A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 16. szám - Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben

C.2 A JOG község egész határában a halászatot, úgy az úrbéri birtokrendezés előtt, mint ezután folyton gyakorolta, kétségtelenné teszik a bejelentéshez csatolt községi bizonylat, a közigazgatási eljárás alkalmából teljesített nyomozások, a viszontválaszirathoz csatolt alperesi okiratok és főleg T. Mátyás és F. Antal tanuk vallomásai is, melyek szerint alperes erdészei a halászatot nemcsak a város, hanem a felperesek parti birtoka mentén is mindenkor szabadon gyakorolták. Ezek szerint a halászatról szóló törvény 3. §-ának esete forogván fenn, felperesek a halászathoz való igényüket ugyanezen törvény 1. S-ára nem alapithatják. De nem jöhet figyelembe felpereseknek az a védekezése sem, hogy parti birtokaik mentén ők is mindenkor szabadon gyakorolták a halászatot, nemcsak azért, mert ezen állításukat T. Mátyás és T. Antal tanuk vallomásai megcáfolják, amennyiben azokból az állapitható meg, hogy felperesek a halászatot csak a város bérlőinek engedélyétől és elnézésétől függőleg gyakorolták, de nem jöhet figyelembe főleg azért, mert a földes úr tényleg gyakorolt halászati joga mellett felpereseknek, mint volt úrbéreseknek halászata törvényes alappal nem bir és csak az alperes vájfos jogán történtnek tekinthető, stb. A m. kir. Curia (1895. év febr. hó 5-én 10,826. sz. a.) A másodbiróság Ítélete, helybenhagyatik indokainál fogva s azért mert: Az 1885. évi XXIII. t.-c. -í. fcj-ának az az intézkedése, hogy a vizek medre a parti birtokosnak tulajdona, korlátozva- van ugyanezen t.-cikknek 22. §-ának azzal az intézkedésével, hogy a halászati jogra nézve az addigi jogszabályok fentartattak. Ugyanazért tekintve, hogy az ezen törvény keletkezése előtt a halászat joga, mint földesúr jog, alperest a községbeli úrbéresekkel szemben kizárólag illette s tekintve, hogy felperesek nem is állították azt, hogy az ehhez való jogot alperestől valamely jogos címen megszerezték volna, tekintve, hogy alperes jogát az 1888. évi XIX. t.-c. 3. §-a értelmében közigazgatási uton fentartotta: ezekkel szemben felperesek keresete törvényes alappal bírónak nem tekinthető, stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Oly egyoldalú főeskü, hogy a biztosító társaság és ügynöke közt fennállott szerződési idő alatt a társaság egy bizonyos meghatározott területen meghatározott tőkeösszeg magasságban bizonyos meghatározott dij mellett életbiztosítási szerződéseket kötött, már határozatlanságánál fogva és azért sem Ítélhető meg, mert a megkötött egyes ügyletek létrejöttének valósága akár az ügyleteket megkötő ügynökök, akár a biztosított felek mint tanuk által volna igazolható. A budapesti kir. kereskedelmi és váltörvényszék (1893 június 23. 34,876. sz. a.) dr. Freund Jenő ügyvéd által képviselt K. Lipót felperesnek, dr. Kán Béla ügyvéd által képviselt az Equitable egyesült államokbeli életbiztosító társaság magyarországi aligazgatósága alperes ellen számadás előterjesztése, esetleg 1,60i frt tőke és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta: Felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Felperes az 1886. évi január 24-től 1887. február 20-ig terjedő időben az alperes társaság által Borsod, AbaujTorna, Zemplén és Gömörmegyék területén közvetlenül kötött, biztosítási ügyletek után részére kikötött lf>/0 felül jutalék fejében követeli a kereseti összeget alperestől. Minthogy azonban alperes tagadta, hogy a most említett megyék területén a kérdéses időben utazó ügynökei, illetve felügyelői által, tehát közvetlenül biztosítási ügyleteket kötött, felperesnek kellett volna úgy az általa vitatott biztosítási ügyletek léirejöttét, mint az ezen ügyletek után alperes társaság pénztárába befolyt biztosítási dijaknak összegét bizonyítani. Felperes azonban sem az alperes által állítólag kötött egyes biztosítási ügyletek létrejöttét, sem az ezen ügyletek alapján állítólag alperes pénztárába befolyt biztosítási dijaknak összegét nem igazolta, mert az annak a körülménynek igazolására kínált eskü: «hogy a közte és alperes közt fennálló szerződési idő alatt Abauj, Borsod, Torna, Zemplén és Gömörmegyék területén 401,000 frt tőkeösszeg magasságban 16,040 frt dij mellett életbiztosítási ügyleteket kötött» meg nem ítélhető, mert a megkötött egyes ügyletek létrejöttének valósága első sorban akár az ügyleteket megkötő ügynökök, akár a biztosított felek, mint tanúk által volna igazolható, felperes pedig erre nézve a tanukat meg nem nevezvén és azokra nem hivatkozván, az eskü általi bizonyításnak, mely csakis más bizonyíték nemlétében engedhető meg, helye nincs, és mert különben is felperes sem az egyes ügyleteket, sem azok megkötési idejét, határozottan meg nem jelölvén, ez az eskü már határozatlanságánál fogva, de azért sem volt bizonyítékul alkalmazható, mert a per során semmi oly körülmény fel nem merült, mely a pts 235. §-ban szabályozott egyoldalú főeskü alkalmazhatóságát indokolná. Ehhez képest felperest igazolatlanul maradt keresetével elutasítani kellett, stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1893 dec. 14. 3,690. sz. a.): az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, alperest kötelezi, hogy felperesnek 1,604 frt tőkét fizessen. Indokok: Felperes a kereset alapját képező annak a perdöntő körülménynek a bizonyítása végett, hogy alperes a közte és felperes között létrejött szerződéses viszony tartama alatt Abauj, Borsod, Torna, Zemplén és Gömörmegyék területén 401,000 frt magasságban 16,010 frt biztosítási dij mellett élebiztositási ügyleteket kötött, alperesnek jelenlegi képviselője, B. Ödön személyében főesküt kinált, melyet alperes a főeskü által való bizonyítás ellenzése mellett, úgy a mint kínálva lett, el nem fogadott, hanem ezt oly módosítással és illetve kiegészítéssel fogadta el, hogy a főeskü szövegébe bevétessék c kifejezés: «az üzleti könyvek kimutatása szerint». szükség esetére pedig a kinált főesküt felperesnek visszakínálta. Minthogy azonban a főeskü szövegének jelzett módosítása felperes ellenzésével szemben nem foghat helyt azért, mert a főeskünek ily módosítással való letétele a bizonyítandó körülménynek nem felel meg, mivel nincs kizárva annak lehetősége, hogy a kérdéses biztosítási ügyletek alperes üzleti könyveibe nem vezettettek be, továbbá mert a mennyiben alperes a főesküt, úgy a mint kináltatott, B. Ödön társasági képviselő személyében, kinek személyében ez kínálva lett, elfogadhatónak nem tartotta, a pts 22/. § értelmében tartozott volna kijelölni azt a személyt, ki a felek közötti szerződéses viszony fennállása alatt a társaságot képviselte és illetve, ki ennélfogva a főesküt a kinált szövegben letehette volna; végre mert B. Ö lön is, kinek személyében a főeskü kináltatott, mint alperes biztosító társaság jelenlegi képvilője közvetlenül meggyőződést szerezhetett volna alperes üzleti könyveiből a főeskü tárgyát képező körülményekről és így a főesküt az ennek szövegébe felvétetni kívánt jelzett módosítás nélkül is letehette volna. Minthogy továbbá a kinált főeskü felperesnek visszakínálható nem volt azért, mert felperes előadása szerint az általa vitatott biztosítási ügyletekről tudomással nem birván, a főesküt mint visszakinálhatlant kínálta az alperesnek. Minthogy továbbá a visszakinálhatlanul kinált főeskü a pts 235. $-a alá eső egyoldalú főeskünek nem tekinthető és igy a visszakinálhatlan főesküvel bizonyítani kívánt körülmények valószínűsítése és illetve oly adatok felhozatala, melyek e körülményeket támogatják, nem kívántatik; minthogy végre felperes az általa kinált főeskün kívül, a mennyiben előadása szerint egyéb bizonyítékkal nem rendelkezik, más bizonyítékot is szolgáltatni nem volt köteles: mindezeknél fogva a perdöntő körülményeknek megfelelő szövegezésben kinált főeskü cl nem fogadása által a pts 234. § értelmében bizonyítottnak tekintendő az a perdöntő körülmény, hogy alperes a szerződéses viszony tartama alatt az említett megyék területén 41)1,000 frt magasságban 16,040 frt évi biztosítási dij mellett életbiztosítási ügyleteket kötött; minélfogva az első bíróság Ítéletének megváltoztatásával alperest a biztosítási díjból az A. alatti nem kifogásolt szerződés szerint felperest illető 10%-nak megfelelő kereseti összeg stb. fizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Curia (1895. évi márc. 12. 433. sz. a.): a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az első fokú bíróság ítélete indokainál fogva hagyatik helyben, stb. A társtag által a társaság nevében a maga javára tett váltónyilatkozat érvénytelen, mert hiányzik a szerződésnek alapfeltétele : két külön személy akaratnyilvánítása. Ha a társtag a társaságot a többi tag hozzájárulása nélkül a maga javára váltóilag érvényesen kötelezhetné, végeredményben a társaság fennállhatása az egyes tag tetszésétől tétetnék függővé, a mi merőben ellenkeznék a jogrenddel, a melynek feladatát épen az képezi, hogy minden jogalanynak jogos érdeke megvédessék mások túlkapásai ellen. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1894. év január 25-én 40,394. sz. a.) I )r. Wejner Márton ügyvéd által képviselt P. Ottó felperesnek, Sonnenfeld Árpád ügyvéd által képviselt P. Ottó és társa cég alperes ellen 4,500 frt tőke és jár. iránti váltóperében következő Ítéletet hozott: Az 1891. év ápril 13. 28,428. sz. alatt hozott sommás végzés hatályon kívül helyeztetik. Indokok: A jelen per tárgyalása során a peres felek egyező előadásából s a nem kifogásolt Dj alatti közokiratból kiderült a következő tényállás: Felperes P. Ottó és G. Gyula «P. Ottó és társa* cég alatt be nem jegyzett közkereseti társaságot alakítottak. A kereseti váltót felperes bocsátotta ki és pedig a saját rendeletére, s intézvényezte az alperesi cégre s ennek nevében a váltót el is fogadta. A peres felek által beismert ezen tényállás alapján a kir. törvényszék megállapította, hogy felperes, mint az alperesi társaság tagja, a kereseti váltó elfogadása által a társaságot a maga javára váltójogilag érvényesen nem kötelezhette, mert felperes akkor, midőn a saját maga által kibocsátott saját rendeletére szóló kereseti váltót a társaság nevében elfogadta, mint ennek képviselője járt el, és igy felperes képviselői minőségében önönmagával, mint a kereseti váltó kibocsátójával szerződött, ez a körülmény pedig kétségtelenné teszi, hogy ebben az esetben a peres felek között érvényes szerződés létre nem jött, mert annak alapeltétele, t. i. két külön személy akaratnyilvánítása hiányzik. Annálffogva a kereseti váltó alapján hozott sommás végzést hatályon kivül helyezni kellett.