A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 16. szám - Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben

A JOG A budapesti kir. ítélőtábla 11894-. évi augusztus 2%?én 3,Í56. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Habár nincs kizárva az, hogy valaki saját javára, mint harmadik személy képviselője az általa képviselt személylyel szemben ennek nevében tett nyilatkozattal jogot szerezhessen, mégis a fenforgó esetben helyesen állapította meg az elsöbiróság, hogy felperes az általa saját rendeletére kibocsátott váltóra az intézvényezett «P. Ottó és társa* céggel szemben, az általa, mint a; cég képviseletére jogosított tag által, a váltóra irt elfogadói névaláírással szemben semminemű és így váltói jogot sem nyert. A keresk. tórv. 90. §-a, a mely szerint a társaság képviseletére jogosított tag a társaság nevében minden ügyletre és jogcselekményre felhatalmazottnak tekintetik és a mely szerint amaz ügyletek által, melyeket a képviseletre jogosított tag a társaság nevében köt, jogosítva és kötelezve a társaság lesz, csak a társaságon kívül álló harmadik személyekkel szemben irányadó, ellenben a társaság tagjai között, kiknek egymáshoz való viszonyát a keresk. törvény 6c. £-a érteiméjen első sorban a társasági szerződésben foglalt rendelkezések, ilyenek hiányában pedig a keresk. törv. 69—86. §-ai szabályozzák, nem alkalmazható. Minthogy pedig sem a D) alatti társasági szerződés, sem a keresk. törv. 69—86. §-ai felperest, mint az üzletvezetéssel megbízott társasági tagot nem jogosítják fel arra, hogy a társaság vagyonával a maga javára rendelkezhessék, hogy tehát saját nyilatkozatával a társasagot saját javára kötelezhesse, felperes a kereseti váltó alapján a «P. Ottó és társa» cég ellen követelést ésak abban az esetben érvényesíthetne, ha bizonyítaná vagy azt, hogy a cégnek másik tagja, G. Gyula ahhoz, hogy a társaságot saját maga javára lekötelezhesse, mint kétségtelenül a társaság rendes üzleti forgalmán tűlmenő és a társaság céljához nem tartozó ügylethez a keresk. törv. 81. $-ának megfelelőleg hozzájárult, vagy azt, hogy a kereseti váltó alapján, a társaságot a társaságon kívül álló harmadik személy irányában kötelezettség terhelte és e kötelezettséget ő, mint váltókötelezett, vagy mint a társaság vagyoni kötelezettségeiért a keresk. törv. 88. §-a értelmében felelős tagja a jogosított harmadikkal szemben a társaság helyett saját vagyonából teljesítette, mert ennek bizonyítása nélkül a kifejtettekhez képest a kereseti váltó alapján érvényes váltóügylet létrejöttnek és felperes jóhiszemű váltóbirtokosnak nem tekinthető. Ezekből kifolyólag tekintettel arra, hogy felperes a jelzett perdöntő tények sem egyikét, sem másikát igazolni meg sem kísérletté, alperes társaságnak felpereshez való viszonyára fektetett és felperessel szemben őt ez alapon megillető kifogását (váltótörv. 92. £-ai alaposnak kellett elfogadni és az elsöbiróság Ítéletét az ott felhozott okokból és a prts. 251. ij-ára alapitolt indokából helyben kellett hagyni. A m. kir. Curia (1895. jan. 30. Ijbffö] sz. I A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Az elsőfokú bíróság Ítéletében felhozott indokoknál fogva és azért hagyatott helyben a másodbiróság ítélete: Mert a felperes által vitatott álláspont mellett, t. i. abban az esetben, ha a közkereseti társaságot annak egyes tagja a többinek hozzájárulása nélkül, a maga javára váltóilag érvényesen kötelezhetné, tekintettel a váltójogi szigorra, mely szerint a váltókötelezettség fennállásához a váltó értékének leolvasása rendszerint nem követelhető, végeredményében a közkereseti társaság fennállhatása vagyonilag az egyes tag tetszésétől tétetnék függővé; már pedig az ilyetén jogállapot merőben ellenkezik a jogrenddel, melynek feladatát épen az képezi, hogy minden jogalanynak jogos érdeke mások túlkapásai ellen megvédessék. Bűnügyekben. Vádlott a 14 évét még be nem töltött tisztességes l.ánynyal, törvényte!e í korának ismerete mellett beleegyezésével nemileg közösült akkor, midőn az még a szülői háznál tartózkodott, és később is, miután vádlott őt hozzájárulása és beleegyezésével szüleinek felügyelete alól, ezek engedelme nélkül, tehát akaratuk ellenére magával elvitte. Ezen cselekmény miatt vádlott a btkv 236. S-ába ütköző megfertőztetés bűntettének és a személyes szabadság megsértésének a btkv 320 ij-ana-c első bekezdésébe ütköző vétsége, s nem ugyanazon második bekezdésébe ütköző büntette miatt büntetendő, minthogy a leánynak elvitele után történt nemi közösülés vádlott terhére újból be nem számitható. A kalocsai kir. törvényszék 11893. évi október 20. 4,109. sz. a.j P. Károly (33 éves, nős, napszámos] a btkv 236. §-ába ütköző megfertőztetés bűntettében és a btkv 320. §-ába ütköző személyes szabadság megsértésének vétségében vétkesnek mondatik ki és ezért összbüntetésül 7 havi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre Ítéltetik stb. Indokok: Vádlott ellen önbeismerésével és V. Johanna, V. István és neje szül. P. Eleonóra szülők vallomásával bizonyittatott, hogy vádlott V. Johannát, ki az iratokhoz csatolt születési anyakönyvi kivonat szerint 1879. évi szeptember 3U-án született, hajlamainak megnyerve, vele 1892. évi augusztus közepe táján, tehát azon időközben, a midőn a 12. évét meghaladta ugyan, 14. -évét azonban még be nem töltötte, mint tisztességes leánynyal, törvénytelen korának ismerete mellett, beleegyezésével nemileg közösült és hogy őt hozzájárulása és beleegyezésével szüleinek felügyelete alól, ezek engedelme nélkül, tehát akaratuk ellenére Halasról Hódmező-Vásárhelyre magával elvitte. Vádlott azon tényeiben a megfertőztetés bűntettének és a személyes szabadság megsértés vétségének ismérvei nyilvánulván, őt a btkv 236. §. és illetve 320. §. alapján ezen bűntettben és vétségben bűnösnek kimondani és mint ilyet az ítéletben meghatározott büntetéssel büntetni kellett. A büntetésnek a btkv 92. §-ának alkalmazása mellett enyhébb nemben történt megszabásához figyelembe vétettek, mint tulenyhitő körülmények, hogy vádlott előzőleg még büntetve nem volt, hogy tettét töredelmesen beismerte, s hogy hibáját tőle telhetőleg jóvátenni hajlandónak nyilatkozott, a mennyiben kijelentette, hogy a nejével kötött s az itt büntetés alá vont cselekményein kívül álló okokból felbontatni kivánt házasságának megszűntével V. Johannát feleségül venni kész stb. A budapesti kir. itélö tábla (1893 január 23. 1,106. sz. a.) a kir. törvényszék ítéletét részben megváltoztatja, vádlottat a btkv 320. $-ába ütköző személyes szabadság megsértésének vétsége helyett ugyanannak a §-nak második bekezdésébe ütköző személyes szabadság megsértésének bűntettében mondja ki bűnösnek ezen változtatással a kir. törvényszék Ítéletét helyben hagyja stb. Indokok: Vádlott a 14 éven alóli V. Johannát beismerése szerint szülőjének felügyelete aló! s azok akarata ellenére fajtalanságra irányzott célból, tehát nyilván a végett vitte el, hogy erkölcstelen célra használtassák. De vádlott saját beismerése szerint a magával vitt leányon megfertőztetést is követett el. Vádlottnak cselekménye azért a btkv 320. §-ának nem első, hanem második bekezdése alá esik és mint ilyen nem vétséget, hanem bűntettet képez. Ebben az irányban azért a kir. törvényszéknek Ítéletét meg kellett változtatni. Egyebekben a kir törvényszék ítéletét indokainál fogva s a büntetést illetőleg még azért hagyta helyben, mert a kir. ügyész a megfertőztetés bűntettén kívül a btkv 320. §. alapján csak annak első bekezdésébe ütköző vétség miatt emelvén vádat, a súlyosabb minősítés a bűntett kiszabásánál tekintetbe nem jöhetett. A m. kir. Curia (18"ö. márc. 12. 3,929. sz. a.): a kir. ítélő tábla ítéletének részben való megváltoztatásával vádlott cselekményének minősítésére nézve az első bíróság ítélete hagyatik helyben stb. * Indokok: Tekintve, hogy vádlottnak a végtárgyaláson tett vallomása szerint az ő célja az volt, hogy a sértett leányt nőül fogja venni; tekintve, hogy ezzel szemben nincs bizonyíték arra, hogy fajtalanságra irányzott célból és a végett vitte magával, hogy a leány erkölcstelen célra használtassék; tekintve, hogy vádlott azért, mert az életévének 14. évét be nem töltött sértettel az elutazás előtt többször közösült, a megfertőztetés büntette miatt jelenleg már elitéltetvén, az elutazás után történt nemi közösülés, vagyis a megfertőztetés elkövetése terhére újból nem számitható be; tekintve, hogy ezek szerint a btkv 318. és 319. §§-ban felsorolt ténykörülmények közül egyik sem forog fenn; a másodbiróság Ítéletének részben való megváltoztatásával ! a most felhozottak, valamint saját indokai alapján az első bíróság ítéletét kellett helyben hagyni stb. A vagyonromongálás esetén vádlott tagadásával szemben a rongálásra irányuló szándék bizonyítandó. Ha az meg nem állapitható, vádlott felmentendő (B. T. K. 418. §.) A pozsonyi kir. törvényszék: 11893. május 10-én 2916. sz.) Dobos János a B. T. K. 418. §-ába ütköző, idegen ingó vagyon I rongálás vétségében vétkesnek kimondatik . . . Indokok: A bűnügyi vizsgálat és végtárgyalás adatai sze\ rint I). János vádlott 189j?. évi szeptember hó 25-én Kr. Cirillel összeveszvén, bosszúból a legelőn őrzött Kr. István tulajdonát képező tehenet körülbelül 2 centiméter vastag akácfabottal a hasán megdobta és azon oly sérülést okozott, hogy ennek következtében a 85 frtra becsült tehén 1892. évi október 9-én megdöglött. Vádlott beismeri ugyan, hogy ő K. tehenét botjával megdobta, de nem a hasán, hanem a hátán, tehát a tehén hasán támadt sérülés, a mely ennek elhullását okozta, nem az ő bántalmazásából eredt. Tekintve azonban, hogy D. István, V. Pál és Kr. Ciril szemtanuk egybehangzóan azt vallották, hogy vádlott a tehenet hasán dobta meg, hogy tehát közvetlenül ezen bottal történt dobás után I megbetegedett és az állatorvosi látlelet igazolja, hogy a kezelő I állatorvos által boncolt tehén egy, a hasára alkalmazott külerőszak | által létrehozott sérülés folytán döglött el; miután továbbá az ! állatorvos, ki a tehenet közvetlenül a rajta ejtett sérülés után látta és gyógykezelte, az észlelt sérülést vádlott bántalmazása eredményének nyilvánította; végre miután vádlott bosszúból, szándékosan dobta meg a tehenet: őt a B. T. K. 418. §-ába ütköző idegen ingó vagyon rongálás vétségében vétkesnek kimondani kcHett. A pozsonyi kir. ítélőtábla. (1S93. november 28-án, 1,739. sz.) A kir. törvényszéknek ítéletét megváltoztatja és a vádlottat a vád alól fellmenti. Indokok: A vádlott beismeri, hogy a feletti haragjában, hogy az általa legeltetett tehenet a káros fia ócsárolta, a kezében