek 1892. augusztus hó 10-én tartott üléséből. P . . . Z . . . s. k. jegyző. ügyvéd úrnak —tt. VI. Sz. 4, 70—1893. tkvi. Végzés. Az 1893. évi 2,881. sz. a. kelt elutasító végzés jogerőre emelkedvén, a v i 40. tjkvben B. ó. alatt tett feljegyzésnek kitörlése elrendeltetik és ennek foganatosítása a telekkönyvi irodának meghagyatik. Miről érdekelt . . . értesittet ... A kir. törvényszék mint telekkönyvi hatóság K . . . tt 1891) május hó 3-án R . . . A . . . kir. törvényszéki biró. (P. H.) VII. Sz. 6,797—893. polg. Az illoki jbiróság 7,598—892. itteni sz. újra közli, hogy a végrehajtás nem foganatosithaté), mert előleg nem küldetett. Végzés. Miről végrehajtató értesíttetik. K.. . ... 1893 július 26. jbiróság, S . . . . aljbiró. Szálkai Máté. Vegyesek. Vasúti késedelem a biróság előtt. H. Krunó bécsi ügynök megvenni szándékozott az alsó-ausztriai Neuscherl-féle birtokot, az alkuvás ideje alatt azonban már vevőt is keresett. Midőn ez is volt már, táviratozott az eladónak, hogy kapható-e még a birtok ? A feífelet az volt, hogy mivel más vevő is volna, másnap délig az övé, azontúl nem. H. Brúnó akkor a déli vasúton útra indult, de a vasút szertelen késése folytán és a rendes menetrendtől elütőleg csak ebéd után érkezett meg, mikor már a birtok egy negyed óra óta a másik vevőé volt. Ebből H. Brúnónak 7,000 frt kára (elmaradt haszna) származván, beperelte a déli vasutat ennek megfizetéseért. Az alsóbiróságoknál változó szerencsével íolyt pert most dönté el az utolsó fórum és annak elörebocsájtásával, hogy a kérdéses több órai késedelmet a vasút gondatlansága okozta, mert a nyári vasárnap forgalmának meg nem felelő kocsikat tartván csak, előbb be kellett várnia egy beérkező vonatot, hogy ennek kocsiait felhasználhassa; a társulatot elmarasztalta az ügynök kárában. Hangsúlyozva van ez ítéletben, hogy a késés «vis major- általi késedelemnek azért nem volt tekinthető, mert semminemű fizikai akadály vagy esély be nem folyt a menet akadályozásába, másrészt pedig a társulat a menetjegy kiadásával szavatosságot vállal a rendes időbeni beérkezéshez. Egy váltóra az alperes nyilatkozatát «zahlbar monatlich* megszakítással vezette. Az volt tehát a kérdés, hogy alperes, ki a vt. 22. §-a értelmében nyilatkozatának tartalma szerint felelős, ezen elfogadói nyilatkozat alapján váltójogilag kötelezhető-e? A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék felperest keresetével elutasította, mert alperes a váltót hónaponként fizetendőleg fogadta el, minthogy pedig a vt. 3. $-ának 4. pontja a váltó egyik lényeges kellékeképcn a határozott fizetési időt irja elő, amely az egész váltóösszegre nézve csak egy és ugyanaz lehet, nyilvánvaló, hogy alperes ezen nyilatkozatával nem vállalt váltójogi kötelezettséget s igy annak tartalma szerint sem volt váltói uton kötelezhető. A budapesti kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatta, a keresetet mint váltóutra nem tartozót, elutasithatónak nem találta s az eljáró bíróságot a per érdemi eldöntésére uta-