A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 1. szám - A növedékjog a magyar örökjogban

6 A JOG Miként láttuk, célszerűségi indokok egyáltalán nem hozattak fel a megtámadás eseteinek csődben és csődön kivül egyenlő megállapítása ellen. Már fentebb utaltunk arra, hogy ha a csődön kivüli megtámadásnak helyt adunk, úgy azt nem szabad szűkebb körre szorítani, mint a csődben való megtámadást. Manapság számos csőd csak azért nyittatik, hogy megtámadási pert lehessen indítani; mihelyt a csődön kivüli megtámadási jog határai a gyakorlati élet követelményeinek megfelelő módon vagyis a csődjoggal összhangzásban álló alapon állapittatnak meg, mindezen csődök megnyitásának szüksége elesik és megóvhatjuk a nemzeti vagyont azon nagy kártól és veszteségtől, melyet a csődök jelentenek. De eltekintve ezen felette nagy nemzetgazdasági előnytől, vannak a fennálló csődjogunk szerint oly esetek, midőn a csőd egyáltalán nem vagy csak aránylag nagy áldozatok mellett nyitható meg. Méltányos, igazságos volna-e ezen esetekben megfosztani a jóhiszemű hitelezőt minden jogoltalommal olyan jogcselekvényekkel szemben, melyek csődtörvényünk 27. §-a értelmében csődben megtámadhatók ? Tökéletesen helyeslem tehát azon álláspontot, melyet «a fizetésképtelen adós vagyonát érintő jogcselekvényeknek csődön kivül való megtámadhatásáról» szóló törvényjavaslat előadói tervezete ezen kérdés tekintetében elfoglal s mely szerint nem tesz különbséget a csődben és a csődön kivül való megtámadás terjedelme között, nem téve kivételt a csődtörvény 27. §-ában és illetőleg a tervezet 7. §-ában felsorolt, az u. n. csődigény megsértéséből eredő megtámadási esetekre nézve sem. Nézetem szerint azonban felesleges a tervezetben alighanem épen a csődigény fogalmának félreértéséből támadható aggályok eloszlatása végett felvett azon korlátozás, hogy ezen esetekben a csődön kivüli megtámadásnak csak akkor van helye, ha az adós ellen a csőd az 1881 : XVII. t.-c. 87. §-ában felsorolt indokok valamelyike folyamán nem volt elrendelhető. Nincs szükség erre a hosszadalmas és költséges kerülőre, melynek semmi más gyakorlati célja nem volna, mint hogy a rendszer formális igényeinek jobban megfeleljen. Ne feledjük, hogy esetleg előbb három fokon megy keresztül a csődnyitás kérdése, mig kiderül, hogy a csőd a 87. §-ban felsorolt okok valamelyike folytán meg nem nyitható. Ennek a csakis alaki jelentőségű korlátozásnak elejtését tehát az eljárás egyszerűsége, rövidsége és olcsósága érdekében javasolnám. Jóval fontosabb, hogy miként véli a tervezet a megtámadási esetek ezen csoportjánál az összes hitelezők aránylagos kielégítési jogát biztosithatónak ? E kérdéssel legközelebbi cikkemben fogok foglalkozni. A növedékjog a magyar Örökjogban. Irta: dr. ADMETO GÉZA, Budapest. A növedékjog (ius accrescendi) is azon intézmények egyike, melyet a modern törvényhozás vagy annak hiányában a judikatura a római magánjog rendszeréből átvett. A »ius civile«-ben képződött »ius accrescendi« a római örökösödési jog »nemo pro parte testatus et pro parte intestatus decedere potest« elvének természetes és szükségképeni következménye volt és pótolta a ius civile-ben ismeretlen successio graduum intézményét. A mai örökjog azonban a római örökjogtól általában, de különösen a civiljogi örögjogtól lényegesen különbözik. Az ujabb magánjogi törvények (Szász polg. törv. 2,011. §. Cod. civ. Art. 895., 1,011., 1,013. §§. zürichi polg. törv. 2,085. §., osztr. polg. törv. 534., 727. §§.) és a magyar magánjog is általában azon elvet fogadták el, miszerint a különböző öröklési jogcímek egymás mellett is fennállhatnak és evvel elvetették azon rendelkezést, mely a növedékjognak létet kölcsönzött. Azért is azon jogrendeletekben (osztr. polg. törv. 560—562. §§. szász polg. törv. 2,269....2,272. §§. zürichi törv. 2,085. §. porosz Landrecht), melyek a növedékjog intézményét befogadták, — ez intézmény a jogrendszer nem természetes és szükségképeni folyományaként jelentkezik, hanem egyedüli alapja a végrendelkezőnek a törvényhozó'által vélelmezett akarata. A most idézett jogrendszerekben, —- a hol a növedékjog többkevesebb korlátolással van befogadva a porosz »Landrecht« kivételével, mely szerint a növedékjog egészen a római jog szerint van meghatározva, — ez intézmény a positiv törvény által van statuálva és igy ez iránybani kritikai fejtegetésnek semmi gyakorlati célja és értéke nincs. Hazai jogunkban azonban erre sem lévén tételes törvény, a felmerülendő esetben — én legalább példát a judikaturában nem találtam — a bíróság fog dönteni a növedékjog befogadása s mily korlátolással vagy be nem fogadása tekintetében ; természetesen ezen működése már nem lesz bírói, hanem határozottan törvényhozói működés az adott eset tekintetében. Tudva van ugyanis, hogy a növedékjognak ott van a szerepe, a hol akár végrendelet, akár örökösödési szerződés folytán többen vannak hivatva az öröklésre s azok közül egyik-másik az örökséget el nem fogadja vagy el nem fogadhatja, mivel pl. a végrendelkező előtt halt el. H e r c e g h szerint (A magy. családi és öröklési jog. 213. lap.) azon szempontból kiindulva, .hogy a magyar törvény a római jog pro parte testatus et pro parte intestatus nemo decedere potest szabályát el nem fogadván, növedékjognak semmi esetben sincs helye, mert a hol a főszabály nem áll, a következménynek sem lehet érvényt szerezni. Frank (A közigazság törv. I. k. 238. §.) és utána több magánjogi iró a növedékjognak a magyar jogban bizonyos korlátozással helyt adnak, t. i. abban az esetben, ha az egész hagyaték vagy annak bizonyos hányada, vagy pedig meghatározott dolog hagyatott többeknek és ezek egyike részét el nem fogadja vagy el nem fogadhatja. Ezen nézet alapja a végrendelkező vélelmezett akarata, mely szerint ugyanis, ha A. földjét B. gyermekeinek hagyja és azok egyike az örökséget el nem fogadja vagy el nem fogadhatja — azon vélelemnek kétségtelenül megvan a maga logikai alapja, hogy az örökhagyó akaratának inkább tétetik elég, ha az a végrendeleti többi örököstársra, a fenti esetben a többi gyermekekre száll, mint a törvényes örökösökre. Az elmélet a növedékjog befogadása vagy be nem fogadása tekintetében megállapodásra nem jutott, de nem is juthat, mert his2 a növedékjognak a magyar magánjog rendszerébe való befogadása vagy be nem fogadása nem is annyira elméleti, tudományos kérdés, mint inkább jogpolitikai kérdés, mit a törvényhozásnak kell megoldania. Ha azonban a kérdés megoldását az elmélet magától el is utasíthatja, mivel a jogpolitikai kérdést csak a positiv törvényhozás oldhatja meg és az elmélet Iegfelebb ennek zsinórmértékéül szolgálhat, — a judikaturának az adott esetben azonban mégis állást kell foglalnia; csak az kérdés, milyent ? A judikaturára nézve legkényelmesebb és legbiztosabb volna azon felfogást követni, mely a növedékjogot elveti, — és pedig azért, mert a megokolás logikai és jogászi. Csakhogy ha a jogtudománynak általában sohasem szabad szem elől tévesztenie a reális élet következményeit, úgy azt legkevésbbé teheti a judikaturát szolgáló jogtudomány s ép azért a növedékjogot a judikaturának magánjogi rendszerünkbe be kell fogadnia. Arra nézve pedig, hogy mily esetben s mily korlátolással fogadandó be a növedékjog, megadja a választ a reális életben nagy szerepet játszó: szükségesség. Ugyanis a növedékjog csak az esetre statuáltassék a judikatura által, a mely esetben arra szükség van, mi által egyszersmind a növedékjog mikénti korlátolása is meg van adva. Szükséges pedig a növedékjog intézménye akkor, ha törvényes örökösök nincsenek és ennélfogva a megürült rész a kincstárra szállna ; ha pedig törvényes örökösök vannak, a növedékjog ez esetben ne alkalmaztassák. A növedékjognak a judikatura által ily alapon és ily korlátolással való befogadása indokolva van egyrészt a szükségesség által, másrészt pedig azon körülmény által, hogy a modern örökjog és különösen hazai örökjogunk alapja a család és a vérségi összeköttetés, valamint hogy — miután hazánk sohasem volt a végrendeletek földje — a növedékjog intézményével való ily szűkkeblű eljárásunkkal legalább inkább megmaradunk a történeti alapon, mig positiv törvényünk lesz. Hogy a szükség esetén kivül, vagyis mikor törvényes örökösök is vannak, — a növedékjog némi korlátolásokkal magánjogi rendszerünkbe befogadandó-e vagy sem, — de lege ferenda mellette és ellene sok érvet lehetne felhozni, a judikaturának azonban ezen mellette és ellene szóló érvek bizonytalan talajára nem szabad lépnie, mert kétségtelen ugyan, hogy azon felfogásnak, mely a növedékjognak némi korlátozással helyt akar adni magánjogi rendszerünkben, — megvan a maga logikai alapja, — mint fentebb láttuk, — de e nézet alapja elvégre mégis csak vélelem és törvényes, tehát általánosan kötelező erővel biró vélelmet csak a törvényhozó állithat fel. Belföld. A királyi közjegyzők országos egyletének egy küldöttsége Zimányi Alajos budapesti kir. közjegyző, mint az egylet elnökének vezetése alatt folyó december 22-én tisztelgett Szilágyi Dezső igazságügyminiszternél abból a célból, hogy az egylet részéről egy előterjesztést nyújtson be, melyben az egylet központi bizottsága, a közjegyzői intézmény fejlődésének akadályait indokolva kifejti és melyben a közjegyzői intézménynek a jogfejlődés jelen állapotához alkalmas módon való előmozdítására irányzott kérelmet ad elő. A miniszternek arra a nyilatkozatára, hogy ő ezt az előterjesztést áttanulmányozza ugyan és figyelmét arra fordítani kívánja is, — de a tudvalevő miniszteri válság folytán annak elintézésébe már alig folyhat be — a küldöttség vezetője kijelentette, hogy az igazságügyi reformmunkálatok jelen állapotában, midőn a miniszter úr intentiója szerint készült nagyobb számú kész javaslat vár törvényhozási elintézésre, a jogélet fejlődésére nézve nagy csapást képezne a miniszter úr visszalépésének végleges bekövetkezése ; valamint a küldöttség vezetője azt is kijelentette, hogy bármi történjék, vagy bárki következzék a miniszteri székben utána, — a miniszter véleményét vagy javaslatát mellőzni nem lehet és hogy ebben a meggyőződésben a küldöttség bizalommal nyújtja át a kérvényt azzal a kérelemmel, hogy azt a miniszter úr bármily körülmények közt vegye figyelembe és pártfogása alá. Mire a miniszter a küldöttség által átadott írásbeli előterjesztést elfogadta. Ismertetjük tehát az emiitett előterjesztést, kivonatilag, mely előterjesztés a közjegyzői intézmény fejlődésének jelen állapotát és az intézménynek a jogbiztosságra való befolyását a közjegyzői egylet által szerzett gyakorlati tapasztalatok nyomán ismerteti és egyszersmind az