A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 16. szám - A bányatörvényjavaslat. Bírálat és ismertetés. Folytatás

124 A JOG feltétlenné s mint ilyen, teljesen érvényessé lesz. Mely körülmény egyik legnyomósabb bizonyíték arra, hogy az árverési vevő, tulajdonjogának érvényessége és jogi hatálya az árverés leütésének illetve a jus tabulare szempontjából az árverési jegyzó'könyvnek a tkvi hatóság iktató hivatalába való beérkeztének időpontjától kezdődik. Gyakorlati szempontból ez a kérdés annyiban bir fontossággal, a mennyiben csak emez elvek szoros figyelemben tartása mellett dönthető el helyesen az a kérdés, mi történjék azokkal a telekkönyvi beadványokkal, a melyek az árverési vevő ellen az árverésen megvett ingatlanra vonatkozólag telekkönyvi jogok szerzése végett az árverési jegyzőkönyv beérkeztét követő telekkönyvi rangsorozattal, azonban az árverési vevő tulajdonjogának feltétlenné válta előtt benyujtatnak. Elfoglalt álláspontunkhoz képest, a telekkönyvi rendtartás alapelveihez való szoros alkalmazkodással ezt a kérdést akként véljük helyesen megoldottnak, hogy az árverési vevő ellen az árverésen megvett ingatlanra vonatkozólag telekkönyvi jogok szerzésé végett az árverési jegyzőkönyv beérkeztét követő telekkönyvi rangsorozattal, azonban az árverési vevő tulajdonjogának feltétlenné válta előtt benyújtott telekkönyvi beadványok mindaddig elintézés alá nem vehetők, mig az árverési vevő tulajdonjoga vagy feltétlenné vagy érvénytelenné nem vált. Első esetben az árverési vevő tulajdonjoga az árverési jegyzőkönyvvel nyert tkvi rangsorozatban jegyeztetvén be, a kérelemnek hely adandó, utóbbi esetbe n az árverési vevő tulajdonjoga visszahatólag a leütés pillanatától kezdve érvényét veszítvén, a kérelem elutasítandó. Azzal zárjuk sorainkat, miszerint az idevonatkozó, habár talán ellentétes, de kellőképen indokolt tárgyilagos nézetek szíves kifejtését örömest veszszük. A bányatörvényjavaslat.* Bírálat és ismertetés. Irta: dr. SÍPOS ÁRPÁD kir. jogakad. tanár Nagyváradon. ' „ (Folytatás). Azon második kérdésre: mily szolgalmak tűrése kötelező? a javaslat két pontban sorolja fel a szolgalmak eseteit (111. §. b. p.), de egy harmadik szolgalmi esetről megfeledkezik, legalább a szövegből nem lehet következtetni, hogy erre az esetre is vonatkozik. Ez a segédhajtás külön vállalkozója és azon bányamüvek tulajdonosai közötti viszony, kik eredetlég nem járultak az egyezményhez, de később á segédhajtásnak hasznát látják, vagy azt használni akarják. Az osztrák törvény, bár nem sorolja fel a bányaszolgalmi esetek között világosan, mégis sejtetni engedi, hogy ez alkalomból is keletkezhet szolgalmi viszony, mert a külön vállalkozó nem tolhatja ugyan a telektulajdonos nyakára segítségét, az üzlettervtől el nem térhét, szárnyvágásokat e célra nem nyithat, de a bányamű birtokosának kívánatára és költségére tartozik ilyet létesíteni, különben ez maga nyithat ilyeneket (192. §.). Hogy ez a szolgalmi jog szabályozásának keretébe fel van véve, azáltal implicite el van ismerve, hogy az szolgalmi jogviszony; valamint ilyen természete van azon viszonynak is, midőn ezen utólagos használat csak a bányamű továbbfejlesztésének következtében áll elő, pl. a lemélyitett akna a segédtárna szintjéig ér s az eddig felszivattyűzott bányavíz a vízlevezető tárna vizcsorgóján folyik le. Ez esetről kárpótlás, utólagos illeték fizetése által van ugyan gondoskodva úgy az osztrák jogban (95. §.), mint a javaslatban (51. §.), de annak szolgalmi jogi természete nincs megállapítva, az avval járó telekkönyvi — még a jelzálogos hitelezőkkel szemben is érvényes — biztosítása nincs világosan feltüntetve. A javaslat továbbá a segédműnek mindkét fél vagy csupán az egyik fél akarata folytán előidézett használatáról sem szól, mint szolgalmi viszonyról. A segédhajtások tűrésére vonatkozó meghatároznál (b) p.) ezen kifejezést használja: «szomszéd bányavállalkozók)), a miből azt lehet következtetni, hogy a bányabirtokos csak a szomszéd bányatulajdonosokkal szemben köteles tűrni a segédhajtás átvezetését, de egy különvállalkozóval szemben nem ; a mi a javaslat egyéb rendelkezései szerint sem áll. Indokolatlan az is, hogy a segédhajtás átvezetéseért kártalanítás fizettessék; ezt már régen kifogásolták, és itt helyén van a kérdés, hogy sajátkép miért is fizet itt az engedélyes ? az u. n. szabadásványokat a bányatulajdonosnak, a többi ásványokat pedig a földbirtokosnak köteles átengedni. 52 legfelebb a tényleg okozott kárt tartozik megtéríteni, de magáért a földalatti hajtásért nem volna megterhelhető. Ez okból a porosz jogban is magát a segédhajtás létesítését ingyenesen kell tűrni, csupán az okozott károk megtérítését lehet esetleg birói úton követelni.53 Ezen kártérítési eseteket tehát nem lehet az egyéb használatért fizetett (akna, szállítási, szivattyú stb.) illetékekkel azonosítani a kártalanítás általános fogalma alatt. Különben : ingyenes átvezetése a segédhajtásnak s a közben nyert ásványok ingyenes kiszolgáltatása, az egyik rendszer; illetékfizetés az áthajtás tűréséért s a lefejtett ásványok ellenérték mellett való kiszolgáltatása a másik rendszer. Az előbbi egyszerűbb s a viszony természetének megfelelőbb. A kifejtettek értelmében bányaszolgalom keletkezik: a) ha valamely bányamű tulajdonosa egy másik bányatulajdonos tárnáit, aknáit, szállító, légvezető vagy vizemelő szerkezeteit, bányapallóit, utait és szállító pályáit használja; b) ha valamely adományozott bányatelken át engedélyezett segédhajtás vezettetik ; c) ha bányatulajdonosok engedélyezett segédhajtást vizlevezetésre, szellőztetésre vagy szállításra használnak, akár a segédhajtás létesítése alkalmával egyezményileg állapíttatott meg e használati viszony, akár később keletkezett. Az illető bányatulajdonosok (20. §.) — a mennyiben saját üzemük veszélyeztetésével vagy korlátolásával nem jár — kötelesek megfelelő kártalanítás mellett e szolgalmi jogok gyakorlását megengedni; a b) alatt érintett esetben azonban csak a segédhajtás létesítése által okozott kár megtérítése követelhető. Kőszénbányáknál ily bányaszolgalom nem igényelhető. A szerződés és hatósági határozat által megállapított szolgalmak között a javaslat élesebb megkülönböztetést tesz, mint az osztrák törvény; ez ugyanis mindkét esetben a hatóságra bizza annak megállapítását : mily mérvben szükséges és arányos a megtérítés, illetve kártalanítási összeg s a szolgalom kötelezettsége. Szerződés esetén ez jóváhagyás, ellenesetben pedig határozat alakjában nyilvánul; a jelzálogos hitelezők beleegyezése egyik esetben sem szükséges, mivel az elkerűlhetlennek nyilvánított szolgalom úgy az uralgó, mint a szolgáló telek jelzálogos hitelezőivel szemben elsőség és rangsorozat tekintetében is érvényes. r'4 A javaslat eltérően szabályozza az egyezményes szolgalmakat s fölmenti a szerződő feleket a hatósági gyámkodás a!ól; az egyezmények a bányahatóságnak egyszerűen bejelentendők, hogy a bányatelekkönyvbe való bejegyzésük hivatalból és illetékmentesen eszközöltessék ; ha azonban jelzálogos terhek vannak, a hitelezők beleegyezése is szükséges (112. §.)'. Miután az egyezség jóváhagyása a hatóság részéről nincs feltételül megállapítva s a bejelentés oka csak közigazgatási, esetleg rendőri okokból vezetett nyilvántartás céljából szükséges, az egyezmény természetének megfelelőbb elintézés lenne, ha a szolgalmi szerződés közvetlenül a bányabiróságnak jelentetnék be, hogy a bányatelekkönyvbe illetékmentesen bevezettessék. Mert a bejegyzés felett minden esetben úgyis a bíróság határoz s alaki kellékek hiánya miatt (pl. ha a szolgalmi telek tulajdonjoga nincs a szerződő fél nevére kebelezve) megtagadhatja a bejegyzést, bárha bányahatósági úton kerestetik is meg. Az értesités a megtörtént bejegyzésről megküldendő volna a bányahatóságnak nyilvántartás céljából. A jelzálogos hitelezők beleegyezésének szüksége azt jelenti-e, hogy a szolgalom az. uralgó és szolgalmi telkek jelzálogos hitelezőivel szemben rangsorozati elsőbbséggel csak akkor bir, ha azok hozzájárultak a szolgalmi egyezményhez ? Miután a hitelezők beleegyezése szükséges s e kérdésre itt a javaslat semmi más kijelentést nem tartalmaz, ez valószinünek látszik. De ilyenformán az egyezményi szolgalmak hátrányosabb helyzetben vannak, mint a hatóságilag megállapított szolgalmak, mert ezeknél : a szolgalom szükségét, terjedelmét s a kártalanítás összegét a hatóság úgy állapítja meg, hogy az a jelzálogos hitelezőkre nézve is kötelező erővel bir (113. §.). Ámbár ez sem fejezi ki oly világosan a szolgalomnak a jelzálogos hitelezőkkel szemben való hatályát és rangsorozati előnyét, mint az osztrák jog (197. §.); azonban a végrehajtás és csőd esetén való kielégítési sorrendet meghatározó fejezetben : a víz-, akna- és palló-illetékek, bányaszolgálmányi dijak az előnyös tételek közé vannak sorozva s a jelzálogos hitelezőket egy évi hátrány erejéig megelőzik (200. §. 4. p). És itt nincs semmi különbség a szerződéses és a hatóságilag megállapított szolgalmak között. Már most előáll a kérdés : miért kell megkülönböztetni a szerződéses szolgalmat a hatóságilag megállapított szolgalomtól? Miért szükséges amannál a jelzálogos hitelezők beleegyezése? ezen megkülönböztetés nem kifő * Előző cikkek a «Jog» 3., 5., 7., 9., 11., 13. és 15. számaiban. 62 G r á n z e n s t e i n id. m. 298. 1. Jav. 54 §. M Porosz b. törvény 62. §. L. Klosterman id. n. 172. 1. 158. j.