A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 1. szám - A csődön kivüli megtámadás terjedelméről

Mi okból ? Mert lehetett az másként is. Ezzel az enunciáczióval a kir. Curia a felelősség törvényszabta korlátait kibővíti. A megsérültnek hibáját a mentesítő okok sorából eltörli. Mert az Ítélet álláspontjának alkalmazása mellett a bizonyítás a legtöbb esetben lehetetlen. De miképen áll a dolog eme pozitív bizonyítékok nélkül. Be van bizonyítva és senki által sem vonatik kétségbe, hogy fel peres a folyosóról közvetlenül a kocsi ajtajához közeledett. Hogy mily célzattal, az a culpa megállapítása szempontjából irreleváns. Akár azért állott az ajtónál, hogy a vonat mozgása közben vagy a legközelebbi állomáson leszálljon, akár más célból, jelentőséggel nem bír. Mert vagy be volt csukva, vagy nyitva volt az ajtó. Ha be volt csukva, ugy azon át ki nem eshetett ; és pedig annál kevésbé, mert az ajtó b e fe 1 é nyílik. Ha pedig nyitva volt az ajtó, ugy két esetet lehet megkülönböztetni. Vagy azért volt nyitva, mert azt felperes nyitotta ki, vagy azért, mert az a vaspálya közege által nyitva hagyatott. Előbbi esetben az ajtó kinyitása büntetendő cselekmény ; utóbbi esetben pedig a gondosság követelményét hagyta figyelmen kivül felperes az által, hogy a nyitott ajtótól kellő távolságban nem helyezkedett el. Akár minősítjük felperes ezen csekményét lata v. levis culpának, az a fent kifejtett elvek szerint különbséget nem tesz. A legcsekélyebb figyelmetlenség is oly hibának tekintendő, a mely a vaspályát a felelősségtől mentesiti. Az esetnek ez utóbbi módon történt alakulása megegyezik a felperes kereseti előadásával. S így ha már a Curia a leszállás célzatára vonatkozólag a vaspálya által felhozott bizonyítékokat mellőzendőknek találta is, azért felperes hibája az előadottakhoz képest mégis megállapítandó lett volna. Ha a megsérültnek gondatlan eljárása nem lett volna is a balesetnek kizárólagos és közvetlen előidéző oka, hanem azt csak lehetővé tette, úgy a vaspályának felperei saját hibájára alapított kifogása mégis figyelembe lett volna veendő. «Die Vorinstanz — mondja a R. G. 1882 február 22-én hozott ítéletében17 — hat ausgesprochen. dass das Verfahren des Klágers, wenn auch nicht d\e einzige und unmittelbare, so doch eine mitwirkende, wiewohl eine entfernte Ursache seines Sturzes gebildet hat. Hiermit ist der zur Begründung der Einrede vorgebrachte Grund der eigenen Verschuldung anerkannt, denn der Kausalzusammenhang ist gégében durch jede in irgend einer Weise den Eintritt des Unfallen bedingende Wirksamkeit der in Rede stehenden Handlung und dieser Kausalzusammenhang wird dadurch nicht ausgeschlossen, dass daneben auch noch andere Umstánde zur Herbeiführung des Unfalls mit wirksam gewesen sind.» Az, hogy az ajtónak esetleges nyitvahagyása a vaspálya hibájaként jelentkezik, az 1874: XVIII. t.-c.-re alapított perben jelentőséggel nem bir, mert a vaspálya akkor is felelős, ha semmi hibát sem követett is el és a döntő egyedül és kizárólag csak az, vájjon a megsérültet terheli-e oly hiba, a mely a testi sértéssel legalább távoli összefüggésben áll. A kir. Curia tehát a hiányos törvényt még hiányosabban alkalmazta, figyelmen kivül hagyta a tudomány által érvényre emelt praemissumokat, figyelmen kivül hagyta a vasúti jog fejlődésének az összehasonlító jogtudomány által kijelölt irányát, sigy Székács szavait alkalmazva, azon csudálkozni nem lehet, ha a bíróságok ellenében a jogbiztonság hiánya miatti panaszok mindennap felhangzanak. A csődön kivüli megtámadás terjedelméről. Irta : Dr. MESSINGER SIMON budapesti ügyvéd. Azon külföldi törvények, melyek a megtámadási jognak nemcsak csődben, hanem csődön kivül is helyt adnak, a megtámadható jogcselekmények megállapítása tekintetében különbséget tesznek a csődbeli és a csődön kivüli megtámadás közt és nevezetesen ezen utóbbinak eseteit szűkebb körre szorítják. így 1877 február 10-iki német csődtörvény és a csődön kivüli megtámadást szabályozó 1879 július 21-iki német törvény szerint megtámadhatók csődben, de meg nem támadhatók csődön kivül a csődtörvény 23. §-ában szabályozott esetek, nevezetesen: «1. a közadósnak a fizetésbeszüntetés vagy a csődnyitási kérvény beadása után kötött azon jogügyletei, melyek által a csődhitelezők megkárosultak, ha a másik félnek az ügylet megkötésekor a fizetésbeszüntetésről vagy a csődnyitási kérvény beadásáról tudomása volt; továbbá a fizetésbeszüntetés vagy a csődnyitási kérvény beadása után történt azon jogcselekvények, melyek valamely csődhitelezőnek biztosítást vagy kielégítést nyújtanak, ha a hitelezőnek a jogcselekvény történtekor a fizetésbeszüntetésről vagy a csődnyitási kérvény beadásáról tudomása volt; 2. a fizetésbeszüntetés vagy a csődnyitási kérvény beadása után avagy a fizetésbeszüntetést vagy a csődnyitási kérvény beadását megelőző tiz napon belül történt azon jogcselekvények, melyek valamely n Eisenbahnr. Entscheid. III. 245. 1. csődhitelezőnek oly biztosítást vagy kielégítést nyújtanak, melyhez annak általában vagy azon a módon, vagy abban az időben joga nem volt, hacsak nem igazolja, hogy neki a jogcselekvény történtekor sem a fizetésbeszüntetésről vagy csődnyitási kérvényiől, sem a közadós azon szándékáról, hogy őt a többi hitelezőkkel szemben előnyben részesítse, tudomása nem volt.» Lényegileg ugyanezen eseteket zárja ki az 18HÍ. évi március 16-iki osztrák törvény a csődön kivüli megtámadási jog keretéből és azonfelül csak csődben ad megtámadási jogot oly vétel-, csereés szállítási ügyletek ellen, melyekben a másik félnek a hitelezőket káro1 tó vagyoneltékozlást kellett felismernie. Eltekintve ezen utolsó esettől, melyre nézve már másutt (Csődjogi reformok 1893.) kimutattam, hogy annak a megtámadható jogcselekvények között való külön szabályozása úgy csődben, mint csődön kivül felesleges is, káros is. Annál fontosabb azonban a többi, a csődön kivüli megtámadásból kizárt esetek csoportja, mert épen ezek fordulnak elő leggyakrabban, épen ezek a legveszedelmesebb természetűek, épen ezek megtámadhatóságát kívánja meg legjobban az általános hitel és forgalom biztonsága és ennélfogva igen alapos vizsgálat tárgyává teendő, vájjon elég nyomósak-e azok az okok, melyeket ezen eseteknek a csődon kivüli megtámadás köréből való kizárása mellett felhoznak. Ámde ily nyomós okokat sem a német, sem az osztrák megtámadási törvény indokolásában nem találunk, mert azon érvek, melyekkel a hitelezők aránylagos kielégítési jogán alapuló megtámadási esetek mellőzését támogatják, nem célszerűségi, jogpolitikai szempontokra, hanem kizárólag a jogi constructio nehézségére vezethetők vissza, már pedig azon körülménynek, hogy valamely intézmény nem illeszthető be kényelmesen a fennálló jogrendszer keretébe, nem szabad okúi szolgálnia arra, hogy ezen intézmény, dacára annak, hogy célszerűsége, sőt szükséges volta felismertetett, elejtessék. Ha az 1855 május 9-iki porosz megtámadási törvény csődön kivül mellőzi ezen eseteket és indokul azt hozza fel, hogy ezen jogcselekvények megtámadhatósága nem vihető át a közönséges végrehajtás esetére, mert az ezek megtámadásához való jog csakis az összhitelezők érdekeinek megóvásán alapul, melynek a már beállott vagy közvetlenül bekövetkezendő csődeljárásnál fogva kell érvényt szerezni : — úgy ez egy merőben formalisticus kifogás, mely a kérdés érdemét, a jogszabály célszerű vagy célszerűtlen, szükséges vagy nem szükséges voltát távolról sem érinti és melyre kimerítően megfeleltünk azon pillanatban, midőn megtaláljuk a megoldását annak, hogy miként biztositható ezen esetekre nézve csődön kivül is az összes hitelezők aránylagos kielégítési joga. — Az 1879. évi német megtámadási törvény megint csak jogászi és nem törvényhozási szempontból érvel, midőn kijelenti, hogy ezen megtámadási esetek a jogcselekvény után bekövetkezendő csődnyitást és az úgynevezett csődigény keletkezését feltételezvén, a csődön kivüli megtámadásra természetesen nem vihetők át. Ezt az érvet elfogadja az osztrák megtámadási törvény is és még a következőket teszi hozzá: Csődön kivül a végrehajtási eljárás alapelve «qui prior tempore, potior jure» irányadó, csak a csődben lép hatályba az összhitelezők aránylagos kielégítési joga; ha mégis a csődben megtámadhatóknak jelentünk ki épen ezen jog alapján oly jogcselekvényeket is, melyek a csőd megnyitása előtt keletkeztek, úgy ez arra vezetendő vissza, hogy a csődhitelezők ezen igénye tényleg már a csődnyitás előtt is létezik, mihelyt a csődnyitás anyagi előfeltételei fenforognak; már az anyagi csőd adja meg a hitelezőknek az aránylagos kielégítéshez való jogot és fosztja meg az adóst rendelkezési jogától; de csak az alaki csődnek van végleg ily joghatálya és e szerint oly megtámadásnak, mely csupán a hitelezők aránylagos kielégítési jogának megsértésén alapul, egyedül a csődben lehet helye. — Ismét tisztán formalisticus, a jogi constructio vélt nehézségeiből merített érvelés, mely azonfelül még azon hibában is szenved, hogy ellentmondást rejt önmagában. Mert mihelyt elismerjük azt, hogy a csődnyitási határozat nem constitutiv, hanem declarativ jellegű és hogy a hitelezők aránylagos kielégítési joga, valamint az adós rendelkezési jogának felfüggesztése nem az alaki csőd megnyitásával, hanem már az anyagi csőd beálltával kezdődik, ebből logikailag nem az következik, hogy a hitelezők ezen jogának sérelmével keletkezett jogcselekvények csupán csődben támadhatók meg, hanem ellenkezőleg az, hogy azok megtámadhatók akkor is, ha bármi oknál fogva a csőd megnyitható nem volt. A hitelezőknek azon joga, melyet a német jogirodalom nézetem szerint nem helyesen, mert a név nem fedi teljesen a fogalmat, csődigénynek nevezett el és mely nem egyéb, mint a hitelezőknek a fizetésbeszüntetéssel beálló, minden nemhitelezőt kizáró, egymással szemben is kölcsönösen korlátozó joga az adós vagyonából egyenlő irányban való kielégítésre: nem a csődnyitás alaki tényében, hanem a fizetésképtelenség beálltában gyökerezik és ennélfogva azon jogszabályok alkalmazása, melyek e jog oltalmára szolgálnak, nem tehető függővé a csőd megnyitásától, hanem a fizetésképtelenség fenforgása esetén csődön kivül is lehetővé teendő. A csődnyitás nem bír visszaható erővel, erre a jogi fictióra semmi szükség sincsen ; a fizetésképtelenség beálltának van az a jogi hatálya, hogy attól kezdve az adós vagyonát úgy köteles kezelni, mint idegen vagyont, mely hitelezőinek aránylagos kielégitésére van szánva. Ezen jogszabály megsértése ellen bár csődön kivül is nyújtott jogvédelem nemcsak ellentmondásban nincs, de sőt teljes összhangban áll modern megtámadási jogunk alapgondolataival.